Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
e SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 9. LEGEMBERIBB ÉLMÉNYÜNK, A BÉKE ■■■■■■■■■ A tanácskozás színhelye a belgrádi Száva kongresszusi palota (MTI Külföldi Képszolgálat - KS) Újsághír: Bel g vádban a Száva kongresszusi központban október 4-én megkezdte munkáját 33 euróggi ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada képviselőinek földrészünk biztonsága és együttműködése kérdéseiről tárgyaló találkozója, a Belgrád—2. A Magyar Népköztársaság küldöttségének flén dr, Petrán János nagykövet, a Külügyminisztérium nemzetközi biztonsági osztályának vezetője áll. mintegy 650 mil- EtirOpa lió lakójának immár egy emberöltő óta legnagyobb élménye a béke. Aligha szükséges arra emlékeztetnünk, hogy ez korántsem automatikusan bekövetkezett állapot, hanem igen kemény, következetes osztályharc nagyszerű eredménye. A második világháború után kialakult szocialista világrendszer létével és történelemformáló politikai, társadalmi, gazdasági vívmányaival olyan csodálatos távlatokat nyitott meg az emberiség előtt, amelyeket eddig még soha egyetlen eszmei irányzat sem volt képes gyakorlattá érlelni. Békére hangolt bel- és külpolitikánkkal példát, s utat mutatunk, hatalmas segítséget adunk mindazon népeknek, amelyek leghaladóbb politikai és társadalmi vezetőik irányításául munkálkodnak — nagyon figyelemre méltó eredményességgel — egyrészt a tőkés viszonyok fölszámolásán, másrészt az imperializmus meg-megúju- ló, nemegyszer rafinált módszereket fölhasználó támadásai ellen. A szocializmus híveinek világméretű osztályharca — elsősorban a haladás számára előnyösen megváltozott erőarányok következtében — kedvező feltételeket teremtett' annak az állapotnak, amelyet röviden és legérthetőbben az enyhülés szóval fejezhetünk ki. Immár történelmi tény, hogy a nemzetközi politikai enyhülés Európában a legfejlettebb, annak ellenére, hogy ezen a földrészen a leghosszabb a szocialista és a kapitalista világrendszer határa. Annak ellenére, hogy kontinensünkön összpontosul az agresszív céllal létesített katonai tömb, a NATO, illetve a vívmányaink védelmére alakult Varsói Szerződés szervezete fegyveres erőinek legnagyobb része. Még- sincs ebben semmi ellentmondás, ugyanis éppen a szocialista országok évtizedekig tartott türelmes, szívós, következetes, a népek érdekeit mindig tisztelő diplomáciai munkája tette lehetővé a korszakos európai változásokat. Azt a változást, amely immár a legmagasabb szintű párbeszédhez is elvezetett az érdekelt 35 állam kapcsolataiban. Megvalósulóban van a nemes cél: váljék Európa az egyenrangú népek és államok gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé. Azáltal, hogy az európai Kelet és Nyugat között — megint csak a szocialista közösség kezdeményezőkészségére kell hivatkoznunk — a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején egész sor szerződés jött létre a második világháború következtében kialakult realitások elismerése céljából, eltávolította a Helsinkibe vezető úton hevert akadályokat. Ma már minden józanul gondolkodó polgári politikus előtt világos: a szocialista országok őszintén, bizalommal akarják az együttmunkálkodást az élet minden területén. Aki olvasta, tanulmányozta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben 1975. augusztus 1-én aláírt záróokmányát, tisztában van azzal, hogy a dokumentum ajánlásai —figyelembe véve minden realitást és bíztató lehetőséget a közeli s a távoli jövőben — elsősorban a bizalomra hivatkoznak. Csakis a bizalom lehet motorja és vezérlő elve a hosszú távra szóló európai házirend megtartásának, az Európa-Charta kínálta lehetőségek ésszerű kihasználásának. Hazánk és minden szocialista ország — példák egész sora rá a bizonyíték — rendkívül komolyan veszi a helsinki ajánlásokat itthon és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Magas szintű látogatások, fontos megállapodások aláírása jelzi a legutóbbi két esztendőben a kelet— nyugati kapcsolatok szélesedését. Lehet, hogy némelyek türelmetlenek, s az a véleményük, hogy 1975 nyara óta sokkal többet is lehetett volna tenni a helsinki dokumentum ajánlásainak megvalósításáért. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az okmányban foglaltak hosszú távú terveknek kínálnak keretet. Egyúttal szükséges azt is megállapítani, hogy helsinki záróokmányban szentesített elképzelések valóra váltása mindenkor a nemzetközi politikai légkörrel is összefüggésben van. Lendületet SÍSnéS folyamat erősödése, a bizalom mélyülése adhat az országok s népek közötti kapcsolatok szélesedésének. Viszont éppen Helsinki óta nemegyszer tapasztalhattuk, az enyhülésellenes erők tevékenységének éles élénkülését. S mivel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya egységes szerkezet, amely csakis egybevágó akaratok és törekvések energiájától éltetve mozdul, az egyoldalú szándékok, mégha oly nemesek is, tánstalanul maradván, nem képesek „üzemi hőmérsékletre” fűteni. Keletnek és Nyugatnak, a helsinki dokumentumot aláírt minden résztvevőnek egységes elhatározására van szükség a sokoldalú párbeszéd folytatására és Helsinki szellemében cselekvésre. A Magyar Népköztársaság abból a célból, hogy szorgalmazza a helsinki ajánlások megvalósítását, számos egy- és kétoldalú kezdeményezést valósított meg. Egyoldalú lépés volt a környezetvédelmi és külkereskedelmi törvény megalkotása, a vám- és devizakönnyítések; kétoldalú az a javaslatsor, amelyet tizenkilenc nyugati országnak juttatott el a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki, kulturális, emberiességi kapcsolatok javítására, a ma még sok akadályt okozó megkülönböztetések fölszámolására. A tárgyilagosság megkívánja, hogy elmondjuk: a magyar javaslatokat elismeréssel fogadták Nyugaton, de a tőkés országok együttműködési készsége nagyon is különböző fokú. _ .... közösség R szocialista más tagországainak a hazánkéhoz hasonló készsége is mutatja: nem zárkózik el a Helsinki szellemének és betűjének megfelelő kezdeményezések elől. Szívesen eleget tesz a legmagasabb szintű politikai eszmecserék megtartásának, a már megkötött szerződéseket jóhiszeműen teljesíti, szorgalmazza a többi között az összeurópai együttműködés korszerű formáinak kialakítását, amelyre például a Szovjetunió tett konkrét javaslatokat az energetika, a környezetvédelem és a közlekedés tárgyában. A népek közeledését, egymás jobb megismerését segítené például az egymás országaiban kiadott lexikonok, tankönyvek adatainak az egyeztetése; 'az irodalmi és más művészeti alkotások kölcsönös kiadásának bővítése, legalább olyan mértékben, mint ahogy azt a szocialista országok teszik. Belgrádban 35 ország képviselői tanácskoznak a helsinki záróokmány eddigi megvalósításáról, a soron levő teendők — elsősorban módbeli — meghatározásáról. A népek aggódnak a múlt hónapokban a világon átsöprő nyugati propagandakampányok miatt, amelyek nem voltak hatás nélküliek Európában sem, hiszen az enyhülés eredményeinek gyengítését célozták. Némely vonatkozásban megtorpanás volt tapasztalható. Ezért is lehet fontos szerepe a belgrádi tanácskozásnak abban, hogy erősítse az országok közötti bizalmat, érvényesítse a békés egymás mellett élés és alkotó együttműködés jótékony hatását, és'szr- lárdítsa az akaratot a helsinki ajánlások mindenoldalú teljesítésére. Kulcsár László Az erőszak terméke és fegyvere IDÉN TAVASSZAL megölték az NSZK főállamügyé- szét, Bubackot. nyáron a Dresdner Bank elnökét, J. Pontót, majd elrabolták a nyugatnémet Gyáriparosok Szövetségének fejét, H. M. Schleyert. Az NSZK-ban ez az év azzal fenyeget, hogy a terror évévé válik. A terrorista akciók nemcsak az NSZK-ban, hanem más országokban is nyugtalanítják a lakosságot, hiszen a terrorizmus több nyugat-európai városban „a levegőben lóg”. A páncélozott ajtókat és titkos zárakat gyártó iparban hatalmas a fellendülés. Növekszik a detektívek és a házőrző kutyák iránti kereslet. Az emberek fegyvereket vásárolnak és önvédelmi sportokkal foglalkoznak. A legellentmondóbb válaszok születnek arra a kérdésre, hogy mi az erőszak gyökere és hogyan lehetne felszámolni a terrorizmust. A Német Kommunista Párt elítéli a kalandor elemek terrorista cselekedeteit, a nyugatnémet jobboldal erői mégis a kommunistákat és minden baloldali erőt lejárató kampányba kezdtek. A jobboldal nem elégszik meg a megtorló apparátus erősítésével és az állampolgári jogok csorbításával: a CSU és a CDU vezetői a kommunista párt betiltását követelik. Az NSZK jelenlegi politikai légköre a szomszéd országokban is nagy nyugtalanságot kelt. Ha komolyan végezni akarnak a terrorizmussal, akkor először a terrorista erőszak filozófiáját és szellemét kell megsemmisíteni. Nem lehet újjongani Kappler elrablása miatt és ugyanakkor felháborodni Schleyer eltűnésén, mint ahogy nem lehet a terroristák kivégzését követelni, ha ugyanakkor szolidárisak a terrorista robbantásokat végrehajtó olasz és déltiroli neonácik iránt. A terrorizmust a nyilvános erőszak szüli, amely áthatja a társadalom egész szövevényét. Az álbaloldali anarchisták azért folyamodnak a terrorhoz, mint céljaik elérésének eszközéhez, mert az erőszak az őket körülvevő világ része. Ki lehet venni a fegyvert kezükből, de nincs rá biztosíték, hogy nem nyúlnak-e hozzá mások. A KOMMUNISTÁK elítélik a terrorizmust, mint értelmetlen erőszakot. Elutasítják a reakció kísérleteit, hogy az anarchisták terrorját a baloldali erők számlájára írják. Épp a baloldaliak elnyomása és a kegyetlen náci múlt dicsőítése táplálja a terrorizmust, az erőszak szellemét. A jobboldal nem magát a betegséget akarja gyógyítani, hanem a régi sebek felszaggatásával diktátort akar a nemzet nyakába ültetni. Vlagyimir Lomajko (APN—KS) Emlékezés Che Guevarára A nemzetközi kommunista mozgalom nagy mártírjának, Latin-Ameri- ka legendás- hírűvé vált forradalmárának adózunk tisztelettel. Negyvenkilenc esztendős lett volna tegnap, ha élne, az önmagát büszkén hivatásos forradalmárnak valló Er- nesto Che Guevara. Tíz esztendővel ezelőtt azonban, 1967. október 8-án a bolíviai hegyek között végeztek vele gyilkosai, az észak-amerikai hírszerző ügynökség, a hírhedt CIA által kiképzett és irányított különleges parti- zánvadász-alakulatok. Argentínában született, de1 már fiatal éveiben bejárta az egész kontinenset és később olyan harcosnak, forradalmárnak tekintette önmagát, aki egész Latin-Amerika felszabadításáért küzd. Miután 1953-ban Buenos Airesben befejezte orvosi tanulmányait és megkapta diplomáját, országról-or- szágra vándorolt. Végül is Guatemalában állapodott meg, ahol Arbenz akkori elnök kormánya az ország tulajdonába vette az United Fruit észak-amerikai monopólium óriásbirtokait és földosztásba kezdett. Amikor az észak-amerikai kormányzat által szervezett külső fegyveres beavatkozás megdöntötte Arbenz rendszerét, Guevara neve a kivégzendők listáján szerepelt. Csupán az mentette meg életét, hogy Argentina követségén talált menedéket és később menlevéllel Mexikóba távozott. Mexikóban orvosként dolgozott és igyekezett kapcsolatot keresni forradalmár körökkel. Találkozott Fidel Castroval, belépett forradalmi osztagába és részt vett a Granma hajó kubai expedíciójának mexikói előkészületeiben. Che Guevara egyike volt annak a 82 forradalmárnak, aki 1956. decemberében Fidel Castro vezetése alatt partra szállt Kubában. Az amerikai kormányzatot kiszolgáló Batista diktatúra csapatai azonban rajtaütöttek a maroknyi felszabadító csoporton, s az öldöklésből csak tizenhetüknek sikerült megmenekülniük. A forradalmárok a Sierre Maestra hegység járhatatlan hegyvonulatai között ütötték fel első táborukat, s innen kezdték el a felszabadító háborút. A maroknyi csapathoz hamarosan munkások és parasztok csatlakoztak és az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel,, 1957. közepére fokozatosan olyan hadsereggé szerveződtek, amely már hadoszlopokkal is rendelkezett. Guevarát ekkor őrnaggyá és a 4. hadoszlop parancsnokává nevezték ki. Guevara aktívan részt vett az új kormányzat megszervezésében, egyik irányítója volt az államosításoknak. Egyideig gazdaságszervezési ügyekkel bízták meg, majd diplomáciai misz- sziók egész sorát bízták rá: utazásokat tett a fejlődő országokban és igyekezett a kubai példa ismertetésével az imperializmussal való szembefordulásra bírni ezeknek az országoknak kormányait, néptömegeit. Ellátogatott a szocialista világrendszer országaiba is, ahol fontos gazdasági egyezményeket írt alá. Az ENSZ közgyűlésében, mint a forradalmi Kuba képviselője, nagy beszédben leplezte le az észak-amerikai monopóliumok és a washingtoni kormányzat aknamunkáját a szigetország megfojtására. Ügy érezte azonban, hogy Latin-Amerika még szabadságukért küzdő népeinek többet használhat, mint Kubának, ahol már a kivívott győzelem után a vívmányok megvédése és a szocialista építés feladatai kerültek napirendre. Ezért lemondott a kormányzatban és pártban viselt valamennyi tisztségéről és 1966. novemberében megérkezett Bolíviába. Az általa vezetett partizánosztag a következő év márciusában kezdte el tevékenységét a bolíviai hegyek között. Bár Bolíviában abban az időben kiéleződött az osztályharc, az objektív körülmények mégis mások voltak, mint a Batista idők Kubájában Az amerikai kormányzat is nagy erőket összpontosított a bolíviai kormányzat támogatására és különleges CIA szakértők és tanácsadók irányították a partizánok elleni harcot Újra meg újra ügynököket építettek be Guevara csapataiba és az árulások súlyos vérveszteségeket okoztak a forradalmároknak. 1967. október 8-án, — miután a lábán megsebesítették és elfogták —, Che Guevarát két társával együtt meggyilkolták. A ■ gyilkosság nagy felháborodást keltett világszerte. Guevara alakja tisztán maradt az utókorra. Bár bonyolult politikai személyiség volt és voltak tévedései, de ezek forradalmi türelmetlenségéből és forradalmi roman- ticizmusából fakadtak. A hibák és tévutak — mint a Za Rubezsom című szovjet hetilap írta — nem voltak alap- vetőek és meghatározóak Che Guevara életében ... Mártírhalálának tizedik évfordulóján a nemzetközi kommunista világmozgalom a forradalmár hőst megillető tisztelettel emlékezik meg Latin-Amerika felszabadító küzdelmének e nagy fiáról. A. I. Szárnyak- Ezeken o szárnyakon száguldunk a béke felé! Avagy: miért folytatják áz arrterikaiak a szár- nyasrakéta-fejlesz- tési programot. '(Az IzveszVyijábót Fomincsev rajza)
