Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 7. KÖZÖS KÖZLEMÉNY Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz magyarországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) eszmecserét folytattak az MSZMP és a LEMP, illetve a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság együttműködéséről, és a nemzetközi helyzet, valamint a kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy országaik népei kiemelkedő sikereket érnek el a párt vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében, az MSZMP XI. és a LEMP VII. kongresszusán kijelölt célok valóra váltásában. A két párt és kormány vezetői megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság sokrétű együttműködése eredményesen fejlődik a proletár internacionalizmus elvei alapján, a kölcsönös érdekeknek és közös céloknak megfelelően. A két ország párt- és állami vezetőinek rendszeres találkozói jól szolgálják a kapcsolatok folyamatos fejlődését, és hozzájárulnak a szocialista országok egységének, testvéri együttműködésének szüntelen erősödéséhez. A magyar és a lengyel vezetők hangsúlyozták, hogy a rendszeresen megtartott magasszintű találkozók megállapodásai a gazdasági együttműködésről sikeresen teljesülnek. Dinamikusan fejlődik az árucsereforgalom a két ország között, növekszik a termelési szakosítás és ipari kooperáció szerepe országaik gazdasági együttműködésében. A megkötött egyezmények, s a kétoldalú kapcsolatok bővítésére tett egyéb intézkedések kedvezően hatottak a két ország közötti gazdasági együttműködés sokrétű fejlődésére. A találkozó során megállapították, hogy még további * lehetőségek vannak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok bővítésére, különösen a gépipar, a vegyipar, a közúti járműipar, az elektronikai és orvosi berendezések gyártása területén. Megállapodtak abban, hogy további kezdeményezéseket tesznek a két ország vezető szerveinek, gazdasági minisztériumainak szorosabb együttműködésére, s hogy a két ország illetékes állami szervei dolgozzanak ki hosz- szú lejáratú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési programot az 1990- ig terjedő időszakra. A tárgyalásokon a két fél képviselői kifejezésre juttatták, hogy az eddigi szilárd alapokon tovább erősítik a pártjaik, országaik, népeik közötti sokoldalú kapcsolatokat és együttműködésüket. A magyar és a lengyel vezetők megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista országok közössége egységének erősítésére, s hozzájárulnak a Varsói Szerződés tagállamai politikai, védelmi szövetségének erősítéséhez, a KGST-ben megvalósuló szocialista integráció fejlesztéséhez. A találkozó résztvevői teljes egyetértésben állapították meg, hogy a jelenlegi világ- helyzet fő jellemzője változatlanul az enyhülés, amelynek előmozdításában meghatározó szerepet tölt be a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikája, közös erőfeszítése, amely élvezi a világ haladó, imperialistaellenes erőinek rokon- szenvét és támogatását. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan fellépjenek az enyhülési folyamat fékezésére irányuló minden tevékenységgel szemben. A magyar és a lengyel vezetők kifejezték készségüket, hogy további közös erőfeszítéseket tesznek az európai béke és biztonság megszilárdításáért. Támogatják a helsinki záróokmányt aláírók részvételével Belgrádban megkezdődött találkozó konstruktív és eredményes munkáját szolgáló törekvéseket. Síkra szállnak a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésre vonatkozó átfogó kezdeményezések megvalósítása mellett. Megállapították, hogy a nemzetközi béke és biztonság, az általános leszerelés szempontjából kiemelkedő jelentősége van a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról, valamint más fontos nemzetközi kérdésről folyó szovjet—amerikai tárgyalásoknak. Kifejezték óhajukat és bizakodásukat, hogy a Szovjetunió és az USA közötti tárgyalások a realitások figyelembevételével, az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával eredményesen zárulnak. A magyar és a lengyel vezetők ismételten megerősítették népeik szolidaritását a függetlenségükért, a nemzeti szuverenitásért és a társadalmi haladásért, a gyarmati uralom maradványainak felszámolásáért és a fajüldözés ellen küzdő valamennyi nép iránt. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a világban még meglévő válsággócokat politikai tárgyalások útján, az érintett államok és népek valóságos érdekeinek tiszteletben tartásával oldják meg. A találkozón elégedetten szóltak arról, hogy a kommunista és munkásmozgalom ereje, befolyása világszerte növekszik. Hangsúlyozták, hogy a kommunista és munkáspártok testvéri, internacionalista együttműködése és nemzetközi szolidaritása a marxista—leninista elvek alapján szüntelenül erősödik. Megállapították, hogy a testvérpártok közötti szolidaritás, a két- és sokoldalú vélemény- és tapasztalatcsere elengedhetetlen feltétele a közös célokért, a békéért, az enyhülésért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott sikeres harcnak. Ezzel összefüggésben a két párt képviselői hangsúlyozták az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini értekezletén elfogadott közös dokumentumban foglaltak megvalósításának jelentőségét az európai béke, biztonság, együttműködés és a társadalmi haladás szempontjából. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a jövőben is kész hozzájárulni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom pártjai közötti együttműködés és internacionalista szolidaritás erősítéséhez. A két párt és a két ország népe a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a testvéri szovjet néppel, az egész szocialista közösséggel, valamint a világ haladó és békeszerető erőivel együtt készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának méltó megünneplésére. Az októberi forradalom lenini eszméinek a megvalósulása a szocializmus, a népek szabadsága és a béke erősítésének nagy ügyét szolgálja. A két párt és kormány vezetőinek tárgyalásai a testvéri barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében zajlottak le, és minden megtárgyalt kérdésben a nézetek azonossága nyilvánult meg. A magyar és a lengyel vezetők találkozója hasznosan járult hozzá pártjaink, népeink testvéri barátságának elmélyítéséhez, a két ország sokoldalú együttműködésének fejlődéséhez, a szocialista közösség egységének erősítéséhez, a világbéke ügyéhez. Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság legfelsőbb állami szerveinek nevében megújította a magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos lengyelországi látogatására szóló meghívását. (MTI) Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából Erich Honecker elvtársnak, A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, Willi Stoph elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, közösség országai, a világ haladó erői nöBerlin Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében meleg, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri népének, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 28. évfordulója alkalmából. Népünk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel tekint szövetségese, a Német Demokratikus Köztársaság népének kiemelkedő sikerekben gazdag országépítő munkájára, amelyet a Német Szocialista Egységpárt vezetésével folytat. Országuk dinamikus fejlődése, a szocialista demokrácia kiteljesülése, a nép anyagi és kulturális színvonalának növekedése, a fejlett szocialista társadalom kibontakozásának beszédes bizonyítékai. Hozzájárulása a béke és biztonság megszilárdításához, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a szocializmus ügyéért vívott harchoz világszerte elismerést váltott ki. Az első német munkás-paraszt állam nemzetközi tekintélye a szocialista vekvo befolyásának fontos tényezője. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy kölcsönös törekvéseinknek megfelelően együttműködésünk az élet minden területén fejlődik, elmélyül népeink barátsága. Méltó keretet és kiváló alapot teremt ehhez a párt- és kormányküldöttségünk^ ez- évi berlini látogatása alkalmából aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely még szorosabbá teszi országaink és népeink testvéri összefogását, elősegíti nemzeti céljaink megvalósítását, tovább erősíti a szocialista közösség országainak összeforrottságát és hozzájárul Európa békéjéhez és biztonságához. Nemzeti ünnepükön kívánjuk Önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusán elfogadott határozatok valóraváltásában, hazájuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában. Budapest, 1977. október 7. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, Lázár György, a Magyar Népköztársaság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Minisztertanácsának elnöke Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin is üdvözölte az NDK népét az ország megalakulásának 28. évfordulója alkalmából. „A szovjet kommunistákat, a szovjet embereket nagy megelégedéssel tölti el a Szovjetunió és az NDK népei közti barátság és összeforrott- ság következetes erősödése” — hangsúlyozza az Erich Honeckernek és Willi Stoph- nak küldött távirat. A szovjet vezetők táviratukban megállapítják, hogy az NDK tevékenyen segíti elő a testvéri országok együttműködésének megszilárdítását és nagy mértékben járul hozzá a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósításához, a Varsói Szerződés szervezetének tevékenységéhez. Az NDK születésnapja uszonnyolv évvel ezelőtt alakult meg a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön. Az elmúlt történelmileg rövid időszak alatt területén a német történelemben egyedülálló változások mentek végbe. A nép kezébe vette sorsának irányítását, és ma a Német Demokratikus Köztársaság a világ legfejlettebb tíz ipari államának egyike. A fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik, nemzetközi elismerésnek, és tekintélynek örvend. • A Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa 1971 júniusában főfeladatként szabta meg a nép anyagi és kulturális életszínvonalának növelését. Ennek érdekében a termelés nagyarányú fejlesztését, a hatékonyság növelését, a tudományostechnikai haladás 'és munka termelékenységének fokozását tűzte ki célul. A párt IX. kongresszusa 1976 májusában megerősítette e határozatokat és további átfogó szociálpolitikai intézkedések megvalósításáról döntött. Az 1976— 1980-as ötéves tervvel a Német Demokratikus Köztársaság folytatja azt a folyamatos és sikeres gazdasági fejlesztést, amely a szocialista német államot jellemzik. Az ipar bruttó termelése 1949 óta 22 milliárd márkáról 251 milliárd márkára emelkedett. A nemzeti jövedelem csupán 1970 és 1975 között 30 százalékkal nőtt. A kiskereskedelmi forgalom az 1949-es 13,8 milliárd márkáról 1976-ra 85,4 milliárd márkára növekedett. Az NDK aktív nemzetközi tevékenységet folytat és a különböző társadalmi rendszerű országokkal való békés egymás mellett élés gyakorlatában, a többi szocialista országgal egyeztetett politikát követ. Élvezte és élvezi a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés védelmi erejének támogatását, aktív szerepet vállal további erősítésükben, hatékonyságuk növelésében, a helsinki határozatok megvalósításában, az európai béke és biztonság megteremtésében, az enyhülési politika valóra váltásában. országainkat, népeO inket és pártjainkat a szocializmus építése', a közös harcban- született testvéri kapcsolatok fűzik össze. Ez jutott kifejezésre a magyar párt- és kormányküldöttség 1977 márciusi berlini látogatása alkalmával is. A látogatás kimagasló eseménye volt a két ország új, barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség nyújtási szerződésének aláírása. Nemzeti ünnepén szívből köszöntjük az NDK baráti népét, és kívánunk újabb Sikereket a szocializmus építésében. OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT „Ösztövér csontvázak” A ugusztus egész története bebizonyította, mennyire igaza volt Leninnek, amikor július elején nem volt hajlandó átvenni a hatalmat. Akkor még nem volt biztosítéka arról, hogy a nép a különböző Kórnyilovok fellépésére olyan harcosan reagál, mint ahogy azt már augusztus végén, szeptember elején tette. Ehhez még időre volt szükség. Nem sok időre, de időre. A valóságnak kellett szétfoszlatnia Kerenszkij tetszetős frázisainak ködfüggönyét. Szeptember elején Glebov kadet képviselő kétségbeesetten kiáltotta pártjának vezetőségi ülésén: — A forradalom a jogi szférából a szociális szférába megy át! Ez a polgári politikus a miaga szavaival ugyanazt az alapvető, sorsdöntő folyamatot fogalmazta meg, amire Lenin a bizonyosság erejével várt. Mivel a Komyilov-puccs meg- rézkódtatása nyomán 1. nemcsak a tömegek, de a mensevik és eszer csoportok egy része is balra tolódott, 2. kiengedték a börtönből a júliusban elfogott bolsevikokat, köztük Troc- kijt és Kamenyevet, 3. a megszeppent Kerenszkij hozott néhány helyes intézkedést, 4. Oroszországot végre hivatalosan is köztársasággá nyilvánították. Lenin úgy látta: most, szeptember legelején talán valóban van bizonyos lehetőség a baloldal összefogására. Szeptember elsején megírta „A kompromisszumokról” című cikkét. Kevés dolog bizonyítja jobban, mennyire szilárdan állt a valóság talaján „a fantaszta” Lenin, mint az a megjegyzés, amivel elküldte cikkét a Pravda szerkesztőségének: „Ezeket a sorokat szeptember elsején, pénteken írtam. Egy véletlen folytán (Kerenszkij idején, mondja majd a történelem, nem minden bolsevik választhatta meg szabadon lakhelyét) nem kerültek aznap a szerkesztőséghez. A szombati és a mai, vasárnapi lapok elolvasása után pedig azt mondom magamban: a kompromisszumra vonatkozó javaslat már elkésett... Nem marad más hátra, mint az, hogy ezeket a megjegyzéseket azzal a kéréssel küldjem el a szerkesztőségnek, hogy Elkésett gondolatok címmel közöljék őket... olykor talán még az elkésett gondolatok megismerése sem érdektelen ...” Szeptember 12-én pártja központi bizottságához írt levelében Lenin már kijelentette: „A bolsevikok, miután a Munkás- és Katonaküldöttek mindkét fővárosi Szovjetjében többségbe kerültek, kézbevehetik, és kell is, hogy kézbevegyék, az államhatalmat ... A többség a fővárosi Szovjetekben annak a fejlődésnek az eredménye, amelyet a nép a mi irányunkban tett... Nem a felkelés „napjáról” van szó ..., hanem arról, hogy a feladatot világossá tegyük a párt előtt: napirendre kell tűzni a fegyveres felkelést., Kerenszkij közben a már-már lángoló színpadon, amelynek „nézőterét” betöltötte a front új és új áldozatainak halálhörgése, az éhezők segélykiáltása, zsonglőrként dobálta a maga fából vaskarikáit. A Kornyi- lov-puccs után a kadet miniszterek otthagyták kabinetjét (Kerenszkij már július 8 óta hadügyminiszterből miniszterelnökké avanzsált) és sokáig nem is tudott kormányt alakítani, öttagú direktórium élén kormányzott. Szeptember 14-re a miniszterelnök nem utolsósorban azért hívta össze az úgynevezett Demokratikus Tanácskozást — még mindig az „egység” lázálma jegyében —, mert azt remélte: ilymódon kibékítheti a kadeteket a baloldallal és fordítva. Ez nem sikerült, de a kormányfő mégis bevette a kadet minisztereket ezután alakított kormányába, újabb logikai salto mortaleval: nem pártjuk képviselőjeként, hanem „magánemberekként” . .. Szeptember 25-én az újjáalakított Ideiglenes Kormány ismét hitet tett a háború folytatása mellett, ezzel tovább ásta a saját sírját. „Az Ideiglenes Kormány — hangzik a nyilatkozat — békére törekszik, mégis (?) minden erejével azon lesz, hogy védelmezze a szövetségesek közös ügyét...” Mit jelentett ez akkor? Részlet A. R. Williams amerikai újságíró frontriportjából; „A szürke égből ömlött az eső, folyókká változtatta az utcákat, s ólommá a katonák szívét. Ösztövér csontvázak egyenesedtek fel és meredtek ránk a lövészárokból. Kiéhezett emberek rontottak a földeken a répára és nyersen befalták. A tarlókon mezítlábasok botladoztak, a tél kezdetén nyári egyenruhák érkeztek, a hasuk fölé érő sárban holtan rogytak össze a lovak...” Lenin ekkor már régen illegalitásban volt, február és október között pontosan négy hónapon át búvóhelyről kellett irányítania az eseményeket, amelyektől tágas hazája és — ma már tudjuk: — jórészt az emberiség jövője függött. A Központi Bizottság még július elején kénytelen volt úgy dönteni, hogy a párt vezére „merüljön le”, mert életét közvetlen veszély fenyegeti. Valóban elkerülhetetlen volt ez? R észlet Polovcev vezérőrnagy petrográdi körzetparancsok jelentéséből: „A tiszt, aki Teriokiba utazott, remélve, hogy elcsípi Lenint, megkérdezte, egészben vagy darabokban kívánom-e ezt áz urat. Mosolyogva azt feleltem, hogy a letartóztatottak olykor megszöknek ...” Harmat Endre (Következik: Kunyhó a réten)
