Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
1977. október 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egyöntetű helyeslés Befejeződött a vita a szovjet alkotmányról Tegnap délelőtt tíz órakor a Nagy Kreml palotában a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külön ülésével folytatódott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka, amelyen délelőtt huszonkilencet szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács ülésszakán tegnap délutánig 92 felszólalás hangzott el. A vita befejezése után a Kremlben megtartotta ülését a Legfelsőbb Tanács által megválasztott 163 tagú szerkesztő bizottság, amelynek feladata a Szovjetunió új alkotmánya végleges szövegének kidolgozása. Az ülésen Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, a bizottság elnöke mondott megnyitó beszédet. Mint mondotta, az alkotmánytervezet megvitatása a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában éppúgy, mint a Legfelsőbb Tanácsban, optimizmussal tölt el mindenkit. A Legfelsőbb Tanács ülésének felszólalói egyöntetűen támogatták az alkotmánytervezetet, ugyanakkor a képviselők néhány módosítást és kiegészítést is javasoltak a szerkesztő bizottságnak. Ezekről, egyben az alkotmánytervezet végleges szövegéről a bizottságnak kell döntenie, elő kell terjesztenie azt elfogadásra a Legfelsőbb Tanácsnak. Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára összefoglalta a beérkezett módosításokat, amelyeket az ülésszakon a képviselők terjesztettek elő. A bizottság megvitatta ezeket és elfogadta velük kapcsolatban a megfelelő ajánlásokat. A szerkesztő bizottság egyhangúlag úgy határozott, hogy az alkotmánytervezet szövegét az ajánlott módosításokkal és kiegészítésekkel együtt a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé terjeszti elfogadásra. Helsinki óta tartósabb lett az európai béke Szovjet és amerikai felszólalás Belgrádban Tegnap a küldöttségvezetők felszólalásaival folytatta munkáját az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó belgrádi találkozó. A tegnapi nyilvános plenáris ülésen elsőként felszólalt luxembourgi delegátus, egyebek között rámutatott, hogy a tanácskozás fő feladata a Helsinki óta megtett út értékelése és a további feladatok meghatározása. Ezt követően Lichtenstein, Spanyolország és Görögország küldötte szólalt fel. A délutáni ülésen felszólalt Julij Voroncov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Egyebek között a következőket mondta: — Bár Helsinki óta csak rövid idő telt el, mégis megállapíthatjuk, hogy az ott elfogadott alapelvek gyakorlati megvalósítása konstruktív eredményeket hozott. Az európai béke szilárdabb, azt mondhatjuk, tartósabb lett, államainak kapcsolatai pedig jelentősen bővültek és gazdagodtak. Ez az egész folyamat az enyhülés konszolidációja és megszilárdulása irányába hat. Ez a tendencia az uralkodó a nemzetközi kapcsolatokban, mert korunkban nincs más ésszerű alternatíva. A szovjet küldöttség vezetője az elmúlt két esztendő számottevő eredményeként említette, hogy gyakoribbá váltak a különböző társadalmi rendszerű országok ál- lamférfiainak személyes találkozói, egész sor új gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki és kulturális megállapodás került aláírásra, megélénkültek az emberek közötti személyes kontaktusok. „Ugyanakkor ez alatt a két év alatt az is világossá vált, hogy a helsinki záróokmány ajánlásai végrehajtásának az ütemére visz- szahat az általános enyhülés és a dokumentumot aláírt országok kapcsolatainak helyzete és fejlődése.” A leszerelés kérdésére áttérve, egyebek között emlékeztetett rá: a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének tavaly decemberi bukaresti ülése javasolta, hogy az európai országok kössenek szerződést, nem alkalmaznak egymás ellen elsőként atomfegyvert. „Meggyőződésünk, hogy egy ilyen szerződés aláírása fontos lépés lenne a termonukleáris háború veszélyének kizárásához vezető úton és hozzájárulna a kölcsönös bizalom megszilárdulásához. .Mert ha nem lenne olyan állam, amely elsőként alkalmazza az atomfegyvert akkor nem akadna második, harmadik, negyedik és ötödik sem, amely ezt megtenné.” Az európai gazdasági együttműködésről szólva kifejtette: Helsinki óta a Kelet és Nyugat közötti gazdasági kapcsolatok bővültek, mélyültek és gazdagodtak. Az európai államok közötti kereskedelem gyorsabb ütemben növekedett, mint a világkereskedelem. — Kedvező eredményeket értünk el a humanitárius és egyéb területen folytatott együttműködés fejleszésében, is, ami kétségkívül elősegíti a béke, a népek közötti megértés erősítését és az emberek szellemi gazdagítását. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben az európai országok állampolgárai kölcsönös látogatásainak száma, ezen belül a különböző társadami rendszerű országok közötti utazások száma megnövekedett — mondotta Julij Voroncov végül hangsúlyozta: — Az európai népek két világháborút éltek át, éveken át érezték a hidegháborút és továbbra is fenyegeti őket a termonukleáris háború veszélye. Ezeknek a népeknek joguk van a békére, s e jog valóraváltásához jó példát adhatnak a tartós békére épülő kapcsolataik fejlesztésével. Meggyőződésünk, hogy a belgrádi találkozó eredményes munkája kedvező légkört teremt a jövőt illetően, elősegíti az európai biztonság és együttműködés létfontosságú kérdéseinek megoldását. Arthur Goldberg, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője ugyancsak délután elhangzott beszéde bevezetőjében elmondta, hogy a belgrádi találkozó „kifejezője és egyben eredménye is a keletnyugati kapcsolatok figyelemreméltó javulásának. Mindaz, amit ez a találkozó a következő hónapokban megvalósít, közvetlen hatással lesz az enyhülés alakulására”. A továbbiakban hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ezen a találkozón nem keresi a konfrontációt, s azt sem óhajtja, hogy kölcsönös vádaskodásokra kerüljön sor. Az Egyesült Államok képviselője azt állította, hogy országa „alapos, nem polémikus, nyílt és részletes vizsgálatra törekszik a helsinki záróokmány alkalmazásáról”. Goldberg felszólalásában az elért eredmények között említette a Magyarországgal és Bulgáriával idén aláírt első kulturális, oktatási és tudományos együttműködési egyezményeket. Megjegyezte, hogy hasonló egyezményről Csehszlovákiával is tárgyalásokat folytatnak. Az amerikai küldött végül az emberi jogok problémájáról szólott. Ezzel összefüggésben elmarasztalt egyes, konkrétan meg nem nevezett országokat. A tegnapi tanácskozáson szólalt fel a Lengyel Népköz- társaság és Nagy-Britannia küldöttségének vezetője is. A belgrádi találkozó ma folytatja munkáját, MOSZKVA A Szovjetunió és az Angolai Népi Köztársaság barátsági és együttműködési szerződése aláírásának első évfordulója alkalmából Leonyid Brezsnyev táviratban köszöntötte Agostinho Neto angolai köztársasági elnököt éá az ország egész népét. HELSINKI Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke tegnap délelőtt fogadta dr. Pozsgay Imre kulturális minisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Finnországban. RÓMA Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára hazaérkezett Magyar- országon és Jugoszláviában tett látogatásáról. ÜJ DELHI Egy nappal rövid ideig történt letartóztatását követő szabadonbocsátása után Gu- jarat szövetségi államban politikai látogatást kezdett In- dira Gandhi volt miniszter- elnök. BEJRÜT Az ENSZ New York-i székhelyén ideiglenes palesztinai kormány megalakításáról tartanak amerikai—arab tárgyalásokat — jelentette tegnapi számában New Yorkból arab diplomáciai forrásokra hivatkozva az El-Szafir című bejrúti lap. MADRID Adolfo Suarez spanyol miniszterelnök, a pártok vezetőivel a hét végén tartandó tanácskozása előkészítéseképpen tegnap megbeszélést tartott Felipe Gonzalezzek a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával. BELGRÁD A belgrádi sajtó jelentése szerint a jugoszláv kormány engedélyezte, hogy azok a jugoszláv cukorgyárak, amelyek nem rendelkeznek elegendő nyersanyaggal összesen 100 ezer tonna magyar cukorrépát dolgozzanak fel. TOKIÖ Algéria elutasította a japán kormánynak azt a kérését, hogy adja ki a japán géprablókat és szolgáltassa visz- sza a terroristák birtokában lévő hatmillió dolláros váltságdíjat. KAIRÓ Egyiptomban tegnap — csakúgy mint a korábbi esztendőkben — katonai díszszemlével ünnepelték az 1973. októberi háború évfordulóját. Becslések szerint a díszszemlén felvonultatott hadi- technika háromnegyed része szovjet gyártmányú volt, Nagy feladatok hárulnak a Volán 7-es Vállalat szerelőire az őszi szállítási csúcs idején: a karbantartási feladatok mellett most állítják át a járműveket téli üzemre. A betakarítás idejére három műszakos mentőbrigádot és kommunista szombatokat szerveztek. Képünkön Miskó István egy ZIL gyorsjavitásán dolgozik KÉT EBÉDSZÜNET ló tiz éwelTS," Magam akkoriban kezdtem dolgozni, helyesebben ismerkedni szakmámmal, s egyáltalán a világgal. Azzal a valamivel amiről kevéssel előtte még így beszéltek tanáraink' a technikumban: „És most kiléptek az Életbe... ” Nos, akkor, az Élettel való — korántsem konfliktusok nélküli — „mézesheteim” idején még nem sejtettem, hogy az akkor mondhatni minden jelentőséget nélkülöző élményem egyszer még súlyt kap. Az emlékkép tehát jó tíz évvel ezelőtti, az 1960-as évek közepéről való. Az út melletti fasor árnyékába hevernek az emberek, kopott táskáikból (mit általában madzaggal akasztottak nyakukba) előkerül a melegtől némileg megolvadt szalonna, és a kicsinykét megszikkadt kenyér. Kezeiket nadrágjukba törlik, kissé poros, foltozott fehér inget viselő felsőtestüket dús lombú akácfa törzsének vetik. Esznek. Szemük a végtelen síkságot pásztázza, a végeznivalót, a földet. Egy- egy falat közben néhány szó esik családról, munkáról. De ez még nem beszélgetés. Az valamivel később kezdődik, és nagy ivászatokról, verekedésekről, pajzán kalandokról folyik ebédidő végéig. Akkor lassan, nehézkesen felkászálódnak, fölveszik a kapákat. elindulnak. Ami ezt az emlékképet előparancsolta, az egy másik ebédszünet élménye az egészen közeli múltból. A helyszín ugyanaz. Munkásruhás emberek ülnek a traktor pótkocsiján, szemük a végtelen síkságot pásztázza, a földeket, ahonnan most indultak, s ha tekintetük a bogárhátú dűlőút mentén előreszalad, látják a szövetkezet égnek meredő fémsilóit, szárítóját, keverőüzemét, raktárait, javítóműhelyét, majd a kiszáradt, vagy félhalott akácfák közül kifutva, a por- talanított útra érve már az emeletes szociális épület (így nevezik) is megmutatja magát, feltűnik a modern épület előtti szobor is. Leugrálnak a pótkocsiról (reggel, este eddig, a központig, panorámás autóbusz hozza- viszi őket) és irány a mosdó, a bejáratnál működő elmés gumicsizmamosó szerkentyű, csak ezután lépnek az étterembe. Nem túlzás: nem ebédlő, a szó igazi értelmé- bet vett étterem fogadja fehér asztalai mellé a szövetkezet munkásait, méghozzá olyan étterem, amilyet a közeli város főterén is szívesen elfogadnának. Gőzölög a forró leves, a tányérról lelóg a rántottszelet. A bajszát elégedetten törölgető férfisereg már a büfé előtt topog kávéra várva, és a szó nem a virtuskodásokat, verekedéseket, nőügyeket forogja ki, hanem a tévé tegnap este látott műsorát vitatják, néhá- nyan pedig a népszerű „Most mutatsd meg” formanyelvén mókáznak. Végül kilépnek a parkolóhoz:, a jármű előállt. Jól tudom, ennek a két ebédszünetnek csak így együtt, egymás tükörfényében van jelentősége, egyik a másik nélkül akár semmitmondó is lehet. Most, mindezt végiggondolva, nem azon fantáziálok, vajon milyennek találom majd jó tíz év múlva ugyanitt az immár harmadik ebédszünetet. Inkább abban reménykedem, hogy jó tíz esztendő múltával a legtöbb termelőszöövetkezet- ben az utóbbihoz hasonló ebédszünet lesz a természetes a dolgozóknak. Mert ma még hazudnánk, ha az iménti idilli képet általánosnak gondolnánk. A legtöbb sőnek leírt kép a reális, legfeljebb az emberek nem szalonnát esznek, hanem konzervet, vagy kis lábaskában kivitt csirkepörköltet, netán a szövetkezet által szállított (pl. aratáskor) főtt ételt. A két ebédszünetet mégsem haszontalan időtöltés párhuzamba állítani: ha az általános érvényű valóságot nem is, de a tendenciát mindenképpen pontosan mutatja. K. L. A kerékgyártók utóda A sok virág, a tiszta udvar jelzi: a gazda szereti portáját. A műhelyben fényesre csiszolva áll a szalagfűrész, a faeszterga gép. Aki pedig enged a csábításnak és végigmegy a sok ismert és ismeretlen fajta szőlőfürttől roskadozó lugason, úgy érzi, egy kísérletező kertész birodalmába tévedt. A 74 esztendős Fejes Béla Jászjákóhalmán, a Széchenyi utcában lakik. Mestersége kerékgyártó, az volt a nagyapja, az apja is. Harminc évig saját műhelyében, azután a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, most nyugdíjas. — Csak voltam kerékgyártó, már nem vagyok az. Nem a korom miatt. Nincs már ilyen mesterségre szükség. Ma az embereknek Wartburg kell és nem sárvédős kocsi. A tsz sem lovaskocsit, hanem Zetort meg tehergépkocsit vásárol. Pedig szép mesterség volt a kerékgyártás, 7, 8 meg 9 sukkos kocsit, hintót vagy lehelet könnyű, gyors kerekű csézát csináltunk. A mesterséget egy jákóhalmi kerékgyártónál tanultam, pedig apám is mesterember volt. Nagyapámtól is tanultam egy-két fogást. — Amikor kezdtem „modern” iparosnak számítottam. Jákóhalmán egyedül az én műhelyemben volt szalagfűrész. Nagyapámat, apámat megmosolyogtam, mert idegenkedtek a gépektől. Harminc esztendővel később ugyanúgy mosolyogtak rajtam az „acéltáltosok” kezelői, a traktorosok, a kombáj- nosok. összedolgoztam egy jó kezű kováccsal, ismertek bennünket a Jászságban, a szomszédos megyékben is. Jöttek a gazdák majdhogy sort nem álltak. A hevesi dinnyés egy szekérre való görögdinnyét rakott le az udvaromba, aztán kezdte el mondókáját, hogy szeretne egy kocsit csináltatni. — A fa helyét elfoglalta a vas, az ügyes kezek munkáját átvették a gépek. — Bántott egy kicsit, mert szerettem ezt a mesterséget, ötven éves múltam, amikor beléptem a tsz-be, ott még szükség volt a szekérre. Közben „belekóstoltam” az asztalos mesterségbe és rájöttem: aki engedelmességre bírja a kemény tölgyet, az akácfa, az a furnér lemezzel is elbánik. Nyugdíjas éveim? Művelem a kertet, a 27 fajta szőlőt és az errefelé ismeretlen citromparadicsomot termesztek. Délután a műhelyben vagyok, bérmunkát vállaltunk az asztalosoknak. A korom eddig még nem kény- szerített tétlenségre. Ami bánt, hogy .nem vagyok fiatalabb, legalább 30 esztendővel, mert akkor kitanulnék egy mai szakmát.
