Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-06 / 235. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 6. Szovjetunió Leglelsóbb Tanácsa Husák elutazott Berlinból Folytatódik az ülésszak A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hetedik, rendkívüli ülésszakán tegnap délelőtt a két ház külön ülésén folytatták a Leonyid Brezsnyev, az alkotmánybizottság elnöke által előterjesztett beszámoló, illetve az alkotmánytervezet vitáját. A szövetségi tanács, amelynek tegnap délelőtti ülésén részt vett Leonyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Mihail Szuszlov és az SZKP KB Politikai Bizottságának több más tagja, elsőként Gejdar AOijevnek, az SZKP KB PB póttagjának, az Azerbajdzsá- ni Kommunista Párt KB első titkárának felszólalását hallgatta meg. Leonyid Brezsnyev előadói beszéde nagy jelentőségű elméleti és politikai dokumentum, konkrét, hosszútávú program, amely a kommunista építés vonzó távlatait tárja elénk, — mutatott rá Alijev. Alekszej Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke elmondta, hogy az új szovjet alkotmánytervezet minden korábbi szovjet alkotmánynál jobban hangsúlyozza a munkáskollektíváknak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, minden előzőnél reálisabb biztosítékokat nyújt az állampolgári jogok érvényesítéséhez. Eduard Sevardnadze, a Grúz Kommunista Párt KB első titkára a lenini nemzetiségi politika győzelmeként értékelte a soknemzetiségű szovjet állam hat évtizedes fejlődését. Borisz Pasztuhov, a Kom- szomol KB első titkára a 36 millió kamszomolista egyetértéséről és támogatásáról biztosította az SZKP Központi Bizottságát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsát, hangsúlyozva: a szovjet fiatalok magukénak vallják az új alkotmányt, jó munkájukkal járulnak hozzá megvalósításához, mert az saját jövőjüket formálja. Anatolij Alekszandrov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöké felszólalásában mindenekelőtt azt emelte ki, hogy az SZKP és a szovjet állam gondoskodása nyomán a szovjet tudomány rendkívül gyors ütemben fejlődik. Georgij Markov, a Szovjet Írószövetség titkára rámutatott, hogy egyetlenegy polgári államban sem foglal el olyan kiemelt helyet az alkotó értelmiség, mint a Szov. jetunióban. „A fejlett szocialista társadalomban teljes az alkotói szabadság, a szovjet írók szabadon rendelkeznek műveik kiadásáról”. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács délutáni ülésén összesen 28-an szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács két házának délután megtartott ülésén további 15 hozzászólás hangzott el az alkotmánytervezethez, illetve az országos vita eredményeihez. A felszólalók a szovjet társadalom szinte valamennyi rétegét képviselték és az élet legkülönbözőbb területeiről vett példákkal támasztották alá az alkatrúanytervezet megállapításait. A szovjet képviselők tolmácsolták választóik egyöntetű üzenetét: támogatják az ország új alaptörvényét, érdemben egyetértenek annak megfogalmazásával. Sok felszólalás emelte ki például annak fontosságát, hogy az alkotmány rögzíti a kommunista párt vezető és irányító szerepét a társadalom életében. Erről beszélt többek között Szer- gej Mihalkov író és a szovjet irodalmi élet egy másik jelentős képviselője, Alek- szandr Csakovszkij, a Litye- ratumaja Gazeta főszerkesztője. Számos felszólalás méltatta a szovjet népek és nemzetiségék megváltozott! életét, gyors fejlődését, felzárkózását a társadalmi termelés és a kultúra élvonalába. Múhamadnazar Gapurov, a Türkmén KP Központi Bizottságának első titkára az egykor elmaradott nép vi- lágraszólóan gyors gazdasági és kulturális fejlődéséről szólt. x Szót kapott a tanácskozáson számos gazdasági vezető, köztük a Szovjetunió több minisztere is. Szemléltető példákkal illusztrálták az ország gyors gazdasági fejlődését, ugyanakkor utaltak a még meglévő hiányosságokra is. A neves dagesztáni író, Raszul Gamzatov népe példájával cáfolta az imperia- lista propaganda nevetséges rágalmait — hangsúlyozva, hogy a nemzetiségek éppúgy, mint az egyes állampolgárok a legszélesebb körű jogok birtokosai a Szovjetunióban, A felszólalók között sok volt a munkás, a kolhozparaszt. ök is egyértelmű támogatásukról biztosították a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak Központi Bizottságát és személyesen Leonyid Brezsnyevet, a KB főtitkárát az új alkotmány tervezetének kidolgozásával kapcsolatban. Elmondották: a dolgozók új és újabb munkasikerekkel kívánják bizonyítani ezt a szívből jövő támogatást. A neves Kuznyeok- medencei bányász brigádvezető, Szmirnov, a Szocialista Munka Hőse például közölte képviselőtársaival: brigádja egy millió tonna szenet kíván adni a népgazdaságnak. Thajcuhov adigej nemzetiségű kolhozelnök kolhoza eredményeit hozta fel annak példájaként, hogy a Szovjetunióban gyors ütemben fejlődik a mezőgazdasági termelés. A Legfelsőbb Tanács két háza ma, helyi idő szerint délelőtt tíz órakor folytatja az alkotmánytervezet megvitatását. belgrAd Tegnap délelőtt elutazott Belgrádból Enrico Berlingu- er, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, aki a JKSZ KB elnökségének meghívására hétfő óta Jugoszláviában tartózkodott és megbeszéléseket folytatott Joszip Broz Titoval, a JKSZ elnökével a két párt kapcsolatairól, a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a jugoszláv—olasz viszony alakulásáról. ROMA Az úgynevezett Nyugat- Szomáliái Felszabadítási Front legutóbbi hadijelentése szerint a Szomáliái fegyveresek előrenyomultak Ma- rar városa irányában. Az Eritreai Felszabadítási Front római irodája szerint az északi országrészben harcoló szakadárok elfoglalták Tio kikötővárost, amely félúton fekszik Massawa és Assab között. NEW YORK Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár Déván Prem Csand indiai altábornagyot nevezte ki az ENSZ rhodesiai külön- megbízottjának. A kinevezést már jóváhagyta a Biztonsági Tanács. A most 61 éves tábornoknak számos hasonló megbízatása volt már: hét évig az ENSZ ciprusi béke- fenntartó haderőinek parancsnoka, a 60-as évek elején pedig a kongói események idején az ENSZ magasrangú katonai parancsnoka volt a körzetben. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, államfő — aki csehszlovák párt- és állami küldöttség élén háromnapos hivatalos, baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban — tegnap elutazott Berlinből. A Schönefeldi repülőtéren Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke, az NDK számos párt- és állami vezetője, valamint többezer berlini búcsúztatta el a delegációt. Lenin beszédei hanglemezen Lenin két beszédének egykori hangfelvételéről készítettek új, zörejektől megtisztított, korszerű hangfelvételt a Melogyija szovjet hanglemezgyárban. Az annak idején kezdetleges technikával felvett beszédekből korábban már nyolcat sikerült átjátszani. A két újabb szöveg a forradalom vezérének „A pártonkívüliek és a szovjet hatalom” illetve „A terményadóról” című beszédeit örökíti meg immár korszerű technikával. A szovjet rádió és a Pravda együttes kiadásában egyébként az októberi forradalom hatvanadik évfordulójára külön „beszélő könyv” is készült, ahol a szöveg mellett hanglemezek is megörökítik Lenin hangját, a forradalom részvevőinek visszaemlékezéseit LUXEMBOURG Az Európa-parlament október 10-től 14-ig ülést tart Luxembourgban. A fő témák : Görögország, Portugália és Spanyolország kérelme a Közös Piacba történő felvételre, a terrorizmus elleni küzdelem és a nyugateurópai textil-válság. PÁRIZS Párizsban tegnap összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, hogy a baloldali „csúcstalálkozók” kudarca nyomán előállt új helyzetben meghatározza az FKP stratégiáját. A ma vé- getérő tanácskozáson a beszámolót Georges Marchais, az FKP főtitkára tartja. DUBLIN Dublinban, az ír Köztársaság fővárosában tegnap a nyílt utcán meggyilkolták Seamus Costellót, az ír Köz- társasági Szocialista Párt elnökét. Amikor kilépett gépkocsijából a gyilkos szemből lőtte le, majd gépkocsin elmenekült. Kitüntetések átadása a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Kremlben kitüntetéseket adott át. A Lenin-rendet és a szocialista munka hőseit megillető „Sarló és Kalapács”- aranyérmet Ivan Arhipov- nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyettesének, Szemjon Cvigun vezér- ezredesnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állambiztonsági bizottság első elnökhelyettesének Tyimofej Guzsenko tengeri- flottaügyi miniszternek adták át. Lenin-rendet kapott Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió bulgáriai nagykövete, Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. Ezen kívül más tekintélyes párt, állami és mezőgazdasági vezetők, a tudomány, a kultúra és a művészet alkotói, valamint a fegyveres erők kép- selői is kitüntetéseket kaptak, Szádot egyiptomi elnök (jobbról) Kairóban megbeszélést tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével. A tanácskozás fő témája a közel-keleti helyzetről nyilvánosságra hozott szovjet-amerikai közös nyilatkozat voK. (Telefotó - KS) Belgrádi találkozó További felszólalások Tegnap Belgrádban a küldöttségvezetők felszólalásaival folytatta munkáját az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó nemzetközi tanácskozás. A felszólalások sorát egyébként Svájc nyitotta meg, akinek képviselője beszédében elmondotta, hogy „az európai béke elválaszthatatlan más földrészek békéjétől”. A norvég küldött azt emelte ki, hogy „az enyhülés hasszantartó folyamai, amelynek megvalósításában Belgrád fontos állomás lesz.” A portugál delegátus felszólalásában a külföldön dolgozó vendégmunkások „emberi jogainak” fokozottabb biztosításáért szállt síkra. Románia képviselője felszólalásában a helsinki konferencia „történelmi jelentőségét” méltatta San Marino küldötte a Helsinkiben elfogadott záróokmány „elvszerű alkalmazását” sürgette. A tegnapi plenáris ülésen elhangzott beszédében a bolgár küldöttség vezetője elismerő szavakkal méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának jelentőségét, majd hangsúlyozta, hogy a jelenlegi találkozó eredményes munkája szempontjából nagy jelentőségét” méltatta. San Maelőkészítő megbeszéléseken előterjesztett szovjet javaslatok. A jugoszláv delegátus részletesen foglalkozott Jugoszlávia nemzetiségi politikájával. Aláhúzta a nemzetiségek és az állam jó kapcsolatának fontosságát. A svéd küldött vezetője beszédében sürgette, hogy tegyék hatékonyabbá a fegyverzet csökkentéséről, a leszerelésről folytatott tárgyalásokat A török küldött a határok sérthetetlenségének kérdéséről szólott és a Földközi-tengeri térség országai fokozott együttműködésének szükségességét hangsúlyozta. A tanácskozáson várhatóan ma fejti majd ki az álláspontját a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője. A magyar küldöttség vezetőjének, dr. Petrán János nagykövetnek a felszólalására előreláthatólag pénteken kerül sor. fl Vad Hadosztályt megállítják I gen, Komyilov már július elején színre lépett. Követelésére az Ideiglenes Kormány a frontokon visszaállítja a halálbüntetést, hat nappal később, július 18-án fő- parancsnokká nevezi ki a félreérthetetlen ambíciókkal fellépő Kor- nyilovot. A dolgok összefüggenek. Nem véletlen, hogy ezekben a napokban jelenik meg az Ideiglenes Kormány határozata — „a háborús erőfeszítések érdekében” — a sajtó- szabadság korlátozásáról. Megkezdődött a bolsevikok elleni koncentrált hajsza — és nemcsak az Ideiglenes Kormány részéről. Ne feledjük: ekkor a bolsevikok még minden hatalmi szervben kisebbségben vannak, a Munkás- és Katonaküldöttek összoroszországi Szovjetjének Végrehajtó Bizottságában is. Július 13-án a két testület együttes ülésén határozatot fogadtak el, amely szerint Leninnek és munkatársainak meg kell jelenniük a bíróság előtt, mert „felmerült az a vád, hogy lázadásra buzdítottak és ... pénzt kaptak német forrásokból...” Ami várható volt, bekövetkezett: a reakció csak ereje megnövekedésére — vagy vélt megnövekedésére — várt, hogy felhasználja Lenin ellen hazaérkezése körülményeit. A hajsza azonban ellenkező előjellel is mozgósítónak bizonyult. Július 18-án a Szevernij Rabocsij című újság így írt: „A bolsevikokat a hadapródis- kolások és egyéb programlovagok bandái... lefogják és agyba-főbe verik. A feketeszázasokhoz és ellenforradalmárokhoz viszont egyelőre még senki sem nyúl, szabadon járnak- kelnek. Hát nem szégyen ez?” Nem sokkal később a Proletártj című lapban jelent meg D. Jakoven- ko altiszt levele. „Soha nem tartoztam semmiféle párthoz ... Szegényparaszt fia vagyok s így születésem óta mind a mai napig a nyakamon ül a rablók és fosztogatók falkája... Ezek az alakok, akik emberi könnyben és vérben fürödve elorozzák mások munkáját, most azt látják, hogy útjukba állt egy ember... Ez az ember nem kapható semmiféle engedményre ... Ennek a rettenthetetlen harcosnak Lenin a neve ...” Ez a munkás megértette a dolgok lényegét — azt, hogy a februári forradalom meghagyta az alapvető ellentétet, a kizsákmányolókét és az elnyomottakét — Kerenszkij nem. ö továbbra is „nemzeti egységről” szónokolt, ami sosem létezett kevésbé, mint éppen akkor. Augusztus 12- re e nemlétező „egység” jegyében hívta össze Moszkvába (azt remélte, hogy az ősi város kevesebb gondot okoz, mint a forradalmi „Pityer”) az úgynevezett Állami Tanácskozást. Itt aztán szót kapott Plehanovtql az eszereken és gyárosokon át a kozák atamánokig és Komyilovig „mindenki”. Megint kitűnt, hogy ez a tehetséges szónok képtelenségekről beszél: azt reméli, hogy. a paraszt éppúgy követi őt, mint a földesúr, a munkás éppúgy mint a gyáros, a baka éppúgy, mint a tábornok. A tanácskozás előtt a kormány újabb jegyzékben ígérte a szövetségeseknek, hogy országa „a végsőkig” folytatja a háborút. Kerenszkij elég értelmes volt ahhoz, hogy már ezen a tanácskozáson — abból, ahogy a rekació ünnepelte és abból, ahogy a tábornok reagált erre — megértse: Kornyilov számára is veszélyt jelent. De azt remélte, a generálist és a mögötte álló erőt felhasználhatja a bolsevikok, a háborút ellenző erők ellen. Mikor augusztus 26-án immár biztos forrásból értesült arról, hogy a tábornok át akarja venni a hatalmat, leváltotta Komyilovot, aki viszont most már felfedte kártyáit: lovasait a forradalmi főváros ellen küldte. „Oroszok, nagy hazánk haldoklik! — kezdődött Komyilov ekkor kiadott kiáltványa. — Arra kényszerültem, hogy nyíltan fellépjek ...” Történelmi tény, hogy Kerenszkij még akkor is azon töprengett, hogyan lehetne kiegyezni Kornyilovval. A nép azonban, amelyben feltartóztathatatlanul terjedt a Lenin-meg- jósolta forradalmi erjedés, egy percig sem töprengett. Szinte percek alatt 25 ezer munkás jelentkezett a Vörös Gárdába, a forradalmi katonabizottságok az áruló parancsnok utasításai ellenére megakadályozták , hogy más egységek Komyilov segítésére siessenek, az Ideiglenes Kormány börtöneiből kiengedett vörös matrózok Pétervár felé tódultak. Kornyilov számára egyetlen ütőképes erő maradt, a Kri- mov tábornok által vezetett, hegyilakókból, tudatlan emberekből álló úgynevezett Vad Hadosztály. Ezt az önmagában is félelmes erőt azonban elintézték a vasutasok: a Vad Hadosztály Pétervár felé tartó szerelvényei előtt szétszedték a síneket. Krimov tábornok levonta a konzekvenciát, főbe lőtte magát, Komyilov vereséget szenvedett. Kerenszkij t most még megmentette a nép, amelynek elárulására pedig szívesen szövetkezett volna a kozákgenerálissal. A puccs; leverése ellenére is, tovább mélyítette a válságot. Üjra bebizonyosodott, a bolsevikoknak van igazuk, akik demagógiának nevezték az egységről szóló papolást. A jobboldal azért támadta Kerenszkij t, mert leverte, a baloldal pedig azért, mert lehetővé tette a zendülést. Harmat Endre (Következik: „Ösztövér csontvázak ...”)
