Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 6. Szovjetunió Leglelsóbb Tanácsa Husák elutazott Berlinból Folytatódik az ülésszak A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hetedik, rend­kívüli ülésszakán tegnap délelőtt a két ház külön ülésén folytatták a Leonyid Brezsnyev, az alkotmánybi­zottság elnöke által előter­jesztett beszámoló, illetve az alkotmánytervezet vitá­ját. A szövetségi tanács, amely­nek tegnap délelőtti ülésén részt vett Leonyid Brezsnyev, Andrej Kirilenko, Mihail Szuszlov és az SZKP KB Po­litikai Bizottságának több más tagja, elsőként Gejdar AOijevnek, az SZKP KB PB póttagjának, az Azerbajdzsá- ni Kommunista Párt KB el­ső titkárának felszólalását hallgatta meg. Leonyid Brezsnyev előadói beszéde nagy jelentőségű elméleti és politikai dokumentum, konk­rét, hosszútávú program, amely a kommunista építés vonzó távlatait tárja elénk, — mutatott rá Alijev. Alekszej Sibajev, a Szov­jet Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsának elnöke elmondta, hogy az új szovjet alkotmánytervezet minden korábbi szovjet al­kotmánynál jobban hangsú­lyozza a munkáskollektívák­nak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, minden előzőnél reálisabb biztosíté­kokat nyújt az állampolgári jogok érvényesítéséhez. Eduard Sevardnadze, a Grúz Kommunista Párt KB első titkára a lenini nemze­tiségi politika győzelmeként értékelte a soknemzetiségű szovjet állam hat évtizedes fejlődését. Borisz Pasztuhov, a Kom- szomol KB első titkára a 36 millió kamszomolista egyet­értéséről és támogatásáról biztosította az SZKP Köz­ponti Bizottságát, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsát, hangsúlyozva: a szovjet fia­talok magukénak vallják az új alkotmányt, jó munkájuk­kal járulnak hozzá megvaló­sításához, mert az saját jö­vőjüket formálja. Anatolij Alekszandrov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöké fel­szólalásában mindenekelőtt azt emelte ki, hogy az SZKP és a szovjet állam gondosko­dása nyomán a szovjet tudo­mány rendkívül gyors ütem­ben fejlődik. Georgij Markov, a Szovjet Írószövetség titkára rámuta­tott, hogy egyetlenegy polgá­ri államban sem foglal el olyan kiemelt helyet az al­kotó értelmiség, mint a Szov. jetunióban. „A fejlett szocia­lista társadalomban teljes az alkotói szabadság, a szovjet írók szabadon rendelkeznek műveik kiadásáról”. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács délutáni ülésén összesen 28-an szólal­tak fel. A Legfelsőbb Tanács két házának délután megtartott ülésén további 15 hozzászó­lás hangzott el az alkot­mánytervezethez, illetve az országos vita eredményeihez. A felszólalók a szovjet tár­sadalom szinte valamennyi rétegét képviselték és az élet legkülönbözőbb területeiről vett példákkal támasztották alá az alkatrúanytervezet megállapításait. A szovjet képviselők tolmácsolták vá­lasztóik egyöntetű üzenetét: támogatják az ország új alap­törvényét, érdemben egyet­értenek annak megfogalma­zásával. Sok felszólalás emel­te ki például annak fontos­ságát, hogy az alkotmány rögzíti a kommunista párt vezető és irányító szerepét a társadalom életében. Erről beszélt többek között Szer- gej Mihalkov író és a szov­jet irodalmi élet egy másik jelentős képviselője, Alek- szandr Csakovszkij, a Litye- ratumaja Gazeta főszerkesz­tője. Számos felszólalás méltat­ta a szovjet népek és nem­zetiségék megváltozott! éle­tét, gyors fejlődését, felzár­kózását a társadalmi terme­lés és a kultúra élvonalába. Múhamadnazar Gapurov, a Türkmén KP Központi Bi­zottságának első titkára az egykor elmaradott nép vi- lágraszólóan gyors gazdasági és kulturális fejlődéséről szólt. x Szót kapott a tanácskozá­son számos gazdasági vezető, köztük a Szovjetunió több minisztere is. Szemléltető példákkal illusztrálták az ország gyors gazdasági fejlő­dését, ugyanakkor utaltak a még meglévő hiányosságok­ra is. A neves dagesztáni író, Raszul Gamzatov népe pél­dájával cáfolta az imperia- lista propaganda nevetséges rágalmait — hangsúlyozva, hogy a nemzetiségek éppúgy, mint az egyes állampolgárok a legszélesebb körű jogok birtokosai a Szovjetunióban, A felszólalók között sok volt a munkás, a kolhozpa­raszt. ök is egyértelmű tá­mogatásukról biztosították a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak Központi Bi­zottságát és személyesen Le­onyid Brezsnyevet, a KB fő­titkárát az új alkotmány tervezetének kidolgozásával kapcsolatban. Elmondották: a dolgozók új és újabb mun­kasikerekkel kívánják bizo­nyítani ezt a szívből jövő tá­mogatást. A neves Kuznyeok- medencei bányász brigádve­zető, Szmirnov, a Szocialista Munka Hőse például közölte képviselőtársaival: brigádja egy millió tonna szenet kí­ván adni a népgazdaságnak. Thajcuhov adigej nemzeti­ségű kolhozelnök kolhoza eredményeit hozta fel annak példájaként, hogy a Szovjet­unióban gyors ütemben fej­lődik a mezőgazdasági ter­melés. A Legfelsőbb Tanács két háza ma, helyi idő szerint délelőtt tíz órakor folytatja az alkotmánytervezet megvi­tatását. belgrAd Tegnap délelőtt elutazott Belgrádból Enrico Berlingu- er, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, aki a JKSZ KB elnökségének meghívá­sára hétfő óta Jugoszláviá­ban tartózkodott és megbe­széléseket folytatott Joszip Broz Titoval, a JKSZ elnö­kével a két párt kapcsolatai­ról, a nemzetközi helyzetről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, valamint a ju­goszláv—olasz viszony ala­kulásáról. ROMA Az úgynevezett Nyugat- Szomáliái Felszabadítási Front legutóbbi hadijelenté­se szerint a Szomáliái fegy­veresek előrenyomultak Ma- rar városa irányában. Az Eritreai Felszabadítási Front római irodája szerint az észa­ki országrészben harcoló szakadárok elfoglalták Tio kikötővárost, amely félúton fekszik Massawa és Assab között. NEW YORK Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár Déván Prem Csand in­diai altábornagyot nevezte ki az ENSZ rhodesiai külön- megbízottjának. A kinevezést már jóváhagyta a Biztonsági Tanács. A most 61 éves tá­bornoknak számos hasonló megbízatása volt már: hét évig az ENSZ ciprusi béke- fenntartó haderőinek pa­rancsnoka, a 60-as évek ele­jén pedig a kongói esemé­nyek idején az ENSZ magas­rangú katonai parancsnoka volt a körzetben. Gustáv Husák, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, államfő — aki csehszlo­vák párt- és állami küldött­ség élén háromnapos hivata­los, baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köz­társaságban — tegnap eluta­zott Berlinből. A Schönefeldi repülőtéren Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke, az NDK számos párt- és állami veze­tője, valamint többezer ber­lini búcsúztatta el a delegá­ciót. Lenin beszédei hanglemezen Lenin két beszédének egy­kori hangfelvételéről készí­tettek új, zörejektől megtisz­tított, korszerű hangfelvételt a Melogyija szovjet hangle­mezgyárban. Az annak ide­jén kezdetleges technikával felvett beszédekből korábban már nyolcat sikerült átját­szani. A két újabb szöveg a forradalom vezérének „A pártonkívüliek és a szovjet hatalom” illetve „A termény­adóról” című beszédeit örö­kíti meg immár korszerű technikával. A szovjet rádió és a Pravda együttes kiadá­sában egyébként az októberi forradalom hatvanadik év­fordulójára külön „beszélő könyv” is készült, ahol a szö­veg mellett hanglemezek is megörökítik Lenin hangját, a forradalom részvevőinek visszaemlékezéseit LUXEMBOURG Az Európa-parlament ok­tóber 10-től 14-ig ülést tart Luxembourgban. A fő té­mák : Görögország, Portugá­lia és Spanyolország kérelme a Közös Piacba történő fel­vételre, a terrorizmus elleni küzdelem és a nyugateurópai textil-válság. PÁRIZS Párizsban tegnap összeült a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága, hogy a baloldali „csúcstalálkozók” kudarca nyomán előállt új helyzetben meghatározza az FKP stratégiáját. A ma vé- getérő tanácskozáson a be­számolót Georges Marchais, az FKP főtitkára tartja. DUBLIN Dublinban, az ír Köztársa­ság fővárosában tegnap a nyílt utcán meggyilkolták Seamus Costellót, az ír Köz- társasági Szocialista Párt el­nökét. Amikor kilépett gép­kocsijából a gyilkos szemből lőtte le, majd gépkocsin el­menekült. Kitüntetések átadása a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Kremlben kitüntetéseket adott át. A Lenin-rendet és a szo­cialista munka hőseit megil­lető „Sarló és Kalapács”- aranyérmet Ivan Arhipov- nak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökhelyettesé­nek, Szemjon Cvigun vezér- ezredesnek, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett mű­ködő állambiztonsági bizott­ság első elnökhelyettesének Tyimofej Guzsenko tengeri- flottaügyi miniszternek adták át. Lenin-rendet kapott Vla­gyimir Bazovszkij, a Szovjet­unió bulgáriai nagykövete, Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese. Ezen kívül más tekintélyes párt, állami és mezőgazdasági ve­zetők, a tudomány, a kultúra és a művészet alkotói, vala­mint a fegyveres erők kép- selői is kitüntetéseket kap­tak, Szádot egyiptomi elnök (jobbról) Kairóban megbeszélést tartott Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságának elnökével. A tanácskozás fő témája a közel-keleti helyzetről nyilvánosságra hozott szov­jet-amerikai közös nyilatkozat voK. (Telefotó - KS) Belgrádi találkozó További felszólalások Tegnap Belgrádban a kül­döttségvezetők felszólalásai­val folytatta munkáját az európai béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó nem­zetközi tanácskozás. A felszólalások sorát egyébként Svájc nyitotta meg, akinek képviselője be­szédében elmondotta, hogy „az európai béke elválaszt­hatatlan más földrészek bé­kéjétől”. A norvég küldött azt emelte ki, hogy „az eny­hülés hasszantartó folyamai, amelynek megvalósításában Belgrád fontos állomás lesz.” A portugál delegátus felszó­lalásában a külföldön dolgo­zó vendégmunkások „emberi jogainak” fokozottabb biz­tosításáért szállt síkra. Románia képviselője fel­szólalásában a helsinki kon­ferencia „történelmi jelen­tőségét” méltatta San Ma­rino küldötte a Helsinkiben elfogadott záróokmány „elv­szerű alkalmazását” sürget­te. A tegnapi plenáris ülésen elhangzott beszédében a bolgár küldöttség vezetője elismerő szavakkal méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak jelentőségét, majd hang­súlyozta, hogy a jelenlegi ta­lálkozó eredményes munká­ja szempontjából nagy jelen­tőségét” méltatta. San Ma­előkészítő megbeszéléseken előterjesztett szovjet javas­latok. A jugoszláv delegátus részletesen foglalkozott Ju­goszlávia nemzetiségi politi­kájával. Aláhúzta a nemze­tiségek és az állam jó kap­csolatának fontosságát. A svéd küldött vezetője beszédében sürgette, hogy tegyék hatékonyabbá a fegy­verzet csökkentéséről, a le­szerelésről folytatott tárgya­lásokat A török küldött a határok sérthetetlenségének kérdésé­ről szólott és a Földközi-ten­geri térség országai fokozott együttműködésének szüksé­gességét hangsúlyozta. A tanácskozáson várható­an ma fejti majd ki az ál­láspontját a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselő­je. A magyar küldöttség ve­zetőjének, dr. Petrán János nagykövetnek a felszólalá­sára előreláthatólag pénte­ken kerül sor. fl Vad Hadosztályt megállítják I gen, Komyilov már július ele­jén színre lépett. Követelésére az Ideiglenes Kormány a fron­tokon visszaállítja a halálbüntetést, hat nappal később, július 18-án fő- parancsnokká nevezi ki a félreért­hetetlen ambíciókkal fellépő Kor- nyilovot. A dolgok összefüggenek. Nem véletlen, hogy ezekben a na­pokban jelenik meg az Ideiglenes Kormány határozata — „a háborús erőfeszítések érdekében” — a sajtó- szabadság korlátozásáról. Megkezdődött a bolsevikok elleni koncentrált hajsza — és nemcsak az Ideiglenes Kormány részéről. Ne fe­ledjük: ekkor a bolsevikok még min­den hatalmi szervben kisebbségben vannak, a Munkás- és Katonakül­döttek összoroszországi Szovjetjének Végrehajtó Bizottságában is. Július 13-án a két testület együttes ülésén határozatot fogadtak el, amely sze­rint Leninnek és munkatársainak meg kell jelenniük a bíróság előtt, mert „felmerült az a vád, hogy láza­dásra buzdítottak és ... pénzt kaptak német forrásokból...” Ami várható volt, bekövetkezett: a reakció csak ereje megnövekedésé­re — vagy vélt megnövekedésére — várt, hogy felhasználja Lenin ellen hazaérkezése körülményeit. A haj­sza azonban ellenkező előjellel is mozgósítónak bizonyult. Július 18-án a Szevernij Rabocsij című újság így írt: „A bolsevikokat a hadapródis- kolások és egyéb programlovagok bandái... lefogják és agyba-főbe ve­rik. A feketeszázasokhoz és ellenfor­radalmárokhoz viszont egyelőre még senki sem nyúl, szabadon járnak- kelnek. Hát nem szégyen ez?” Nem sokkal később a Proletártj című lapban jelent meg D. Jakoven- ko altiszt levele. „Soha nem tartoz­tam semmiféle párthoz ... Szegény­paraszt fia vagyok s így születésem óta mind a mai napig a nyakamon ül a rablók és fosztogatók falkája... Ezek az alakok, akik emberi könny­ben és vérben fürödve elorozzák má­sok munkáját, most azt látják, hogy útjukba állt egy ember... Ez az em­ber nem kapható semmiféle enged­ményre ... Ennek a rettenthetetlen harcosnak Lenin a neve ...” Ez a munkás megértette a dolgok lényegét — azt, hogy a februári for­radalom meghagyta az alapvető el­lentétet, a kizsákmányolókét és az elnyomottakét — Kerenszkij nem. ö továbbra is „nemzeti egységről” szónokolt, ami sosem létezett kevés­bé, mint éppen akkor. Augusztus 12- re e nemlétező „egység” jegyében hívta össze Moszkvába (azt remélte, hogy az ősi város kevesebb gondot okoz, mint a forradalmi „Pityer”) az úgynevezett Állami Tanácskozást. Itt aztán szót kapott Plehanovtql az eszereken és gyárosokon át a ko­zák atamánokig és Komyilovig „mindenki”. Megint kitűnt, hogy ez a tehetséges szónok képtelenségekről beszél: azt reméli, hogy. a paraszt éppúgy követi őt, mint a földesúr, a munkás éppúgy mint a gyáros, a baka éppúgy, mint a tábornok. A tanácskozás előtt a kormány újabb jegyzékben ígérte a szövetségesek­nek, hogy országa „a végsőkig” foly­tatja a háborút. Kerenszkij elég értelmes volt ah­hoz, hogy már ezen a tanácskozáson — abból, ahogy a rekació ünnepelte és abból, ahogy a tábornok reagált erre — megértse: Kornyilov számá­ra is veszélyt jelent. De azt remélte, a generálist és a mögötte álló erőt felhasználhatja a bolsevikok, a há­borút ellenző erők ellen. Mikor au­gusztus 26-án immár biztos forrás­ból értesült arról, hogy a tábornok át akarja venni a hatalmat, levál­totta Komyilovot, aki viszont most már felfedte kártyáit: lovasait a for­radalmi főváros ellen küldte. „Oroszok, nagy hazánk haldoklik! — kezdődött Komyilov ekkor ki­adott kiáltványa. — Arra kénysze­rültem, hogy nyíltan fellépjek ...” Történelmi tény, hogy Kerenszkij még akkor is azon töprengett, ho­gyan lehetne kiegyezni Kornyilovval. A nép azonban, amelyben feltartóz­tathatatlanul terjedt a Lenin-meg- jósolta forradalmi erjedés, egy per­cig sem töprengett. Szinte percek alatt 25 ezer munkás jelentkezett a Vörös Gárdába, a for­radalmi katonabizottságok az áruló parancsnok utasításai ellenére meg­akadályozták , hogy más egységek Komyilov segítésére siessenek, az Ideiglenes Kormány börtöneiből ki­engedett vörös matrózok Pétervár felé tódultak. Kornyilov számára egyetlen ütőképes erő maradt, a Kri- mov tábornok által vezetett, hegyi­lakókból, tudatlan emberekből álló úgynevezett Vad Hadosztály. Ezt az önmagában is félelmes erőt azonban elintézték a vasutasok: a Vad Hadosztály Pétervár felé tartó szerelvényei előtt szétszedték a sí­neket. Krimov tábornok levonta a konzekvenciát, főbe lőtte magát, Komyilov vereséget szenvedett. Ke­renszkij t most még megmentette a nép, amelynek elárulására pedig szí­vesen szövetkezett volna a kozák­generálissal. A puccs; leverése ellenére is, to­vább mélyítette a válságot. Üjra bebizonyosodott, a bolse­vikoknak van igazuk, akik demagó­giának nevezték az egységről szóló papolást. A jobboldal azért támad­ta Kerenszkij t, mert leverte, a bal­oldal pedig azért, mert lehetővé tette a zendülést. Harmat Endre (Következik: „Ösztövér csontvá­zak ...”)

Next

/
Thumbnails
Contents