Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-06 / 235. szám
1977. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kénén a törzsgárdából Főnővér — géplakatos. Két különböző ember. Egyben mégis hasonlítanak egymáshoz. Mindketten törzsgárdatagok — munkahelyük tekintélyes, megbecsült dolgozói. Munkatársaik szívesen kémek tőlük tanácsokat és ők szívesen segítenek. Í j lövőre aranygyííríís leszek F ehér csend” telepszik a kórtermekre. A délelőtti látogatásnak vége — a betegek pihennek. A főnővér a délutáni és az esti gyógyszeradagokat készíti a kiskocsira: Szabó Ferencné a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórházának felnőtt fertőző osztályán dolgozik — harmincadik esztendeje. — Régen volt amikor eldöntöttem, hogy a helyem a betegágy mellett van. Szak- képesítés nélkül, 1948 augusztus 1-én kerültem az osztályra ápolónőnek. Alig telt el egy év, éppen csak beleszoktam a munkába, megszületett a fiam. Nem sokáig maradtam otthon. Három műszakba jártam. Volt úgy, hogy 24 órát kellett egyfolytában a kórházban lenni. A beteg hétköznap és ünnepnap is beteg ... Ezt nem panaszképpen mondom, nem szeretném, ha bárki is „mártírnak” tartana. Akkor erre volt szükség. Egyszer hívattak a főnökségre, mondták, hogy tanulnom kellene. Először nem fűlött hozzá a fogam, de mégis beleegyeztem. Két és félévi kemény tanulás után ’54-ben kézbe kaptam az oklevelet. A képesítés megszerzése után három évvel ismét egy kis „szünet” következett: megszületett a kislányom. Még nehezebb lett a dolgom. A munka mellett a továbbképzésről sem lehet elfelejtkezni, hiszen mindig változtak a vizsgálati módszerek, új műszereket kaptunk, azokat ki kellett tapasztalni, új gyógyszerekkel ismerkedtünk. Ahogyan fejlődött az orvostudomány, úgy tűnt el néhány betegség is. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején például ren-, geteg tífuszos és tbc-s betegünk volt. Ma már ezek a betegségek szinte ismeretlenek. Nyolc esztendeje vagyok főnővér. Az osztályunk jelenleg 42 ágyas, orvosokkal, ápolónőkkel, takarítónőkkel együtt tízen vagyunk, összeszokott gárda, a legtöbben húsz, huszonöt éve kezdtek. Mindig vállaltam társadalmi megbízatásokat. Jelenleg pártcsoportbizalmi vagyok, a szakszervezetben a munkásellátás a „reszortom” és a kórház szakszervezeti tanácsába is beválasztottak. Mióta dolgozom, érzem az anyagi és az erkölcsi megbecsülést isj< Jól kijövünk a munkatársakkal. Ha gondjaim voltak, segítettek, nem hagytak magamra. Érzem azt is. hogy a betegek szeretnek. Ezt észre veszem abból, ahogyan hozzám szólnak, megkérnek valamire. A dicsérő oklevelek számát nem is tudom. Az egészségügy kiváló dolgozója lettem 1970-ben, egy év múlva a megyei tanács elnökének a dicsérő oklevelét kaptam meg és, ’73- ban a Munka érdemrend bronz fokozatát is odatehettem a többi kitüntetés mellé. Törzsgárda tagságom 25. évében 2500 forintot és 10 nap jutalomszabadságot kaptam. Jövőre aranygyűrűs leszek. — Nagyon örülök, hogy most ilyen szép fizetést kapnak az ápolónők. Én még 220 forinttal kezdtem, és októbertől 3800 forint lesz a borítékomban. Nem tudom elképzelni, hogy nyugdíjba menjek, pedig 56 éves vagyok. Még bírom a munkát, és szeretnék a férjemmel együtt elbúcsúzni a kórháztól. Egy napon jöttünk, együtt is menjünk. Huszonhét év gépek között — önt szókimondó embernek tartják az üzemben ... — Ez így van, de erről már nem tudok leszokni., Mleg- mondom a munkatársaknak, a főnököknek is, ha érzem, hogy igazam van. Ami a szívemen, az a számon. Néha érzem is, hogy túl heves vagyok — így vall önmagáról Csillik Jenő, a MEZŐGÉP Vállalat szolnoki gyárának géplakatosa. — Huszonhét esztendő a gépek között. — Ehhez nagyon kell szeretni a masinákat. Kis kölyök voltam, amikor már csodáltam a különböző gépe- két. Nagykörűben éltünk, az utcánkban lakott egy géplakatos. Mindennapos vendég voltam a műhelyében. Tetszett, hogy azok a szerkentyűk, anélkül, hogy az ember hozzányúlna, forognak, mozognak. Szokványosán hangzik, de már akkor elhatároztam, hogy csakis géplakatos leszek, semmi más. Szolnokra kerültem, néhány hetet „lehúztam” a járműjavítóban, de 1950-ben beléptem a MEZÖGÉP-hez. Itt inaskodtam. Akkor még az volt a szokás, hogy a fiatalok idősebb szakiktól tanulták a mesterséget. Nekem Demcsák Mihály bácsi volt a mesterem. Másutt az inas kifutófiú volt, mi meg a szakmát tanultuk. — Mi történt a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után? — Igyekeztem minden szakmai fogást megtanulni a régiektől és természetesen gyakorlatban alkalmazni. A TMK-üzem, ahol dolgozom, ’52-ben költözött a jelenlegi telepre. Arra büszke vagyok, hogy az első gépeket én állítottam be az egyik társammal. Persze azokból ma már egy sem működik, jöttek újabbak, modernebbek, bonyolultabbak. Az ötvenes években legfeljebb ketten bütyköltük az elromlott gépeket, ma már vagyunk vagy húszán. Szerettem volna továbbtanulni, ezért 1953-ban jelentkeztem a budapesti mesterképző gépipari technikumba. Nagy örömömre felvettek, de nem végeztem el. — Miért? — Behívtak katonának, majd a leszerelés után megnősültem, megszületett a nagyobbik kislányunk, így elmaradt a tanulás. Persze nem véglegesen, mert tanulni, mindig kell. Ahogyan szaporodtak a gépek, mi is úgy lettünk egyre többen a műhelyben. Akkor neveztek ki csoportvezetőnek. Később beiratkoztam a marxista egyetemre. — A munka mellett sok más teendője is van. — Akad néhány. Kezdjük ott, hogy szocialista brigádvezető vagyok. A Damjanich brigád tíz éve alakult olyan emberekből, akiknek halvány fogalmuk nem volt arról, hogy mi a közösség, a kollektív munka. Elértük, hogy ma már mind a tizenegy tagnak van társadalmi megbízatása. Kékszer nyertük el a vállalat kiváló brigádja címet. A pártnak ’62 óta vagyok tagja. Beválasz: tottak az üzemi párt-végre- hajtóbizottságba, tagja lettem a városi pártbizottságnak is. Azt szeretem, ha minden percemet hasznosan tudom kihasználni. — Nem „csábították” más vállalathoz? — Többször is. De úgy voltam vele, hogy itt azt csinálom amihez értek, amit szeretek. Olyan munkákat kapok, amelyek gondolkodást, szaktudást igényelnek. Hiába a több pénz, ha az ember utálja a munkáját. — Miben érzi az idősebb szakemberek megbecsülését? — A környezetükben dolgozók, sőt a főnökök is szívesen és sűrűn kérik ki a véleményüket egy-egy dologban, igénylik gyakorlati tapasztalatukat. Az anyagi elismerésnél szerintem sokkal többet jelent, ha a gyárban ismerik az embert, úgy is mondhatnám — és ne vegye szerénytelenségnek — népszerűségnek örvend. Szekeres Edit Molnár Erzsi már az országos döntőre készül Az első meglepetést akkor okozta, amikor a tiszafüredi Áfész 30 éven aluliak részére rendezett ruházati és cipőeladói házi versenyét fölényesen megnyerte. A kételkedők fejcsóválására rácáfolt a megyei döntőn, mivel biztos másodikként jutott a területi versenyre. Az utóbbi verseny színtere a miskolci Centrum Áruház volt, ahol negyvenöt fiatal három napig „harcolt” a továbbjutást jelentő négy első helyért. A tiszafüredi Bébi-bolt huszonéves eladója és vezetője remekül helytállt. Másodikként jutott az országos döntőbe, ahol huszadmagával novemberben verseng a győzelemért. Importból, hazaiból Gesztenyemassza Megkezdődött a gesztenye feldolgozása PUismaróton, a sárisápi Üj Élet Termelőszövetkezet részlegében. Az első szállítmányok Zalából ér-, keztek, de várnak gesztenyét külföldről is; különösen nagy mennyiséget a Szovjetunióból. A hazánkban felhasznált gesztenyemasszának mintegy 90 százalékát Pilismaróton készítik, A városiasodás pénzbe kerül üzemi konyha, énerem, könyvtár, a cukorgyárban A jövő héten, október 11- én kedden vehetik birtokukba a dolgozók a Szolnoki Cukorgyárban a 20 millió forint költséggel felépült új szociális létesítményt. Az épületben helyet kapott a 600 adagos konyha, a 400 személyes étkezde, a porta, a tűzrendészet, a műszaki és a szépirodalmi könyvtár. Súlyos fagykárok Heves megyében Heves megye híres kertvidékein az idei őszön a szokottnál korábban, így váratlanul jött az erős lehűlés. Több egymást követő éjszakán fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Néhány helyen mínusz 4, mínusz 6 fokot mértek, és ezt a hidegre érzékenyebb zöldségfélék már nem tudták elviselni. A Heves megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának tegnap reggel összegezett felmérései szerint a kertészetekben mintegy ezer hektáron okozott súlyos kárt az erős lehűlés. Legjelentősebb a veszteség, ahol a növény és a termés — mint például a paradicsom és a paprika — egyaránt érzékeny a hidegre. A fagykárt szenvedett területeken egyes zöldségfélék termésének 80 százaléka kárba veszett. Hozzávetőleges számítások szerint Heves megye kertészeteiben mintegy hatszáz vagon paradicsom, « több mint ötven vagon paprika pusztult el a hideg éjszakák miatt. A veszteség azért nagy mértékű, mert a korai lehűlés számos olyan növényt talált nagy mennyiségben a táblákon, amelyek októberben még bőséges termést érlelnek. A zöldséges táblák károsodása következtében a héten már zuhanásszerűen visszaesett a felvásárlás. A veszteség mértékét a fogyasztók még egyelőre kevésbé érzik, mert a Heves megyei Zöldért Vállalat idejében és bőségesen tárolt termékeit küldi folyamatosan piacra, amelyet még kiegészítenek a szerencsésebb gazdaságok védettebb területeinek paradicsom- és paprikatermésével is. Heves megyében a kapásnövényeket is érzékeny veszteség érte. Mintegy háromezer hektáron rongálta meg a hideg az érésben lévő kukoricát, ahol a fagykárok mértéke mintegy 20—25 százalékos. E elháborodott férfi pö- * röl a tiszafüredi szerkesztőségben: micsoda dolog, a tanács utat építtet az utcájukban (ez ellen nincs kifogása), de 3500 forint befizetésére kötelezték! Igaz, á havi jövedelme ennél jóval magasabb, de miért az ő pénztárcájára róják ki a közművesítés terheit? Rövidesen kiderült, a panasztevő nem volt azon a körzeti tanácstagi összejövetelen, ahol ismertették egy határozat lényegét, célját, lebonyolítási rendszerét. így aztán azt sem tudta, hogy a kötelező közműfejlesztési hozzájárulást rendelet írja elő, amelynek mértékét a városi, nagyközségi, községi tanácsok testületi ülésén állapítják meg, és a szakigazgatási szerv veti ki a lakókra. Társadalmi munkával (árokásás, útpadka töltése) néha ezer, ezerkétszáz forinttal is csökkenthető az összeg. Egyéni környezettanulmány alapján, amelyet a helybeli szakigazgatási szerv emberei végeznek, részletfizetést lehet kérni, illetve átmenetileg fel lehet függeszteni a befizetést. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ez alól végleg mentesül valaki, hiszen a kötelezettség minden érintett állampolgárra; dolgozóra és nyugdíjasra egyaránt érvényes. Nemcsak út, hanem vízvezeték, villanybekötés és csatornaépítéskor is kiróható. Nem kis pénz a 3500 forint, de ha hozzátesszük, hogy egy kilométer hosszúságú, hat méter széles műút építési költsége négy, négy és fél millió forint — ez az érték csepp a tengerben, de szükség van rá. A korán kezdődött fűtési szezon nem csökkentette számottevően a tűzelőkereske- delem tartalékait. Szén, koksz és fa változatlanul elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a telepeken akárcsak brikett, amelyből több van mint a korábbi időszakban. Némi gondot a kívántnál szűkösebb választék okoz, az, hogy a legkeresettebb pécsi, tatabányai szenekből nem mindig tudják kielégíteni az igényeket. A készletek, valamint a szénbányászat folyaAz sem utolsó Szempont, hogy a befizetett összeg mi mindent „hoz a konyhára”, mennyi 'közvetlen és közvetett előny származhat belőle. Például az, hogy a ház, ingatlan értéke műút mellett 20—30 ezer forinttal nő. Tiszafüreden 334 magánautó, 461 motor fut, a kerékpároknak, segédmotoroknak se szeri, se száma. De ha az érintetteknek semmiféle közlekedési eszköze nincs, akkor se közömbös számukra, hogy a kukoricát, a téli tüzelőt a feneketlen kátyúk miatt napokkal később tudják csak szállítani az őszitéli hónapokban. Egészség- ügyi vonatkozásban se mindegy, hogy nyáron egy-egy elpöfögő traktor porfelhővel borítja-e az útmenti lakásokat, a kiteregetett fehérneműt. Egyedi eseteket kivéve a lakosság túlnyomó többsége inkább szorgalmazza, mint ellenzi az útépítést. Jelenleg a nagyközség 155 belterületi útja közül 59 már portalanított, s ez a szám évente 12—16-tal növekszik. A múlt évben és az idén 12 kilométeren szűnt meg a földút, s vele együtt a porfelhő. Arányuk az V. étéves terv végére Tiszafüreden 30 százalék alá csökken. I\ pana’sztevő befizetett pénze pedig újra gyümölcsözik a település javára. Iskola, mozi, művelődési központ, könyvtár, járda, újabb betonút épülhet belőle. Bizonyos, hogy mindezekből valamilyen formában ő is részesedik. matos termeléséből érkező friss szállítmányok a szezon végéig lehetővé teszik a megnyugtató tüzelőellátást. A vas-műszaki kereskedelem ugyancsak megfelelő kínálatot nyújt a fűtéshez szükséges készülékekből és tartozékokból. Szilárd tüzelésű kályhából — annak ellenére, hogy a hazai gyártás megszűnt és a lakosság igényei is megnövekedtek — hiánytalanul ki tudják elégíteni 'az igényeket. D. Szabó Miklós H fűtési idény kezdetén Jú ellátást ígér a kereskedelem Mezőtúron a KAEV gyáregységében három üzem összefogásával tanműhelyt építettek. A létesítményt, amelyben 24 leendő szakmunkás sajátítja el a forgácsoló szakma csínját- binját, az elmúlt hetekben adták át rendeltetésének. Képünkön Négyes Sándor oktató az esztergagép működési elvét magyarázza a tanulóknak.
