Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 4. Az SZKP Központi Bizottságának határozata az alkotmányról Ma kezdődik a Legfelsőbb Tanács ülésszaka A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága október 3-án ülést tartott, amelyen a következő határozatot hoz­ta a Szovjetunió új alkot­mányának tervezetéről, a tervezet országos megvita­tásáról: Teljes egészében jóvá­hagyja Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, az al- Ikotmánybizottság elnökének beszámolóját, „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége alkotmányának (alaptörvényének) terveze­téről és a tervezet országos megvitatásának eredményei­ről”. Alapjában jóváhagyja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége alkotmányának (alaptörvényének) az alkot­mánybizottság által előter­jesztett tervezetét, azokkal a kiegészítésekkel, pontos meg­határozásokkal és módosítá- > sokkal, amelyek az országos megvitatás eredményeként kerültek a tervezetbe. A ter­vezetet a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa hetedik, rendkívüli ülésszaka elé kell terjeszteni megvitatásra. A Központi Bizottság meg­bízza Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnökét, az alkotmánybizottság elnökét, hogy a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának ülésszakán tartson előadói beszédet az alkotmány tervezetéről, a tervezet össznépi megvitatá­sáról. A párt- és szovjet 3 szerveknek, a minisz- * tóriumoknak és orszá­gos hatáskörű szervek­nek, a szakszervezeteknek, a Komszomolnak, a többi tö­megszervezetnek és a többi társadalmi szervezetnek fi­gyelmesen meg kell vizsgál- niok mindazokat a javasla­tokat és megjegyzéseket, amelyek a Szovjetunió alkot­mánya tervezetének országos vitája során érkeztek hozzá­juk a dolgozóktól, az állami, a gazdasági és a kulturális építő munka adott területén a munka megjavításáról, és meg kell tenniök a szükséges intézkedéseket azok gyakor­lati megvalósítására. Az SZKP Központi Bizott­ságának plénuma Konsztan- tyin Csemyenkót, az SZKP KB titkárát és Vaszilij Kuz- nyecovot, az SZKP KB tag­ját megválasztotta az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagjává. A Központi Bizottság plé­numa Vaszilij Gyemigyen- kót, Nyikolaj Kiricsenkót, Pjotr Plesakovot és Alek- szandra Fominihet a Köz­ponti Bizottság póttagjai kö­zül a Központi Bizottság tagjaivá választotta. A plénum ezzel befejezte munkáját. Leonyid Brezsnyev előadói beszédével ma délelőtt, helyi idő szerint tíz órakor nyílik meg a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka, hogy megtárgyalja és elfogadja a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét. Vaszilij Gyemigyenko, 1930-ban született. Elvégezte a No- voszibirszki Mezőgazdasági Főiskolát. Ezt megelőzően agro- nómusként dolgozott. 1954-ben vezető pártbeosztást kap. 1965- tól a Kazah Kommunista Párt észak-kazahsztáni területi bi­zottságának első titkára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. A Szocialista Munka Hőse. Nyikolaj Kiricsenko, született 1923-ban, részt vett a második világháborúban. Elvégezte a Harkovi Pedagógiai Főiskolát. 1946-tól vezető a Komszomolban és a pártban. 1967-től a Krimi területi Pártbizottság első titkára, 1977-től pedig az Ukrán KP odesszai területi bizottságának első titkára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Alekszandra Fominlh, született 1925-ben. A nyugat-szibériai altájl határterületi Bjelovszkij Állami Gazdaság brigádveze­tője. A Szocialista Munka Hőse. Pjotr Plesakov, született 1922-ben. Elvégezte a Moszkvai Postamérnöki Főiskolát. 1945-től tudományos munkát végez. Állami- és Lenin-díjas. 1974-től a Szovjetunió rádióipari mi­nisztere. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Gustáv Husáh Berlinben Gustáv Husák, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke hétfőn délelőtt háromnapos hivata­los baráti látogatásra a Né- me Demokratikus Köztársa­ságba érkezett, és délután megkezdődtek a hivatalos NDK—csehszlovák tárgya­lások. Ma kezdődik a belgrádi konferencia A ma kezdődő belgrádi kon­ferenciára a találkozó előtti napon már megérkezett a ju­goszláv fővárosba a résztve­vő 35 ország küldötteinek és a megfigyelőként meghívott Földközi tengeri országok képviselőinek többsége. A jelentős eseményről a világ minden részéből érkezett többszáz újságíró, rádió- és tv-riporter tudósít majd. Lengyel lapok Magyarországról Edward Giereknek, $ LEMP KB első titkárának és Piotr Jaroszewicz miniszter- elnöknek közelgő budapesti látogatása alkalmából a len­gyel lapok számos cikket szentelnek Magyarországnak. A Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja és a Glos Pracy, a szakszervezetek központi lapja a lengyel—magyar kul­turális együttműködéssel és fejlődésével foglalkozik. Ha­gyomány és korszerűség fel­eimmel a pártlap kiemeli, hogy a most kezdődő kultu­rális szezon számos érdekes­séget hoz majd a kétoldalú együttműködésben. A jelen­tősebb események közé so­Letartóztatták A Szamacsar indiai hírügy­nökség jelentése szerint a biztonsági rendőrség tegnap Üj Delhiben letartóztatta In- dira Gandhi volt miniszter­elnöknőt. Gandhi asszonyt azzal vádolják, hogy minisz­terelnöksége idején hivatalos állami tisztségét személyes rolja Ady Endre születése 100. évfordulójának megün­neplését, a Budapesti Szim­fonikus Zenekar lengyelor­szági turnéját. A varsói Opera Kamaraszínházának magyarországi útját és a köl­csönösen sorrakerülő kiál­lításokat. Igen pozitívan ér­tékeli a lap az eltelt csak­nem két év olyan rendez­vényeit, mint a Rákóczi- megemlékezéseket, a Varsói Napok Budapesten és a Bu­dapesti Napok Varsóban megrendezését, a koncerte­ket, kiállításokat és a szín- társulatok egymásnál tett lá­togatásait. Indira Gandhit jellegű visszaélésekre hasz­nálta ki. Letartóztatásával kapcso­latban Indira Gandhi kije­lentette, hogy azt politikai jellegű lépésnek tekinti, amelynek az a célja, hogy „diszkreditálják őt mind az indiai nép, mind a világköz­vélemény szemében”. Lázár György hazaérkezett Irakból GENF Genfben tegnap folytatód­tak a Szovjetunió, és Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia küldöttségeinek tárgya­lásai az atomfegyverkísérle­tek teljes betiltásáról. MOSZKVA Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap a Kremlben fogadta Kamel Abdel Kari- mot, az Iraki Forradalmi Pa­rancsnokság Tanácsának tag­ját, a Baath Párt regionális vezetőségének tagját, Irak kőolaj- és bányaügyi minisz­terét. RÓMA Rómában tegnap este an­tifasiszta tömegtüntetéssé alakult át az a gyászmenet, amely utolsó útjára kísérte Walter Rossit, az újfasiszták által szombaton meggyilkolt 20 éves fiatalembert. Az olasz fővárosban a gyászszer­tartás idején egyórás általá­nos sztrájkot tartottak a szak- szervezeti szövetségek felhí­vására, tiltakozásul a szélső- jobboldali akciók miatt. ALGÍR „ A géprablók szabadon bo­csátották az eltérített japán utasszállító gép utasait és személyzetét tegnap délután Algírban. BONN A nyugatnémet bűnügyi rendőrség újabb felhívással fordult Hanns-Martin Schley- er elrablóihoz, hogy ki­mozdítsa a holtpontról a je­lek szerint napok óta szüne­telő tárgyalásokat. Hétfőn bonni forrásokból kiszivár­gott: a hatóságok Denis Payot genfi ügyvédhez ugyan eljuttatták üzenetüket, az emberrablók azonban nem jelentkeztek érte. BRIGHTON Tegnap Brightonban meg­nyílt az angol Munkáspárt 76. országos kongresszusa. A kereken 6 és fél millió kol­lektív és egyéni párttagot 1177 küldött képviseli. BRÜSSZEL Mario Soares portugál mi­niszterelnök tegnap Brüsz- szelbe érkezett. A portugál kormányfő délben látogatást tett Roy Jenkinsnél az európai közösségek bizottságának el­nökénél. A megbeszélés fő témája Portgáliának a Közös Piacba történő felvétele volt. (Folytatás az 1. oldalról) a jól fejlődő magyar—iraki gazdasági és kulturális kap­csolatok ápolásán az Iraki Köztársaságban dolgoznak, mint diplomaták, külkeres­kedők, szakemberek, vagy diákok. Később Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ugyanitt találkozott az Iraki Kommu­nista Párt képviselőivel. A kormányfő és kísérete az esti órákban Babilonba utazott, ahol ötezer évvel ezelőtt az emberi kultúra bölcsője ringott a Tigris és az Eufrates partján. Nemrég tártak fel egy óko­ri színházi arénát, amelyet a közelmúltban helyreállítot­tak és rendszeres előadások tartására is alkalmassá tet­tek Babilonban. Ezt az am­fiteátrumot nyitotta meg va­sárnap este meghívott közön­ség előtt egy díszelőadás kez­detén a magyar kormányfő. A nap folyamán Lázár György kíséretének tagjai szakmai megbeszéléseket folytattak az iraki kormány­nak azokkal a tagjaival, akik hasonló irányító posztokon fejtenek ki tevékenységet. A magyar—iraki gazdasá­gi és kulturális kapcsolato­kat továbbfejlesztő munka­okmányok aláírásával és kö­zös közlemény kiadásával hétfőn befejeződött Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökének hivatalos, baráti látogatása az Iraki Köztársaságban. A miniszter- elnökünket és kíséretét szál­lító különrepülőgép magyar idő szerint 15.25 órakor emel­kedett fel a bagdadi repülő­tér betonjáról. Lázár György az eredmé­nyekben igen gazdag és köl­csönösen hasznos látogatás utolsó napján az ősi közel- keleti főváros nevezetessé­geivel ismerkedett, majd dél­ben felkereste Ahmed Hasz- száná Al-Bakrt, az Iraki For­radalmi Parancsnokság Ta­nácsának elnökét, Irak ál­lamfőjét. Találkozásuk lég­köre szívélyes, baráti volt. Délután Lázár Györgynek és vendéglátójának, Szaddam Husszeinnek, az Iraki For­radalmi Parancsnokság Ta­nácsa alelnökének jelenlété­ben a két ország képviselői aláírták a beható gazdasági és egyéb tárgyú megbeszélé­sek eredményeit összegező dokumentumokat. Dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár Amer Kesali mezőgazdasági minisz­ter-helyettessel állategészség­ügyi egyezményt, Mukarram Altalabani öntözésügyi mi­niszterrel pedig vízügyi együttműködési munkatervet írt alá, míg Roska István külügyminiszter-helyettes Ali Hasszen El Halaf felsőokta­tási miniszter társaságában magyar—iraki kulturális együttműködési egyezmény 1978—80. évekre érvényes munkatervét látta el aláírá­sával. Ezután indultak el a ma­gyar vendégek és az őket kí­sérő Szaddam Husszein gép­kocsijai a repülőtér felé. A légikikötőben Lázár György fogadta a felsorakozó dísz­őrség parancsnokának jelen­tését, szívélyes búcsút vett vendéglátóitól és a különre­pülőgép felszállt Budapest felé. A magyar tárgyalófél a bagdadi tanácskozások ered­ményeit úgy ítélte meg, hogy a kormányfői látogatás újabb lökést adott annak a mindkét fél számára hasz­nos együttműködésnek, amelynek első jelentős ál­lomása Szaddam Husszein 1975-ben tett magyarországi látogatása volt. A legfonto­sabb nemzetközi kérdések megítélésében a két fél állás­pontja megegyezett, vagy kö­zel állt egymáshoz, ami pe­dig a fejlődő világban ha­zánk számára legjelentősebb gazdasági partner, Irak kép­viselőivel folytatott konkrét tárgyalásokat illeti, ezek ki­terjedtek a belátható jövő­ben és a nagyobb távlatok­ban kötendő üzletekre egy­aránt. Ilyen konkrét tárgya­lásokra került sor az Ikarusz gyár által már korábban lé­tesített autóbusz-szerelde működésével kapcsolatos hosszabb távú együttműkö­désről. Ezen belül pedig az 1978—79 évek szállításairól is. Az MTI tudósítójának Bagdadban elmondották, hogv több iraki fejlesztési programban magyar részvé­telt kezdeményeztünk, s eze­ket a kezdeményezéseket a vezető iraki szakemberek kedvezően fogadták. Szó esett arról is, hogy hazánk szerepet vállal az iraki köz­társaság infrastrukturális fejlesztésében, a különböző szintű oktatási, illetve egész­ségügyi létesítmények felál­lításában (teljesen felszerelt kórházakat, rendelőintézete­ket szállít Iraknak). A ta­nácskozások kiterjedtek to­vábbá arra, hogy Magyaror­szág részt vesz az iraki táv­közlés fejlesztésében, távköz­lési központok felszerelésé­ben. Tovább folytatja hazánk az élelmiszer-feldolgozás, a konzervipar, a vegyipar új iraki ipari beruházásaihoz szükséges komplett gyártó­vonalak szállítását. Megkez­di a Magyar Népköztársaság áz iraki mezőgazdaság gé­pesítésének fejlesztésével va­ló közreműködést, is —mon­dották a tárgyalások részt­vevői. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és kísérete teg­nap este hazaérkezett az Ira­ki Köztársaságból. Fogadásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese és a kormány több tag­ja. Ott volt Abdul Mahdi Ab- dul Amir Al-Shalan, az Iraki Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT (7.) Lenin nemei mond J úlius 3-án Petrográdban fegy­veres harc kezdődött, amely­nek során négyszáz ember halt meg, illetve sebesült meg súlyosan. A laktanyájából fegyveresen kivo­nult 1. géppuskás ezredhez más ala­kulatok, valamint munkások és Kronstadtból érkezett tengerészek csatlakoztak, azzal a szándékkal, hogy megdöntik az Ideiglenes Kor­mányt. Ezekben az órákban olyasmi tör­tént, amiről köteteket írtak a törté­nészek, és ami talán mindennél éke­sebben cáfolja a Lenin elleni rágal­makat. Képzeljük el a helyzetet: Petrográd utcáin elszánt, félmilli­ós tömeg hömpölyög, jelentős számú katonai egységgel — csak a rettent­hetetlen, állig felfegyverzett "Rrons- tadti matrózok húszezren voltak! — és a munkások közül is sokezren rendelkeztek valamilyen fegyverrel. Aligha kell különös bizonyítás ah­hoz a megállapításhoz, hogy ez a bolsevik jelszavakat kiáltozó, az Ide­iglenes Kormányt megd.önteni készü­lő tömeg katonailag nem találhatott volna komoly ellenállásra az akko­ri fővárosban. Ez a szó szoros értelmében legyőz­hetetlen erő a bolsevik főhadiszál­lás elé vonult. Lenin ott volt —, ha akkor élükre áll, a hatalom kérdé­se a jelek szerint eldől. De csak ka­tonai értelemben! És annak a Le­ninnek, aki nem is olyan régen szin­te egyedül küzdött azért, hogy a ha­talmat igenis át kell venni, annak a Leninnek, akit ellenfelei „a hatalom megszállottjának”, „fantasztának”, neveztek, akkor és így — nem kel­lett a hatalom. Felkelést akart, de olyan felke­lést, amely nemcsak stratégiai érte­lemben győz, hanem — a fejekben, a szívekben is! És ebben a Lenin szerint sorsdöntő értelemben a for­radalom vezére még nem találta el­érkezettnek az időt. Petrográd meg nem Oroszország és az az ember, akinél jobban senki nem ismerte az orosz valóságot, még nem volt biz­tos a vidék, a hadsereg reagálásá­ban. A „fantaszta”, a „türelmetlen”, a „hataloméhes” Lenin nem volt hajlandó a júliusi tömeg vállán át­venni a hatalmat, hanem — haza­küldte a tömeget. Űjra neki lett igaza. Ha nem így van, az Ideiglenes Kormány tisztiis­kolásai, kozákjai és elit-ezredei nem lettek volna úrrá viszonylag gyorsan a helyzeten. De ők is csak katonai értelemben. Mert a politikai erjedés feltartóztathatatlanul folytatódott. Akkor is, sőt akkor gyorsult meg csak igazán, amikor a diadalittas mi­niszterek felfedték kártyáikat és megkezdték a leszámolást „a veszé­lyes elemekkel.” Július 5-én a fronton tartózkodó Kerenszkij közvetlen vonalon tele­fonbeszélgetést folytatott Jakubo- vics hadügyminiszter-helyettessel. „Jakubovics; — Elérkezett az ideje a petrográdi kelevény felfakasztásá- nak. A fegyveres tüntetésben részt­vevő egységeket, valamint a Vörös Gárdát nézetem szerint mindenkép­pen le kell fegyverezni, az ezrede- ket szét kell oszlatni és a petrográ­di helyőrség többségét a frontra kell küldeni. Kerenszkij: — Teljes mértékben helyeslem a tervét és semmiféle engedményt nem tűrök... A legmesszebbmenően ki kell hasz­nálni a kialakult helyzetet...” Bármi is volt Kerenszkij eredeti szándéka, mensevik és eszer kollé­gáival együtt elérkezett addig a pontig hogy személye és kabinetje objektíve a reakció segédcsapatává vált az igazi, népi forradalom elle­ni harcban. A forradalom vihará­ban részletkérdéssé vált, hogy ez az ember eredetileg — a maga módján — nem volt becstelen és nem volt tehetségtelen. „A történelem egyik legnagyobb szónoka volt” — írja em­lékirataiban Bruce Lockhardt moszk­vai brit konzul. — „Szaggatottan, ugatva és fulladozva vetette a tömeg közé kurta mondatait — emlékezik Pausztovszkij. — Szerette a hangza­tos szavakat és hitt bennük, úgy képzelte, riadóként szállnak a fel- bolydult ország fölé.. . Miután el­ugatta fellengzős szavait, Kerensz­kij karosszékbe rogyott, egész testét zokogás rázta. Számysedégei ideg­csillapítókkal itatták. Valeriánaszag lengte körül, mint egy hipochondri- ás hölgyet.. Amikor azonban a világ legna­gyobb országának népe új utat tora történelemben, nem a szónoki tehet­ség dönt. Kerenszkij tragédiáját szinte maradéktalan teljességgel fog­lalja össze Lockhardt angol konzul: „Kezdettől fogva reménytelen küz­delmet folytatott. Vissza akart haj­tani a lövészárokba egy nemzetet, amely a maga részéről a háborút már befejezte. Két oldalról került kereszttűz alá: balról a bolsevikok támadták, akik minden utcasarkon és minden frontszakaszon a békét hirdették, jobbról a mérsékeltek és a szövetségesek, akik azt követelték, hogy állítsa vissza a cári uralom ré­gi fegyelmét. El kellett buknia...” J úlius 8-án az Ideiglenes Kor­mány programnyilatkozatának legfontosabb mondata így hangzott: „Az Ideiglenes Kormány legelső és legfőbb feladatának azt tekinti, hogy minden erejével har­coljon a külső ellenség ellen...” Van ebben valami jelképes. Hiszen ez a kormány jórészt a belső ellenség se­gédcsapata volt. A belső ellenség minden szárnya félreérthetetlenül készülődött. Ugyancsak július 8-án Kornyilov tábornok nyílt táviratban követelte a frontokon a halálbünte­tés visszaállítását. Kornyilov újra a színre lépett. Harmat Endre (Következik: A Vad Hadosztályt megállítják)

Next

/
Thumbnails
Contents