Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-04 / 233. szám

1977. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Simontornyc Bőr- és Szőr* mefeldolg Vállalat új, kor­szerű könnyű­fém-szerkezetes csarnokot épí­tett, ahol éven­te százezer hor­tobágyi juhbőrt készítenek ki. A vállalat a Hor­tobágyi Állami Gazdasággal társulási szerző­dést kötött a juhbőrök kö­zös hasznú ki­készítéséről és értékesítéséről. Fénymásolópapírból több kell Szocialista brigádvezetők tanácskoztak Telt ház és kasszasiker Tévhit már, hogy az igé­nyes színpadi, zenei rendez­vények eleve ráfizetésesek; vagyis a rendezvények bevé­tele nem elég a művészek tiszteletdíjára, kiközvetítés­re, stb ... Tévhit, mert nem törvényszerű ez, még a ki­sebb településeken sem. A szervezés alaposságával, öt­letességével kiküszöbölhető a ráfizetés, sőt... A tiszafüredi művelődési központ több előadásból ál­ló pódiumi bérletsorozatot indított a közelmúltban. Ne­ves színművészek szerepel­nek a sorozatban: Drahota Andrea, Kozák András, Koncz Gábor és mások. Több mint 20 ezer forintot kell a művelődési központnak az előadásokért fizetni. Az in­tézmény dolgozói körültekin­tő közönségszervezése — részletfizetési kedvezmény, olcsó diákbérlet — azt ered­ményezte, hogy „telt háznyi” bérlet kelt el, összesen 300. A végelszámoláskor kiderült, hogy a művelődési központ a 20 ezer forinton felül csak­nem 15 ezer forint tiszta be­vételhez jutott. (Csak záró­jelben: körülbelül ennyi tíz jól sikerült szombat esti táncmulatság tiszta bevétele.) A korábbi két évben a ti­szafüredi pódium-estek nem zárultak ilyen kasszasikerrel. Ám a közönség igénye — ha lassan is — nőtt a színvona­las rendezvények iránt. Erre az évre aztán remekül „ösz- szejött” minden: jó műsoro­kat sikerült programba ik­tatni, újabb és újabb bérlet­igénylők jelentkeztek. Vagyis: a türelmes, az igé­nyeket és a lehetőségeket jól egyeztető munkának megvan az eredménye: telt ház az igényes irodalmi sorozaton, ráfizetés nélkül. Sz. J. A Szolnoki Papírgyár ta­nácskozótermében tegnap délután 49 szocialista brigád vezetője, gyűlt össze. A ta­nácskozáson Szilágyi Ottó igazgató ismertette az üzem utolsó negyedévi gazdasági feladatait. Már korábban el­hangzott a munkahelyi kol­lektívákban a javaslat, hogy a gazdasági vezetők a brigá­doktól konkrét segítséget kérjenek. Jelöljék meg a ter­melés irányítói, hogy melyek azok a munkaterületek, ame­lyeken erősíteni kell a mun­kaversenyt. Gondot okoz pél­dául a gyárban, hogy az új feldolgozóüzem csomagolópa­pír termékéből kevesebbet igényelt a PIÉRT, fénymá­solópapírból viszont többet kellene gyártani a tervezett­nél. A gazdasági vezetők a A hasznos és a káros mik­roorganizmusok szerepéről kezdődött tanácskozás tegnap a Kertészeti Egyetemen, az élelmiszer mikrobiológiai tu­dományos ülésszakon. A Ma­gyar Élelmezéstudományi Egyesület rendezte kétnapos tanácskozás egyik részében az élelmiszereket károsító mikroorganizmusok elleni küzdelemről lesz szó, a má­sik témakörben pedig azok­ról a parányi élőlényekről, amelyek a bor, a sör, a tej és a tejtermékek előállításá­nak technológiájában tölte­tegnapi tanácskozáson belső átszervezést javasoltak, a bri­gádvezetők helyeselték ezt, és egyben vállalták, hogy fénymásolópapírból még az idén további 770 tonnát gyár­tanak, mert csak így tud ele­get tenni a gyár a kereske­delem megrendelésének. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a jubileumi évforduló jegyében zajló éves munkaversenyben, — eddig például a papírgyártásban hatszázalékos túlteljesítést értek el, — a következő há­rom hónapban a minőséget kell javítani. Űj termékkel is kísérleteztek a gyárban, a Nypolen nevű kemény falvé­dőpapírral. Az új termék gyártásának megkezdésében is szerepet vállaltak a brigá­dok. nek be fontos szerepet. Kü­lön tanácskoznak a hűtőipar­ban, illetve a tartósítóipar­ban hasznosítható mikroor­ganizmusokról és arról, hogy a károsakat hogyan pusztít­hatják el. Szó esik a Ko­balt—60 felhasználásával fo­lyó sikeres kísérletekről, amelyekkel többek között a burgonya, a hagyma és a gomba tartósítását lehet több héttel vagy hónappal meg­hosszabbítani. Az ionos su­garak ugyanis megölik a mikroorganizmusokat. Napirenden: a mikroorganizmusok Búcsú a búcsútól Mozaik Tiszagyendáról Az október eleji vasárnap reggel tetemes károkat oko­zott a helybeli kacsa- és li­baállományban, százával ke­rültek tepsibe a derék szár­nyasok. Búcsú volt Gyendán. A sportpálya mellett ba­zársor. Kapható ott malacka­rika és bolhapor, művirág és valódi farmer, játéktőr, kis- ostor, kendő, gyűrű és bizsu, falvédő csókolózó galambok­kal, — egyszóval a legválto­zatosabb giccstermékek. Zaj, lárma, trombita mindenhol. A templom körül csend honol. A körmenet a déli ha­rangszó után kezdődik, ötven éven felüliek gyülekeznek rá, fiatal elvétve akad egy-ket­tő. A párperces szertartás után egy részük a templom­ba vonul, — a többiek haza. Két idős bácsi dohog: — Lassan kikopunk. Csak az öregek jönnek. Gyerek­koromban 500—1000 ember is itt szorongott, most százan ha vagyunk. Ennek is fele vidéki. A fiatalokat csak a flanc érdekli.., Meg a sport. Ugyanebben az időpontban a kézilabda- pályát 150—200 tizen- és hu­szonéves övezi. Az érdeklő­dés éppúgy szólhat a csinos helybeli lányoknak, mint a fölényes hazai győzelemnek. Az igazi élet délután kez­dődik a búcsúban. Zsongás, nyüzsgés, mozgás mindenfe­lé. A reklámszöveg nem is­mer határt: kiderül minden áruból ez a legjobb, aki ezt eszi-veszi tovább él, a leg- különb ember. Alacsony gyerek surran a lábamhoz: — öcsi tudod-e mi a bú­csú? Szeme felvillan, rögtön ki­vágja : — Tudom hát. A búcsú... a búcsú... az... — körülnéz, nem tud semmiben megka­paszkodni, végre rávágja: — A búcsú az, ahol körhintáz­ni lehet, és diadalmasan el­vonul. Kíváncsiságom a nagyob­baknál sem arat több babért. Vajó Szilvia helybeli, negye­dikes gimnazista: — Mi a búcsú? Fogalmam sínesedé akkor jönnek a ro­konok, ismerősök, sütnek, főznek. Nekem ez a búcsú... Fél hat. Hasas felhők vi­torláznak a Tisza felől, s a kora esti alkony hamuszín fátyolt terít a falu fölé. Bontják a sátrakat, vázak, roncsok mindenfelé. Árva papírdarabokat kerget a szél. S a még maradni akarókat néhány kövér esőcsepp ösz­tökéli hazafelé. Nyitódnak a nagykapuk, ölelések, búcsúzások, autók bogárszeme villog az úton, s a kocsikaraván elindul Kun­hegyes, Tiszaroff felé. Az utazók többsége nem hallott a körmenetről, ők már bú­csúztak a búcsútól. Családi összejövetelt tartottak ezen a napon. D, Szabó Miklós A jog értelmezéséről, a gazdasági kapcsolatokról ______és a perekről______ I nterjú dr. lenővári Lászlóval, a megyei biróság elnökével „Arra kérjük a jogalkotókat, hogy ne legyen túl sok — ne váljék áttekinthetetlen jogszabálydzsungellé — az a részletszabályozás, amely a Polgári Törvénykönyv módosí­tását követi.” Ezt kérte a módosító javaslat parlamenti vi­táján az egyik hozzászóló. De nemcsak az országgyűlésen tették szóvá, az elmúlt esztendőkben egyre többen és egyre többször kritizálták a túlszabályozott jogrendünket, mond­ván, ritkítani kellene a jogszabályi tilalomfák erdejét. A jo­gászok közül sokan vitába szálltak ezzel a nézettel, önnek, a szolnoki megyei bíróság elnökének mi erről a véleménye? — Csak részben osztom mindkét tábor nézetét. Nem az arany középút miatt, ha­nem azért, mert véleményem szerint igen egészséges ten­dencia kezd kialakulni a jog­alkotási mechanizmusunk­ban. Tény, hogy 1968-ban több mint 1500 különböző szintű jogszabály volt ér­vényben. Közöttük csak hat volt az alaptörvény és közel 1200 a miniszteri utasítás. Ez utóbbiak mennyisége nyolc esztendővel később a felére csökkent. És tavaly már az érvényben levő jogszabályok száma 1000 volt. A jogalko­tásban is tettenérhető a lo­gikus tervszerűség. Ha mó­dosulnak törvényeink, a régi paragrafusok helyébe újak keiéinek, ez nem más, mint társadalmi viszonyaink, gaz­dasági életünk fejlődésének elmaradhatatlan következ­ménye. — Nem olyan régen hallot­tam egy eszmefuttatást arról, hogy mikor jó egy jogsza­bály? — Elsősorban akkor ha társadalmi igényt elégít ki, ha a tipikust szabályozza (és nem a kivételt, erre a bírói gyakorlatnak kell az alap­törvény szellemében és az emberek jog- és igazságérze­tének megfelelően reagálni) ha jogpolitikailag tisztázott a háttere. A módosított PTK a XI. kongresszus állásfog­lalására reagált, amikor ki­mondta az állami tulajdon oszthatatlanságát és elidege­níthetetlenségét. És végül: ha nem akkor készül el egy alaptörvény, amikor még ki­alakulóban, „forrásban” van­nak azok a társadalmi viszo­nyok, amelyeket szabályozni kíván. A véleményem — nem illendőségből, hanem meggyőződésből — hogy a módosított PTK minden te­kintetben megfelel ezeknek az elvárásoknak, még akkor is, ha jónéhány részletkér­dése óriási vihart kavart. — A megye „polgári” jo­gászai is a heves vitatkozók közé tartoztak. — Az év eleje óta központi témájuk volt, a bíróság fo­lyosóján, az ebédlő asztalá­nál is az újításra, korszerű­sítésre váró törvény. A vita­fórumokon nem egy izgal­mas kérdést feszegettek, nem hallgatva el aggályaikat sem. Őket — érthető módon — elsősorban az érdekli, ho­gyan alkalmazhatók az új paragrafusok a gyakorlatban. A törvénynek egy-egy szavát — ezt szó szerint értse — ők töltik majd meg tartalom­mal. — Kétségtelen, hogy a tör­vény gyakorlati megvalósítá­sában sok múlik a bíróságo­kon. Csakhogy annak már törvénysértő előzménye van, ha a tárgyalóteremben kell a Népköztársaság nevében dön­teni. A polgári perek száma, alakulása is, — ha úgy tet­szik — látlelete az adott te­rületnek. Ha túl sokszor kell bíróságnak beavatkozni, ez azt is jelenti, hogy valahol fertőző góc van. — Jogos a felvetés, külö­nösen, ha a gazdasági éle­tünkre, a vállalatok partneri kapcsolataira gondol. Feltét­lenül jelez valamit az a tény (persze alaposabb diag­nózisra lenne szükség), ha túl gyakran kell a vállalatok, szövetkezetek egymááközti vitájában a bírónak igazsá­got tenni, összehasonlítható legfrissebb adat szerint az el­múlt hónapban a Hajdú me­gyei bírósághoz 16, hozzánk pedig 47 gazdasági per anya­ga érkezett. Ebben a szám­ban egy kicsit a gazdálkodás erkölcse is tükröződik. S az új jogszabályok az eddiginél még szigorúbban előírják, megkövetelik a korrektséget, a partneri egyenjogúságot. A szerződéses fegyelmezetlen­ségeknek, az elvtelen, kéz­kezet mos gazdasági kapcso­latoknak az eddiginél súlyo­sabb következményei lesz­nek. Nem lehet majd „bün­tetlenül” hitegetni Szerző­dőpartnereket. A bíróság — többek között, ha a közérdek úgy kívánja — a hitegető­partner tiltakozása ellenére is létre fogja hozni a szerző­dést, amit teljesíteni kell. Tudom, hogy széles körben nem lesz éppen kedvenc és keresett olvasmány az a Ma­gyar Közlöny, amelyben meg jelenik a módosított PTK, még akkor sem, ha szerkeze­te nagyon világos, nyelveze­te igen érthető (neves ma­gyar nyelvészek igen szigo­rúan szemügyre vették min­den szavát). Ránk gyakorló jogászokra vár, hogy a tör­vény alapvető összefüggéseit, alapelveit minél nagyobb kör­ben megértessük, és nagyon nyomatékosan tudatosítsuk a gazdasági vezetők körében is azokát a — most már tör­vényben szankcionált — el­várásokat, amelyeket a kor­rekt gazdasági kapcsolat, az elvszerű partneri együttmű­ködés megkíván. K. K. Az első rakomány Vasvilla helyett vízzel Ködös, hűvös hétfő reg­gel. Begördül a gyárkapun a cukorrépával megrakott pi­ros IFA teherautó. A Szol­noki Cukorgyárnak ez az el­ső, hétfői „szállítmánya”. Az autó vezetője fázósan húzza össze magán a kiskabátot, ahogy leugrik a volán mögül. — Honnan hozza ezt a ra­kományt? — A zagyvarékasi Béke Tsz-ből vagyok, — nyújtja a kezét — Laki János a ne­vem. Látom, hogy én vagyok az első. Egy kicsit még vár­nom kell, amíg megnyitják a vizet, ami „lemossa” a kocsi­ról a répát. — Mennyi répa fér az au­tóra? — Általában egyszerre 130 mázsa körül. Reggel hat óra­kor kezdünk, egy nap hat­hét fordulót csinálunk, úgy­hogy egyenként 700—800 má­zsát hozunk. Szerencsére nem kell sokáig várakozni itt a gyárban az átvételnél, hiszen megy minden, mint a karikacsapás. Ide jövünk, egy-két perc alatt kiürítik az autót és már mehetünk is vissza a téeszbe. Tíz éve hor­dom a répát. Ez idő alatt rengeteget változott az átvé­teli rendszer. Régen még ne­künk is „be kellett szállni” a le-felpakolásba. Vasvillá­val raktuk a répát. Most meg pillanatok alatt vég­zünk. önbillenős autóval já­runk. Ügy karácsony táján fejezzük be a szállítást, de addig biztosan lesz olyan is, hogy vasárnap, sőt éjszaka is dolgoznunk kell. A tervünk 1800 vagon, d,e szerintem et­től több lesz. — Egy forduló mennyi ide­ig tart? — Úgy hetven perc alatt jövök, megyek. Igaz csak 13 —14 kilométert kell vezet­nem, de amíg megrakják az autót, eltelik egy kis idő. Teljesítményben dolgozom, a fordulók után kapom a pénzt. Igyekezni kell. Általá­ban 12—13 órát vezetek, né­ha kimerítő, de most sürget a répa. — sze — Két tengert köt össze Útfelújítást terveznek Jó másfélezer évvel eze­lőtt a római légiók és kal­márok szekerei menetel­tek a mai E—65-ös úton, amely hazánk nyugati or­szágrészét Észak—Dél irányban szeli át, a Győr- Sopron megyei Rajkától, a Zala megyei Rádiósig hú­zódik. Az Északi-tengertől az Adiriai-tengerig húzódó út magyarországi szakaszára az útügyi szakemberek sze­rint az elkövetkező évti­zedekben a motorizáció növekedése miatt minden eddiginél nagyobb szükség lesz. Az erősödő hazai és nemzetközi forgalomra va­ló tekintettel az E—65-ös út mintegy 180 kilométe­res magyarországi szaka­szának megerősítését és korszerűsítését tervezik. A KPM Győr-Sopron, Vas és Zala megyei Közúti Igaz­gatóságának útügyi szak­emberei teljes hosszában felmérték és az elkövetke­ző hetekben összegezik a tennivalókat. A nemzetközi előírásoknak megfelelően 8 méterre szélesítik és teljes hosszában megfelelő mi­nőségű aszfaltot kap az út. A becslés szerint az út zalai szakaszán kell majd nagyobb munkákat végez­ni. A dimbes-dombos tájon átevező szakaszon kanya­rokat kell kiiktatni, hida­kat és felüljárókat kell építeni, benzinkutakat és országúti telefont kell fel­építeni. Az útfelújítás ide­jéről — megfelelő előké­szület után — később dön­tenek,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents