Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
1977. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ttt község képekben „Járásunk községeinek jelene” címmel október 23— 28 között fotókiállítás látható Tiszafüreden a művelődési központ nagytermében. A felvételeket Abádszalók, Ti- szaderzs, Kunmadaras, Ti- szaroff és Tiszafüred amatőr fotószakköreinek résztvevői készítették. A gyermekvárás felelőssége Évente több százezres példányban jelentet meg egészségvédelmi felvilágosító népszerűsítő könyveket, bros- súrákat, leporellókat a Vöröskereszt. E „vöröskereszt könyvtár” legújabb kiadványa dr. Czeizel Endre „A gyermekvárás felelőssége” című könyve. A kötetben — amelyhez dr. Hirschel Imre írt előszót — megtalálható A születésünk titkai című tévésorozat anyagának jelentős része, számos új ábrával, grafikonnal és a megfelelő magyarázó szöveggel, önálló fejezet foglalkozik a női és a férfi szervezet felkészülésével az utód vállalására, a család- tervezéssel, a születés előtti élettel, a meddőség, a koraszülés és a szülés kérdéseivel. Zagyva-hid Fotó: Kőhidi Látogatóban Törökéknél — Én nem nagyon örülök. Nem szeretem a nyilvánosságot. Laci, a férjem, ő közéleti. Én jobb szeretek a háttérben. — Sura asszony vonakodása zavarba hozott. Éreztem nem álszent udva- riaskodó húzódik meg idegen akcentussal ejtett szavai mögött. Rákérdezett, mint aki választ sem vár. Miért ők? — Élnek orosz nők, mások is ebben az országban, akik éppúgy követték férjüket a hazájukba, mint én. (ősidők óta ezt teszik az asszonyok.) Én nem tudok semmi érdekeset mondani. Egyszerű az életünk. Eszembe ötlött, amikor a szabódó asszony pongyolába bújtatott filigrán alakjának harmónikus mozgását, szolidan sminkelt szabályos arcát figyeltem: én sem tudom mit mondanék, ha egy idegen tízezrekkel akarná megismertetni az életemet. Kiszolgáltatottnak 'érezném magam, aggályaim volnának. Félnék, hogy torzítanak majd az ólombetűs sorok. Valakik mást, jobbat, vagy rosszabbat rajzolnának, mint amilyen én vagyok. Meghívó a magyar estre — Most nem egy másik asszony beszélget velem, hanem egy újságíró. Neked két sort jelent, ami nekem, nekünk eldöntötte az életünket. Kazány, 1955. április. Egyetem. Egy magyar évfolyamtársnőm, meghívót hozott nekem: „Égy magyar fiú küldi a jogi fakultásról. Kéri, menj el április 4-én a magyar estre.” Elmentem. Ekkor találkozott egy kazá- nyi lány és egy szajoli fiú. ö csak mesélt, mesélt. Milyen az az ország, ahonnan jött. Sok mindent nem értettem. A szavait igen, hiszen akkor már perfekt beszélt oroszul. Negyedéves volt, egy évvel a diploma előtt. — És Sura asszony mesélt. Kétkedését félresöpörték az emlékek. A férj, dr. Török László, tapintatosan segített, együtt keresni, s visszapergetni a régi emlékképeket. — Tolsztoj, Gorkij, Csehov, Puskin. Nekik köszönhetem, hogy kíváncsi lettem az országukra, a népükre. A kamaszfiú merész álmainak a tudatos készülődésemet, a budapesti harmadik kerületi pártbizottságnak pedig, hogy a vágyam teljesülhetett: 1950-ben a Szovjetunióba utazhattam és Kazányban joghallgató lehettem. Eléggé foghíjas nyelvtudással vágEGY KIZÚNYI LtNY ÉS EGY SZUOLI FIÚ TILÍLK0ZÍS1 tam neki az egyéves előkészítő után. De abban a sok- nemzetiségű országban a grúz, a tatár diákok sem voltak sokkal előnyösebb helyzetben, mint az ötszáz magyar, aki akkor a szovjet egyetemeken, főiskolákon tanult. Esküvő Moszkvában — Laci Moszkvában a Lomonoszov egyetemre került a utolsó tanévben, és aztán hazautazott Magyarországra. Nekem el kellett végezni az egyetemet. Itt úgy mondják, hogy kenyér legyen az ember kezében. Én csak ’59-ben lettem diplomás mikrobiológus és a barátaimmal Krasznojarszkban, egy félig felépült gyárat választottunk első munkahelyünknek. — Persze a levelek jöttek és mentek. Hívott, jöjjek, ismerjem meg az országot, amelyről oly sokat mesélt. Turistaként hajóval érkeztem Budapestre. S öt év után ott találkoztunk. Megkérte a kezem. Otthon az anyám, a barátok mind féltettek, próbáltak lebeszélni a házasságról: messze az otthonodtól, idegen országban nehéz lesz neked. Messze? Szolnok közelebb van Ka- zányhoz, mint Krasznojarszk, ahol dolgoztam. Lacit választottam, követtem. Esküvő Moszkvában. S egy év múlva — kissé lassan intéződött a települési engedély — 1962-ben az első lakás (irodákból átalakított komfortnélküli) Szolnokon. Magyarok között, akikkel egy szót sem tudtam váltani. Mit csinálhatok, hol dolgozhatom? Nem tudtam. Aztán lassacskán minden kiforrott. Laboránsként kezdtem, egy hatalmas orosz—magyar szótárral a kezemben a Vegyiművekben. A kémiai szak- kifejezésekkel volt a legkevesebb bajom. De a többivel! Nagyon bonyolult a magyar nyelv. Szerencsém volt, hogy tanultam latint és a ' betűket ismertem. Fogalmam sem volt mit olvasok, de rendületlenül betűztem fennhangon az újságot. Figyeltem, hogyan beszélnek a buszon az emberek. Folyékony, értelmetlen szóáradatot hallottam hónapokig. — Egyik este, amikor magyarul mondta el azokat a kis női pletykákat, amelyeket a „laborban” hallott, tudtam most már semmi vész. Persze ahhoz azért több idő kellett míg a diplomájának megfelelő munkát kaphatott. Ma mikrobiológus az állategészségügyi állomáson. — Tudom, a férjemnek sem volt könnyű itthon kezdeni a pályáját. Végtére is nem magyar jogot tanult. — Minden országnak sajátos és egyedi a jogrendszere. De a szocialista jog elméletében és alapelveiben nincs eltérés. 1956-ban a Belügyminisztériumban kezdtem, ott megvolt a lehetőségem, hogy a magyar joggal egészítsem ki mindazt, amit a Szovjetunióban tanultam. A gyakorlati jogászkodásban a Szolnok megyei Főügyészségen kóstoltam bele. Innen négy esztendő után a rendőri apparátusba kerültem vissza. Most már biztosan tudom, hogy jól döntöttem. Nem látványos, amit csinálok, sem mint a megyei főkapitányság egyik pártalapszervezetének titkára, sem mint állambiztonsági ügyekkel foglalkozó őrnagy. Pályakezdés, otthonteremtés — 0 egy kicsit szerény. Mindig is az volt. Ma egy friss diplomás rögtön az igényeivel kezdi. Tudom, hogy párttitkárként és az első években szülőfalujának tanácstagjaként mennyit kilincselt mások érdekében. Magáért egy lépést sem tett. Bizonyság erre, hogy tizenegy éves házasok voltunk, amikor 1972-ben kilencéves kislányunkkal, Natival ebbe a lakótelepi összkomfortos kis bérlakásba költözhettünk. S most tartunk ott, hogy ízlésünknek, igényeinknek megfelelően berendezkedjünk. Nem volt szemrehányás Sura szavaiban. Csak adaléknak szánta férje portréjához. — Ez is te vagy. Úgy hozzád tartozik, mint az, hogy nem restellsz takarítani, mosogatni, mosni, vagy hogy tiszteletben tartod orosz mivoltomat, hogy egyenjogú partnerként élhetek veled. És lassan a lányunk is, Nati, aki egyre gyakrabban megkérdezi, hogy ő tulajdonképpen magyar vagy orosz. A mama volt az első szó, amit kimondott, ami oroszul és magyarul is egyet jelent. Kovács Katalin Gondolatok az üzemi demokráciáról tételezhetjük fel a demokrácia Joggal szó jelentésének általános ismeretét: népuralom, néphatalom. Eddig rendben is van. Az azonban már kevésbé sajátja időnként a demokráciáról vallott közfelfogásnak, hogy mint uralmi, hatalmi forma tartalmában — mint minden uralom — szükségképpen társadalmi egyenlőtlenségeket, ellentmondásokat feltételez. Az uralom, a hatalom kérdései ugyanis csak ilyen összefüggésben jelenhetnek meg. Vagyis a demokráciával kapcsolatban mindig fel kell vetnünk a lenini kérdést: kinek, melyik osztálynak az érdekében? Tehát az osztályuralomnak történetileg mindig konkrét esete a demokrácia. Ezért hangsúlyozzuk a jelzők fontosságát, különböztetjük meg a polgári és a szocialista demokráciát. A szocialista demokrácia nem bevezetendő, kész, lezárt valami. Változó, fejlődő uralmi rendszer, amelynek demokratizmusa a történelmi körülményektől függően szűkebb vagy tágabb lehet. Nem befejezett állapot, hanem folyamat, amely szorosan összefügg az egész társadalom fejlődésével, függ a gazdasági, a politikai, a tudati viszonyok fejlettségétől, de függ a múlttól, a hagyományoktól is. Eddigi fejlődésünkből mindenesetre leszűrhető az a következtetés, hogy szocialista társadalmunk demokratizmusa egyre gazdagabb, változatosabb formákat ölt, egyre inkább reális tartalommal telítődik, deklaratív kijelentésből tényleges társadalmi igények alapján megfogalmazott követelménnyé válik, szélesedik. Párhuzamosan a proletárdiktatúra elnyomó funkcióinak csökkenésével, szervező, irányító funkcióinak növekedésével. A munkán alapuló szocialista rendszerünk nem véletlenül tekinti elsődleges céljának a munkahelyi (üzemi) demokrácia kibontakoztatását, erősítését. A hagyományosan munkahelyi alapon szerveződő munkásmozgalom (szakszervezet, párt) is természetesen helyezi előtérbe a szocialistá demokratizmusnak ezt a helyszínét. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata leszögezte: „A munkahelyi üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része: lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe, s ezek eldöntésébe való érdemi beleszólásra; segíti a munka alkotó jellegének a kibontakoztatását, fontos eszköz a vezetők és a beosztottak szocialista viszonyának formálásában, növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat”. Vagyis a párt Legalábbis két alapvető szempontból tekinti fontosnak az üzemi demokrácia fejlesztését. Egyrészt beletartozik a munkáshatalom tágabb intézményrendszerébe, mint a hatalomgyakorlás sajátos módszere; olyan intézményrendszer, amelynek révén a szocialista vállalatnál dolgozó tömegek életük és tevékenységük legfontosabb területén gazdasági és politikai jellegű döntésekben vesznek részt. Tehát hatalmi eszköz a munkásosztály kezében történelmi hivatásának betöltéséhez. Másrészt a dolgozó tömegeknek a vállalatok vezetésébe való fokozottabb beleszólása konkrét gazdasági igény is: gazdaság- politikai céljaink elérésének legfőbb forrása a tudatos részvétel, az érdekeltség a helyi termelési ügyek intézésében, a vezetők és beosztottak közvetlen, tartalmas kapcsolata. Népgazdaságunknak az 1968-as reformmal megnyitott korszerűsítési-in- tenzifikálási folyamata kötelező érvénnyel vetette fel a munkahelyi demokrácia kérdését is. Az üzemi demokrácia intézményeinek keretei pillanatnyilag adottak. Jelenleg az a feladat, hogy ezeket a kereteket tartalommal töltsük meg. Ebből a szempontból lényeges a munkásaktivitás fejlesztése. Annak elérése, hogy a munkás, a dolgozó ne csak közölhesse észrevételeit, hanem kérjék iá ki minden esetben, s a válaszban legyenek jelen felvetett gondolatai is. Persze a részvétel fejlesztése hosszútávú feladat. Az aktivitás fejlődése lassúbb folyamat á múltban feltételezettnél. Mindenesetre elsődleges célja, hogy a munkás tulajdonosi jogainak és kötelezettségeinek gyakorlása nyilvánvaló legyen. A tulajdonosi viszonynak érvényesítése nem „bevonás a vezetésbe”, nem kegy felülről, hanem feladat és érdek, a szocialista öntudat hatékony iskolája, amelyben kézzelfoghatóan érvényesül a munkásosztály vezető szerepe. Gyakran felvetődik a kérdés, milyen kérdésekben kérjék ki a munkások véleményét? Az őket csupán közelebbről érintőek- ben vagy a vállalati stratégia eldöntéséről is. Ez utóbbi felvetés ellen érvként azt szokták felhozni, hogy a dolgozók politikailag nem elég felkészültek, szakmailag nem elég hozzáértőek, nem elég öntudatosak, műveltek. Mégha el is fogadnánk ezt a véleményt, kérdés, hogy mi fejlesztheti jobban a hozzáértést, a demokratikus öntudatot, a felelősségérzetet, mint éppen a demokratikus jogok, a tulajdonosi jogok gyakorlása? Ahol passzivitás mutatkozik, ott valószínűleg jogos a kiábrándulás és egyértelmű a felelősség kérdése. Hiszen a tulajdonosi tudat kialakulásának legfőbb akadálya a tulajdonosi létnek a munkás számára közvetlenül nem érzékelhető volta. Természetesen soha nem felejthetjük el, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése hosz- szantartó fejlődési folyamat. Jelenlegi funkcionálását mai adottságaink valószínűleg korlátozzák. De — visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy mely ügyekben kérjünk véleményt — csak azt válaszolhatjuk, hogy valamilyen formában minden ügyben. célokkal való azonosu- A vállalati lás mindenképpen szükséges, éppen a sikeres végrehajtás érdekében. Nem a célok, a tervek technikai kidolgozásáról van egyelőre szó, hanem megismertetésükről, és elfogadtatásukról. Ennek pedig az az útja, hogy állandóan szélesítjük a demokratikus jogok érvényesülésének területeit, a tájékozódás, véleményadás, döntés és ellenőrzés alapvető tulajdonosi jogait. Persze, szükséges még differenciálni. Mindenesetre a továbblépés alapja csak az üzemi nyilvánosság maximális biztosítása lehet. A vezetői ellenőrzés mellett csakis ez segítheti a szükséges társadalmi ellenőrzés elérését. Gy. A. Ezen a héten zajlottak Szolnokon a csillagászati hét eseményei: pénteken avatta fel az új csillagdát a Jubileumi téren Ponori Thewreúrk Aurél, az Uránia igazgatója; ezen kívül előadásokat és vetítéseket is rendeztek. Több alkalommal tartottak a csillagász szakkör tagjai távcsöves bemutatókat a Kossuth és Jubileumi téren, amikor is a Hold krátereit és hegyrendszereit mutatták be az érdeklődőknek.
