Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 23. n mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet szőnyegszövőjében több mint ötszázan dolgoznak. A szövőnők évente 16 ezer négyzetméter szőnyeget, s 250 ezer darab különféle háztartási textíliát is készítenek. A szőnyegszövés gazdag hagyományait megőrző és újrateremtő mezőtúri asszonyok és lányok csomózott perzsákat és torontáliakat készítenek. A szövetkezetnek jó piaca van, hiszen 8 ezer négyzetméter szőnyeget exportál tőkés megrendelésre. HAGYOMÁNYŐRZÉS Csomózva és szőve A fonalkikészítők munkatermében Készülnek a legkeresettebb ,tei™é1kek, a háztartási textíliák a csomózott per- ísák és a torontáliak. Csete Lajosni meós és Jakab István elnök gyönyörködik az új sző nyegekben, amelyeket iparművészek terveztek. Nagy Zsolt képriportja „SZOKITUUT ' pártmegbízatások A Tisza Cipőgyár hatalmas szabászműhelyében dobog az üzem szíve: itt az idén 12 millió pár cipőhöz készülnek alkatrészek. A felsőrész szabászaton dolgozó egyik munkásnő véleményét idézem: „Én előírnám, hogy aki itt dolgozik, az csak ami lábbelieinket viselhesse. Érezze ' mindenki, ha rosszul dolgozunk". — Ügy kell dolgoznunk, hogy miattunk a gyár egyetlen műhelyében se szüneteljen a munka — mondja Szelei Imre, aki művezető a felsőrész szabászaton. Mit jelent ez a követelmény? Például: a tűzödének, ahol kilencven ember dolgozik, sertéstört- lapból kellett volna szabnunk felsőrészt, de a hozzávaló anyag nem érkezett meg idejében a gyárba. Reggel hiába jöttek be műszakra a szabászok. Mit tegyünk? Én a pártalapszer- vezet szervezőtitkára vagyok, összehívtam a kommunistákat és azt mondtarn: beszéljétek meg a többiekkel, hogy délután mindenki jöjjön vissza, akkorra itt lesz az aiiyag is. Ha ezt nem vállaljuk, holnap a tűzöde leáll. Ezt most pártfeladatnak tekintse mindenki — tettem hozzá. Délután minden ember itt volt, leszabták az 1200 pár felsőrészt és a tűzöde másnap reggel szokás szerint megkapta a műszakhoz szükséges anyagot. — Szokatlan pártmegbízatás? — Lehet, hogy a kívülálló számára az, de nekünk, az egész gyárnak nagyon fontos volt. hogy a tűzödei munkások dolgozhassanak. És nem egyszerű az embereket csak úgy rendkívüli műszakba hívni. Bár alapszervezetünk minden tagjának van állandó pártmegbízatása, ám ha a helyzet úgy kívánja, mi rendjén valónak tartjuk, hogy ilyen „szokatlan” pártmunkát adjunk. Mészáros Jánosné minőségi ellenőr, ha csak egy picit is hibás anyag azt is észre kell vennie. „beiecsípett” valahol a szabász a bőrbe, már rakja ki az a hibás alkatrészt a többi közül, ö a szabászok pártalapszervezetének titkára. Van-e más pártmegbízatása is? — kérdeztem. — Miért ne lenne? Mindig más és más-. Most például gyárunk kollektívája vállalta, hogy az októberi jubileum alkalmából december 10- re az idei szovjet export megrendeléseket a lehető legjobb minőségben teljesíti. Nemrég 25 ezer pár törtlakk szandálfelsőrészt készítettünk el a szovjet exportkötelezettségünk részeként. E terméknél a megengedett anyaghiba 2 százalék volt. Az elvtársak azt mondták: ennél jobbat kell csinálnunk, ezért én felelek a pártszervezet előtt. Nos, 0.6- -ra szorítottam le a hibaszázalékot. Ha hibás alkatrészt találtam, odamentem a szabászhoz és kértem helyette másikat. — Anyagilag is érdekelt volt ebben? — A prémiumunk nincs a műhely eredményeihez kötve. Itt az „A” gyárban pedig 11 anyagvizsgáló és 15 késztermék-meós dolgozik. Én hiába dolgozom esetleg jobban mint a többiek, nem kapok több fizetést. Formatalp műhely. Itt igazat ad az ember azoknak, !akik azt •gtf mondják: „mi a nehéziparban Hiába tágas a csarnok, hiába nyelik rendületlenül az elszívóberendezédolgozunk”. sek a gázt, a gőzt, a port — nem használ az egészségnek ez a munkahely. Héjjá József préselő munkás a formatalp műhelyben. Sok azbeszt kesztyűt elnyűtt már a mikroporozus-leme- zek „sütésével”. — Hány lemezt kell gyártani egy műszakban? — Száznyolcvanat. — Ahogy elnézem. nem lehet könnyű emelgetni ezeket a nagy lemezeket, különösen, hogy ilyen forrók. — Már megszoktam, bár talán el sem hiszi, de én szeretem a munkámat. Két hónapja nagy megbecsülés ért: csak én préselhetem a habgumit. Nagyon kényes művelet, mert ha a megengedettnél jobban megsüti az ember, kemény és kényelmetlen lesz a tornacipő. — De most mikroporozus talpat csinál. — Ez a napi munkám, a habgumi meg egy időre a plusz feladatom. Két-három műszakban elkészítek 500— 600 habgumi lemezt, ennyi elég egy ideig a tornacipő- műhelynek. A párttitkárunk azt mondta: Héjjá elvtárs, ez különleges munka, úgy vedd, hogy pártmegbízatásként is kaptad, hát úgy is kérjük számon tőled. — Helyesli, hogy ennyire konkrét, termeléshez kötött pártmegbízatást kapott? Egyébként is jól dolgozna, nem? — Hát persze, de a pártmegbízatás fokozza az ember felelősségét. Az ember azzal segíti a gyár feladatainak teljesítését, amire lehetősége van, amihez ért. Hát én azzal, hogy hibátlan habgumit préselek. És hogy azt mondták, te azért nemcsak mint munkás, de mint kommunista is felelsz — még kicsit büszkeséggel is eltöltött. A műhelyben nagyon korszerű gépeken, ügyes nők, férfiak dolgoznak. Mit lát az avatatlan szemlélődő? A«körben forgó óriásgépek karjaira felhúzzák a cipőfelsőrészeket, a gép egy fordulatot tesz és máris leveszik a kész, kényelmes fröccsöntött talpú cipőket. Nyolc órán át egyformán, gépiesen ... Mennyire beléjük rögződhettek ezek a mozdulatok: nyolc órán át etetik a mindig „éhes” DES- MA-gépet. A korszerű gépnél Kapusi Sándornéval beszélgettem a munkájáról. — Gyártásközi ellenőr vagyok. Most az a pártmegbízatásom, hogy a műhelyünkben dolgozó nőket betanítsam az itt előforduló mindhárom munkaműveletre. Az a cél, hogy n,e csak egyet tudjanak, ami rendes körülmények között elég is lenne. Mi azonban állandó munkáshiánnyal küzdünk, elkeli érni tehát, hogy minden műveletet ismerjenek a munkásnők, hiszen így a hiányzók helyére bármikor „beugorhatnak”. Ez a zavartalan termelés egyik feltéA zajos üzemcsarnokok után szokatlanul nagy a csend a ■ halkszavú asszony — dr. Szlama Ferencné tervkészítő szobájában, az irodaház második emeletén. — A gyár számára létkérdés olyan korszerű gyártmányszerkezet kialakítása, amellyel folyamatosan versenyképesek vagyunk itthon, a szocialista országokban, vagy a tőkés és a fejlődő országok piacain. Az üzemi pártbizottság elhatározta, hogy ezt a nagy munkát a kommunistáknak segíteniük kell. Létrehoztunk egy műszaki, közgazdasági szakemberekből álló hattagú kommunista munkacsoportot, amelynek én is tagja vagyok. Az a pártmegbíza- fltsunk, hogy vizsgáljuk meg: hogyan és miben kell a gyártmányszerkezetünket korszerűsíteni ahhoz, hogy a piaci igényeknek jobban és tartósan megfeleljünk; hogy kevesebb munkásra legyen szükség a tűzödékben, az aljakörökön, hogy csökkenjen az egy pár bőrcipőre eső normaidő; javuljon a gyártmányok nyereségtartalma, stb. Itt az üzemben bőrcipőből évente 430 féle modellt gyártunk. Ezeket vizsgáltuk meg, cikkcsoportonként, cikkfajtánként. Lassan készen leszünk az elemző munkával. — És mi lesz az elemzésük sorsa? — Átadjuk a tervezőknek, hogy a jövőben annak figyelembe vételével készítsék az új modelleket. Vagyis még tudatosabb legyen a gyártmánytervezés. — Mikor dolgozik a csoport? — Munkaidőn túl, hiszen pártmegbízatást teljesítünk. Komáromi Bélával, az üzemi párt- bizottság titkárával arról beszélgettünk, miért tartják még sokan szokatlannak a gyárban, hogy konkrét, egy-egy termelési feladatot pártmegbízatásként kap egy-egy párttag. Ügy vélik, hogy a kommunistának természetes kötelessége, hogy példamutatóan dolgozzon, tehát formális az ilyen típusú pártmunka. Valóban igazuk lenne? — Meg kell értetni mindenkivel. hogy nem új divatról van szó, amikor az ilyen pártmegbízatásokat is szorgalmazzuk. Nem akarjuk elvenni a gazdasági vezetők kenyerét. Az a meggyőződésünk, hogy jobban oldódnak meg az egyes termelési feladatok, ha pártmegbízatásként is számon lehet kérni a teljesítésüket. Természetesen nagyon vigyázni kell arra, hogy ezek valóban jelentős termelési feladatokhoz kötődjenek. Hogy mi mikor válik jelentőssé, azt egy-egy konkrét ügy kapcsán kell elbírálni. Lehet egyszeri, vagy tartós pártmegbízatás valamilyen termelési kérdés megoldása. Erről nyilván szerzett tapasztalatokat a műhelyekben. — Ügy véli, hogy a Tisza Cipőgyárban ezen a téren minden rendben van? — Szó sincs róla. Még nálunk sem általános gyakorlat, hogy a pártmegbízatások jelentős része a termeléshez kapcsolódjon. Bizonyítja, hogy a párttagság mindössze 6,1 százalékának van ilyen konkrét megbízatása. Ezek elsősorban a termékek minőségének ellenőrzésével összefüggő feladatok. Például egy exporttermék nem hagyhatja el a futószalagot, ha minősége nem felel meg az előírásoknak. Az importanyagokkal való takarékosságot, azok hazai vagy szocialista országokból származó termékekkel való pótlásának kidolgozását is pártmegbízatásként kapták elvtársaink. Tavaly ebből 10 millió forintos megtakarításunk volt. Tapasztalataink alapján és feladatainkat ismerve mondom: a mostaninál sokkal több kommunistának kell adnunk termeléssel szorosan összefüggő pártmegbízatást. Természetesen nem a mennyiség, a nagy létszám a fontos. Mindig a leglényegesebb tennivalók végrehajtását kell segítenünk. Most az évzáró taggyűléseken lehetőség lesz arra, hogy tovább javítsuk a helyzetet, a termelési feladatok javára változtassunk a pártmegbízatások arányain. Varga Viktória
