Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
1977. október 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezték a vetést Az őszi munka sikereiről érkeztek hírek a tiszaföldvá- ri Lenin Tsz-ből, amely a Bólyi Állami Gazdasággal együtt országos versenyt kezdeményezett az őszi vetés és betakarítás szervezett, gyors elvégzésére. Szombaton befejeződött a 2 ezer 710 hektár őszi kalászos vetése, amelyből 2 ezer 100 hektár az őszi búza. A gazdaság munkabrigádjai, korszerű, nagy teljesítményű vetőgépekkel alig húsz nap alatt elvetették. A kukoricatáblákra beosztott gépes brigádok is kitettek magukért. Végeztek a kukorica törésével és szállításával is, 1185 hektár közös és háztáji kukoricát takarítottak be igen rövid idő alatt. A kunmadarasi Kossuth Termelőszövetkezetben is földbe került a búza, 1600 hektáron vetették el. A búzavetésnél és kukoricatörésnél felszabadult három kombájnnal és nyolc vetőgéppel a szomszédos közös gazdaságok betakarítási munkáit gyorsítják. Zökkenőmentesen dolgozik a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat tavasszal felavatott új üzeme Szolnokon. A dán, svéd, nyugatnémet automatagépekkel felszerelt korszerű üzem 80 millió forintba került Kérünk egy téglát Vigyáztunk minden órára Milyen ez a téglagyár? Modern. Nemcsak attól, hogy nyoma sincs a 32 méteres, fekete sipkájú kéménynek. Nemcsak attól, hogy rendezett az udvar, tetszetős külsejű az épület, s alig érnek kézzel a nyersanyaghoz, amíg abból tégla lesz. o — Jó napot kívánok, — köszön be egy fiatalember a kisújszáUfásjTégJagyár üzemvezetőjének ajtaján. A Jászberényi úti téglagyárból jöttünk, Pestről. Hoztuk ezt a téglát. Téglát ide? Nincs itt ebből elég? Pádár János üzemvezető megmagyarázza: — Gyűjtjük őket. Látja itt a polcokon sorakoznak, mind B—30-asok, amilyeneket mi csinálunk. Kérünk egy téglát s mindent megtudunk a gyártókról, a műszaki gárdájukról, a gépeik állapotáról, a munkásokról. Ezen a fakón például látszik, kopott a présük, arról a másikról pedig kiderül, nem egyenletesen keverték el a meszet az agyagban. Szóval tudjuk, hogyan dolgoznak az ország gyáraiban, s látjuk, hol tartunk hozzájuk képest. — Hol? — Nem a legjobbak a tégláink, de nem is a legrosz- szabbak. A minőséget az agyag tulajdonsága meghatározza. A miénk igen-igen homokos, elég egy kis eső, s javíthatjuk, ahogy tudjuk. Azt azért hozzátenném, a gyárat évenkénti 18 és félmillió kisméretű téglának megfelelő termék készítésére tervezték. Tavaly elértük már a húszmilliót s az idén is lesz ennyi. Hogyan? Vigyáztunk minden órára, mert ha már csak egyet is állnak a gépek, az is elmaradást okoz. © Tóth János égető, egyik izgalmas éjszakája is ezt példázza: — Á harmadik műszakban egyedül dolgozik a kemen- cés. így kívánja a munkarend. A nyerstéglagyártók egy, a szárítók két, az égetők pedig három műszakban. Már éjfél elmúlt, amikor észrevettem a kemencében guruló kocsik közül az egyik — ezeken halad égetés közben a tégla — kereke eltörött. Mit csináljak? Rohanjak egy javítóért a városba? Várjam meg a reggelt? Fogtam egy hévért, megemeltem a több mázsás kocsit — megcsináltam. Utólag jutott eszembe, ha rám dől téglástól, mindenestől? — Azt mondják, Tóth János nem egy szakmát tud, hanem hármat. — Csepelről jöttem, ott szereztem meg a fémöntői szakmát, azután a hegesztőit, itt pedig letettem az égető vizsgát. Nem én vagyok az egyedüli, akinek több szakmája van. A betanítottak is csak papíron nem értenek a gépekhez. Nagyjavítás idején úgy szerelik a masinát, cserélik a „csapágyat, tisztítják a szellőzőberendezést, mint a legkiválóbb szakmunkás. így aztán egy hónap helyett befejezzük 10 nap alatt. o Mondják: a jó üzemben a termelés nem érzi meg, ha az üzemvezető szabadságra megy. Itt sem. Miért? Azért, mert akkor szaporodnak meg a gondok, ha például a Kiss Máriához hasonlók veszik ki pihenőnapjaikat. Kulcsemberek, tudják mi a dolguk: — A gép, amely mellett dolgozom, az agyagot őrli. Ha kicsi a - nedvességtartalma, adok hozzá vizet, ha nagy, jelzek a baggerosnak, aki az agyagot rakja a szállítószalagra a bányában. A nedvességtartalom egyik legfontosabb kritériuma a tégla jó minőségének. Megállapíthatjuk úgy, hogy két ujjunk között morzsolgatjuk az agyagot. Van akinek 10 perc kell ehhez, van akinek semennyi. Kiss Mária csak ránéz: — Szemre is meg tudom állapítani pontosan. Jó pár éve ezt csinálom. Gyerek voltam még szinte; amikor a gyár helyét kitűzték. Ide jöttem az építkezésre dolgozni, aztán itt is maradtam. Megtanultam a téglagyártás csinját-bínját, mint a többiek jónéhányan. Sokan nem hagytak fel a könyvekkel, szakmát szereztek, képezték magukat. Én például elvégeztem a marxista—leninista középiskolát. Vagyunk itt fiatalok szép számmal nem kell nógatni senkit arra közülünk, hogy tanuljon, legfeljebb az idősebb embereket. o — Elégedett a keresetével? —'Egy kiszáradt nyerstégla súlya 12 kilogramm. Tegnap például 10 ezer 800-at raktunk fel a kocsikra, én és a munkatársaim. Ennyiszer le, ennyiszer fel. A fizetésem 3900 forint, a műszak- pótlékkal együtt, mert két műszakban dolgozunk. Szóval e nehéz munkáért több is lehetne. — Az egész gyár automatizált. — Ez a munka még nem. Nagyon bonyolult lenne, bár Magyarországon egy téglagyárban, amit nem rég adtaik át, már megoldották. Szépen, gyorsan meg tudjuk mi ezt a munkát csinálni. Figyelem a munkatársam mozdulatát, az évek során kialakult: a legkisebb energiabefektetéssel dolgozunk. Időnként megállunk egy cigarettára. Ha szólnak — legtöbbször tavasszal és nyáron, amikor kell a tégla — rádobunk egy lapáttal. Ha a brigád teljesítményéről van szó, akkor úgyszintén. Mi sem természetesebb ennél, mutatja kezével Kémeri András berakó, s szippant egyet a cigarettából. Tóth János égetőnek, mint szb-tit- kárnak van ehhez hozzáfűznivalója: — A műszakpótlékkal nőtt a berakok keresete, s mostanában módosult azzal is, hogy a túlteljesítést jobban fizetik. Ezer tégla után eddig 10 forintot, most ötvenet kapnak. Ez persze nem magyarázat arra, hogy nincs védőkesztyű és mosószer. Nemcsak nekik, másoknak sem. Nézze meg műszak után a törülközőnket, megáll a kosztól, ha letámasztjuk. Azt mondják, a mezőtúri központban beszerzési nehézségekről van szó. Hát magyarázatnak ez nem rossz. Q Az itt gyártott tégla egy részéből úgynevezett középfalazó blokkokat készítenek. Sablonba rakják őket, betont öntenek a résekbe. A gyár udvaron százával sorakoznak a kész blokkok. Pádár János üzemvezető bosszúsan kommentálja a látványt: — Nem viszik el a megrendelők. Szerződéseket kötöttünk, megállapodtunk és most itt van egy csomó a nyakunkon. Sok ezer köbméternyit tudnánk gyártani, de csak 10—15 ezret készítünk, mert ennyi kell az építőknek. Amikor terveztük a blokkgyártó üzemet, a Szolnok megyei ÁÉV lekötötte a kapacitás felét. Most termékeink negyedét viszik csak el. Pedig olcsóbb lakásokat lehet ebből építeni, mint a sok helyen használt kohósalak blokkokból. A csoda se érti ezt. Milyen ez a téglagyár? Modem. Nemcsak attól, hogy nyoma sincs a 32 méteres kéménynek, a talicskázó munkásoknak. Szókimondóak az itt dolgozók, s tudják tennivalójukat. Úgy gondolkodnak, ahogy 1977-ben illik — a modernséghez ez'is hozzátartozik. Hajnal József Útmutatás hosszú távra Az MSZMP Központi Bizottsága csütörtöki ülésén gondos előkészítő munka után megtárgyalta és jóváhagyta a hosszútávú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveit. Az állásfoglalás nagy jelentőségű a népgazdaság, a vállalatok, az üzemek hosszútávú fejlesztésében. Nehezebb feltételek A XI. pártkongresszuson elfogadott programnyilatkozat szerint a következő 15— 20 évben megteremtjük a fejlett szocialista társadalom műszaki gazdasági bázisát, s hazánk gazdaságilag fejlett országgá válik. Ennek elérése, a jelenlegi közepes fejlettségi szint átlépése — a belső korszakváltás — nem valósítható meg az eddigi módszerekkel. Hazánkban teljes a foglalkoztatottság, s így a termelés nem bővíthető tovább a létszám növelésével, hanem csak a termelékenység emelésével, ésszerű munkaerő-gazdálkodással, szükség esetén létszámátcsoportosítással. Az intenzív gazdasági fejlesztés, a termelékenység emelése nem csupán a munkástól, a vezetőtől követel többet, hanem a korábbinál nagyobb eszközöket, több beruházást is igényel. A hazai nyersanyag- és energiatermelés fokozása, a nagyszabású lakásépítés, a kommunális fejlesztés, a környezetvédelem ugyancsak növeli a beruházási igényeket. Kedvezőtlenebbé váltak fejlődésünk külgazdasági feltételei. Ez tovább fokozta a fejlesztéssel szembeni követelményeket. A külgazdasági korszakváltás nyitánya és szembetűnő megnyilvánulása, az árrobbanás nyomán hazánkat jelentős külgazdasági veszteségek érték és érik. Ezeknek a veszteségeknek az ellensúlyozására nem elegendő a hatékonyság eddigi növekedése. Éleződik a világpiaci verseny, termékeinknek a jövőben rendkívül erős konkurenciával kell megküzdeniük. A megváltozott külső és belső helyzetben is fent kívánjuk tartani a dinamikus gazdasági növekedést. Ez csak a hatékonyság erőteljesebb fokozásával érhető el. Ennek egyik forrása, nagy tartaléka: a termelés szerkezeti átalakítása. Nélkülözhetetlen,, hogy a beruházási eszközöket és a munkaerőt a hatékony célok elérésére összpontosítsuk, s a nem gazdaságos tevékenységet pedig egyidejűleg korlátozzuk, illetve megszüntessük. A más’ik nagy forrás és tartalék: fokozott részvételünk a nemzetközi munka- megosztásban. Gazdaságfejlesztési céljainkat a KGST- országokkal, a Szovjetunióval szoros együttműködésben valósítjuk meg. Ugyanakkor a gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszünk a nem szocialista országokkal is. A különböző népgazdasági és iparágak fejlesztési irányainak kidolgozásánál figyelembe vették hazai adottságainkat és lehetőségeinket a műszaki, gazdasági fejlődés törvényszerűségeit, s a növekvő világgazdasági követelményeket. így számoltak a világpiac megváltozott értékítéleteivel is. Tartósan felértékelődtek az energiahordozók és a nyersanyagok más árukhoz és termékekhez képest. Felérté- lődtek a világpiacon az alapvető élelmiszerek is. Végül felértékelődtek a magas műszaki kultúrát igénylő, a technikai haladás élvonalában lévő termékek is. Ugyanakkor abszolút módon és tartósan leértékelődtek a világpiacon a közepes és alacsony technikai szinten álló kommerszáruk, a hagyományos félkész- és késztermékek. (Pl. a méteráru, az egyszerű konfekcionált cikk, stb.) Magyarország nyer az élelmiszer (gabona, hús, zöldség) továbbá a timföld, az alumínium exportján, magasabb áron való értékelésével. De a nyereség többszörösét ráfizetjük a kőolaj, az energia. a nyersanyag, az élenjáró technika behozatalán. Kivitelre kerülő késztermékeink túlnyomó többsége pedig abba a csoportba tartozik, ahol az árak emelkedése jobb esetben bz átlagos inflációs rátát követi, s gyakran el sem éri. ft hatékonyabb munka forrásai A külgazdasági veszteségek kiegyenlítésének elvileg két változata lehetséges. Az egyik: ugyanannyi, de drágább importért több magyar áruval fizetünk, a másik: növeljük az értékesebb (a világpiac által felértékelt) termékek arányát, a kevésbé jövedelmező vagy ráfizetéses áruk rovására. Gyakorlatilag e két módszer kombinált alkalmazása a járható út, méghozzá úgy, hogy hosszú távon növekszik és túlsúlyba kerül az utóbbi — a termelés, az értékesítésszerkezet átalakításának — hatása. Így a árrobbanás okozta veszteségeket nem több, hanem jobb munkával pótoljuk. Minden ország termelési szerkezetének fejlesztésére törekszik. Jellemző például, hogy napjainkban a legfejlettebb tőkés országok azokat az elektromos háztartási gépeket és elektronikus készülékeket (például a hűtő- szekrényt, a televíziót. az automata-mosógépet), amelyek a II. világháborút követő konjunktúra serkentői voltak, egyre nagyobb arányban importálják. A hazai adottságok és a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek feltételezik, hogy bizonyos termékeket mi is rendszeresen importáljunk — munkát és más erőforrásokat megtakarítva. Idehaza pedig a gazdaságosan és versenyképesen exportálható termékek gyártását fejlesztjük. Kérdések és válaszok Termelésünk fejlesztéséhez szintén növekvő importra szorulunk, s ezt csak exportunk erőteljes bővítésével tudjuk ellensúlyozni. Nagyarányú exportot kell lebonyolítani, olyan feltételek között, amikor termékeinkkel szemben mind a szocialista országok egymásközti forgalmában mind pedig a tőkés piacokon gyorsan növekednek a minőségi követelmények. Mire alapozzuk a villamosenergia növekvő hazai termelését? Hogyan fejlesztjük közép- és hosszútávon a mezőgazdaságot? Milyen lesz a vegyipar, a gépipar és különböző ágainak holnapja? A műszaki fejlesztést mennyiben alapozzuk saját erőre és mennyiben a külföldi tapasztalatokra, licen- cek, gyártási eljárások vásárlására. Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt a Központi Bizottság minapi ülésén. Nincs olyan vállalat, szövetkezet, üzem, amely mint termelő, mint felhasználó és beruházó ne kapna közvetlen vagy közvetett útmutatást a közleményből és majd a közlésre kerülő irányelvekből. Az állás- foglalás hosszú távon meghatározza a gyártásfejlesztés helyi feladatait, s a kormányzat a minisztériumok gazdaságfejlesztő-. szervező-, tervező-, végrehajtó-, szabályozó munkájának célját, tartalmát. t K. S. Tranzisztoros televízió A tranzisztoros televízióé a jövő. Erre készülnek a Videotonban is. Fejlesztik a félvezetőgyártást, amely elődjénél jóval megbízhatóbb, gazdaságosabb. A tranzisztoros készülék ugyanis az elektroncsöves televíziók áramfogyasztásának csupán egyharmadát igényli. Kétmillió készüléknél az energiamegtakarítás egy kisebb erőmű teljesítményével lesz egyenértékű. Az ólomüveg gyártáshoz Új módszer Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, valamint az Üvegipari Művek megbízásából új eljárást dolgozott ki a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Kémiai Kutató ' Intézete, az ólomüveggyártás folyamatának kiegészítésére. Az eljárás alapelve: a magas ólomtartalmú, az emberi szervezetre ártalmas alapanyagot a jövőben nem a szokásos por, hanem granulátum formában dolgozzák fel. Szovjet és tőkés exportra dolgoznak a rákospalotai Fejlődés Bútoripari Szövetkezet jászkiséri telepén. Háló- és dolgozó- szobák, valamint ebédlők, stilbútorgarnitúrákhoz készítenek lábazatokat és intarzia berakásokat.
