Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-13 / 215. szám

1977. szeptember 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÖRÖS OKTÓBER FÉNYEI Megváltozott a világ politikai térképe Hátunk mögött az év nagyobbik részével, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. jubileuma az 1977-es esztendő legjelentő­sebb eseménye. Jelentősége abból adódik, hogy - mint a Pravdában megjelent cikkében az Olasz Kommunista Párt elnöke, Luigi Longo is megállapította — „az Októberi For­radalom a modern civilizáció fejlődésének mérföldköve volt és marad ..., hogy a Szovjetuniónak, mint nagy nem­zetközi erőnek léte és fejlődése döntő tényezőnek bizo­nyult Földünk arculatának átalakulásában.” A mérföldkö­vet jelentő Vörös Október hatása napjainkban a megállít­hatatlan forradalmi világfolyamatban tükröződik. Ennek a hatásnak a felvillantására teszünk kísérletet a „Vörös Ok­tóber fényei" című sorozatunkban. I Ha magunk elé teszünk ■ egy 1917-ben és 1977- ben készült politikai világ­térképet, első pillantásra meggyőződhetünk Földünk arculatának átalakulásáról. A cári Oroszország a föld­kerekség egyik legnagyobb területű, lakosságának szá­mát tekintve a világ har­madik országa volt. Ám, még így is a világpolitikai térképen 1917-ben a szov­jet állam Földünk területé­nek csak 16 százalékára (egy- hatodára) terjedt ki a világ lakosságának 8 százalékával, s a világ össztermelésének 3 százaléka származott az ak­kor 160 milliós országból. A mérföldkövet jelentő esemény 60. évfordulójának idején a világ területének már több, mint az egynegye­de — három kontinensre kiterjedve — a szocialista államok fennhatósága alatt áll, lakói a világ népességé­nek körülbelül az egyharma- dát alkotják, s a szocialista államok ipari termelése a világ ipari termelésének a kétharmadát adja. A világ politikai térképének ilyen arányú megváltozása bizo­nyítja a megállíthatatlan for­radalmi világfolyamatot, amelynek motorja a Vörös Október szülötte, az egyre gyorsabb ütemben fejlődő Szovjetunió. E lendületes fejlődést ta­lán úgy szemléltethetjük ér­zékelhetően, ha arra utalunk, hogy az Októberi Forrada­lom előtti Oroszország 1913- ban a világ ipari termelésé­ben az ötödik, Európában a negyedik helyet foglalta el, ma viszont a Szovjetunió a világ második gazdasági ha­talma az Egyesült Államok után, Európában pedig az első helyen áll. Olyan alap­vető termékekből, mint a gáz, szén, vasérc, acél, koksz, műtrágya, traktor, cement, fűrészáru, cukor, ma már a szovjet ipar termel a legtöb­bet a világon. S ezt azért szükséges hang­súlyozni, mert hat évtizedé a burzsoázia képviselői nem jósoltak hosszú életet a vi­lág első proletárállamának. Egy német polgári történész, Hans Delbrück a „Porosz év­könyvek” 1918 januárjában megjelent kötetében így vé­lekedett : „Nem hiszek ab­ban, hogy a most felbuk­kant tisztségviselők el tud­nák vezetni ezt a nagy ki­terjedésű területet, még ke­vésbé abban,- hogy az orosz muzsikok a szinte művésze­tet igénylő gépekkel tudná­nak dolgozni. Egészen biz­tos, hogy Oroszország és mindenekelőtt a moszkvaiak nem tudnak felemelkedni. Oroszország soha többé nem lehet elsőrangú nagyhata­lom.” A világpolitikai térképet, a Földünk arculatát megvál­toztató hat évtized fejlődése nem a burzsoáziát igazolta. A létező szocializmus reális erejéről a józanul értékelő ellenfeleink — mint az amri- kai Peter Osnos, aki állandó tudósítóként három évet töl­tött Moszkvában — most ilyen megállapításra kény­szerülnek: „A szputnyik űr­hajók korában, amikor az amerikaiak hirtelen megri­adtak a szovjet tudomány sikerei láttán Harold Ber­man professzor „Az ördög és Szovjet-Oroszország” cí­mű tanulmányában azt írta: A szovjet rendszer olyan, amely biztosítani tudja az általa kitűzött célok — gaz­dasági biztonság, politikai hatalom és technikai haladás — elérését, pontosan azok­kal az eszközökkel, amelye­ket hirdet: a pártfegyelem, és a párt vonalának feltétéi nélküli elfogadtatásával. A professzornak — jegyzi meg Peter Osnos — igaza volt. A Szovjetunió ma egyi­ke a történelem óriási biro­dalmainak. Ami ma új, a? a szovjet ipari, technológiai és katonai hatalomnak a vi­lágháború utáni 30 év alatt végbement növekedésének a kulminációja. A Kreml ma a világ második legnagyobb gazdaságát irányítja, amely a napjainkban oly fontos energiatermelést tekintve az első a világon. A Kreml ha­talmas hadigépezettel ren­delkezik, s egy olyan szövet­ségi rendszerrel, amely — ezt a Pentagonnak is be kel­lene látnia — sok tekintet­ben erősebb a miénkénél. És Moszkva félelmetes poli­tikai befolyással bír a világ bármely pontján végbemenő eseményekre.” • (The Wa­shington Post, 1977. jún. 27.) Egy másik amerikai publi­cista, Joseph Kraft ugyan­csak szembeszállva a torz amerikai nézetekkel kifej­tette: „Az általános ameri­kai felfogás Szovjet-Orosz- országról, hogy az a XIX. század szintjén álló, s a XX. század, katonai gépezetével rendelkező, másodrendű nemzet, amely csupán azért jelent gondot, mert atom­fegyverekkel rendelkezik, ha­mis. Tény, hogy Oroszország nem agyaglábakon _ álló ko­losszus, s a Szovjetunióval együtt kell élünk.” A Vörös Október hatása tükröződik abban is, Hogy a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának pél­dája nyomán ma már Föl­dünk mind az öt kontinen­sén gyökeret eresztettek, s küzdenek a kommunista és munkáspártok. Erről szól so­rozatunk második része. Bőgős László (Folytatjuk.) Hétfőn a fű sem nő? Felmorajiik az aluljáró, begördül az első munkás­vonat Szolnokra. Kitódul az overállos, svájcisapkás, ál­mosszerű ingázók serege a fekete kőlépcsőn át az imént még kongó üres tér­re. Buszhoz rohannak, be- préselődnek, indulnak dol­gozni. Most valahogy csen­desebbek, szótlanabbak, mint máskor. Még otthon vannak. Akkor is, mikor a munkahely ajtaját becsuk­ják maguk mögött, ott van az előző nap, az előző két nap emlékeikben, idegeik­ben. Idegeikben. Erre mondják, „hétfőn a fű sem női" Tényleg nő-e a fű hétfőn? Horváth Béla nyugdíjas, a szolnoki Tisza-gátoldalban vágja, vágja a füvet. Rám­néz, a kérdés után megtörli homlokát, vállat von. „De ráér, hogy ilyeneken jár az esze!” Lehajol, kaszál. El­kezdte a hetet. Kátai István, az Aszfaltút­építő Vállalat művezetője Törökszentmiklós határában bosszankodik. „Szombaton lakodalomban voltam, va­sárnap a házamat -tataroz­tam egész nap, mégis „mun­kaképesen” érkeztem ide. Egyekről. De az egyik dol­gozómnak már a vasárnap sem volt elég a pihenéshez. Ittasan jött dolgozni. El kel­lett küldenem.” Hétvégi pihenések Szorgos nemzet vagyunk. Dolgozunk a munkahelyen. Hazamegyünk pihenni, és ott is dolgozunk. Kisújszálláson az ÁÉV- építkezésen örlős István ács kimért mozdulatokkal hajto­gatja a födémpanelhez kötö­zött drótokat. Fáradtnak lát­szik. Mondom neki. — Nem érzem én! És az sem igaz, hogy hétfőn más­képp dolgozik az ember. Ma­gának dolgozik, teljesítmény­ben, meg kell a munka vé­gét fogni — erővel. * — Mit csinált a hét vé­gén? — Dolgoztam. Kábán van egy házépítés, odajárunk. Két nap ötszáz forint. — Megéri? — Meg. Kell a pénz. — Mikor pihent tavasz óta? — Másfél hónapja volt egy szombat, vasárnapom. Dehát, más nem így csi­nálja? Donkó Béla, a túrkevei ha­tárban a KÖTIVIZIG szkré- peres brigádjában dolgozik. Most jött vissza szabadság­ról. Két hétig melléképüle­tet épített, szombat, vasár­nap már „nem dolgozott”. — Szombaton kaptunk negyven mázsa fűrészport, be kellett rakodni. Ráment a szombat, meg a vasárnap délelőtt. Utána este hatig krumplit szedtünk. — Nem fáradt? — Hát... nem olyan ne­héz itt a munkám ... Mezőtúron, a sorompó mel­lett két pályamunkás ücsö­rög egy kábelnek kiásott árokban. Csak rájuk kell nezni, s kész az ítélet „hét­főn a fű sem nő”. — Nincs munkájuk? — Már nincs — feleli Ko­vács Mihály. Nekünk ez' a dolgunk, kibontottuk a ká­belelosztót és várunk, jöj­jön a kábelszerelő. Szeged­ről. Eddig még nem jött. Hát várunk. Hétfő van. Teljes gőzzel A szalagmunkában dolgo­zó kismama a fejét rázza. Nincs lazítás, álmosság hét­főn sem. A szalag nem tűri. Metzker Istvánné, a Tisza Cipőgyár mezőtúri üzemében láthatóan nyugodtan, vidá­man kezdte a hetet. — A férjem katona, ne­kem jut a háztartási munka minden gondja. Hét végén ér rá az ember nagymosásra, takarításra. Ennél jobb az itteni munka. íme egy magyarázat a frissen kezdett hét elejére. Rácz Lajos pincér teljes gőzzel dolgozik. Hevesen til­takozik a feltételezés ellen, hogy munkája csak egy ki­csit is gyengébb lenne ezen a napon. —■ Vasárnap nincs előfize­téses étkezés, kevesebbet kell talpalni. Ma bejött öt­száz adag, ahhoz bizony hét­fő ide, hétfő oda, egy pár ki­lométert le kell gyalogolni. — Milyen volt a hét vége? — Hajjaj! A fiam lako­dalmán voltunk. Képzelhe­ti Dehát ez itt senkit nem érdekelhet. így igaz. Kezdjük a hetet. I. Zs, SZAKOSODÁS VAGY ÁLVERSENY? Egy pillanat, mondja a vállalat főkönyvelője. S mélybúvár módjára elmerül keze a papírhalmok között. Még egy kis türelmet, szólal meg később, s újra kotorász­ni kezd az iratcsomókban. Egy adatot keres a féléves termelésről. Az íróasztalon, a polcokon, a fal melletti vit­rinekben aktacsomók, papír papíron. Itt sem ismerik vagy ha tudnak is róla, nem alkal­mazzák az adattároló beren­dezéseket. Először pincében Pedig kezelésük pofon egy­szerű. Kartotékok, kartonok kis helyen tárolhatók benne. Két gombnyomással előbújik az a tálca, ahonnan kezelője kiveheti a szükséges adatot, az iktatószámot, a jegyzék­eimet, s így tovább ... Ma már úgy gyártják ezeket a készülékeket, hogy mágneses szalagokat, lyukkártyákat, mikrofilmeket is lehet ben­nük tárolni. Mindezek a kor­szerű ügyvitel-rendszer tar­tozékai. Az adattárolókat Me­zőtúron, a Fémfeldolgozó Szövetkezet gyáregységében készítik. Kilenc évvel ezelőtt az OKISZ egyik vezetője kül­földön járt, ott talált rá az üzletre. Megbeszélések sora következett, s még abban az esztendőben megvásárolta a szövetkezet a Zippel-rendsze- rű adattározó-család gyártá­si jogát. Ez a kezdeményezés jól jellemzi, hogy a kis üze­mek milyen rugalmasan tud­nak — tudnának — alkal­mazkodni a piac-diktálta fel­tételekhez. Igaz, akadt némi kockázat is a vállalkozásban, hisz a szövetkezet budapesti központjában egy pincében kisiparosok segítségével ké­szültek el az első berendezé­sek. Nem sokkal ezután a Fémfeldolgozó mezőtúri tele­pén megkezdődött egy beru­házási folyamat, amely mind a mai napig tart. Átplántál­ták ide a zippelek gyártását. Készítettek itt közben e ter­mékek mellett kávéfőzőtől kezdve villanyvasalón ke­resztül sokféle terméket. Vé­gül is a gazdaságosság — vagy a gazdaságtalanság — s a piaci kereslet arra kény­szerítette a szövetkezeteieket, hogy az adattárolók kapja­nak nagyobb hangsúlyt a termelésben. (A IV. ötéves tervidőszakban fixáras szer­ződések alapján gyártottak például boylereket, grillsütő­ket exportra, de ahogy tel­tek az évek, s ahogy nőttek az importanyag árak, úgy lettek egyre gazdaságtalanab- bak ezek a termékek is.) Alapos szelekció után ma már ott tartanak, hogy az említett boylerből vagy grill­sütőből csak annyit készíte­nek, amennyi a hazai igé­nyeket fedezi. Fő termékük az adattároló lett. Üj üzem­csarnokokat, kikészítő mű­helyt építettek. Az alkatré­szek gyártásához fröccsöntő, sajtoló és lemezvágó-gépeket vásároltak, s felújították a színesfém öntödéjüket. Lerö­vidítették a „gyártási utat”, s zártciklusú technológia sze­rint készülnek a berendezé­sek úgy, hogy ma már az ütemidőre, annak szabályo­zására is gondolhatnak. (A beruházásokat, a fejlesztése­ket, mind saját erőből való­sították meg.) A termék „be­futott” külföldön, vásárolnak belőle lengyelek, csehszlová­kok, bolgárok és szovjetek. Tovább fejleszteni? A Káma Autógyár például többezres megrendelést nyúj­tott be évekkel ezelőtt a szö­vetkezetnek. Az itthoni ve­vők száma már jóval cseké­lyebb. Sajnos. A számítógé­pet sok vállalat felfedezte már, az adattárolók, a kor­szerű ügyvitelben rejlő lehe­tőségek iránt már kisebb az érdeklődés. Ezeket a készülékeket egyedül a Fémfeldolgozó Szö­vetkezet gyártja Magyaror­szágon. (Néhány szocialista ország üzeme is foglalkozik készítésükkel.) Az igények, kiváltképp ha a hazai üze­mek is tudatára ébrednek hasznosságuknak, még job­ban növekednek. A megren­delések azt bizonyítják, hogy a kereslet külföldön sem csökken. Érdemes volna te­hát megvizsgálni a további fejlesztés lehetőségét. A szö­vetkezetiek hozzáteszik, hasz­nos lenne „elébe menni”, fel­ajánlani a szakosodást erre a termékre a KGST-n belül is. Nincs kávédaráló A szövetkezet üzletpoliti­kája ezeken a berendezése­ken kívül is tartogat tanul­ságokat. Itt gyártják ugyan­is hasonlóképpen szép nem­zetközi sikerrel az ételbáro­kat, a presszókat — igaz nem egyedül az országban. Ezeket a termékeket készíti még a Kereskedelmi Berendezéseket és Gépeket Gyártó Vállalat is. Az együttműködés jó volt a szövetkezet és a vállalat között, a fémfeldolgozó presz- szógépei mellett például a KERIPARI Gépgyár kávéda­rálóit vásárolta meg a vevő. A kapcsolat megromlott, 1978. január elsejétől nincs daráló, csináljon a kávéfőzők mellé a szövetkezet. Most készülnek tehát a szerszá­mok, az öntőminták, a gyár­tási tervek, a próbagyártmá­nyok, hogy eleget tudjanak tenni a jövő évi megrende­léseknek. Persze nem ez az egyedüli termék, amikor nincs össz­hang a piacon. Elektromos sütőket készít a szövetkezet és az ELEKTHERMAX Vál­lalat is. Az utóbbi gyártmá­nyai népszerűek a nemzet­közi piacon, nehéz velük fel­venni a versenyt. Az üzleti lehetőségek, mint a szövetkezetiek mondják amíg eszik az ember, hosszú­távon is jó piacot biztosíta­nak a vállalatoknak. Azonban nem mindegy, milyen költ­séggel, milyen befektetéssel gyártják ezeket a cikkeket. Párhuzamos fejlesztések s az „álverseny” csak rontják a magyar termékek hírnevét, s költséges a készítésük is. H. J. A Tisza II leendő víztározó­jának területéről folyama­tosan termelik ki az érté­kes ártéri fákat, irtják az elburjánzott cserjéket. A tározótó medrének tisztítása néhol azonban nem fejező­dik be a fák kidöntésével, - a vízben maradt tuskó- kat is el kell távolítani. Többek között az abádsza- lóki öbölben is, o majdani strandfürdő területén, ahol képriportunk készült az ár­vízvédelmi és belvízvédelmi központi szervezet robban­tóegységének munkájáról I Körös György búvár nagy nyo- I mású vízsugárral készít helyet | a robbanóanyagnak a gyökerek ¥ között Ezek a Jókora hurkák robbanó­anyaggal vannak megtöltve, el­készítésük Mézes Gyula feladata Amíg a búvár deré­kig Iszapban állva végzi munkáját, ad­dig Nemcsák János előkészíti a töltete­ket <:---------­A detonáció 150—200 méterre röpíti az Iszapot és a tuskók darabjait T. Katona László Robbantással tisztítják a medret

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents