Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

1977. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hárommilió forintos költséggel ABC-óruhózat épít Tiszoroffon o Középtiszai Afész. Az új vásárlóközpontot, amelyben húsbolt és presszó is lesz, jövő tavasszal adják át a vásárlók­nak. Felkészítés a pártéletre A kommunistává érés bo­nyolult, hosszú folyamat. Eb­ben a folyamatban az egyén számára legjelentősebb ese­mény, amikor felveszik a pártba. A tagfelvétel pillana­tában azonban a legtöbb párttag még nem kész kom­munista. Emberi és politikai fejlődésük tovább folytató­dik az alapszervezet kollek­tívájában, gyakorlati politi­kai munka közben. Termé­szetesen az új párttagoknak már a pártba lépés pillanatá­ban rendelkezniük kell bizo­nyos alapokkal: a párt poli­tikájával való egyetértésen túl elméleti és gyakorlati té­ren is fel kell készülniük a pártéletre. Volt idő, amikor már a marxizmussal, vagy a szocia­lizmussal való ösztönös szim­pátia alapján, a kommunis­tává érés korai szakaszában is bekerülhettek emberek a mozgalomba, mert ezt kíván­ta a történelmi helyzet. Nagy részük a mozgalom harcai közben tanult, vált a párt hűséges harcosává. Napjaink történelmi helyzete, a fejlett szocialista társadalom építé­se azonban többet követel. Ezt a gyakorlati követel­ményt fogalmazta meg az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozata és a határo­zat nyomán a megvalósítást kezdeményezve a Politikai Bizottság 1975. szeptember 23-i döntése is. E döntés alapján a párt­tagnak jelentkezőik még a felvételt tárgyaló taggyűlés előtt kis kézikönyvből egyéni tanulással felkészülnek a párttagtól elvárható legfon­tosabb elméleti és politikai alapismeretekből. Az alapis­meretek tanulmányozásának befejezésével pedig az ezzel megbízott és erre felkészült aktivistával konzultálniuk kell. Csak ezután kerül tag­gyűlés elé felvételi ügyük. Jó tapasztalatok Amikor másfél éve a párt­szervek hozzákezdtek a leendő párttagok felké­szítéséhez, sokan nem látták világosan a fel­készítés új módjának lénye­gét. Ügy látták, hogy ez csak a szervezeti szabályzat és a pártprogram áttanulmányo­zását jelenti, egy e célra ki­adott brosúra alapján. Mi ebben az új ? — kér­dezték. Hiszen ezek is­merete eddig is követel­mény volt! Valóban így van, de a tagfelvétel mechaniz­musában nem volt meg a he­lyük. Legfeljebb megkérdez­hették a jelölttől, hogy isme­ri-e. Az új rendszerrel a le­endő párttag már a vezetősé­gi ülés után kézbe kapja a felkészüléshez szükséges ké­zikönyvet, amelyben a leg­fontosabb ismeretek megta­lálhatók. Maga a kis kézikönyv ért­hető és világos olvasmány, az összes lényeges dolgot közli. Foglalkozik a párt he­lyével, történelmi szerepével, programjával, a szervezeti szabályzattal. Még a párt Szervezeti felépítésének váz­latát is tartalmazza. Közben sokat megtudunk a tagfelvé­tel rendszeréről, a párttag életmódjával kapcsolatos el­várásokról, világossá válnak a párttag jogai és kötelessé­gei. A párttagnak jelentkező még egyszer átgondolhatja, milyen politikai mozgalom­hoz, milyen társadalmi cé­lok megvívásához köti életét, és hogy ez milyen kötelme­ket jelent számára. A konzultáns szerepe Amikor a párttagnak je­lentkező már kérte tagfelvé­telét, kiállította a kérelmet, önéletrajzot írt és a vezető­ségi ülés után megkapta a felkészülés segédanyagát, azt a tapasztalt régebbi párt­tagot is kijelölik, akivel az anyag elsajátítása után le­het és kell konzultálnia. A kijelölt konzultáns területen­ként más szempontok alap­ján kapja e megbízatást. Van 'olyan pártszerv, ahol a végrehajtó bizottság, pártbi­zottság tagjai, van ahol a pártépítési munkabizottság tagjai látják el a feladatokat. De gyakori az a megoldás is, hogy régi párttagok közül a legtapasztaltabbak, legfel­készültebbek kapják fő párt­munkaként. A konzultánsok módszeré­vel, helyével, szerepével kap­csolatban is akadt itt-ott fél­reértés. A konzultálást egy- egy helyen iskolás vizsgáz­tatásként fogták fel. Máshol a konzultáns és a párttag­nak jelentkező ajánlói nem tudtak megosztozni a felada­tokon. A vezető pártszervek közreműködésével ezek a fél­reértések általában tisztá­zódtak, s a megbízott tanács­adó a tagfelvétel előtt már legalább 4—6 héttel kapcso­latba lép a jelölttel. Segít a párttagnak jelentkező fiatal felkészülésében, közösen tisz­tázzák a felmerülő kérdése­ket. Kedvező tapasztalat, hogy a konzultáns később, már a tagfelvétel után, idősebb elV- társaként figyel az új tagra mellette áll tanácsaival, tu­dásával, tapasztalataival se­gíti. (Ezáltal a párton belül is tovább erősödik a gene­rációk elvtársi együttműkö­dése.) Tevékenysége ugyan­akkor nem csökkenti, és nem csökkentheti a pártvezetőség, a taggyűlés és az ajánlók fe­lelősségét. A tagfelvételre jelentkező felkészüléséről tá­jékoztatja a vezetőséget, meghívhatják a felvételt tár­gyaló taggyűlésre (ha nem annak az alapszervezetnek a tagja), ott elmondhatja a je­löltről alkotott véleményét. Türelem és felelősség A kedvezőtlen tapasztalato­kat is kötelessége az illeté­kes pártszerv tudomására hozni. Az információ birto­kában a taggyűlés esetleg elutasítja a jelentkezőt. De az ajánlás, a felvétel felelős­sége mindenkor teljes, egé­szében az ajánlóké és a tag­gyűlésé. Nagy felelőssége van per­sze a konzultánsnak is. De felelőssége más mint az ajánlóé. Felelős azért, hogy kellően felkészüljön a leen­dő, többnyire fiatal párttag, már az induláskor, mert az ő generációjuk fogja egykor továbbépíteni a pártot. Fele­lős azért is, hogy a fiatal párttagnak jelentkező eset­leg kellemetlenül ható, vagy türelmetlen kérdéseit ne ért­se félre, legyen mindig meg­gondolt és körültekintő. Munkája a propagandis­táéhoz hasonló, szép és fon­tos tevékenység, de jelentő­ségét sem szabad eltúlozni. Ez nem valamiféle különle­ges jogokkal járó funkció. Pártmunka, amelynek már eddig is sok eredménye szü­letett, és még ezután is sok eredménye lesz. H. A. Ötletnap Karcagon Nemcsak a közös gazdaság­ban, a városban is újszerű volt a karcagi Magyar—Bol­gár Barátság Termelőszövet­kezet kezdeményezése: teg­nap délután csaknem félszáz szövetkezeti dolgozó és tag részvételével mezőgazdasági ötletnapot rendeztek. A tsz versenybizottsága előre el­juttatta a különböző munka- területekről meghívottakhoz azoknak a megoldásra váró feladatoknak a jegyzékét, amelyek végrehajtásához jó ötletekkel, ésszerűsítési, esetleg újítási javaslatokkal adhatnak segítséget a terme­lésben közvetlenül részt ve­vő dolgozók. Csak néhányat a tegnapi ötletbörzén árverésre bocsáj- tott kérdésekből. Hogyan le­hetne megoldani a mezőgaz­dasági melléktermékek, pél­dául a cukorrépakorona, a kukoricaszár, vagy éppen a morzsolt csutka nagyüzemi gépi betakarítását? Vétek lett volna parlagon hagyni a várakozáson felül jól sikerült ötletnapon el­hangzott számos javaslatot, amelyeknek legtöbbje a mű­helydolgozóktól származott, és amelyek főként költség­megtakarítást eredményez­nek. Varga István villamos- sági szerelő például az erő- és munkagépekben használt akkumulátorok házilagos felújítására tett évente sok ezer forintot érő javaslatot, ajánlott biztonságosabb üze­melést elősegítő megoldást. Cs. Nagy Lajos műhelyveze­tő újítása a saját tervezés­ben és kivitelezésben készülő vontatható mérleg, az állat- tenyésztésben dolgozók mun­káját, az állatok súlygyara­podásának folyamatos figye­lemmel kísérését segítené. T. F. HETI JEGYZETÜNK Fogjuk meg és vigyétek? A közelmúltban egy bohóc nyilatkozott a rádióban. Foglalkozása mesterfogásait elemezve többek között arról beszélt, hogyha a porondon nagyokat nyögve, szánalmas képet vágva alig mozdít öt ven kilót, akkor sokkal fergetegesebb sikert arat annál, aki játszi könnyedséggel, mosolyogva felemel egy mázsát. Csak nyögni kell, jó nagyokat sóhajtani, tehetetlenül to­pogni, mintha a világ minden terhét neki kellene ci­pelni. Hogy feladatával nem tud megbirkózni? Kit érdekel az? A tapsot, a jutalmat nem a munkáért, ha­nem a jól tálalt buzgalomért kapja. Okfejtése elgondolkoztatott. Mély ember- és életis­meret csendült ki szavaiból. Bizonyára mindenki is­meri azt a mondást, sajnos sok helyen a gyakorlat­ból: „fogjuk meg és vigyétek”. Persze, a valóságban nem ilyen egyszerű a dolog. A munka bohócai nem csörgősapkás, magamutogatók. Nagyon is komoly ké­pet vágnak, ha munkáról van szó, homlokukat töröl- getve, lélegzetet sűrűn véve hajtogatják, hogy ami sok, az sok, ezt nem lehet bírni, megszakad az em­ber, és így tovább, és így tovább. Ezt hallva mindig egy régi vicc jut eszembe: tíz diák elhatározta, hogy megtréfál egy vásárra igyekvő parasztot. Egymástól tisztes távolságra helyezkezdtek el az út mentén, és mindegyikük azt kérdezte: „Bá­nyám, hová viszi azt a kecskét?” Az öreg jót neve­tett az első diák kérdésén, s úgy felelt: „Nem kecske az fiam, hanem tehén”. A többi diák is azt kérdezte; hová viszi a kecskét? Az öreg elbizonytalanodott, s mire a tizedik az iránt érdeklődött; hová viszi a te­henet, az öreg rezignáltan azt válaszolta: „Nem tehén ez fiam, hanem kecske”. Ki tagadná, hogy — mint a példában említett öreg paraszt esetéljen is — nagy hatása van az örökösen ismétlődő szónak? A munka bohócai jól tudják ezt, s bizton alapoznak rá. Sok esetben elég nekik annyi, hogy munkatársaik megunják az örökös nyafogást, s magukra vállalják a bohócok terhét is. Ekkor kezdő­dik számukra a jó világ. Több idejük jut arra, hogy sirámaikat főnökeik fülébe harsogják. Ismeretes a Bibliából, hogy a nagy harsogásnak Jerikó falai sem tudtak ellenállni.... Mire megy a jáétk? A nagyobb vagy legalábbis az érdemtelen jutalomra. Kiosztására a legfőbb indok: X. Y. nem csinált semmit rosszul. Kollégái viszont tudják, hogy nem csinált semmi rendkívülit se. Sőt, még átlagosat se. Az üzemi légkör ilyenkor aztán nem a legjobb. Ezért kellene oda hatni, hogy jutalmat csak az kapjon, aki megtanulja: az ékes szónál szebben be­szél a tett. Simon Béla Aprómagból nagy nyereség Több mint 70 vagon fűmag Karcagról Valutát ér, jobb mint a külföldi Ki gondolná, hogy Ma­gyarország importálni kény­szerül olyan anyagot is, amit hazai körülmények között elő tudnának állítani, még­pedig jó minőségben. Először hihetetlennek tűnik, de így van. S hogy még elképesz- tőbbnek hasson: a fűmagról van szó. Szarvasmarha-tenyésztési programunk fokozott rét- és legelőgazdálkodásra ösztö­nözte a gazdaságokat. A te­lepítések pedig egyre több fűmagot kívántak. 44o és mi történt? A hazai fűmagter- mesztés visszaesett, ami. be­tudható a szakmai ismeretek hiányának, illetve az árvi­szonyok alakulásának. Ma mintegy 250 vagon az a fű­magmennyiség, ami a hazai igényeket kilégítené. Ezt még korántsem állítjuk elő, sőt az egésznek 40 százalékát nyugati és 20 százalékát szo­cialista országokból szerez­zük be. Ez pedig kemény va­luta igényét néhány százezer dollárral megemeli. Ez már önmagában is arra késztet, hogy magunk biztosítsuk szükségleteink kielégítését. Ám nemcsak ez az egyedüli indítóok. A Hollandiából, Egyesült Államokból • és Űj Zélandból behozott vetőmag jóval gyengébb biológiai ér­tékű, eléggé ellenőrizhetet­len, azonkívül nem felel meg a magyar szabványkövetel­ményeknek. Amíg a hazai fajtáknak sokkal jobb a tél­állósága, az aszálytűrő ké­pessége, az import fajták ne­hezen szokják meg a ma­gyarországi kontinentális klímát. Ezért aztán nem meglepő, hogy azokon a te­rületeken, ahol a külföldről beszerzett vetőmagot telepí­tették el, két-három év múl­va kipusztul az állomány. Ugyanakkor a magyar viszo­nyokat megszokott hazai faj­ták hat évig maradnak a termesztésben. Nem kell hozzá különösebb ökonómiai beállítottság, hogy bárki ész­re vegye, nemcsak azért drá­gább az import, mert valutát köt le, hanem mert kétszeres vetőmag-mennyiséget kíván ugyanannyi időre, mint a sa­ját fajtáink, s közben még telepítési költség is terheli. A felsoroltak és még más tényezők is arra ösztönöztek, hogy szervezetten meg kell teremtenünk a feltételeket a hazai fűmagigényeink kielé­18 millió elem Háromféle szárazelemből közel 18 millió darabot gyártottak már az idén az Alföldi Szilikátipari Vál­lalat törökszentmiklósi üvegtechnika üzemében. Jövőr? növelik a termelést - az R-ó-os típusú ceru­zaelemből mintegy 2 mil­lióval többet gyártanak mint az idén. gítésére. Fáziskéséssel, de 1974-ben a Karcagi Állami Gazdaság vállalta az alföldi fűmagtermesztési társulás megszervezését. A program megalapozása érdekében a gazdaság együttműködési szerződést kötött a Vetőmag­termeltető és Értékesítő Vál­lalattal, valamint a Szarvasi öntözési Kutató Intézettel. Az első évben még csak ti­zenöt vagonnal termeltek, az idén pedig 70—75 vagon fűmaggal állnak a vásárlóik rendelkezésére. A technológiát sikerült úgy kidolgozni, hogy az a lehető legolcsóbb legyen. Gépigény­felmérést végeztek tíz ki­emelt partnergazdaságnál. Kiderült, hogy a gépek túl­nyomó többsége a gabona- és a lucematermesztésben használatos, tehát különö­sebb beruházást nem igényel A termesztés legsarkalato­sabb mai problémája, hogy nincs tökéletes magtisztító­berendezés. Ideálisnak a 2—300 hektá­ros területet tartják a társu­lás szakemberei, de húsztól egészen négyszáz hektárig is termeszthető. A gazdaságok­nak általában gondot jelent a központtól távol eső terü­letek racionális hasznosítása. Ezeken a helyeken gazdasá­gosan megoldható a fűmag­termesztés még akkor is, ha kedvezőtlen a termőhelyi adottság. A gazdaságoknak mindössze egyetlen feltételt kell biztosítania, hogy öntöz­hető legyen a terület. Karca­gon a 4—5 aranykoronás föl­deken hektáronként 6—8 ezer forint tiszta jövedelmet értek el. Ezzel is példát mu­tatva a partnereiknek, hogy milyen eredményekre képes egy sokáig figyelemre alig méltatott, de nagyon fontos és gazdaságosan művelhető ágazat. A. L.

Next

/
Thumbnails
Contents