Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az idén már folyamatosan üzemel a szovjet segítséggel épült II-es számú gázfeldolgozó üzem Emberek és gépek Algyöről A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgíáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelése évről evre folyamatosan növekszik. Az idei terv szerint 1 millió 624 ezer tonna kőolajat és í milliárd 857 millió köbméter földgázt adnak a népgazdaságnak. Ebben nagy szerepet játszanak az idén üzembe helyezett új létesitmények: a kettes gázüzem, a móravárosi szeparátorállomás és a munkára fogott ferencszállás-kiszombori kutak. A XXVII. bányásznap alcal- mából Algyőn készült képeinkkel köszöntjük az alföldi olajbányászokat. A fő gyűjtőállomás közelében épül az új számítógépes központ, A modern gázfeldolgozó mun- ahonnan az egész algyői olajmező működése ellenőrizhető. Képűn- kásáinak dolga a folyamatos kön a fő gyűjtőállomás egyik tornyába kötik be a számítógépes ellenőrzés vagy Időszakos karközpont műszereit bantartás Központi irányitótermében műszerek ezrei adnak információt a gázüzem berendezéseinek működéséről Olajmintavétel. A feladó szivattyúnál Hanák Lajos gyűjtőáflomás-kezelő T. Katona László fa őszi mezőgazdasági munkákhoz Hárommilliárd forintos gépkészlet Raktárak a föld alatt ötletes módon bővítette a Fejér megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat Székesfehérvárott a történelmi belvárosban üzlethálózatát. Mivel a különböző boltok alapterülete — az építészeti adottságok miatt nem bővíthető az igényeknek megfelelően, a vállalat a föld alatt „terjeszkedett”: a pincékbe vitték le a raktárakat. Kisebb- nagyobb átalakítással valóságos „pincerendszert” létesítettek, ahonnan teherlift segítségével szállítják fel az eladótérbe az árut. A pinceraktárak létesítése lehetővé tette, hogy az elmúlt évben anélkül, hogy a meglevő üzleteket bővítették volna, tágas, korszerű szaküzleteket rendeztek be. Befejeződött a nagyjavítás A tervezett határidő előtt befejeződött a Borsodi Vegyi Kombinát gyáregységeiben a nagyjavítás. Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát öt gyáregységének tizenhét üzemében, közte az ammónia, műtrágya, acetilén, és elektrolízis üzemekben végezték el az évi nagyjavítást. Több ezer gépet és berendezést vizsgáltak át és javítottak ki. A nagyjavítás során végezték el a több mint tizenegymilliárd forintos költséggel épülő, és a jövő évben már üzembe álló új PVC III. gyár alapanyag- és kiszolgáló csővezetékeinek, közte a víz, gőz, elektromos és földgázvezetékek összekötését is. A nagyjavítás határidő előtti befejezése a gyáregységek szocialista brigádjai önzetlen társadalmi munkájának köszönhető. Az így nyert előny ezer tonna ammónia és-kétezer tonna, a mezőgazdaság számára szükséges nitrogén műtrágya többlettermelését tette lehetővé. Megkezdődtek a nyárvégi-őszi betakarítási munkák. Az AGROTROSZT vállalatai a tavalyinál jobb gépkinálatot biztosítottak a mezőgazdasági termelőknek. A raktárkészletek ki- elégítőek, a fontosabb gépek, berendezések beszerzése nem okoz gondot. A mezőgazdasági termelők összesen hárommilliárd forint értékű gépkészletből fedezhetik szükségleteiket. Hazánkban a legnagyobb területen termesztett növény a kukorica, betakarítása minden évben nagy munkát ad a termelőknek, ezért is fontos, hogy valamennyi kombájntípushoz lehet rendelni és vásárolni kiegészítő felszereléseket, úgynevezett adaptereket. Ezeket az aratócséplőgépre szerelik fel és így fizikai munka nélkül törhetik és morzsolhatják a kukoricát. A mezőgazdasági termelők előzetesen 591 adapterre jelentettek be igényt, a kereskedelem ennek kétszeresét biztosította számukra, ily módon a pótmegrendeléseket is kielégítik. A cukorrépa korábban az egyik leginkább kézimunka-igényes növény volt, újabban a gazdaságok gépesítik a szedését. Számítottak a többletigényekre Cukorrépa-fejező gépek iránt alig mutatkozott igény az elmúlt hetekben, hónapokban. A téeszek és az állami gazdaságok mindössze 25-öt rendeltek. A kereskedelem azonban számolt azzal, hogy a nagy munka idején sorra jelentkeznek majd utólagos igényekkel, ezért 260 gépet tartalékolnak a raktárakban, s így nem okoz fennakadást a termelők ellátása. Kiszedőgépekből 163 vár eladásra, és a megrendeltnél tízszer több, összesen 157 rakodógép jelenti a kereskedelem árualapját szeptember elején. A termelést koncentráló mezőgazdaság; nagyüzemek szívesen használnak újabban önjáró cukorrépakiszedő gépeket, az AGRO- TRÖSZT 125 gépet kínál eladásra. . Hiánycikk a lánctalpas traktor Viszont már nem tudják kielégíteni az önjáró cukorrépa-fejező gépek iránt mutatkozó többletigényeket, ebből a csehszlovák gépből nincsen elegendő és a következő hetekben sem várnak már újabb szállítmányt. Egyes cukorrépa-betakarító gépek árát a kereskedelem felére csökkentette az elmúlt időszakban, hogy a kisebb területet művelő gazdaságok is megvásárolhassák az egyszerűbb kialakítású, de jól használható kisebb teljesítményű betakarítógépeket. Az őszi munkáknál mindinkább nagy teljesítményű traktorokat használnak a termelők. Októbertől valószínűleg már szállítják számukra a 180 lóerős új Rába- traktort, amely minden tekintetben korszerű vontatója lesz a magyar mezőgazdaságnak. Az ennél is nagyobb teljesítményű Raba-Steiger traktorra szintén elfogadják a megrendeléseket, akár azonnali szállításra is. Ellenben nincs elegendő lánctalpas traktor, miután hiányzik a traktorlistáról a D—100-as erőgép, amely a nehéz terep- viszonyok között jól alkalmazható. Az őszi terményszállításhoz van elegendő pótkocsi, a nagyobb befogadóképességű pótkocsik is a gazdaságok rendelkezésére állnak. JUL Ot nap Finnországban Beszélgetés Szabó Borbálával, a Központi Bizottság tagjával Élesen felbúg a gyári sziréna. A martfűi Tisza Cipőgyárban vége a délelőtti műszaknak. 132-es fűződében néhány pillanatra leállnak a futószalagok. Befejezte a munkát Szabó Borbála művezető is. Az öltöző egyik sarkában telepedtünk le beszélgetni. Szabó Borbálának — aki két éve tagja a Központi Bizottságnak — ez a nyár nagy meglepetést hozott: augusztus 22—26-ig háromtagú pártküldöttséggel Finnországban járt. — Az idei nyár életem legszebb nyara, hiszen egy hónapig üdültem — ugyancsak a párt segítségével — az NDK-ban, Thüringiában. — Július közepén azután megtudtam, hogy pártküldöttséggel Finnországba utazhatok. — Hogyan készült az útra? — Mivel nemigen ismertem finnországi viszonyokat, különböző útibeszámolókat, ismertetőket lapozgattam. — Mi volt űtuk programja, merre jártak? — A finnországi kommunista párt meghívására utaztunk ki. Helsinkiben volt a „főhadiszállásunk”, onnan vittek bennünket különböző helyekre. Első nap a hivatalos tárgyalások zajlottak, délután és este pedig a pártvezetőkkel beszélgettünk az itthoni életről. Nagyon sok kérdésre kellett választ adnunk. Különösen a munka- körülmények, a nők elhelyezkedése, a termelésünk, az exportunk érdekelte őket. Finnországban nagy a munkanélküliség. A fővárosban állandóan több mint 100 ezer ember keres munkát. Főként télen nem jutnak hozzá, nyáron az idegenforgalom miatt könnyebb. Másnap Lapp- födre utaztunk, Kérni megyébe, amely 70 ezer négyzetkilométer területűjés ötezer lakosa van. Elvittek bennünket egy mezőgazdasági szakiskolába. Az első meglepetés az volt, hogy az iskola igazgatója magyar származású. Meglepett, hogy a tanulók különböző korúak: 17 évestől 52 évesig megtalálható minden korosztály. Az iskolában két évig tanulnak, megismerkednek a korszerű állat- tenyésztéssel és a növénytermesztéssel. A családosok a tanulási idő alatt anyagi támogatást kapnak az államtól. Érdekesség volt számomra az is, hogy a lányok és asszonyok részére háziasszonyi iskolát szerveztek, ahol a varrástól a gyermekgondozásig mindent megtanulnak. — önt mi érdekelte, milyen kérdésekre kapott választ? — Természetesen nemcsak a vendéglátóink voltak kíváncsiak. A bérekről kérdeztem, és megdöbbentem, amikor az egyik tanácsi dolgozó elmondta, hogy a jövedelem- adó 40—50 százalék. Ö 5 ezer 600 márkát keres és a levonások után 3 ezer márkája marad. Nagyon drága a megélhetés, sokba kerül az étkezés, az öltözködés is. Engem is érdekelt a nők helyzete. A nagy munkanélküliség miatt a férfiak sem tudnak elhelyezkedni, a nők pedig még kevésbé. Egyébként hallottam és tapasztaltam, hogy harcolnak a jogaikért, „kiverekszik” maguknak, ami jár. Találkoztunk a szociáldemokrata párt vezetőivel is, akik nagyon reálisan, elismeréssel beszéltek Magyar- országról. — Milyen tapasztalatokkal tért haza? — Először jártam kapitalista országban. Az összbenyomásom az volt, hogy szo- lidabban élnek az emberek — értem az étkezésre, az öltözködésre — mint nálunk. Mindössze két és fél óra szabad időnk volt. Ezt jórészt ki rakatnézésre fordítottam. Elsősorban a cipők érdekeltek. Náluk csak bőrlábbelik vannak, tetszetősek, és drágák. Elámultak, amikor elmondtam, hogy nálunk textíliából is készül cipő. A ruhaanyagok is jóval drágábbak, mint idehaza. A köny- nyűipar Finnországban nem ,menő” ágazat. Szépek, modernek az áruházak, és ami a legfontosabb — tágasak. Nagyon jól éreztem magam, a finn emberek barátságosak, udvariasak, vendégszeretők. — Ütiélményeiről beszámolt már munkatársainak? — Az üzemünk két hétig nem dolgozott, így a mesé- lésre még nem került sor. Most pedig még bele kell lendülnünk a munkába. — Szekeres —
