Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-30 / 230. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 30. PRÁGA Prágában, a Fucik-park kongresszusi palotájában csütörtökön délelőtt megkezdődött a csehszlovák fiatalság tömegszervezetének, a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek (SZISZ) II. országos kongresszusa. A szövetség 1 360 000 tagjának és a SZISZ-hez tartozó úttörőszervezet 1 270 000 tagjának képviseletében 1100 küldött vitatja meg a négynapos tanácskozáson az ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseit. A kongresszuson 500 belföldi vendég, valamint 70 ország testvérszervezeteinek küldöttségei is jelen vannak. A KISZ küldöttségét dr. Ma- róthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ KB első titkára vezeti. NEW YORK Cyrus Vance amerikai külügyminiszter tegnap New York-ban folytatta a kétoldalú tárgyalásokat arab és más országok külügyminisztereivel. Iszmail Fahmival, az egyiptomi diplomácia vezetőjével háromnegyed órát tanácskozott. WASHINGTON Az amerikai képviselőház „zöld utat” adott a neutronfegyver gyártásának. 297 szavazattal 109 ellenében elutasította azt a módosítási indítványt, amely megtiltotta volna e fegyver gyártásának finanszírozását. BANGKOK Tízezer ember részvételével ünnepelték meg szeptember 27-én Phnom Penhben a Kambodzsai Kommunista párt megalakításának 17. évfordulóját. A kambodzsai rádió csütörtöki jelentése szerint a nagygyűlésen Pol Pot, a Párt Központi Bizottságának titkára, Kambodzsa miniszterelnöke mondott beszédet. Beszédében - Pol Pót megállapította, hogy a kambodzsai rendszer „igazi marxista-leninista proletárhatalom”. Pol Pot, mint már jelentettük, szerdán párt- és kormányküldöttség élén hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. BÉCS Folytatódik a vita a nemzetközi atomenergia ügynökség Bécsben zajló XXI. közgyűlésén. Több delegátus szólt arról, hogy lényegében mindmáig nem hajtják végre a nemzetközi atomenergia ügynökség és az Euratom között az atomsorompó szerződéssel összhangban kötött és február 21-én életbe lépett megállapodást. Neto moszkvai látogatása Háromnapos baráti látogatást tett szeptember 27- 29-én a Szovjetunióban Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság elnöke. Szerdán tárgyalások folytak a Kremlben Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Borisz Ponomarjov és más szovjet párt- és állami vezetők, illetve Agostinho Neto és a kíséretében levő személyiségek részvételével. A kétoldalú kapcsolatok fejlődésének értékelése mellett megvitatták a nemzetközi helyzet kulcskérdéseit, s megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak afrikai problémákkal. A tárgyalásokról kiadott moszkvai hivatalos közlemény szerint a tárgyaló felek elítélték az imperialista és más reakciós erők beavatkozását az afrikai országok belügyeibe, támogatásukról biztosították Zimbabwe és Namíbia népének küzdelmét a függetlenségért, a dél-afrikai faji megkülönböztetés ellen. A szovjet—angolai barátsági és együttműködési szerződés szellemében megállapodást kötöttek párt- és kormányküldöttségek kölcsönös látogatásairól, gazdasági, tudományos-műszaki és kereskedelmi kormányközi bizottság felállításáról, valamint arról, hogy rendszeres konzultációkat tartanak nemzetközi kérdésekről. Ugyancsak szerdán az SZKP Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács elnöksége fogadást adott Neto tiszteletére. Ezen Leonyid Brezsnyev, valamint az angolai párt- és állami vezető beszédet mondott. Leonyid Brezsnyev ez alkalommal hangoztatta, • hogy Angola elfoglalta méltó helyét a haladó afrikai államok sorában, mély társadalmi és gazdasági reformprogramot hirdetett, melynek célja a kizsákmányolás minden formájának felszámolsa. Az SZKP KB főtitkára részletesen elemezte az afrikai fegyveres konfliktusok okait. E konfliktusok többségét az érvényes határok erőszakos megváltoztatását célzó kísérletek robbantották ki. Sajnálatra méltó példa a Szomália és Etiópia közötti konfliktus, mely örömére szolgál az afrikai függetlenség és haladás ellenfeleinek. „Igaz, hogy a mai afrikai államok határait az esetek többségében nem saját maguk határozták meg, hanem idegen földről érkezett gyarmatosítók, akik gyakran szánt szándékkal vetették el a viszály magvait az elfoglalt területek népei között — mondotta Brezsnyev. — Ma azonban, ' véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy a népek békéje, biztonsága és haladása érdekében mindenütt betartsák a határok sérthetetlenségének elvét.” Brezsnyev utalt arra, hogy az európai országok már igen fontos lépést tettek ebben az irányban a helsinki kötelezettségvállalással. Agostinho Neto beszédében hangoztatta, hogy a két ország kapcsolatai minden tekintetben jól fejlődnek, ideértve a pártközi, gazdasági, tudományos-műszaki, kereskedelmi, kulturális és egyéb kapcsolatokat is. Az Agostinho Neto vezette angolai delegáció csütörtökön .elutazott a Szovjetunióból. Barre a Szovjetunióban II szovjet—francia nagybizottság ülése Moszkvában tegnap összeült a szovjet—francia nagybizottság, a két ország kormányának legmagasabb szintű tanácskozó testületé, amely gazdasági, tudományos-műszaki együttműködéssel, a kereskedelemmel és az e témákkal összefüggő egyéb kérdésekkel foglalkozik. A nagybizotság 12. ülésszakát alapvetően azok a feladatok szabják meg, amelyeket Leonyid Brezsnyev és Giscard d’ Estaing legutóbbi párizsi tárgyalásain jelöltek ki. A nagybizottság ülésének francia társelnöke Raymond Barre miniszterelnök, aki egyúttal gazdasági és pénzügyminiszter is, a szovjet tagozat elnöke Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, a Szovjetunió tudományos és műszaki állami bizottságának elnöke. Kirillin a megnyitó ülésen kijelentette: A szovjet kormány külpolitikája fontos részének tartja a szovjet —francia együttműködést. „Elégedettek vagyunk országaink üzleti kapcsolatainak gyors fejlődésével” — mondotta a többi között. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Raymond Barre francia miniszterelnököt, gazdasági és pénzügy- minisztert. A beszélgetés során megvitatták a szovjet—francia kapcsolatok kulcskérdéseit, valamint a nemzetközi helyzet jelenlegi alakulását. OLAJ ES BAROMFI ENSZ-közgyűlés Újabb kiiliigvminiszteri felszólalások Mint már jelentettük, további külügyminiszteri felszólalásokkal folytatódott az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája. Paavo Väy- rynen finn külügyminiszter ismertette a béke és a nemzetközi biztonság érdekeit messzemenően figyelembevevő finn külpolitika alapelveit. George Macovescu román külügyminiszter ismertette az országban folyó békés építőmunkát és kifejtette: Románia tevékenyen fejleszti gazdasági, politikai, tudományos és kulturális kapcsolatait a világ valamennyi országával. Hangoztatta, hogy meg kell szüntetni az elmaradott országok gazdasági hátrányát. A szerdai nap a közgyűlés 32. ülésszakának megnyitása óta meghozta az első jelentősebb vitát is; Fahmi egyiptomi külügyminiszter is a szerdai ülésen kapott szót. Fahmi egyebek között- határozattervezetet terjesztett elő, amelynek célja, hogy megakadályozza a megszállt arab területeken az újabb izraeli települések létesítését. Röviddel az egyiptomi felszólalás elhangzása után Chaim Herzog Izrael ENSZ-nagykö- vete nyilatkozatban utasította el Fahmi szavait. Űrben a Szaljut-6 A Szovjetunióban tegnap földkörüli pályára bocsátották a Szaljut—6 jelzésű tudományos űrállomást. Az űrállomás felbocsátásának célja tudományos-műszaki kutatások és kísérletek elvégzése, valamint az űrállomások konstrukciójának, fedélzeti rendszereinek és berendezéseinek tökéletesítése. A repülés irányítását és £)z űrállomásról érkező információk feldolgozását a Moszkva melletti földi irányítóközpontban végzik. Az eddig beérkezett információk arról tanúskodnak, hogy a Szaljut—6 fedélzeti berendezései rendeltetésszerűen működnek. Súlyos harcok Etiópiában Addisz Abeba-i diplomáciai források szerint a Szomáliái csapatok az utóbbi napokban előre nyomultak Ogadenben a Jijiga és Ha- rar városok között húzódó frontvonalon. A Szomáliái tüzérség két napja'lövi a Ha- rartól 35 kilométerrel keletre fekvő Babile városát. Szomáliái közlemény szerint a „Nyugat-szomáliai Felszaba- dítási Front” egységei jelentős veszteségeket okoztak az etióp csapatoknak és nagy mennyiségű katonai felszerelést zsákmányoltak. „ mindenkinek a Irakról kőolaj jut az eszébe. Okkal, hiszen az ország 30 milliárd barrelra becsült készletét a Közel-Keleten csupán a sza- ud-arábiai múlja felül. A Szovjetunió után a legtöbb olajat — évente átlag egymillió tonnát — hazánk Iraktól vásárolja. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy ebben a távoli országban az első államosított olajat magyarok hozták felszínre. Még egy évtizede sincs, hogy a zalai olajbányászok először kamatoztatták tudásukat és tapasztalataikat Irakban. És körülbelül egy évtizede annak is, hogy a magyar-iraki kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak. Erről tanúskodik az Irakban működő magyar létesítmények sokasága. Irak legfőbb gondja a gazdasági elmaradottság: ennek felszámolását az utóbbi években az olajra alapozva gyors ütemben kezdte meg. Elsősorban azokal az országokkal szorgalmazza az együttműködést, amelyek az olajért hajlandók részt vállalni az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítésében, a helyi munkaerő képzésében, valamint az ellátási gondok megoldásában. Magyarország ezeknek az országoknak a sorában az elsők közöft volt: amikor Irak a nagy nemzetközi olajmonopóliumok államosítása miatt nehéz helyzetbe került, szakemberekkel, korszerű furó- berendezésekkel segítettük. Jelenleg is több tucat magyar olajmunkás, mérnök dolgozik a ruméliai és a jamburi olajmezők kiaknázásánál. Három éve termel a fővárostól, Bagdadtól nem messze az iszkanderijai autóbuszösszeszerelő üzem, amely az IKARUS közreműködésével épült. A kooperáció története 1970-re nyúlik vissza, amikor 200 autóbuszt szállítottunk Bagdad tömegközlekedésének javítására, s annyira beváltak, hogy az iraki megrendelők azóta újább ötszázat vásároltak. Az Egyesült Izzó fényforrásgyárát pedig 1975 őszén avatták Tájiban. Irak nemcsak az olaj és a datolya, hanem a verseny- tárgyalások országa is. Ezeken dől el, hogy melyik ajánlatot tevő cég szerzi meg magának az éppen kiírt iraki megrendelést. A bábolnaiak bizonyára szívesen emlékeznek arra a tárgyalásra, amelyen először mutatkoztak be az azóta világhírnevet szerzett iparszerű baromfifar- mukkal és tízet rögtön el is adtak Iraknak. Az évi 700 millió tojás termelésére képes magyar farmokat nagy becsben tartják az irakiak, hiszen sokat segítenek az ország élelmezési gondjainak megoldásában. ✓ Ezek a kiragadott példák is bizonyítják, hogy a két ország szükségletei szerencsésen egészítik ki egymást, s kölcsönös az érdek az együttműködés további fejlesztésére. Az árucsereforgalom csupán az elmúlt öt évben tízszeresére nőtt és ma már eléri az évi 160—170 millió dollárt. külkereskedelmünkIrak ben a tizenkettedik, dollárelszámolásé forgalmunkban pedig — megelőzve néhány olyan országot, mint Nagy-Britanhia, Hollandia — a hatodik helyen áll és ezzel hazánk legjelentősebb partnere a fejlődő világban. A fejlesztésnek azonban vannak további lehetőségei is: a két ország üzletemberei már most úgy számolnak, hogy a magyariraki árucsereforgalom 1980- ig a jelenleginek kétszeresére növekszik majd. OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT (4.) „Ez az ember boldog...” L enin hazatérése után is azt tette, amit egész életében: mondta, kiáltotta, amit igaznak hitt — és ami rendszerint igaznak is bizonyult — tekintet nélkül a várható viharra. Pedig az áprilisi tézisek miatt a vihar még a baloldaliak, sőt saját elvtársai körében sem maradt el, a jobboldal pedig egyenesen újjongott. Április 18-án, szerdán — írja naplójában a francia nagykövet — „Miljukov reggel így szólt hozzám: — Lenin tegnap teljesen megbukott a szovjetben ...” Valóban, a szovjet ülésén egy Sztyeklov nevű szocialista is így fogalmazott: „Lenin beszéde csupa absztrakt teória, amelyek azt bizonyítják, hogy az orosz forradalom túlhaladta őt...” Akkor még nem sokan sejtették, amit már napokkal később sokan, hetekkel később pedig sokmillióan értettek meg: hogy az igazság éppen Sztyeklov állításának a fordítottja. Nem Lenint haladta túl az orosz forradalom, hanem a bolse- vikök vezére látott mindenkinél messzebbre. Április közepén még saját pártja lapjában, a Pravdában is olyan megjegyzéssel jelentek meg az áprilisi tézisek, hogy azok szerzőjük magán- véleményét képviselik. De a hónap végén — két héttel azután, hogy a bolsevikok petrográdi bizottságában is nagy többséggel leszavazták az áprilisi téziseket — a párt hetedik konferenciáján már így alakult a szavazás: Lenin tézisei mellett volt 104, ellene már mindössze öt! Mi ennek a példátlanul gyors fordulatnak a titka? Lenin meggyőző zsenije, amellyel magával tudta ragadni korábbi bírálóit is? Részben. De a lényeg az, hogy minden perc és minden óra a tézisek helyességét bizonyította: hogy a gyenge orosz burzsoázia és nem kevésbé gyenge képviselete, az Ideiglenes Kormány — életképtelen. Viktor Sklovszkij az akkori katona írja: „Két alkalommal láttam Lenint nagygyűlésen (beszélni. Láttam, hogy ez az ember 'boldog. Tudja, mit akar és tudja, mi lesz...” Milyen volt akkor egy bolsevik munkás. Albert Rhys Williams amerikai újságíró riportjából: „A család a földön aludt, ragaszkodtak hozzá, hogy én foglaljam el ágyukat, mert amerikai vagyok. Felfedeztem még egy amerikait a szobában. Az ikon előtti lángocska halvány fényében Lincoln csúnya, elkínzott arca nézett le rám a falról. . . Lincoln képe a díszhelyet foglalta el a lakásban. Ráadásul Szartov valami különöset is tett: egy gombot erősített Lincoln kabátjára, nagy vörös gombot, amelyre ez volt írva: bolsevik. Lincoln életéről Szartov vajmi keveset tudott, de azt tudta, hogy Lincoln áz igazságtalanság ellen harcolt, felszabadította a rabszolgákat, hogy szidalmazták és üldözték. És Szartov számára ez azt jelentette, hogy közel állt a bolsevikokhoz.. Közhely, hogy a zseniális felismerések gyakran egyszerűek. Lenin ilyen egyszerű, perdöntőnek bizonyult dolgot ismert fel mindenki másnál tisztábban. Azt, hogy az Ideiglenes Kormány képtelen megadni a népnek a két legfontosabbat, a földet és a békét. A jövő azé, aki földet oszt és véget vet a háborúnak — a bolsevikok pedig ezt akarják, mégpedig azonnal. Ez Október Kulcsa. Maurice Paléologue francia nagykövet naplójából: „Camjoszkaja grófnő, aki tegnap érkezett Kijevből, meséli, hogy nem mer visszamenni Podoliába, Pacsara melletti családi kastélyába, ahová Lengyelország elfoglalás aután menekült, mert a parasztok veszedelmesen forronganak. — Mostanáig — mondja — engedelmes hívei voltak anyámnak, aki elhalmozta őket jótéteményeivel. A forradalom óta minden megváltozott. Órákig álldogálnak a kastély előtt vagy a parkban és hevesen gesztikulálva magyarázzák földosztási terveiket ...” Ennyit a földről. És a béke? „Kedves Nyikoláj Viagyimirovics! A hadsereg hangulata napról napra feszültebb — kezdi Ruzszkij tábornok- nok, az Északj Front főparancsnokának írott levelét Dragomirov tábornok, az 1. hadsereg parancsnoka. — Tovább folyik a tisztek és parancsnokok letartóztatása ... A harci szellem megcsappant... A politika hatalmába kerítette a hadsereg minden rendű és rangú harcosát... Mindenki a petrográdi eseményeket figyeli. Minden katona egyet kíván: hogy befejezzék a háborút és hazamehessenek ...” P ausztovszkij, a neves író így emlékezik: „Még külföldről is hoztak hangoskodó szószátyárokat. Megérkezett hozzánk Párizsból Albert Thomas francia hadfelszerelési miniszter. Azért jött, hogy rábeszélje ,a dicsőséges orosz népet’, maradjon hű szövetségeseihez, ne lépjen ki a háborÚDól... A miniszter roggyant térddel ugrándozott az erkélyen, úgy mutatta be, mi történik majd — nézete szerint — Oroszországgal, ha kilép a háborúból. Vilmos császár módjára fölpödörte a bajúszát, kimeresztette a szemét, nagyot ugrott és a levegőben vadul az elképzelt Oroszország torkához kapott... A morajlás egyre erősödött, egyre fenyegetőbbé vált, végül kiáltások szakadtak ki belőle: „Gyalázat!”, „Pojáca!”, „Le vele!”... Valaki szogálatkészen karonfogta Thomast és elvezette az erkélyről...” Ez volt 1917 tavaszán az orosz nép hangulata és nem volt e hangulatnak messzebbhangzó szószólója, mint Lenin. Harmat Endre (KÖVETKEZIK: Aki olajat önt a tűzre...)
