Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
1977. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Órák és milliárdok SZAPORODNAK A VIZSGÁLATOK, amelyek végrehajtói megpróbálnak a munkaidő nyomába eredni, megpróbálnak arra a kérdésre választ adni, hogy mennyi is a népgazdaság rendelkezésére álló összes munkaidőalap, s ezt az időmennyiséget hogyan, mi módon használjuk fel. E vizsgálatok részleteiből kirajzolható kép, enyhén szólva is, megdöbbentő. Néhány évvel ezelőtt a Gazdaságkutató Intézet reprezentatív vizsgálatok eredményeként kimutatta, hogy az évente rendelkezésre álló munkaidő egynegyede (körülbelül 2,5 milliárd munkaóra) megy veszendőbe, valamint azt, hogy az ilyen-olyan ok miatti egésznapos hiányzások évente átlagosan egy- milliárd munkaóra-veszteséget okoznak. Nos ezek az adatok úgyszólván senkit sem leptek meg. Márcsak azért sem, mert magáról a vizsgálatról az emberek jószerével tudomást sem szerezhettek, s ha netán nem így lenne, az átlagember akkor sem lepődnék meg azon a statisztikailag is bizonyított tényen, hogy az időnket intézményesen és nagyvonalúan pocsékolják. Pocsékolják a szolgáltató intézmények és a hivatalok, pocsékolják mindazok, akik a legkülönbözőbb munkafolyamatok kétbalkezes megszervezéséért felelősek (vagy legalábbis lennének felelősek, ha az efféle felelősség egyáltalán kideríthető lenne...), pocsékolják a megrögzött bürokraták, akik józan ésszel követhetetlen, felfoghatatlan és időtrabló eljárásokba, ügyintézésekbe kényszerítenek bennünket, és — ha már ezt az időt mindenki pocsékolja —, hát pocsékoljuk sajátmagunk is. Mert ha a munkaidő ebben az országban senkinek nem drága, miért lenne éppen azoknak drága, akiknek a munkaidőt munkával kellene tölteniük? Aligha hihető — példának okáért —, hogy hazai beruházásaink megvalósulási idejét azért kell a nemzetközi átlag kétszeresével, sőt háromszorosával mérni, mert e beruházásokon dolgozók egy emberként úgy döntöttek, hogy nem hajlandók serényebben dolgozni. Márpedig ha a beruházások kivitelezési idejét csak 20 százalékkal lehetne csökkenteni, akkor az évi nemzeti jövedelem nem kevesebb, mint 18—20 milliárd forinttal emelkedhetne. S MERT A BERUHÁZÁSOK előkészítése olyan, amilyen, s mert alkalmanként úgyszólván lehetetlen kifogástalan minőségű terméket gyártani, hát minderre és mind e miatt fogynak, folynak a munkaórák milliói. Hadd ismételjem meg: ha ezek a munkaórák senkinek, se a beruházásokat előkészítőknek, se a gyártásminőség felelőseinek, se az adminisztrációs eljárások szervezőinek, tehát végső soron senkinek sem fontosak, akkor miért lennének fontosak éppen azoknak, akiknek különböző munkarendekben különböző munkaidőket kell vagy kellene végigdolgozniuk? , Lehetséges, hogy ez az eléggé el nem ítélhető, de végsősoron mégiscsak érthető gondolkodásmód is hozzájárul ahhoz, hogy a munkaidőveszteségek okai között egyre nagyobb szerepe van a különböző módon megokolt vagy éppen igazolatlan hiányzásoknak? A legfrissebb adatok szerint tavaly az állami ipar, építőipar és szállítási-hírközlés vállalatainál, naponta átlag 6900 munkás nem jelent meg a munkahelyén és távollétét nem tudta elfogadható indokkal igazolni. Miért hiányzunk a munkahelyről? Mert — például — ügyes-bajos dolgainkat kell intéznünk valamilyen hivatalban, vagy éppen a szenet kell várni a lakásajtó előtt; hiányzunk, mert orvoshoz kell menni vagy mert jön a tévé-műszerész. . S miért hiányzunk igazolatlanul? Nos, nem csak azért, mert másnaposak vagyunk vagy mert egyszerűen nincs kedvünk munkába állni. Hiányzunk azért is, mert esetleg az otthoni kisgazdaság megköveteli a munkánkat, vagy mert épül a ház és bizonyos tennivalókat el kell végezni, vagy mert — uram bocsá’ — befutott egy jól fizető és azonnal elvégzendő maszek munka. Mindez csak kalkuláció kérdése ... Igaz ugyan, hogy az igazolatlan hiányzással bizonyos retorziók járnak (prémiumelvonás, nyereségrészesedés, esetleg egy fegyelmi büntetés is), de adott esetben mindez bekalkulálható, végtére is a büntetések nem olyan súlyosak. Talán azért sem, mert a rosszul szervezett munkahely is jól tudja: előfordul és nem is ritkán, hogy valaki ott van a munkahelyén és mégsem végez — nem végezhet! — érdemleges munkát. S mert így van, hát a hiányzásokat is csak tessék-lássék módon büntetjük. MINDEBBŐL NAGY valószínűséggel vonható le a következtetés, hogy az idő — jelesül: a munkaidő — nálunk senki számára nem jelent különösebb értéket. E tény további és nagyon veszélyes következményeire egyelőre csak a szakemberek figyeltek föl, de hogy a helyzet változzék, érdemes lenne megpróbálkozni a nem is olyan bonyolult számítgatá- sokkal, amelyek végeredményeként kiderülne: egyáltalán nem vagyunk olyan bővében az időnek, mintahogy azt hisszük. V. cs.- Brrrr..., vac ..., vae ..., vac ... - vacogja bele bánatát a világba az ember, amikor már vagy a tizedik alattomos szélfuvallat törli képen. A gyarló test meleg vacok után áhítozik. Szégyenszemre, mert szüretre készülődünk vagy mi a szösz, és ki látott már olyat, hogy valaki elkám- picsorodva ballagjon a fürtöktől roskadozó tőkék közt? No lám, ide is hiába kopogtunk be, csak az üresség ásítozik a mellbevágóan hideg falak között. A csépai Tiszamenti Tsz mindhárom irodája összes berendezését felpakolhatnánk anélkül, hogy valakibe belebotlanánk. Azaz mégse, mert az egyik legbelső helyiség barátságosan duruzsoló kályhája mellett végre találunk egy gépírónőt, aki útbaigazít bennünket: — Aki Tiszaugon, Tisza- sason, valamint Csépán él és mozog, s ráadásul tsz-tag, az mind kinn van a szőlőben!' Hitetlenkedni hiábavaló volna, mert alig kanyarodunk oda a szüretelők lánca elé, máris á párttitkárt pillantjuk meg, aki a pótkocsi tetején dirigálja a vödörből a szállítótartályba a fürtöket. — Tapossak egy kis mustot? '— incselkedik velünk sáros csizmáját mutogatva, de miután neki sincs kedve mezítlábra vetkőzni, nekünk meg még úgy se, a kóstoló most elmarad. — Hát az elnök hol maradt? — kérdezzük a mellettünk hajladozó, guggoló társaságtól, mert jó előre megfigyeltük, hogy az egész vezérkar itt serénykedik. Túri János gépcsoportvezető előbb bizonytalanul körbemutat a határban, mintegy jelezve, hogy a kérdezett se otthon szunyókál, aztán kijelenti: — Az előbb még erre volt! — Most se vagyok másutt — bukkan elő konyákig szutykosan Barta Mihály. — Nekik kell tudniuk a legjobban, hogy dolgozom, hiszen ha a sor végéig lemaradok, mindig ők segítenek ki. Bár a könyvelés nem hasonlít a szüretre, az orruk hegyéig bebugyolált asszonyok nem panaszkodnak. — Hozzászoktunk már — mondják egy szusszanásnyi pihenőt szakítva — hiszen őszönként egy hétre az irodisták is kivonulnak a határba. Ilyenkor még az óvoda is a mezőgazdasághoz alkalmazkodik: hatra lehet vinni a csemetéket, hogy a szülők idejében munkába indulhassanak. Délelőttönként a három falu általános iskolásai is a szőlőben dolgoznak, úgyhogy delente négy-ötszáz emberre kell számítani az ebédnél. A 245 hektár egy ideig még próbára teszi a tsz-tags,ágot, de az ötszáz hektáron újonnan telepített tőkék között 1979-ben már kombájn arat. — Addig viszont a mostani 50 mázsás termésből kell mustot préselni — ránt visz- sza a jelenbe Harmatos László termelési főmérnök. — Ahhoz, hogy október közepére a 130 vagonnyi hozam utolsó fürtjét is átadjuk a pincegazdaságnak, naponta 10—12 vagonnal kell leszedni. Nincs is ebben hiba, hiszen az ottjártunkat megelőző nap is ennyi volt a szüretelők teljesítménye. Az irodisták átlaga is meghaladta a fejenkénti négy mázsát, nem csoda hát, hogy ők nem fáztak. ■— braun — Sokatmondó hallgatás Hasznos üzemág a Középtiszai Állami Gazdaság bánhalmi kerületében a kacsatenyésztés. A saját keltetővel rendelkező telepen egy-egy idényben majdnem százezer kacsát keltetnek és nevelnek 10—13 hetes korukig. A szezon februártól novemberig tart. Addigra az utolsó szállítmány is elhagyja Bánhalmát. A keltetés, a felnevelés tizennégy asszony munkája. A telepen dolgozó nők férje is a gazdaságban keresi a kenyerét. Ott építettek házat maguknak, ott is akarnak élni. A telepen — bár keltetéskor három, egyébként két műszakban dolgoznak — nem rossz a fizetés, a műszak- pótlékkal együtt havonta 2100 —2600 forintot visznek haza az asszonyok. Persze meg is dolgoznak ezért a pénzért. A kacsa kényes jószág, tiszta almot, vizet, rendszeres takarmányozást igényel. Mivel a kacsaszezon novemberben zárul, a gazdaság a kieső hónapokban csirkét neveltet az asszonyokkal, hogy állandó munkát adhasson nekik. A telepen szakképzett, fiatal vezető irányítja a munkát. Szekeres Lászlóné főiskolai tanulmányai befejezésekor, 1975-ben kapta meg telepvezetői kinevezését. Látszólag — és ennyiből — eredményes a munka, dolgos kis közösséget alkot a tizennégy asszony. Munkájuk, életük azonban nem csak ennyiből áll. SZEMTŐL SZEMBE Először, nyár elején egy panaszoslevél nyomában jártunk a telepen. Ebben a levél írója panaszkodott a bánásmódra, arra, hogy a vezető durva szavakkal irányít, hogy úgy érzi, problémáikkal nem törődnek, panaszaikat nem orvosolják. Mikor másodszor is ott jártunk, már nem találtuk a panaszost. Megszüntette a munkaviszonyát. Hasonló okok miatt egy másik asszony áthelyezését kérte, inkább nehezebb munkát vállalt, de nem maradt a telepen. Mi bántja a telep asszonyait — ezt kérdeztük, amikor harmadszor is a bánhalmi kerületben jártunk. A nappalos műszakosok közül Sebők Magdolna, Zsótér Andrásné és Gulyás Jánosné gondozókkal, valamint Be- reczki Tiborné és Herceg Jó- zsefné szállítókkal beszélgettünk. — A telep megalakulása, 1974 óta dolgozom itt — mondta Sebők Magdolna. — Amikor idejöttem, kaptam gumicsizmát és köpenyt. Azóta se. — Nem találunk fórumot, ahol elmondhatjuk, mi a sérelmünk, mit kérünk — mondta Kota Lajosné. — Nézze, itt az ólakhoz végig Cipők a Szovjetunióba A martfűi Tisza Cipőgyár egyik legjelentősebb i,d,ei vállalása — amely része a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított munkaversenynek is —, hogy a Szovjetunióba szállítandó 1 millió 575 ezer pár lábbelit december 10-ig elkészítik. Szeptember elejéig jelentősen túlteljesítették a vállalást: 1 millió 246 ezer pár cipő már meg is érkezett a megrendelőkhöz. A kiszállított lábbelik minősége is javult. A Razno- export adatai alapján a reklamáció a tavalyi 0,61 százalékról az idén 0,22 százalékra csökkent. 1974 óta nem kaptam köpenyt Térdig sárban járunk Nincs rá keret földutak .vezetnek. Évek óta kérjük, adjanak anyagot, mi nők lebetonozunk, hogy ősz- szel-télen ne járjunk térdig érő sárban. Javaslatunkra nem kaptunk választ. Ném emlékszem, hogy hívtak volna termelési tanácskozásra a négy év alatt, mióta itt dolgozom ! — Nem ismerem a szak- szervezeti bizalmimat — így Zsótér Andrásné. — Talán a konyhán dolgozik. — Én megismertem — szólt közbe Bereczki Tiborné, de amit kértem, abban nem tudott segíteni. Májusban esküdtünk, a férjem is a gazdaság dolgozója. Beutalót kértünk egy üdülőbe, azt mondták, nincs. Kértünk házassági segélyt is. Elfogyott a pénz, nincs rá keret, ezt üzenték. A beszélgetés minduntalan akadozott. A bánásmódról sehogyse akart senki se beszélni. A telepvezető is ott volt, s hallotta, ki, mit mond. A gondok ellenére a korábbi éveknél jobb eredményeket ígér Jászjákóhalmán a Béke Tsz állattenyésztőinek idei gazdálkodása. Az 1974-ben üzembe helyezett szakosított sertéstelepen sokáig a „benépesítés” gondjaival küszködtek. A sertéstelep állatállománya az idén már eléri a 4 ezer 600-at, így a telepről egy év alatt 6 ezer mázsa hízósertés kerül ki. Az előző éveknél eredményesebb az idén a szarvasmarha-tenyésztők munkája. A szarvasmarhatelepen az elmúlt év decemberében 284, az idén már 364 tehén tartásáról gondoskodnak. Az állomány növekedése szükségessé teszi a így az egyenes, szemtől szembe. Annyit mondtak kurtán a nők. hogy időnként „úgy utasítják őket, olyan hangnemben”, ahogyan szerintük nem szabadna manapság. A telepvezető az elhangzottakra csak röviden, trágárul reagált, amitől az asszonyok visszahúzódtak, elhallgattak. Véleménye szerint rosszindulatú pletyka az egész. Végű; annyit megtudtunk: tartanak attól, hogy elmondják minden bajukat. Bánhalmán ez az egy munkalehetőség van, ha ott kitelik az esztendő, legfeljebb és legközelebb Kunhegyesen vagy Kisújszálláson kapnak munkát. És utazni, nap mint nap törődni, nem szeretnének. Most is rebesgetik: a kacsaszezon végén a telepvezető csökkenti a létszámot, amit ő meg is erősített. VÉLT SÉRELMEK? Csavajda József kerületi igazgatóhelyettes megismerte autónkat, és bejött a telepre. Kértük, hallgassa meg mi miatt panaszkodtak nekünk az asszonyok. — A tavaly őszi termelési tanácskozásra jól emlékszem — mondta —. s az idén is volt már, azt hiszem. Védőruhát akkor cserélünk, amikor kérik. A fiatal télepvezetőnő durva szavain csodálkozott. Nem így ismerte, azt mondta, mintha túl közel engedte volna magához a dolgozókat, s ők most helyette akarnak irányítani. így nem vitatta, hogy emberségesebb is lehetne a hangnem, a bánásmód. Vélt vagy valódi sérelmekről van szó? Az asszonyok — úgy tűnt — nem fedték fel teljesen panaszukat, elmondtak néhány dolgot, ám beszédes volt a hallgatásuk is. HA VAN FÓRUM Tizennégy asszony dolgozik a kacsatelepen egy fiatal vezetővel, akit talán a gazdaság vezetőinek jobban kellett volna segíteni a kezdeti időkben, hogyan irányítson egy kis kollektívát. Tizennégy asszonynak meglehetősen kevés lehetősége van arra, hogy problémáit, kéréseit megbeszélhesse a gazdaság vezetőivel. Fórumot kellene erre biztosítani, időnként a munkahelyükön, amelyen a feladatokat, a kötelességeiket és a jogaikat is megismernék. A gazdaság vezetőinek nem lehet közömbös, milyen a munkakedv még egy olyan kis közösségben sem, mint a tizennégy asszonyé, akiknek jogos panaszait ugyanis csak a munkahelyükön tudják orvosolni. Sóskúti Júlia Fotó: Kőhidi férőhelyes kötetlentartásos lését. A gazdaság fejlesztési tervei között szerepel az 500 férőhelyes kötetlentartásos növendékmarba-istálló építése, gond viszont, hogy az 5 millió forintos beruházás kiviteli tervét a szolnoki AG- ROBER Vállalat csak a jövő év végére ígéri. Az állatállomány növekedésével lépést tart a tsz-ben a takarmánytermesztés. Szálastakarmányból 100 vagonnal, „lédusból” 500 vagonnal állítottak elő az idén. Ezzel és az új termésig tartó 300 vagon gazdasági abrakkal a tsz-nek elegendő készlete van a korszerű állattartáshoz szükséges takarmányokból. Inszjakohalmi Beke Ts» Hatezer mázsa Hízósertés Didergős szüret
