Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-28 / 228. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 28. 4 Százhúsz vasúti kocsi A vasút vezetői felhívással fordultak dolgozóikhoz: segít­sék elő az őszj szállítási fel­adatok teljesítését. A szol­noki vontatási főnökség ko­csijavító műhelyének dolgo­zói megértették, miről van szó. A szocialista brigádok kezdeményezésére szeptem­berben két vasárnapon dol­goztak teljes műszakban, hogy egy nappal előbb for­galomba kerüljenek a javí­tott kocsik. Szeptember 11-én ötvenet, 18-án hatvanöt vas­úti kocsit adtak át. Ez jelen­tősen segítette Szolnokon és Szolnok környékén a hét ele­ji áruszállítást. Vállalásunkban szerepel még a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére egy kommunista vasárnap ledol­gozása is. Fontos József Szolnok Megértenek, segítenek Újszászon, a Tüdőgyógyin­tézetben tízéves munkaviszo­nyom van. Kilenc éve va­gyok gyesen, öt gyermekem van, 1968 óta minden évben kétszer —■ külön kérés nélkül — segélyt ad az intézet és a szakszervezeti bizottság. Egy- égy alkalommal 800—1000 fo­rintot kapok. Bizony, nagyon jól jön ez az összeg a beisko­lázáshoz, a karácsonyi ün­nepekre. Az elmúlt években mun­kahelyem illetékesei kétszer tették lehetővé, hogy két-két hetet Galyatetőn üdülhes­sünk. Ügy érzem, el kell monda­nom, hogy a Tüdőgyógyinté­zet vezetői és szakszervezeti bizottsága emberségből je­lesre vizsgáztak. Átérzik és megértőén támogatják pár­tunk és kormányunk nagy- családosokat segítő politiká­ját. Figyelmességüket és se­gítőkészségüket ezúton kö­szönöm meg. Balogh Lászlóné Üjszász „Kinőttük" a várótermet A közelmúltban fejezték be a zagyvarékasi vasútállomás felújítását. Igen kellemes, megnyerő lett külső és belső képe egyaránt. A tisztaságot azonban meg is kellene őriz­ni, hogy minél tovább jól érezzék magukat a várakozó utasok. Ez a feladat ránk, utasokra és az ott dolgozók­ra hárul. Az örömbe azonban némi üröm is vegyült. A tatarozás­sal ugyanis nem bővült a váróterem, maradt minden a régiben. Ugyanakkora most is minden, mint volt az ötvenes években. Jóllehet, azóta egy s másban történt változás. Hogy csak egyet említsek: például a megyeszékhely ipa­rosodásával jelentősen meg­nőtt az utasok száma. Előre irtózunk az esős, hű­vös idők közeledtétől, hiszen sok utasnak a zord időben is a szabad ég alatt kell majd a vonatra várakoznia. A kis várótermen kívül ugyanis semmilyen helyiség nincs a közelben, ahová el lehetne húzódni. A vonat érkezését pedig nem lehet „kicentizni”. Annál is inkább érthetetlen ez számunkra, mert alig 10 kilométerre tőlünk európai szinten álló, korszerű pálya­udvart adtak át néhány éve. Vajon mi, zagyvarékasiak, megérjük-e, hogy nagyobb, korszerűbb vasútállomásunk lesz? Gaál Mihály Zagyvarékas Csak ötven forint... „Jár” a kiegészítés... — írtuk szeptember 21—i la­punkban V. J. szolnoki olva­sónk érdeklődésére, aki a nyári szünidőben egy nagy­vállalatnál vállalt munkát. Az elszámoláskor azonban nem kapta meg az 50 + 60 forint „energiapótlékot”. Megírtuk, mikor jár az 50,— Ft bérkiegészítés. Majd egyik mondatunk így hangzott: „A fentiekhez hasonló szabályok vonatkoznak az úgynevezett 60,— Ft-os bérkiegészítésre is...” Hasonló, de nem azonos szabályok! E jogszabály — a 22/1976. (VII, 4.) MT számú rendelet — is tételesen fel­sorolja azoknak a dolgozók­nak a körét, akik e kiegészí­tésre nem jogosultak: a má­sodik vagy további munka- viszonyban álló dolgozók; a nyári szünidőben szervezet­ten vagy egyénileg elhelyez­kedő közép-, szakközépisko­lai, valamint technikumi ta­nulók; az olyan foglalkozta­tottak, akik nyugellátásban vagy egyéb ellátásban része­sülnek V. J.-nek tehát a nyári munka idiejére csak a havi 50,— Ft bérkiegészítés jár. Nyugdíjjogosultság „Arra szeretnék választ kapni!, hogy a sok, magam­fajta háztartásbeli asszony, aki tehéntartással és malac­neveléssel foglalkozik, jogo­sult lesz-e valaha is nyug­díjra? Nemcsak a saját szük­ségletünkre, hanem az állam részére is neveljük a jószá­got, amelyet hétköznap, va­sárnap egyaránt gondozni kell. A férjem is állatgondozó a tsz-ben, itthon csak a sza­bad napon tud segíteni... Huszonnégy éves házasok va­gyunk, azóta csinálom ezt. Közben két fiút is felnevel­tem ...” — írta F. K.-né ken- deresi olvasónk. Az égvilágon senki nem állítja, hogy levélírónk — és hozzá hasonló társai — nem dolgozott a hosszú évek alatt... Csak nem biztosí­tott munkaviszonyban! És ez a lényeges. Kérdésére a jogi tanácsunk a következő: A nyugellátásoknak két csoportja van — a saját jogú és a hozzátartozói nyugellá­tás. A saját jogú nyugellátás általános feltétele meghatá­rozott szolgálati idő elérése, így például öregségi nyug­díjra az jogosult, aki leg­alább 10 évi szolgálati idővel rendelkezik, és elérte az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt. Ez nőknél 55 év, férfiaknál 60 év. Szolgálati időnek számít a munkavi­szonyban, a tsz-tagként töl­tött idő is. Ha belép a termelőszövet­kezetbe, vagy másutt ún. biz­tosított munkát vállai az idén, 55 éves koráig nyug­díjjogosultságot szerezhet. EU lenkező esetben csak a tsz- tag férj jogán kaphat nyug­ellátást, mégpedig özvegyi nyugdíjat. A feleség ugyanis özvegyi nyugdíjat kaphat, ha a férje a rokkantsági, vagy az öregségi nyugdíjhoz szük­séges szolgálati idő után, vagy öregségi nyugdíjasként hal meg. Érthető az aggodalom Szeptember 17-i lapunkban „Részegítő számok” címmel jelent meg munkatársunk írása. Kínálják, megveszik a féldeciket — tájékozódhattak az olvasók — mindenkor és mindenhol az élelmiszerbol­tokban, az ABC-áruházak- ban. Megírta azt is, hogy egy- egy üzletben hány féldecis (nem kevés!) rum-konyak- pálinka talál reggelente gaz­dára. Jónéhány levelet kap­tunk a cikk megjelenése óta. Az egyik szolnoki olvasónk a következőket javasolja. Az élelmiszerboltokban a kora­reggeli órákban ne áruljanak féldecis italokat! Legalább próbálják meg, s majd meg­látják, lesz-e eredménye... Nem tudni miért, K. L, nem írta meg a nevét. Mégis idézünk soraiból, ugyanis fő­leg kisközségekből, hasonló tartalmú leveleket kaptunk már korábban is. Ügy látszik tehát, nem egyedi esetre hív­ja fel figyelmünket K. L. De a „gebines kocsmát” — ame­lyikről szól — mi sem nevez­zük meg. íme a levélrészlet: „ ... Meg is értem az új­ságíró és az illetékesek aggo­dalmát, hiszen munkába in­duló, vagy már éppen haza­térő sok-sok dolgozó társam­ról van szó. De vajon önök megértenek-e engem, vagy azokat, akik helyett is tollat ragadtam? Ugyanis (ismert nagy áfész) üzemeltet a (köz­ség, pontos hely) egy gebi­nes kocsmát, amelyben isten- igazában be lehet rúgni. De onnan néhány üveg sört ha­zavinni, és családi vagy ba­ráti körben elfogyasztani nem lehet. Azt mondja a kiszol­gáló, hogy akkor nagyon ke­vés vendége lesz ... Sokan szeretnénk tudni, ha van sör, köteles-e a vendéglős kiszol­gálni bárkit, vagy csak hely­ben lehet elfogyasztani az üveges sört? Az nem baj, hogy sokan „keverik”, s köz­ben alaposan betörölköz­nek? ...” Kártérítés jogtalan fegyelmi után Elvált — mikor láthatja gyermekét? Egy vállalat boltvezetője ellen fegyelmi eljárás indult. Az illető nem várta meg, amíg ügyében döntenek, ha­nem kilépett és egy másik vállalatnál ugyanolyan mun­kakörben helyezkedett el. Nem sokkal ezután a volt munkáltató meghozta a fe­gyelmi döntését, amellyel eladóvá minősítette vissza az illetőt. Ezt közölték az új munkáltatóval, mire ott az alkalmaztatási szerződést úgy módosították, hogy az illető kisebb fizetéssel eladó lett. Később azonban az első vállalat munkaügyi döntő- bizottsága a fegyelmi hatá­rozatot hatályon kívül he­lyezte, és ezt a munkaügyi bíróság jogerősen helyben hagyta. Ezekután a másik vállalat az illetőt a boltve­zetői munkakörbe visszahe­lyezte. Ilyen előzmények után a boltvezető volt munkáltató­ja döntőbizottságától a jog­talan fegyelmi határozat kö­vetkeztében felmerült kárá­nak megtérítését kérte. A bizottság a panasznak rész­ben helyt adott, és a vália- la1)ot kártérítésre kötelezte. A határozat hatályon kívül helyezéséért a vállalat a munkaügyi bírósághoz for­dult, amely a döntőbizottság által megítélt összeg megfi­zetése alól mentesítette. A boltvezető fellebbezett, de a másodfokú bíróság elutasí­totta, kimondva: a munka­ügyi bíróság ítélete ellen nem lehet fellebbezni. Tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság a következő­képpen döntött: — A vállalat anyagi fele­lőssége a munkavisziny ke­retében okozott kár minden esetére kiterjed. Ha a dolgo­zó a fegyelmi határozat jog­erőre emelkedése előtt más­hol helyezkedett el, a kisza­bott büntetést az új munkál­tató köteles végrehajtani, aminek az esetben eleget is tett, mert a boltvezetőt ki­sebb fizetéssel eladóvá mi­nősítette,- aminek következ­tében az illetőt kár érte. Az ügyben jogerősen okozott kár megtérítése iránti igényről van szó, amit a Munka Tör­vénykönyve alapján kell el­bírálni. Ez azt jelenti, hogy a munkaügyi bíróság ítélete megfellebbezhető. Törvény­sértően járt el tehát a má­sodfokú bíróság, amikor a fellebbezést — mint törvény­ben kizárt jogorvoslatot — hivatalból elutasította. * * * A házastársak — a bíróság jóváhagyásával — meg­egyeztek, hogy elválnak, és abban is megállapodtak, hogy az apa kiskorú fiukat, akit az anyánál helyeztek el, minden délután három óra hosszat meglátogathatja. Az apa kikötötte: ha volt felesé­ge a gyerek 16. évének be­töltése előtt férjhez menne, a kisfiút neki átadja. A bí­róságnak a gyermek látha­tására és elhelyezésére vo­natkozó döntése ellen a leg­főbb ügyész törvényességi óvással élt, amelynek a Leg­felsőbb Bíróság helyt adott, és ebben a vonatkozásban a járásbíróságot új eljárásra utasította. — Aggályos az egyezség­nek az a része — hangzik a határozat —, amely szerint az anya, amennyiben a gyer­mek 16. évének betöltése előtt házasságot köt, a fiút. az apának' átadja. Nem ál­lapítható meg, hogy ez a ki­kötés a gyermek érdekeinek megfelel-e, ellenkezőleg, a felek között csak, újabb vitá­kat és pereskedést eredmé­nyezhet. A szülő és a gyer­mek érintkezése kérdésében a bíróság a vonatkozó gyám­ügyi szabályok alapján dönt; és csak olyan szülői egyez­séget hagyhat jóvá, amely ezeknek megfelel. A gyám- hatósági eljárásról szóló rendelet szerint a láthatást a gyámhatóság rendszeres és rendkívüli formában bizto­síthatja. Az előbbi időtarta­ma havonként 36 óránál, rendkívüli méltánylást ér­demlő esetben 48 óránál több nem lehet, és naptári éven­ként az egy hónapot nem ha­ladhatja meg. Mindezekre te­kintettel a láthatás kérdésé­ben kötött egyezség a gyám­ügyi szabályoknak nem fe­lelt meg, ezért a bíróság nem hagyhatta volna jóvá. Egy másik válóperben, amelyet az asszony, férje ellen indított, az alsófokú bíróságok a házasságot fel­bontották, a kiskorú fiút az anyánál helyezték el, egy­ben azt is megállapították, az apa mikor látogathatja gyer­mekét. Az ítéletnek ez utób­bi szabályozására vonatkozó része ellen emelt törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság a következőket mond­ta ki: — A szülőnek akkor is jo­ga van gyermekével érint­keznie, ha szülői felügyeleti joga megszűnt, illetve szüne­tel. Ebben a kérdésben a bí­róság ítélettel csak akkor dönthet, ha a bontóper a há­zastársak egyező akaratnyil­vánítása alapján folyik és a gyermekkel való érintkezés bírósági rendezése iránt mindketten kérelmet ter­jesztettek elő, s csak az előt­te kötött egyezséget hagyhat­ja jóvá. Ezúttal ebben a bontóperben ilyen közös akaratnyilvánítás nem tör­tént, tehát a gyermek látha­tásának szabályozása tár­gyában a -bíróságnak nem volt hatásköre. Ezért a tör­vényességi óvással megtá­madott rendelkezést hatályon kívül kellett helyezni. Hajdú Endre Tqmásiből Kétszázezer doboz pempos mez A tamási Koppány-kaposvölgyi Afész-ben már nyolcadik .éve ké­szítenek pempos mézet, dr. Deák Gábor gimnáziumi tanár, mé­hész szakcsoportvezető kezde­ményezésére, a Táplálkozástudo­mányi Intézet jóváhagyásával. A körzeti szakcsoport száz tagja közül harminchat rendszeresen „termel” pempőt, amelyet méz­zel keverve tartósítanak és há­rom dekagrammos dobozokban élelmiszerként hoznak forgalom­ba a Herbária budapesti Cseme­ge-szaküzleteiben. továbbá Pé­csett, Szekszárdon, Dombóvárott és másutt. A pempos méz rend­szeres fogyasztói elsősorban az élsportolók és a művészek kö­rében vannak, külföldön azon­ban gyógyászati célokra is hasz­nálják. Az idén az Országos Méhészeti Vállalattal kötöttek szerződést 200 000 doboz pempős méz át­adására, s így kapható lesz az ország más tájain, nagyvárosai­ban is. Hogyan kell tapétát választani? Viszonylag nagy bátor­ság kell ahhoz, hogy ha a lakás festése helyett a tapétázás mellett döntünk, egyúttal bele merjünk vág­ni a munka elvégzésébe is. A „házilagos kivitele- iezésser ugyan meg lehet takarítani a nem is ala­csony munkabért, de a koc­kázat is nagy, mert ha a munka félresikerül, sok pénzünk bánja. Az anyag kiválasztása azonban mindenképpen ami feladatunk, akár tapétázunk, akár tapétáztatunk, s a vá­lasztás döntő jelentőségű le­het, például a tartósság, a tisztíthatóság, az esztétikai kívánalmak és persze a költ­ségek szempontjából. Az üz­letekben (S ma már egyre több vállalat üzleteiben) a tapéták választéka időnként az első pillantásra meglehe­tősen nagy. A nekünk tet­sző, és sokféle követelményt kielégítő mintázat megtalá­lása sem könnyű, de nagy hi­ba lenne kizárólag a minta alapján választani. Megköny- nyíti viszont a döntést, ha tudjuk, hogy a tapéták — sok tulajdonságuk alapján — néhány alcsoportba sorol­hatók. A NAGYlllÖ, a fogyasz­tók lapja szeptemberi szá­mában jelent meg a fali ta­péták tesztje, azaz a kapha­tó fajták minőségi összeha­sonlítása. A cikk tisztázza a fogalmakat, hogy milyen anyagú és típusú tapéták vannak; hová célszerű pa­pír-, és hová műanyagtapé­tát használni stb., majd szó esik a minősítés szempont­jairól is. A papíranyagú ta­péták minőségét a tartós­ság, a dörzsállóság, a fény­állóság (vagyis a fakulásra mutatott hajlandóság), a ra- gaszthatóság és a tisztítha­tóság értékelése alapján ha­tározták meg. A műanyag­tapétákat olyan külön vizs­gálatoknak i's. alávetették, amelyek elvégzését az alap­anyag indokolta. A tesztben 23 tapéta-alap­típust minősítettek (ézen be­lül több mint 80 féle mintá­zat ismeretes), amelyből há­rom volt műanyagtapéta. Közöttük hazai, NDK-beli, csehszlovákiai és romániai termékek is szerepeltek. A minőségről alkotott össz­kép kedvező, mert „közepes” minőségűnél rosszabb tapé­tát nem találtak a KERMI szakemberei, tizenháromról pedig „kiváló” minőségi bi­zonyítványt állítottak ki. Ezek az eredmények főként laboratóriumi méréseken és vizsgálatokon alapulnak, a lap azonban szükségesnek tartotta, hogy a tapétával foglalkozó gyakorlati szak­emberek véleményét is ki­kérje. A laboratóriumi és a gyakorlati tapasztalatok az esetek többségében egyező eredményt adtak, egy ter­méknél azonban (éppen egy olyannál, amelyik a labora­tóriumban „kiváló”-nak bi­zonyult) teljesen ellentétes volt a két vélemény. E ter­méket (a Romániában ké­szülő, CTC elnevezésű mű­anyagtapétát) például a Javszer — az egyik legna­gyobb tapétázó vállalkozó — általában el sem fogadja, mert tapasztalatai szerint nem tud vele elfogadható munkát végezni. A teszt mellett a NAGYÍ­TÓ tanácsokkal is szolgál a tapétázott falak időnként szükséges tisztításához, s kü­lön ír a tapétázást vállaló jelentősebb vállalatokról, szövetkezetekről, • az egy­mástól erősen eltérő válla­lási árakról, valamint a ta­pétázó cégek „saját beszer­zésű” — kiskereskedelmi forgalomban nem kapható — tapétáiról. R. P. Ir i i ........ ........... jmmmmmamm I I III I I11 I I Jii WI jvr’.^•fV?'V; tfc’'V

Next

/
Thumbnails
Contents