Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-28 / 228. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 28. Befejezte munkáját a szovjet alkotmánybizottság Leonyid Brezsnyev felszólalása Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének vezetésével tegnap a moszkvai Kremlben megtartotta soron következő ülését a szov^ jet alkotmánybizottság. A bizottság megvitatta az alkotmánytervezetet, egyetemben az össznépi vita során felmerült javaslatokkal, módosításokkal, és megvonta az eddig végzett munka mérlegét. Az ülésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, aki egyben a bizottság elnökének tisztét is betölti. „Az. alkotmánybizottság — mondotta Leonyid Brezsnyev — igen alkotó, eredményes munkát végzett, s mintegy a szovjet alkotmány előkészítésével összefüggő egész munka szervezőjének szerepét töltötte be. A munka pedig, amint ezt Önök is tudják, nem volt kevés. Az egész párt, az egész szovjet nép részt .vett államunk alaptörvényének megvitatásában. A szovjet nép teljes támogatásáról és jóváhagyásáról biztosította a vitára bocsátott dokumentum tartalmát. Ami pedig a javaslatokat illeti, a közvetlenül a tervezet szövegére vonatkozó javaslatokat alaposan áttanulmányozták az alkotmányozó bizottság titkárságán. A titkárság munkájába bevontunk neves pártmunkásokat, tanácsi dolgozókat, a különböző szakterületek tudósszakembereit, az állami intézmények és a társadalmi szervezetek munkatársait.” A szovjet alkotmánybizottság a keddi ülésen teljes mértékben elfogadta a Leonyid Brezsnyevnek az össznépi vita eredményeit összegező beszédében elhangzott megállapításokat és következtetéseket; az össznépi vita eredményeként eszközölt pontosításokkal, kiegészítésekkel és módosításokkal jóváhagyta a Szovjetunió alkotmányának (alaptörvény) tervezetét; a Szovjetunió alkotmánytervezetét a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elé terjeszti, hogy ezt követően a tervezet a Legfelsőbb Tanács ülésszaka elé kerüljön. A Nagy Október jubileumán KGST ünnepi ülésszak — A KGST tagországainak együttműködése az októberi forradalom nagy internacionalista hagyományait folytatja, a gyakorlatban valósítja meg a szocialista nemzetek szoros testvéri szövetségének lenini eszméit — jelentette ki Kosztantyin Ka- tusev. az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az ország állandó KGST-képvi- selője azon az ünnepi tudományos tanácskozáson, amelyet a KGST titkársága és a Szovjetunió tudományos akadémiájának a szocialista viliágrendszer gazdaságával foglalkozó intézete hívott össze. A kedden Moszkvában megnyílt tanácskozás témája: október és az újtípusú nemzetközi gazdasági kapcsolatok. Katusev hangsúlyozta: a szocialista világrendszer története vitathatatlanul bizonyítja, hogy a szocialista forradalom és az új társadalom létrehozásának alapelvei, amelyeket a marxista-leninista tudomány tárt fel, s elsőnek az októberi forradalom országában valósítottak meg, azonosak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az egyik ország tanasztalatait dogmatikusan kell lemásolni, mechanikusan kell alkalmazni más orszgokban. „A testvérpártok, mélyrehatóan elemezve a szovjet tapasztalatokat, összehasonlítva azokat a szocialista közösség más országainak tapasztalatával, átgondoltan és alkotó módon alkalmazzák az általános elveket, saját különleges feltételeiknek megfelelően fejlesztik tovább, konkretizálják azokat” — hangoztatta. Az ünnepi tudományos ülésszakon előadást tartott Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója, az MSZMP KB tagja. Előadásának témája a szocialista országok gazdasági együttműködése volt. Az újtípusú együttműködés területén kiemelkedő, példamutató szerepe van a Szovjetunióval kialakított kapcsolatoknak — mondotta többek között Lakos Sándor és részletesen ismertette a magyar—szovjet gazdasági együttműködés eredményeit. * * * Tegnap két nagyszabású ünnepségre került sor a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója alkalmából: Lenigrádban a szovjet békemozgalom képviselői találkoztak, Moszkvában pedig a baráti társaságok szövetsége kezdte meg ünnepi tanácskozását. Mindkét ülésszakon azt méltatják, hogyan hatott az októberi forradalom a világ helyzetére, a népek közötti új típusú kapcsolatok kialakítására. TOKIO A Japán Szocialista Párt Tokióban folyó 41. kongresz- szusa tegnap úgy határozott, hogy az eredetileg két napra tervezett tanácskozás munkáját egy nappal meghosz- szabbítja. ' A döntésre az szolgáltatott okot, hogy a párt egyik tisztségviselője, aki a törvényhozás felső házának is tagja, valamint két másik parlamenti képviselő bejelentette kilépését a Japán Szocialista Pártból. BEJRUT Tegnap Libanonban, az ország déli részében hosszú idő óta folyó heves harcok után, megtartották a hétfőn életbe lépett tűzszünetet. A Magyar Távirati Iroda tudósítója, aki a helyszínre utazott, meggyőződött arról, hogy a térségben hétfőn délután és kedden felélénkült az utak forgalma is, és né- hányan a térségben lakók közül — akik a harcok miatt elhagyták lakhelyüket — megkezdték visszatelepülésüket. BONN Az NSZK-ban és Hollandiában a nyilvánosság teljes kizárásával, de változatlanul nagy erővel folyik a nyomozás Hanns-Martin Schleyer elrablói után. A 22. napja a terroristák fogságában levő nyugatnémet gazdasági vezető ügyében új fejleményeket még nem hoztak nyilvánosságra. GENF A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége tegnap Genfben felújította a tárgyalásokat a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak és rendszereinek betiltásával kapcsolatos kérdésekről, S ezzel összefüggésben a sugárfegyverek betiltásáról. A tárgyalóküldöttségeket Viktor Lihacsov, és Adrian Fischer, az ENSZ leszerelési bizottságában résztvevő szovjet, illetve amerikai képviselő vezeti. NEW YORK Púja Frigyes külügyminiszter kedden New Yorkban találkozott Jósé de La Radbill perui külügyminiszterrel, s a két ország kapcsolatairól, az ENSZ közgyűlésen napirenden szereplő fontosabb kérdésekről ta- ncskozott vele. Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésén Andrej Gromiko, ai SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere tegnap beszédet mondott az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszakának plenáris ülésén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának évében a Szovjetunió külpolitikájának békés céljai és humánus elvei államunk alaptörvényévé válnak — állapította meg. Ilyen minőségben fogja megerősíteni őket a Szovjetunió új alkotmánya. Néha olyasmit hall az ember, hogy az enyhülés elvont kategória, s állítólag senki sem tudja igazán, mit is jelent. Az ilyesfajta elmélkedésekben sok mesterséges és hamis elem van, s ha voló- ban arra van szükség, hogy pontosan meghatározzuk, mit ért a Szovjetunió az enyhülésen, ezt a lehető legtekintélyesebb módon tette meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökségének elnöke. „Az enyhülés — mondotta Brezsnyev ez év januárjában elhangzott tulai beszédében — mindenekelőtt s a „hidegháború” leküzdése, az államok között a normális és egyenletes kapcsolatokra való áttérés. Az enyhülés az országoknak azt a készségét jelenti, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, ne fenyegetésekkel és kardcsörte- téssel, hanem békés eszközökkel a tárgyalóasztalnál rendezzék. Az enyhülés meghatározott mértékű bizalmat jelent és azt a képességet, hogy tekintetbe vegyük egymás jogos érdekeit”. Nem engedhető meg — hangsúlyozta Gromiko —, hogy az enyhülési politika egy helyben topogjon, még kevésbé engedhető meg e politika visszafejlődése. Az új fegyverfajták létrehozásának veszélyével kapcsolatos kérdéseket érintve Andrej Gromiko kijelentette: véleményünk szerint az ENSZ-nek erélyesen követelnie kell, hogy a tagállamok hagyjanak fel az új fegyverek és tömegpusztító fegyverrendszerek, köztük a neutronbomba termelésével kapcsolatos tervekkel. Mielőbb felújítani a genfi konferenciát A Szovjetunió a maga részéről továbbra is minden tőle telhetőt megtesz egy olyan közel-keleti rendezésért, mely megerősítené e térségben a tartós békét, s nem károsítaná meg a térség egyetlen népének, egyetlen államának jogait vagy érdekeit sem. Országunk e magas fórumról ismét kijelenti: mi védelmezői voltunk és maradunk az arabok igaz ügyének, kiknek földjeit törvény- ellenesen ragadták el és fegyveres erővel tartják birtokukban. Ezeket a földeket feltétel nélkül vissza kell adni az arab népeknek. A Szovjetunió állást foglal a genfi békekonferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett valamennyi érdekelt fél teljes jogú részvételével, ide értve a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet képviselőit is. Különleges érzelmekkel üdvözöljük a Vietnami Szocialista Köztársaság belépését az ENSZ-be. Diadalmaskodott az igazság: az egységes szocialista Vietnam elfoglalta az őt jog szerint megillető helyet szervezetünkben. Az ENSZ-hez következetes békepolitikát folytató nagy ország csatlakozott. Tiszta szívvel köszöntjük vietnami barátainkat. Szovjet—amerikai viszony A Szovjetunió és az Egyesült Államok ' viszonyáról szólva Gromiko egyebek között a következőket mondotta: mi az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink javítása, a szovjet— amerikai együttműködés mellett vagyunk, népeink és a béke érdekében. De ugyanilyen határozottsággal kijelentjük: ehhez nem elegendőek az egyik fél erőfeszítései. Carter elnöknek az Egyesült Államok Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainak javítását érintő kijelentéseire válaszolva Leonyid Brezsnyev azt mondotta, hogy ha az Egyesült Államoknak szándéka e kijelen- * téseket a gyakorlati cselekedetek nyelvére fordítani, mi a magunk részéről szorgalmazni fogjuk a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését. A Szovjetunió számára, s meggyőződésünk szerint nemcsak a mi számunkra — folytatta Gromiko — az enyhülés elmélyítéséért vívott harc egyidejűleg a nukleáris konfliktus veszélyének teljes megszüntetéséért vívott harcot jelenti. Nevezetesen az enyhülés körülményei között sikerült megvalósítani néhány nagyszabású akciót a nukleáris veszély csökkentése céljából. Ki kell emelni ezzel ösz- szefüggésben a nukleáris háború megakadályozásáról szóló 1973. évi szovjet—amerikai megállapodást. Mindazonáltal még jóval több a tennivaló, mint amit eddig elértünk. Felhívjuk az ENSZ-et és annak tagországait: folytassák és fokozzák erőfeszítéseiket, hogy lépésről lépésre csökkentsék, majd teljes mértékben kizárják az emberek életéből a nukleáris háború veszélyét. Két dokumentumtervezet Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról tartott tárgyalások befejezése óriási jelentőségű volna a két ország és a világ valamennyi népe számára. Közelmúltbeli washingtoni találkozói eredményeként sikerült bizonyos haladást eb érni a felek álláspontjának közeledésében. Még mindig maradnak azonban egyeztetést igénylő kérdések. Most a legfontosabb a tárgyalások sikeres, halogatás nélküli befejezésének biztosítása. Az ENSZ kötelessége — folytatta Andrej Gromiko — felhívni az összes államokat arra, hogy emeljenek áttör- hetetlen falat a tömegpusztító fegyverek és fegyver- rendszerek újabb fajtáinak megjelenése elé. A Szovjetunió kormánya jelentette ki a külügyminiszter — az enyhülés stabil jellegének biztosítása és a nukleáris háború megakadályozása érdekében indítványozza, vegyék fel az ENSZ-köz- gyűlés 32. ülésszakának napirendjére fontos és sürgős kérdésként „a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről és megszilárdításáról, a nukleáris háború veszélyének megakadályozásáról” szóló kérdést. A Szovjetunió egyidejűleg megvizsgálásra a közgyűlés elé terjeszt 'két dokumentumtervezetet „a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséről és megszilárdításáról szóló deklaráció” és a „nukleáris háború veszélyének elhárításáról szóló határozat tervezetét.” Reméljük — mondotta Gromiko —, hogy az ülésszak figyelmesen megvizsgálja ezeket az okmányokat, s megfelelő felhívással fordul a világ minden országához. A jelenlegi nemzetközi helyzetben ez kétségkívül elősegíti majd a népek biztonságát szolgáló erőfeszítések fokozását és kiszélesítését. A Szovjetunió külügyminisztere végezetül aláhúzta, hogy országa fáradhatatlanul folytatni fogja tevékenységét a béke érdekében és idézte Leonyid Brezsnyev nemrégiben elhangzott szavait arról, hogy „a Szovjetunió mindig tevékeny részvevője lesz bármely tárgyalásnak, bármely nemzetközi akciónak, mely a békés együttműködés fejlesztését és a népek biztonságának erősítését szolgálja”. „Kezén-lábán gúzsbaköti” A z oroszországi eseményekről természetesen sokat beszéltek és írtak világszerte. De senki olyan világosan nem látta a lényeget, mint a svájci emigrációban élő Lenin: azt, hogy február csak a kezdet. „Munkások! Elvtársak! — kezdődik március 12-én kelt levele. — Amit azok a szocialisták, akik hívek maradtak a szocializmushoz és nem mámorosodtak meg a vad, állatias háborús hangulattól, előre láttak — beteljesedett. Kitört az első forradalom, amelyet a különböző országok kapitalistái között folyó rabló világháború szült... A kormány mind a néphez intézett kiáltványban, mind Miljukovnak Oroszország külföldi képviselőihez intézett táviratában kijelentette, hogy hű marad minden nemzetközi szerződéshez ... Ezeket a szerződéseket a megdöntött cár kötötte. A kormány nem meri nyilvánosságra hozni ezeket a szerződéseket, először, mivel az orosz, angol és francia tőke kezén-lábán guzsbakö- ti; másodszor, mivel fél a néptől, amely ízekre szedné Gucskovékat és Miljukovékat, (az Ideiglenes Kormány hadügy- és külügyminisztere — a szerk.), ha megtudná, hogy a kapitalisták további öt vagy tízmillió munkást akarnak lemészároltatni a háborúban ...” Az oroszországi és a nemzetközi hangorkánból tisztán, mindenki számára érthetően csendült ki egy nyugodt, magabiztos hang, a teljes igazság hangja, — Leniné. Amit a nyugat-európai emigránsok már tudtak, még nem jutott el a Szibériába száműzött forradalmárokhoz. Részlet egy emlékiratból: „Már márciusban jártunk, de arról, hogy februrában forradalom zajlott le Oroszországban, semmiféle hírt nem kaptunk . .. Március 13-ról 14- re virradó éjjel 3 órakor kopogtattak a kunyhóm ajtaján. Felriadtam, s nyomban odasiettem, hogy ki lehet az. Kérdésemre a rendőrünk válaszolt az ajtón túlról. Tüstént kinyitottam az ajtót és beengedtem a szobába. Nagyon izgatott volt, s ahogy belépett, megragadta és szorongatni kezdte a kezemet. Először csak bambán néztem rá, sehogy se tudtam felfogni, mi történhetett. Aztán kis szünet után gratulált nekem a forradalom győzelméhez .. . Sorrajártuk az elvtársakat és nyomban kolóniagyűlést szerveztünk. A gyűlés úgy határozott, hogy engem és Szergej Pavlovot elküld Bogucsani faluba, ahol postahivatal van, ezért bizonyára megbízható és részletes híreket kapunk...” Március 18-án Dzserzsinszkij családja a következő levelet kapta: „Kedves Zoszjám és Jaszikom! Megkaptátok-e táviratomat és levelezőlapomat, amit nyomban kiszabadulásom után küldtem? Most már néhány napja itt pihenek Szokolnyiki- ban, a városon kívül, szinte falusi környezetben, mivel a forradalom és a szabadság első napjainak benyomásai túlságosan erős hatással voltak rám s a börtön csendjében annyi év alatt legyengült idegeim nem bírták ki ezt a megterhelést. Ágynak estem, de most, néhány napi fekvés után a lázam már teljesen megszűnt s egészen jól érzem magam. Az orvos sem talált semmi aggasztót és legkésőbb egy hét múlva visszatérhetek az életbe. Addig is arra használom fel az időt, hogy tájékozódjam a politikai -és pártéletről és rendezzem gondolataimat. Már elememben érzem magam . ..” Az Ideiglenes Kormány jellegéről árulkodik az a tény is, milyen köny- nyen elismerték az imperialista nagyhatalmak. Maurice Paleologue francia nagykövet naplójából: „Buchanan és Carlotti kollégáimmal hat órakor elindulok a Mária-palotába, hogy átadjam az Ideiglenes Kormány hivatalos elismerését. Ez a szép épület, amelyet I. Miklós építtetett egykor kedvenc leányának, Leuchtenberg hercegnőnek és később az Államtanács székhelye lett, már megváltoztatta külsejét. Az előcsarnokban, ahol azelőtt díszes, udvari liv- rés lakájok álltak, most lompos piszkos, szemtelen katonák lebzselnek, dohányozva a padokon . ..” A nagykövetet szemmelláthatólag idegesíti minden épkézláb orosz katona, aki nincs a fronton. „Mondom a hagyományos szavakat — folytatódik az emlékirat: — Van szerencsém közölni Önökkel, hogy a Francia Köztársaság kormánya elismeri az önök személyében, uraim, Oroszország Ideiglenes Kormányát. Ezután követem angol és olasz kollégám példáját, melegen üdvözlöm az új minisztereket és nyomatékosan utalok rá, hogy a háborút a végsőkig kell folytatni...” a történelemben példátlanul új helyzet szinte megoldhatatlan bonyolult feladat elé állította a bolsevikokat is, akiknek a szüntelen változás közepette nemcsak az Ideiglenes Kormányhoz, hanem a szocialista áramlatokhoz, a mense- vikekhez, eszerekhez, a Trockij-féle úgynevezett „Területközi Bizottsághoz”, stb. fűződő viszonyt is tisztáz- niok kellett — illetve kellett volna. Ehhez is, mint annyi más probléma megközelítéséhez, égető szükség volt Lenin bámulatos elemzőképességére, helyzetfelismerésére. A bolsevikok 47 éves vezére akkor már éjt-nappallá téve azon töprengett, hogyan juthatna haza. Ez azonban szinte lehetetlennek látszott. Harmat Endre (KÖVETKEZIK: „Végre befutott...”) OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT
