Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-22 / 223. szám
1977. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ésszerű tervszerűség UikAnt az élet bármely te- MlllEllI rületén. a pártmunkában is elengedhetetlen az előrelátás. Ezért nagy fontossága van annak, hogy a párt- szervezetek mindennapos tevékenysége átgondolt és tervszerű legyen, örvendetes, hogy ez a felismerés egyre erőteljesebben érvényesül is a pártszervezetek túlnyomó többségénél, s mindjobban áthatja törekvéseiket, fiára- dozásaikat. Talán egy kissé afféle „kötelező tiszteletadás”-nak tűnhet ez az utóbbi mondat, de hadd támasszam alá egy „elfogulatlan” szemlélő véleményével. Egyik testvérpártunk felelős pártmunkásának szavaira utalhatok, aki több itthoni pártszervezetünk munkájával ismerkedve a legelső helyen elismerően említette a tevékenységükben általa tapasztalt előrelátást. Megragadta, hogy e pártszervezetek vezetői nemcsak jelenlegi tennivalóikat ismerik, de jó előre átgondolják, milyen feladatok várnak rájuk a közelebbi-távolabbi jövőben. A munkának ez a vonása természetesen nem egyszerűen a pártszervezetek vezetőinek személyes érdemeiből következik, hanem — mondhatni — az objektív körülmények ezt valósággal ki is kényszerítik. Azok a feladatok ugyanis, amelyek ma a pártszervezetekre hárulnak, általában nem oldhatók meg tervezés, előrelátás nélkül. Az üzem- és munkaszervezés fejlesztésével, a gazdasági szerkezet korszerűsítésével például tervezés híján éppúgy nem lehet érdemben foglalkozni, mint ahogy a propagandamunka, vagy a közművelődés színvonala sem fejleszthető, ha nem rendelkezünk ehhez megfelelő helyi programmal. A hosszú távú teendők eleve megkövetelik a tervszerűséget, s mivel a pártmunkában növekedett ezek súlya, részaránya, így az előrelátásnak, a tervezésnek is fokozódott a szerepe. Sokféle területen érezhető a pártmunkában ez a folyamat. Említést érdemel például a kádermunka tervszerűségének erősödése. Ma már mind több helyen tapasztalható, hogy céltudatosan foglalkoznak az arra alkalmasnak ítélt személyek vezetővé nevelésével, az ehhez szükséges tulajdonságok erősítésével, a képzési feltételek biztosításával. így egy-egy hely megüresedése nem vált ki kapkodást, tanácstalanságot; az utánpótlás a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok soraiból statisztikai kérdés helyett természetes folyamatként mutatkozik. De hasonló tendencia érződik általában a politikai képzés, a pártoktatás szervezésénél is, amely szinte mindenütt több évre szóló tervek alapján történik. S igen erősen fokozódik a tagfelvételi munka, a párttaggá nevelés céltudatossága is, mind az egyes személyek felkészítésében, mindpedig a párt összetételének tudatos alakításában. E bariuniK és örvendetes Ken»BZO folyamatnak azonban — s erről sem hallgathatunk —, vannak bizonyos árnyoldalai. Mi tagadás, helyenként a tervezés bürokratikus és formális vonásokat is ölt, s ezzel a munka előmozdítója helyett annak fékjévé válik. A papír bűvölete ismert honi betegségünk, s még nem találták fel azt az orvosságot, mely egyszer s mindenkorra immunissá tenne bennünket vele szemben, megóvna tőle. Néhol ismét erőt és időt von el az érdemi munkától olyasféle munkatervek „gyártása”, amelyek csupán az íróasztal fiókjának készülnek, valóságos orientációt nem nyújtanak. Űjra tervbe foglalják olykor azt, amit egy másik terv már tartalmaz; avagy a pártszervezet saját programjaként megismétli, amit a gazdasági vezetés a cselekvés irányvonalaként egyszer már megfogalmazott. Készülnek tervek, amelyek végrehajtását lehetetlenség valóságosan megszervezni és ellenőrizni, mert csupán ködös általánosságokat. és formálisan mindenkire, valójában senkire sem kötelező jókívánságokat, óhajokat tartalmaznak. Van azután a terveknek egy olyan fajtája is, amely éppenúgy nem általános, hanem nagyon is konkrét, precíz, részletes, de éppen ebből a sajátosságából eredően nehezíti az adott területen a munkát. Készültek például az utóbbi időben nem egy helyen olyan, úgynevezett pártépítési tervek, amelyek szinte mérnöki pontossággal vázolták fel, kiket kívánnak felvenni az elkövetkező esztendőkben. Egy-egy ilyen terv láttán az emberben már-már olyan kép ötlött fel, hogy ha valamelyik dolgozó a pártszervezethez fordulva felvételét kérné, a pártitkár a tervbe belelapozva azt mondaná: „igen, 1981 első félévében még van egy szabad helyűnk, ide előjegy- zem”. Ez persze karikírozott túlzás, de némely ilyen terv ténylegesen alig hagyott lehetőséget az élet valóságához történő rugalmas igazodásra. U4»naHin a tervszerűség Blni|lcOiy akkor — és csak akkor — ésszerű, ha párosul a rugalmassággal. Az élet nem igazodik teljesen a legjobban átgondolt tervekhez sem, a valóság mindig vet fel olyan kérdéseket, amelyekre nem lehetett korábban gondolni. Aki igazán előrelátó, ezt is számításba veszi. Az ilyenfajta ésszerű és rugalmas tervszerűség az, ami célhoz vezet. Gy. L. Ördöngös asszonykezek Igaz, hogy a levesek ízét, zamatat többnyire a hús- és a zöldségfélék adják meg, de tészta nélkül még az Újházi tyúkleves is elképzelhetetlen. Nincs is mit csodálkozni azon, ha egy- egy nagyobb lakodalom előtt a lányok, asszonyok napokig sodorják a csigát, vágják a cérnametéltet, darabolják az eperlevelet. Van viszont, aki az öreg lebbencsre esküszik. Békés megyében a fő ételek közé tartozik a tarhonyás csirkepaprikás, a mákos, a diós, a lekváros tésztát kedvelők tábora pedig megszámlálhatatlan. S mindez akkor ízlik igazán, ha sok-sok tojásból „édesanyám gyúrta” ... Vagy legalábbis hasonlít rá valamiért. Mondjuk azért, mert — csúnya szóval élve — kézi készítésű, mint amilyen a csépai asszonyok munkája nyomán hagyja el a Szolnok megyei ZÖLDÉRT tésztaüzemét. A vasútállomás mögötti kerítést jó néhány bicikli támasztja, bizonyára odabenn se ketten dolgoznak. A szemben jövő férfi csodálkozása: „—Hát ezek a lányok, meg mit keresnek itt?” — jogosnak látszik, mert belépve körös-körül csupa fehér fejkendő hajladozik. Kispéter Antalné barátságos, picurka irodájában ugyanolyan vetkőzésre ingerlő a meleg, mint a műhely többi részében, és beszélgetni is csak kiabálva lehet. —■ Kilencféle tésztát gyártunk — mondja a vékony, őszülő hajú vezetőhelyettes. — Géppel gyúrunk és nyújtunk, ezért kell a hangszálainkat megerőltetni, a többi munkát viszont csak kézzel csinálhatjuk, hiszen termékeink ettől keresettek. Nyolc órát állni az alacsony szeletelőasztal, a mérleg vagy a dübörgő szerkezetek mellett, cseppet sem leányálom, még akkor se, ha havi 2400 forint körül van a kereset, de nem is igen nyitja ránk az ajtót 30 éven aluli. S valóban, ahogy jobban széjjelnézünk a fiatalabb korosztályok képviselőit sehol sem találjuk. o Csöndesebb helyet keresve átmegyünk az ebédlőbe. A Május 1. szocialista brigád tagjai láthatóan büszkén vezetnek be a vadonatúj szociális létesítménybe, arról azonban mélyen hallgatnak, hogy valamilyen építési hiba miatt máig se használhatják a mosdót és a zuhanyzót. Ott, ahol tisztálkodás nélkül szinte egy lépést se lehet tenni, még mindig a vödör, a kanna és a lavór az úr... Az 1970-ben létesült üzem múltjáról kérdezem őket. Akkoriban öten kezdték a munkát, mesélik, de voltak már itt kilencvenen is. Most hetvenen dolgoznak, három brigád két műszakban. í£i, hogyan került a „tésztások közé” ? Négyesi Istvánná és Olasz Mátyásné a téglagyárat, Varga Mátyásné a háztartást cserélte el az üzemért, mások a termelőszövetkezetből jöttek. Sok változat nincs, hiszen Csépán nem nagyon lehet válogatni a munkahelyekben. Igaz, nincs messze Kunszentmár- ton, ej is szipkázza a szakmára vágyó fiatalokat rendesen. o Miért, a tésztakészítés nem mesterség? Nem bizony, pe- szaktudást jócskán igényel. Hallgassuk csak Bende Istvánná brigádvezető és Szentesi Istvánné műszakvezető „előadását”: — A tojást fertőtlenítjük és a legtisztább, külön erre a célra fenntartott helyiségben verjük fel. Nyolcat keverünk hozzá egy kiló liszthez, 30 kilós adagokat gyúrunk, szinte minden víz nélkül. Ezután tíz, tizenöt percig állni hagyjuk, majd a felszeletelést követően előbb a durva, majd a finom nyújtóra kerülamasz- sza. A nagy lepedőket a szikkasztóra akasztjuk innen veszik le azok, akik késsel szeletelnek. Az apróra vágott tészta 36 órás szárítás utás kerül a mérlegre, majd zacskóba és végül a fogyasztókhoz. A vásárlók pedig hamarosan elkapkodják mind a 30 vagonnyit, ugyanis évente ennyi kerül innen a boltokba. Csak a csépai asszonyok nem vesznek belőle, hiszen mint mondják: — Az lenne még a szép, ha mi a tésztát üzletben vásárolnánk! — báli ..munkadarab** súlya 36—40 tonna Sebestyén Ferenc: Inkább a munkáról beszéljünk Pákái István: Viszik Pestre, próbálják — Ilyen feladatot ez a szolnoki gyár még nem kapott. Nem is kaphatott, hiszen ekkora transzformátor eddig összesen kettő készült a világon. Az egyik pár az Egyesült Államokban és Kanadában, a másik a Szovjetunióban működik. így tudja a szakirodalom, s majd a próba, az üzembehelyezés után válik el: a harmadik Magyarországon, Albertir- sán áll, az albertirsa—vin- nyicai távvezetéiknél. A fogadóállomás lesz ez. Vígh Sándor, a Ganz-Vili szolnoki gyárának igazgatója láthatóan büszkeséggel beszél a hatalmas műről, alkotóiról pedig melegen. Alkotók valóban: mérnökök, technikusok tervezők, szakmunkások. A vállalat kétszeres kiváló brigádja, a Petőfi Sándor lakatosbrigád azóta kicsit „reflektorfénybe” került. Azelőtt is jó munkások, igyekvő emberek voltak, de ez a feladatóriás egyszeribe ismertté tette őket a kis gyárban. — Mit mondjak erről? Inkább a munkáról beszéljünk, mint magunkról. Mert mi eddig is, gondolom ezután is tettük, tesszük a dolgunkat. Ügy, ahogyan egy tizenöt éve együtt dolgozó brigádtól elvárják. Meg ahogyan mi, magunktól! Amikor júliusban megkaptuk a rajzokat, mind a tizennégy ember azt mondta: meglesz határidőre! Sebestyén Ferenc a brigádvezető. A hatalmas transzMunkája nyomán óriás az ember formátor mellett, a 10 mega- pondos daru alatt akkora volt a zaj, hogy félrehúzódtunk, érteni egymás szavát. A brigádvezető nem szeret sokat beszélni. Pákái István, Ponyokai József, meg Magyar Sándor brigádtagok is odaültek pár percre hozzánk, hogy segítsék az „öreget”. A brigádvezető negyven éves. Mokány, barna ember. Mióta — az ötvenes évek közepén — letette a szakmunkásvizsgát, itt dolgozik. Azt mondják róla, kiváló brigádvezető, ért az emberei nyelvén. Igaz lehet, mert úgy viszik vele a szót, mintha csak maguk között beszélgetnének. — Nagy dolog, hogy Szolnokon készül ez az óriás vasszerkezet — mondja Magyar Sándor. — Ez az üzem becsületét megnöveli. — A jövő héten, ha igaz, készen is lesz, s viszik Pestre, próbálják — Pákái István úgy mondja a „ha igazt”, mintha udvarias lenne. És így van, mert Ponyokai befejezi a gondolatát: — Kész kell annak lenni, szeptember 20 a határidő. — Meg jónak is — nevet a mokány brigádvezető. Ha megállja a próbát, úgy lehet, jön a következő óriás transzformátor. Hat ilyen áll majd Albertirsán, jobban mondva hét. Hat működő, egy meg a tartalék, a biztonság miatt! Az óriás hasában most hegesztők dolgoznak. — Tömör hegesztés, — mondta az előbb az igazgató, ennek a próbájára kíváncsiak nagyon. Kívül is látható a lakatos brigád egy-egy embere. Milyen kicsi az ember, s milyen hatalmas feladatok megvalósítására kész. — Hívom a hegesztőket is — mondja Sebestyén Ferenc — nem a lakatos brigád munkája ez csupán. És se- hogyse tetszik neki, hogy beszélünk a brigádról. — önváltós brigád a miénk, két műszakban dolgozik a tizennégy ember — mondja végül is, aztán helyesbít: — Tizenöttagú a brigád, egy jó munkatársunk sajnos pár hónapja beteg, ő is megtette a magáét, mindig, amíg dolgozhatott. Gönczöl Imre. A brigádnapló előtte. A nehéz, fogós vasakkal dolgozó emberek kézlenyomatától védi a tartója. Mutatja egyben azt is: nem múzeumi tárgy a napló, gyakran felütik. Mind a tizennégy brigádtag szakmunkás, ősszel annak rendje-módja szerint jelentkeznek párt-, vagy szak- szervezeti oktatásra. VállalMagyar Sándor: Nagy dolog, hogy Szolnokon készül Ponyokai József: Szeptember 20-a a határidő nak társadalmi munkát a gyári óvodának, és kétéves szocialista szerződésük van az Abonyi úti általános iskolával. Évek óta eljárnak oda, megcsinálnak ezt, azt iskolának. Most az őszön nagy az örömük: a patronált rajból három gyerek már itt van, ipari tanuló. A Sok üzemlátogatás, a munka megszerettetése eredményezte ezt. Kezembe adják a naplót. Nézzem csak, benne van minden. Talán azt még nem ártana, ha nem felejteném el, hogy B. Nagy István hegesztő brigádja is nagyon „benne lesz” a fogadóállomás, az óriás munka eredményében. A napló megörökíti azt a nyári napot, amikor Sebes- tyénék elindultak a hírnév, a legjobbak útján: „A szolnoki gyár életében elsőként kerül gyártásra ilyen óriás vasszerkezet, mint az albertirsai 750 kw- os. Mindenki ott volt a műszaki konzultáción, a főmérnök, a MEO, a technológia. Megtisztelő feladat, — örömmel vállaljuk!” Aligha van kifejezőbb feladat, mint a Vinnyicából induló, távvezeték jelentős magyarországi bázisát, fogadóállomását megépíteni. Az ország energia szükségletének egyharmadát fogadja majd. A barátság lesz... távvezetéke S. J. Fotó: Kőhidj
