Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-16 / 192. szám
4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 16. Bemutatjuk Bereitd T. Iván akadémikust R itka és valószínűleg örömteli érzés egyetemi tanár számára diákjai között oly népszerűnek lenni, hogy a hallgatók egymás közti beszélgetéseikben csak keresztnevén emlegessék. Nos, Berend T. Iván majd egy évtizede élvezheti már a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ezt a népszerűséget, melyhez hasonlót az egyetem történetében tán csak rektorságban elődje és mestere, „Zsiga bácsi”, azaz Pach Zsigmond Pál akadémikus ért el annak idején. Berend T. Iván 1930-ban született, Budapestén. Már egyetemi tanulmányait is „rendhagyó” módon végezte: először két évig a közgazda- sági egyetem hallgatója volt, majd „váltott”: átment az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemre, egyszerre tette le két év vizsgáit, és egyszakos történészként diplomázott. Egyetemi doktori címét viszont ismét csak a „közgázon” szerezte meg, ahol már diákkorában dolgozott á gazdaságtörténeti tanszéken, munkatársaival és barátaival, Ránki Györggyel és Szuhay Miklóssal együtt. Itt már „múltja” volt, hiszen az egyetem, „hőskorában”, 1950- ben, másodéves hallgatóként státusszal, akkor komolynak számító 600 forint havi fizetéssel dolgozott a tanszéken, mint könyvtárkezelő — sőt: hallgatóként vizsgáztatott is. Életében, pályáján, szinte mindent egy lépéssel korábban tett, mint az elvárható. 16 évesen már helyezett volt az országos történelmi tanulmányi versenyen, érettségi előtt az egyetem gazdaságtörténeti szakkörében dolgozott'. Ez a „megelőzés” később is folytatódott: 1953-ban jelentkezett aspirantúrára. Nem fogadták el. „Korai még” — mondták. Nem is jelentkezett többé. Ügy vélte: egyedül is fel tud készülni kandidátusi címe megszerzésére. Ránki Györggyel, állandó szerző- „ikerpárjával” már utolsó egyetemi évükben készen voltak első könyvükkel, az 1955-ben megjelent „Magyar ipar 1900—1914” című kötettel. Ez a XX. század magyar gazdaságtörténetével foglalkozó legelső munkák egyiké volt. Mi inspirálta e sajátos szakterületre? Pach Zsigmond Pál, a Történettudományi Intézet akkori igazgatóhelyettese vonta be a két diákot az intézet akkor létrehozott nagy munka- közösségébe, amelynek célja: a polgári történetírástól eltérő módszerekkel, közös munkával feltárni a XIX. és a XX. század magyar gazdaságtörténetét. Hogy, hogy nem, a közös munkából nem sok lett, de Berend T. Ivánt és Ránki Györgyöt ez a megbízás hozta végleg össze. Már 1950-ben levéltárakban, sőt, a még össze sem szedett anyagokat a Hitelbank és más intézmények pincékben heverő irattáraiban gyűjtötték. És a téma, csakúgy, mint a társszerzőség, tartósnak bizonyult. 1958-ban védte meg végül is kandidátusi címét. Témája: Magyarország gyáripara, 1933—1944 között. Ez is közös munka volt, Berend T. Iván az 1938—1944 közötti időszakból védett, a „másik feléből” pedig Ránki György. 1960-ban jelent meg „Magyarország a német fasizmus életterében” című harmadik könyvük, s a három munkáért együtt kapták meg 1961- ben a Kossuth-díjat. 1963-ban védte meg Berend T. Iván akadémiai doktori értekezését, amely az újjáépítéssel, és a nagytőke ellen 1945— 1948 között vívott harccal foglalkozott. A Magyar Tudományos AKadémia 1973-ban választotta levelező tagjává. Székfoglaló témája: A vállalatfejlesztés útjai és sajátosságai a XX. ■századi magyar iparban. Ez a téma már jelezte a szerző a jelenhez fűződő érdeklődését, amelyet több, a gazdaságtörténet jelenig ívelő folyamatát vizsgáló munkája is fémjelzett. Időközben egyetemi pályája is egyenletesen ívelt: 1959- ben a közgazdaságtudományi egyetem általános közgazdaságtudományi karán dékánhelyettessé, majd az 1962— 1965-ös ciklusra dékánná választották. Egyetemi tanári címet 1964-ben kapott, 1967- ben lett a gazdaságtörténeti tanszék vezetője. 1973-ban kezdte meg első hároméves rektori ciklusát, most már a második ciklusban tölti be az egyetem rektori tisztét. Min dolgozik most? Inkább dolgoznak. A szerzőpáros már egy évtizede kiterjesztette „működési területét”: nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi gazdaságtörténet izgalmas fejezeteit kutatják. Közép- és Kelet-Európa XIX—XX. századi gazdaság- történetét taglaló kötetük 1969-ben jelent meg. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, már két amerikai kiadásban is megjelent, rövidesen napvilágot lát a japán és az olasz kiadás is. Tavaly pedig újra kiadták magyarul is, de ezúttal közel kétszeresére bővült terjedelemben, a társadalomtörténetet is feldolgozva. „A magyar gazdaság száz éve” című összefoglaló kötetüket Olaszországban és Angliában is kiadták. A külföldi kiadásokkal együtt eddig 15 kötete jelent meg. Nemcsak a módszer, a tudományos szemléletmód is új Berend T. Ivánnal. Erre utal az MTA májusi közgyűlésén tartott vitaindítója: a „Mai gazdaságpolitikánk — történeti öszefüggésben” című előadásában többek között arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaságpolitika a mai helyzetben csak akkor tud a jövőre felkészülni, ha az infrastruktúra fejlesztésében, irányítási-vállalkozási feltételekben és nem utolsósorban az oktatáspolitikában is megalapozza a rugalmas gazdasági reagálás alapjait. Nem lehet úgy nézni: menynyit tud „juttatni” a gazdaság az oktatásnak, mert egész jövő gazdaságpolitikánk attól is függ, hogy az oktatáspolitika, az oktatási rendszer a rugalmassághoz kellő szellemi kapacitást biztosít-e? E téma összefüggéseit az MTA közoktatási bizottságában évek óta végzett munkájával, a középiskolai reform előkészítése során kutatta. Emellett elnöke a Magyar Történelmi Társulatnak, mintegy tíz éve vesz részt a gyakorlati gazdaságpolitikai munkában, és komoly nemzetközi tisztséget is betölt: a Béke-világtanács elnökségének tagjává választották. Ilyen hatalmas munka, sokirányú elfoglaltság mellett magánemberként van-e különösebb kedvtelése, hobbyja? A munkája. És mintha családi élete is ezt igazolná: felesége politikai gazdaságtan és történelem szakos tanár, nagyobbik lánya egyetemi hallgatóként szakdolgozati témájául a gazdasági fejlettség és az oktatási rendszerek összefüggését választotta, de már ötödik általánosba járó kisebbik lánya is különleges tanári dicséretet kapott kedvenc tárgyából, a történelemből. Hiába, a példa ragadós ... Szatmári Jenő István A formatervezés nem luxus A kép elSterében látható „Sofia 31” típusú hordozható tv- készttlék nem konstrukciós újdonságként került lencsevégre, hanem a bulgáriai ipari forma- tervező központ munkatársainak egyik első alkotásaként. Világszerte egyre inkább tudatára ébrednek az ipari és kereskedelmi szakemberek, hogy a formatervezők közreműködése nélkül nem lehet teljes a gyártmányfejlesztés. Sokáig tartotta magát az a szemlélet, hogy az új gyártmány külső formáját is a tervező mérnöknek kell kialakítani. Később aztán kiderült, hogy ez szerfölött ráfizetéses megoldás. A szakszerűen tervezet* ipari termék ugyanis mindenkor praktikusabb a használó számára és sokkal tetszetősebb is. Tehát az áru nagyobb keresletre számíthat. A gyártmánytervező nem azonos a formatervezővel. de egymás tevékenységét ki kell egészíteniük. Az ipari formatervezéskor nem az elavult, esetenként gyenge minőségű korszerűtlenül előállított áru „felruházásáról”, „kozmetikázásáról” van szó, hanem a tartalom és a forma, a funkció és az esztétika összhangjáról. Egyáltalán nem mindegy, hogy otthonunkban. munkahelyünkön milyen tárgyak, berendezések között élünk, s nem lehet közömbös, hogy az évente megjelenő sok-sok ezer új termék milyen köntösben jut el a felhasználóhoz a fogyasztóhoz. Bizonyított tény, hogy szívesebben dolgozik az ember egy tetszetős, praktikus formájú és kezelésű szerszámgéppel, mint például egy „kiszolgált” masinával. Az egyébként lélekölő háztartási munkához is szive- sebben hozzáfog az ember a jól kézhez álló porszívóval, konyhagéppel stb. Térhatású tervezés Egy nagy létesítmény létrejöttét a rajzdokumentáció elkészítése előzi meg. E tervek elkészítése tetemes összegekbe kerül. Érthető, hogy a tervezés meggyorsítására, költségeinek csökkentésére törekszenek, ugyanakkor a tervezés biztonságát is fokozni akarják. ^Kellemetlen meglepetés, ha csak a kivitelezés során derül ki, hogy például a daru pályáját egy oszlop keresztezi, vagy véletlenül ugyanarra a helyre tervezték a gőzvezetéket és a nagyfeszültségű kábelt. A léptékhű modell (makett) nagyon alkalmas arra, hogy a tervet kiemelve a papír síkjából a három dimenzióba, segítsen megoldani a problémákat, mielőtt azok még a valóságban megjelennek. Úgyszólván képtelenség a hagyományos tervekben elbújtatott számtalan változót úgy látni egyszerre, mint ahogy azok a • makett kicsinyített valóságában szemléletesen elénk tűnnek. A makett egy pillantással átfogható áttekintést ad az egész bonyolult létesítményről, követni lehet rajta az egyes üzemrészek célszerű elhelyezését és csoportosítását, a csővezetékek, közlekedési útvonalak legkedvezőbb nyomvonalait. Radírgumi és az egymásra hivatkozó rajzok kínos összekeresgélése nélkül két ujjal meg lehet fogni egy épületet és odább lehet helyezni, ha a célszerűség vagy az esztétikai szempontok úgy kívánják. Az építész, a technológus- a mélyépítő, az energetikus és a közgazdász egyszerre ülhetik körbe a háromdimenziós miniatürizált létesítményt, hogy megtanácskozzák annak célszerűségét. A megbeszélésről nem készül sok oldalas jegyzőkönyv, hanem a modellt nyomban korrigálják. . Csúcsukra állított 1 lakókockák Szökőárak előrejelzése Befejezte munkáját az a szovjet—amerikai közös expedíció, amelyet .a két ország közötti tudományos és technikai együttműködési egyezménynek megfelelően szerveztek. A tudósok két hónapon át folytattak megfigyeléseket a Kuril-szigetek erős szeizmikus tevékenységéről ismert részén. A kapott adatokkal megoldhatóvá válik a szökőárak előrejelzése. Ezek az óriási hullámok víz alatti földrengések következtében keletkeznek. és ha alacsony fekvésű partszakaszra zúdulnak, mesz- szire behatolhatnak a szárazföldre. ahol nagy károkat okozhatnak. Régészeti kutató központ az Bzurparton Franciaországban létrehozták a Régészeti Kutatások Központját, Antibes mellett jel is avatták ennek az archeológiái centrumnak az első épületét. Az új központnak az a fő célja, hogy a különböző földrajzi területeken dolgozó különböző korszakokra (prehisztorikus kor, ókor, középkor) specializált régészeket összegyűjt- sék. A tervek szerint központi dokumentációt is nyitnak és a régészek munkáját jól felszerelt fizikai és kémiai laboratóriumokkal segítik. Az antibes-i régészeti központ munkatársainak lehetőségük nyílik más tudományágak képviselőivel is a szoros együttműködésre. A szakemberek arra törekedtek, hogy a kelet-afrikai, a délkelet-ázsiai és az iszlám kultúrterületeken dolgozó régészeket egyesítsék- Ezt megelőzően volt egy olyan elképzelés, hogy külön kelet-afrikai, külön iszlám, illetve délkelet-ázsiai kutató központokat hoznak létre. Azután egy urbanizációs terv született — „Sophia— Antipolis” néven — ennek keretében alakult ki az antibes-i központ, amelyet a francia szakkörök nemzetközi centrumává szeretnének kifejleszteni. Az új régészeti kutató központ gyönyörű környezetben fekszik az Azúrparton fehér sziklák, fenyőfák között. Az épületből rálátni a tengerre- Előny még. hogy nem lesznek közlekedési nehézségei sem. Egy holland építész „hadat üzent” a függőleges falaknak, amikor a képen látható módon tervezett meg egy lakóházat. A különös építményben a három lakószinten összesen 105 négyzetméternyi lakótér van, s ehhez járul niég az alagsorban rendelkezésre álló terület. A kocka alsó részében, ahol a csúcsból a lapok szétágaznak, úgy érezhetik magukat a lakók, mint egy tölcsérben; egészen fönt pedig sátorszerű a tetőzet. A lakókocka egy üreges vasbeton oszlopon áll, ebbe építették bele a lépcsőfeljárót. Aki ezen felmegy, az alsó lakószintre lép be, amely egy viharba' került hajó benyomását kelti; a falak -és az ablakok ugyanis felfelé kiszélesedően ferdék. Ezzel szember a két felső szint befelé hajló falfelületeivel inkább padlástérlakásokra hasonlít. Csak a zuhanyozó' —, amely a beépített konyhával együtt a ház tengelyében, a vizesblokk két o^alán foglal helyet — maradt függőleges falú ebben a modern „elvarázsolt kastélyban”. Az ég felé nyíló ablakon, felső szinteken, a hatszögletű alaprajz csúcsában lévő kis helyiség „duzzogónak” éppúgy kiképezhető, mint kis barkács- műhelynek, „lombkunyhónak”, vagy csillagnézőnek, . A csúcsára állított lakókocka ötlete egy azok közül, amelyek gyökeresen szakítani akarnak a hagyományokkal. Több évvel ezelőtt már gyorsan múló szenzációt keltett a gömbház tervé. Kiderült róla, hogy nem több érdekességnél, egyszerűen játék a formákkal. Maradandóan tartós sikerre majd egy olyan megoldás számíthat, ami tömeggyártásra alkalmas, praktikus, olcsó és tetszetős lesz. Az időnként felbukkanó építészeti furcsaságok — amilyen ez az „élőfa-ház” is — a felsorolt követelmények közül csak egynek-egynek felelnek megA magyar tudomány arcképcsarnokából
