Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

1977. augusitus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 kuliámiióMávi Törvénykönyv Szolnok megyei példát ta­lált sorozatához a múlt héten Szigethy Anna és Kapás Irén. Műsoruk címe alatt ez állr Én építkezem, te építkezel, ő engedélyezi. A példa a jász­sági községből érkezett. Idős telkes gazda, háztulajdonos kereste föl a rádiót panaszos levelével. Szomszédja minden külön megbeszélés nélkül úgy nagyobbította meg házát, hogy ezáltal — a panaszos úgy véli — lakóháza értékte­lenebb lett. És az is zavaró, hogy a szomszédék új, magas teraszáról pontosan átlátnak az ő házába, udvarába. A községi tanács először igazat adott a panaszosnak, de a já­rási hivatal nem. Így tehát maradt a rádió, ahol elmond­hatta, s ahonnét orvoslást re­mél bajára. A Törvénykönyv című mű­sorban neves jogtudósok, szakértők foglalkoznak most az építkezések körüli viták­kal, az engedély nélküli épít­kezések elszaporodásának okaival. Tulajdonképpen se­gítség, , útmutatás amit el­mondanak mindenkinek, aki éppen a nyári hónapokban fog hasonló tervek megvaló­sításához. Ez a műsor ked­denként, 13—14 óra között hallható a Kossuth adón. Kóruspódium Pénteken Szolnok megyei kórusok műsorát hallhattuk a Kossuth rádió műsorában. A kisújszállási, s a karcagi művelődési ház ifjúmunkás-, illetve munkáskórusa kelle­mes perceket szerzett Kodály és Bartók műveivel. A hét másik zenei esemé­nye Petrovics Emil Jónás könyve című oratóriuma volt,' a harmadik műsorban. Röviden A változatlanul népszerű Táskarádióban vasárnap Tamkó Sirató Károly is meg­szólalt, kamaszkoráról be­szélt. Kamaszkora pedig Me­zőtúr városában zajlott, amelyről sok szeretettel, em­lékezéssel szólt. A múlt héten két riporter is megszólalt „főszerepben”. Hétfőn este Szilágyi Jánost hallottuk, aki mint a lánya apja mutatkozott be. Szilágyi előre elmondta, hogy nem gügyögni akar, nem csoda­gyereket mutogatni, hanem azt, hogyan látja őt az öt­éves gyerek. Nem biztos, hogy ez a szándék sikerült... Va­sárnap Vitray Tamásé volt egy órára a műsor. Kemény játék volt, meghívottakkal, szópárbajokkal, amelyben megszólalt a sorozatszerkesz'- tő Szilágyi János is. Vélemé­nyek hangzottak el pro és kontra a riporteri hivatásról, a kétévtizedes Vitray-pálya tapasztalatairól. Különben a héten a Bala­ton is főszereplő volt a rádió műsorában. Szinte minden napra akadt egy-egy olyan műsor, amely a magyar ten­gerről szólt. A Balaton volt a témája a Rádiónaplónak csütörtökön, vasárnapi kü­lönkiadásában a Csúcsforga­lom is Siófok, Tihany part­jain „evezett”. Ráadásul az­nap a Rádiólexikon is külön­kiadásban, ugyancsak a Bala­ton partjáról jelentkezett. S. J. Folklór esték „Folklór esték” kezdődtek vasárnap a Miskolci Gárdo­nyi Géza Művelődési Ház­ban. Első alkalommal öt együttes — a Tardi pávakör, a Domaházi trió, a Zemplén népi együttes, • a diósgyőri Vasas néptáncegyüttes és a Cigándi gyermekkórus — szerepelt. Zrínyi­ünnepségek Nvelvészkongresszus lesz Nyíregyházán Augusztus 23-27-e között rendezi meg a Magyar Tu­dományos Akadémia Nyelv- tudományi intézete és a Magyar Nyelvtudományi Társaság a magyar nyelvé­szek III. nemzetközi kong­resszusát Nyíregyházán. Amint Szűts László, a kongresszus szervező bizott­ságának titkára elmondta az MTI-nek, az első hasonló jellegű rendezvényt 1966- ban Debrecenben tartották. A világ minden részéből a kongresszusra érkezett, a magyar nyelvvel foglalkozó tudósok, szakemberek akkor a magyar nyelv történetéről és rendszeréről tanácskoztak. Debrecenben született a dön­tés, hogy a jövőben nem al­kalomszerűen hívják össze a konferenciát. Az 1972-ben megtartott tudományos ülé­sen már szűkítették a téma­kört: a jelentéstan és a sti­lisztika kérdéseiről hangzot­tak-el előadások, viták. Ezen a kongresszuson született a határozat, hogy öt év múl­va — tehát az idén — a ma­gyar nyelv grammatikájáról, a történeti, a leíró nyelv­tan és a nyelvoktatás kér­déseiről rendezik meg a har­madik találkozót. A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusá­nak elnöke Benkő Loránd akadémikus. A kongresszus együttes ülésén a magyar nyelv története kutatásának helyzetéről, eredményeiről tart előadást. További elő­adások elemzik a magyar le­író nyelvtani kutatások hely­zetét és feladatait, a nyelv­tan helyét a magyar szakos egyetemi és főiskolai hall­gatók képzésében, a magyar nyelvtan helyét a közokta­tásban. A szekcióüléseken a magyar nyelvvel kapcsola­tos legkülönbözőbb kérdé­sekről esik majd szó. ­A kongresszus a 240 hazai nyelvészen kívül a világ 16 országából mintegy hatvan külföldi tudóst, kutatót vár­nak. Amerikától Japánig számos, a magyar nyelvvel, annak történetével foglalko­zó szakember tart majd előadásokat. A programban csaknem 150 felszólalást je­leztek. Jelen lesznek a Szov­jetunió, Csehszlovákia, Ro­mánia, Jugoszlávia, az NDK legjelentősebb nyelvészei, tudósok érkeznek Lengyel- országból, s Nyugat-Európa számos országából. (MTI) Szigetváron megkezdődtek az előkészületek a várdS ha­gyományos emlékünnepségé­re: az 1566-os hősi várvéde­lem évfordulójára. Hazánk­ban ez a legrégibb világi jel­legű ünnepély — 1833 óta minden évben megemlékez­nek a szigetváriak Zrínyi Miklósról és várvédő vitézei­ről. Szeptember 11-én egészna­pos eseménysorozattal adózik a város népe az évforduló­nak. Az ''úgynevezett belső várban — Zrínyi kirohanásá­nak színhelyén — felidézik majd a 411 évvel ezelőtti ese­ményeket. A TIT tudományos ülést rendez Saigetváron a történelmi hagyományok és a szocialista hazafiság témájá­ról. A több mint hatszáz ta­got számláló várbaráti kör közgyűlésen emlékezik 1966- ra. A Zrínyi-emlékünnepséget összekapcsolják egy másik évfordulóval: a szigetvári kó­rusmozgalom centenáriumá­val. 1877-ben alakult az első énekkar a városban és attól kezdve mindig működött kó­rus, amely egybegyűjtötte a dalszerető polgárokat. A cen­tenárium alkalmából kiállí­tás nyíl'k: bemutatjálra száz­éves kórusmozgalom relik­viáit és a ma működő Tinódi kórus szerepléseinek emlé­keit. Barátok között a betegekért — A kis doktor? A bel­gyógyászatra indult, de le­het, hogy azóta a sebészeten, vagy a laboratóriumban van. Ha vége a vizitnek, már út­nak indul, mindig megy, minden osztályon megfordul naponta többször, tudni és látni akar mindent. Alacsony termetű, vé­kony ember valóban, de az orvoskollégák, a főnővérek, az ápolónők, a műtősök nem azért nevezik kis doktornak. Tudja róla mindenki, hogy akarása, tettvágya, ámulatba ejtő munkabírása szinte óri­ássá teszi. Tudják, mégis kis doktornak nevezik, mert ezt könnyebb kimondani mint a nevét: Tran Chi Nhan. A fiatal orvos 1973-ban fe­jezte be egyetemi tanulmá­nyait, négy évig a hanoi kórházban a röntgen gaszt- roenterológián dolgozott. A két ország egészségügyi mi­nisztériumának egyezménye alapján Tran Chi Nhan szakmai gyakorlatának megszerzésére, gyógyítási is­mereteinek bővítésére két évet Magyarországon tölt. A kétéves szakmai gyakor­lat első félévét egy rövid, háromhetes intenzív nyelv­kurzus elvégzése után a jászberényi kórházban kezd­te el. A gasztroenterológiai centrumnak számító kórház gazdag tapasztalataiból akar „meríteni”. Néhány hete, hogy Jászbe­rénybe érkezett, ennyi idő kevés ahhoz, hogy eredmé­nyekről tudjon beszélni. Első benyomásairól, eddigi ta­pasztalatairól viszont — ha nehezen formálja is monda­tokká a magyar szavakat — szívesen szól. — Otthon mindenki, még a kisgyerek is tudja, hogy a magyarok jó barátok, hogy segítették a nehéz években, és segítenek most is. Az el­ső napokban meggyőződtem arról, hogy igaz barátokhoz érkeztem, hogy itt mindenki azt akarja: megtanuljak mindent, amire orvosnak szüksége van. Nagyon jó és szép ez a kórház, az orvo­sok, az egészségügyi dolgo­zók és a betegek mind na­gyon kedvesek.' Sok csodála­tos műszer segíti az orvos munkáját, és sok jó mód­szer — a mindenki számára elérhető szűrővizsgálat, az ingyenes gyógykezelés — szolgálja a betegek érdekeit. Mit mondanak a kórház­ban a fiatal vietnami orvos­ról? A kollégáknak, a kór­ház valamennyi dolgozójá­nak és a betegeknek a véle­ményét foglalja össze dr. Fi- gus Albert, a kórház igazga­tó-főorvosa. — Egy nagyszerű, mindent tudni akaró, sohasem fáradó orvost, kedves barátot, ro­konszenves fiatalembert is­v mertünk meg Tran Chi Nhan személyében. Ha ismeretlen szóval találkozik, . bejegyzi a füzetébe, és keresi az ér­telmét. Ha meglát egy új műszert, már rajzot készít róla. A beteg, akivel egyszer „elbeszélget” örömmel veszi, ha ő vizsgálja. A kollégák, az ápolónők azon versenyez­nek, hogy valami újat mond­janak a kis doktornak. Amikor eljött Hanoiból, fiatal mérnök feleségétől és alig hathónapos kislányától búcsúzott. Nem lesz túl hosszú ez a kétéves távoliét? — Nem lesz rövid, tudom. Jó lett volna minden nap megfogni kislányom kezét, hallani az első szavakat, ami­ket kimond. Ami erőt ad ah­hoz, hogy ezekről az örö­mökről lemondjak: barátok közt leszek a betegekért. — Illés — 1QO°fo A KMP folyóiratának 50. évfordulója _ pályafutása bi­Slkeres zonyította, hogy az „éhe a szó­nak” ugyanúgy jellemzője volt az ellenforradalmi kor­szak munkásosztályának, mint az „éhe a kenyérnek”. A legalitás lehetőségeit, az akkor ritkán adódó történel­mi pillanatot kihasználva a KMP jól számított, -amikor 1927. augusztusában folyó­iratot, évente tízszer meg­jelenő szemlét bocsátott út­jára Tamás Aladár mindenre kiterjedő szerkesztői gon­doskodásával, a Külföldi Bi­zottság aktív felügyeletével. A lap nem egyszerűen saj­tóorgánum volt: mozgalom­má terebélyesedett. A vi­szonylag csekély előfizetői létszám (50-*-60 fő) ellenére magas példányszámban — a végén már 2900-ban, akkori­ban nagyon előkelő szám! — terjesztették. Éspedig a szó szoros értelmében. 100 % ter­jesztőgárda, mintegy 120 if­júmunkás, segítette eljuttat­ni a párt szavát az osztály­hoz, a bázishoz. A munkás- kultúr-egyesületekben 100 % csoportok alakultak, amelyek várták és felszívták a kultu­rális ideológiai táplálékot, amelyet végre kedvük sze­rint közvetített egy nekik szóló folyóirat. 100 % sza- valókórusok, önmaguknak és nyilvánosan adták elő a kissé proletkultos, mozgósító kórusműveket, amelyek a lap hasábjairól és különki- adványaiból kerültek műso­rukra. Több ezer embert, s főleg a munkásosztály fiatal nemzedékét érintette, befo­lyásolta, nevelte a 100 % mozgalom. Ahogy Tamás Aladár írta: „Rajta keresztül a magyar munkásfiatalság egy minden áldozatra kész csoportja kívánta meglobog­tatni kommunista hitét, meggyőződését és forradalmi készségét.” Ez volt talán legnagyobb fegyverténye. Bár a lap tar­talmi gazdagsága is elisme­rést vált ki a kései olvasó­ból. Irodalmi művektől ak­tuális politikai publiciszti­kán át, fontos elméleti anya­gokig terjed a sor. Termé­szetesen, a kommunista moz­galom korabeli színvonalán, a népfrontos politika meg­hirdetése előtti felfogást, a Komintern akkori irányvo­nalát képviselte a folyóirat. A kompromisszumokra még képtelenül, a potenciális szö­vetségesek iránt túlzó kriti­kával, a meg nem alkuvást időnként a dogmatizmussal felcserélve. De a párt forra­dalmi politikáját mégis egyedül képviselve a korabe­li Magyarország sajtójában. Méghozzá tematikailag is széles fronton: a pártban ál­landóan vajúdó értelmiség­problematika, a munkáskul­túra ügyé, a nemzetközi munkásmozgalom nagy egyé­niségeiről szóló elemző írá­sok, a korabeli szociálde­mokrácia egyre erősödő bí­rálata a visszaköszönő té­mák. És nem utolsó sorban a Szovjetunió életének be­mutatása. Az első sikeres proletárfor­radalom hazájáról nálunk addig csak ellenséges, vagy „mértéktartó” ismertetések, elemzések jelentek meg. A 100 % volt az első lap, ame­lyik elvi-politikai hitvallásá­nak tekintette a Szovjetor­szág reális, pátoszos képének kialakítását. Az irodalmi anyagokon (Babel, Vszevolod Ivanov, Jeszenyin, Gladkov, Gorkij, Ehrenburg, Solohov, Majakovszkij, stb.) kívül 34 nem irodalmi közlemény je­lent meg a szovjet film, a vallás és egyház, nőkérdés, a gazdaság, életmód stb. té­maköreiben. Szolgálatot téve a ténylegesen létező szocia­lizmusépítés bemutatásával a hazai osztályharcnak. ti nnivalói, A mozgalom a marxis­ta elmé­let, a párt politikájának kép­viselete és a Szovjetunió be­mutatása — nem lehetett hosszú életű az a folyóirat, amely ezeket a témákat tűz­te homlokára az ellenforra­dalmi Magyarországon, s amely különben is egyre nyíltabban hirdetve a KMP vonalát, végül áttért a „nyílt­sisakos” taktikára. Az 1929- es betiltás előre várható té­nye azonban nem tudta meg ném történtté tenni az addi­giakat. amelyek a hazai munkásmozgalom fényesebb lapjaira íródtak. H. B. Harmincezer vendég A hát végén ismét csúcsforgalom volt Szegeden 30 000 vendéget fogadott a Tisza-parti város. Szombaton késő délután órákon keresz­tül szakadt az eső, de a baljós előjelek után este kitisztult az ég, és 20 órai kezdettel — a szokásos időpontban — si­keresen megtartották az elő­adást, amely a 300. volt a já­tékok 1959. évi felújítása óta. Ez alkalommal Strauss: A ci­gánybáró című daljátéka sze­repelt műsoron, táblás ház előtt. Vasárnap délelőtt a ven­dégsereg zöme a Tisza-part újjáépített szakaszát foglalta el. Valósággal megszállták az új lépcsősorokat, hogy a ti­szai nemzetközi motorcsó­nakverseny izgalmas futama­it láthassák. 6. Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jókedvre derült. „Nincs semmi baj. Hisz Zsuzskát én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap hazamegyek!” Haza i's ment. — A tanító úr fog prédi­kálni — mondta az édesany­ja —, a tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szülei nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteletes asz- szonyt szerették. Anya mond­ta is egyszer templomból ki­jövet: — de szép ez a tisz­teletes asszony, olyan finom­lelkű. Szatmárra való, és mi­lyen fiatal! Mint egy gye­reklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nemhogy észre­vette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova, a könyveket falja, pedig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárra. Söté­tedéskor azt mondta, meg­látogatja Soós keresztapáé- kat. Valaki ment előtte az úton. Egy nő... Fején kendő, fel­gyűrt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép ... — Be hisz ez Zsuzska! — Bálint!... Engedd el a kezem. Akárki megláthat bennünket! Az utcáról bementek a parókia udvarára, onnan a kertbe. Összeölelkeztek. — Zsuzska, te sírsz .. . — Dehogy! — Szeretlek! — Én is szeretlek... — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy ez az utol­só. Zsuzska — amikor egyedül maradt, Berci bevonulása után — arról beszélt a szü­leivel, hogy lenne jobb, haő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Sza- mosházára? Berci azt írta, ragaszkodik hozzá, hogy Zsuzska maradjon a paróki­án ... Anya kiköltözött. Zsuzs- kának néha be kellett utaz­nia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gye­rekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a vá­rost. A bombázások és a gye­rek miatt is jobb a falu ... Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találko­zott Bálinttal. Józan pillanataiban tisz­tességesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké emlékezetes élmény az az el­ső este marad. És aztán min­dig az utolsó lett a legem­lékezetesebb ... így vannak minden találkozással! — Ahányszor megismerkedé­sünk óta találkoztam veled, mindig elhatároztam, ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a másik. Mindig szabadulni szerettem volna tőled, és egy­re jobban - megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a kedvembe járni... Ami­óta velem vagy, teljes em­bernek érzem magam — mondta Zsuzska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vettem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tu­lipánok ... a hársfák illa­ta ...! Minden megváltozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig láttam... — Hallgatlak. — Tudom, nem volna sza­bad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. így okosabb, így tisztességes. De érzem, elindulnék utánad a világ végére is! Fogadkoztam, ámítottam magam; és itt va­gyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden ? — Miért Sírsz? — Félek! — Hogy félhetsz ha itt va­gyok veled? — Másképp bírnám? Soká­ig tőled féltem... De most? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents