Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 10. I belgrádi találkozó tanulságai Hz értelem és a realizmus győzelme V. Jermakov, az APN szovjet sajtóhír-ügynökség po­litikai hírmagyarázója írja: Nem egy politikai jós szen­vedett Belgrádban kudarcot. A 33 európai ország, az Egye­sült Államok és Kanada kép­viselőinek részvételével megJ tartott belgrádi találkozó si­kere nem igazolta azokat a borúlátókat, akik belgrádi zsákutcáról beszéltek és ír­tak. Pedig azokban a napok­ban valóban megvolt az ok a borúlátásra. Az emberi jo­gok ürügyén a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen indított zajos amerikai propaganda-hadjárat any- nyira kihívó jellegű volt, hogy teljesen megalapozott azoknak a véleménye, akik ezt a kampányt a kelet-eu­rópai országok belügyeibe való durva beavatkozásnak minősítették. Washingtont ugyanis senki sem hatal­mazta fel arra, hogy előírja, milyen belpolitikával nyer­hetik el mások az Egyesült Államok tetszését. Maguk az Egyesült Államok nyugat­európai szövetségesei is nem egyszer felhívták a figyel­met ennek a kampánynak várható súlyos következmé­nyeire. Bőven akadtak másfajta nehézségek is, erről gondos­kodtak egyes nyugati orszá­gok képviselői, pedig telje­sen világos volt, hogy a belgrádi találkozó kudarca a világot- ha nem is a hideg­háború szakadékéba de le­galábbis a hidegháború sza­kadékénak szélére vetné vissza. A kudarc csapást je­lentette volna a helsinki megállapodásra és kétségte­len,. hogy sokmindent újból elölről kellett volna kezdeni. Még egy körülmény. A belgrádi előkészítő tárgya­lások olyan időpontban foly­tak, amikor ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok engedélyezi a cirkáló-raké­ták és a neutron-bombák előállítását, s ezzel újabb ösztönzést ad a fegyverkezé­si hajszának. Ezek a hírek nyilván nem javították a belgrádi találkozó légkörét. Nem kevés nehézséget kel­lett legyőzni magán a talál­kozón. Néhány nyugati kül­dött a végső dokumentumba olyan tételeket igyekezett be­csempészni, amelyek a hel­sinki záróokmánnyal ellen­tétes jelleget adtak volna az ősszel esedékes belgrádi ér­tekezletnek. Ezeket a kísér­leteket a szocialista országok néhány más országgal közö­sen verték vissza. Az értelem és a realizmus kerekedett felül, Sikerült megállapo­dásra jutni az őszi értekez­let napirendjében és szerve­zeti felépítésében. Az előkészítő találkozó eredményeiből bízvást le­vonható a következtetés: ma nincsenek olyan problémáik, amelyeket nem lehetne tár­gyalások és kölcsönös enged­mények révén megoldani. Ellentmondások és vetélkedé­sek által sújtott világunk­ban ez igen fontos körül­mény. A lényeg az, hogy sen­ki se kényszerítse másokra követeléseit, akaratát, ne tö­rekedjék egyoldalú előnyök­re, ne avatkozzék be mások belügyeibe, ne fenyegetőzzék erőszak alkalmazásával. Meg kell hallgatni a másik felet, tekintetbe kell venni mind a saját, mind pedig a másik fél érdekeit. Ilyen alapon — mondják Moszkvában — meg lehet oldani még azoknál jóval bonyolultabb problé­mákat is, mint amilyenekkel a belgrádi előkészítő talál­kozó résztvevői találták szembe magukat. Olyan problémákat például, mint amilyenek a közép-európai fegyveres erők csökkentésé­ről folyó bécsi találkozó, vagy a genfi SALT-tárgya- lások napirendjén szerepel­nek. Kommentárunk Döntés az ütőkor mérlegén A világot bejárta a hír: Carter elnök a hazai és nem­zetközi tiltakozások ellenére aláírta a neutronbomba előállítását engedélyező intézkedést. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az amerikai törvényhozás biztosít­ja a szükséges jelentős összegeket az- újfajta tömeg- pusztító fegyver további kipróbálásáraxés sorozatgyár­tására. Milyen ez a fegyver? A lényeget ma már sajnos százmilliók tudják róla: viszonylag kis kárt tesz épü­letekben, fegyverzetben, tehát anyagban, „csak” az életet semmisíti meg az aránylag jól korlátozható cél­körzetben. Azt viszont maradéktalanul, brutális biz­tonsággal. Nyugaton akadnak egyesek, akik megpróbálják le­fokozni az újfajta bomba „beiktatásának” jelentősé­gét és így teszik fel a vérlázítóan farizeus kérdést: mennyivel rosszabb ez, mint a többi nukleáris fegy­verek? Az egyetlen becsületes válasz erre a minősíthetetlen kérdésre a szocialista országoké, az egész haladó vilá­gé: igenis minden tömegpusztító fegyver életveszély az emberiségre, kiiktatásukért mindent meg kell tenni, nem pedig új fajtákkal szaporítani az amúgyis iszo­nyú arzenált. Carter aláírása magyarul azt jelenti, hogy 1. még ijesztőbb a szakadék az amerikai békeszólmok és tet­tek között, 2. nehezebbé vált a SALT-tárgyalások, a haderőcsökkentési megbeszélések reményteljes folyta­tása, ezzel az enyhülés további látványos eredményei kerülhetnek veszélybe. 3. a legveszélyesebb területen folytatódhat a fegyverkezési verseny, milliárdokat vonva el az emberiség valódi szükségleteitől. Bármit hozzon is a jövő,-erre az aláírásra aligha ta­lál igazi mentséget akár a bibliát oly szívesen idéző Carter, akár a mindent mérlegre tevő utókor. Etiópia nem adja fel a harcot Etiópia kenyai nagykövete tegnap sajtóértekezleten szá­molt be az Ogaden tarto­mányban kialakult helyzet­ről. Elmondta, hogy bár Szo­mália a terület legnagyobb részét megszállta, Addisz Abeba, ebbe nem nyugszik bele és nem ad fel egyetlen négyzetcentiméternyi terü­letet sem. A harcok jelenle­gi állása, az etióp diplomá- ta szerint, átmenetinek te­kinthető és annak oka a több fronton folyó háború. Az etióp fegyveres erőknek nemcsak a délkeleti ország­részben kell helytállniuk Bírálta az Egyesült Álla­mokat és Nagy-Britanniát, amiért készek Szomáliának fegyvert szállítani, s ezáltal hozzájárulnak a harcok esz­kalációjához. Az etióp nagykövet felszó­lította Kenyát, hogy támo­gassa Etiópiát Szomáliával szemben. Megismételte azt a korábban már elhangzott etióp állítást, hogy Ogaden tartományban nem a Nyu- gat-Szomáliai Felszabadítási Front, hanem a Szomáliái hadsereg csapatai harcolnak az etióp kormánycsapatok­kal. A Szomáliái rádió tegnap ismét a tartomány önrendel­kezési jogát szabta meg a békés megoldás feltételéül. MOSZKVA Nyikolaj Ogarkov, a Szov­jetunió marsallja a szovjet fegyveres erők vezérkari fő­nöke a honvédelmi miniszter első helyettese egy korábbi meghívásnak eleget téve, au­gusztus közepén hivatalos lá­togatást tesz a Líbiai Arab Szocialista Népi Államban és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban. CHICAGO Walter 'Mondale amerikai alelnök kijelentette, hogy a Carter — kormányzat a jö­vőben csökkenteni szándék­szik a CIA, az FBI, és a töb­bi hírszerzéssel foglalkozó szervezet hatalmát. HAVANNA Frank Church amerikai de­mokrata párti szenátor Fidel Castro kubai államfő meghí­vására, magánjellegű látoga­tásra Havannába érkezett. A repülőtéren Raul Roa, a Ku­bai Államtanács tagja, a nemzetgyűlés alelnöke fogad­ta. OTTAWA A kanadai kormány közöl­te, hogy 144.5 millió dollár kölcsönt nyújt Törökország­nak távközlési és híradás- technikai berendezések vá­sárlására. A berendezéseket a Northern Telecom LTD montreali cég szállítja és sze­reli fel öt év alatt. JOHANNESBURG A legújabb hírek szerint a dél-afrikai rendőrség Evaton- ban, 80 kilométerre Johan­nesburgtól, 230 tüntető fiatalt tartóztatott le. A rendőrség és a diákok közötti összecsa­pások során három személy megsebesült. TEL AVIV A közel-keleti körúton tar­tózkodó Cyrus Vance ameri­kai külügyminiszter, tegnap megérkezett látogatássoroza­tának következő állomására, Izraelbe. A Ben Gurion re­pülőtéren Mose Dajan kül­ügyminiszter fogadta. SAN JÓSÉ Andrew Young, az Egye­sült Államok állandó ENSZ- képviselője Mexikóvárosból a Costa Rica-i San Jóséba ér­kezett. A diplomata jelenleg tíz latin-amerikai és karib- tengeri országot érintő láto­gató körúton jár. PORT MORESBY Pápua Űj-Guinea nemzet- gvűlése 5 évre ismét Michael Thomas Somare eddigi mi­niszterelnököt választotta meg az ország miniszterelnö­kövé/ RÓMA Lemondott tisztségéről Er- manno Pesce, az olasz orszá­gos nyugdíjintézet vezérigaz­gatója, mivel — mint a kor­mányhoz intézett lemondóle­velében írja — „az intézet tisztviselői körében tarthatat­lanná vált a munkaerkölcs, senki sem akar dolgozni”, Keserű évforduló Eszmecsere a nemzetközi helyzet kérdéseiről Brezsnyev és Zsivkov találkozója a Krímben Tegnap kora este két ha­lott és egy sebesült az Észak­írországban újult erővel tomboló terror napi mérlege. Míg a délelőtti órákban egy brit katona egy 16 éves bel­fasti fiatalt lőtt agyon, a délután folyamán — ugyan­csak a tartomány fővárosá­ban — egy brit katona vesz­tette életét. Az ír Köztársa­sági Hadsereg ideiglenes szárnya nyilatkozatban vál­lalta magára a második gyilkosságot, hangsúlyozva, hogy azzal a katolikus fiú halálát bosszulta meg. Nem sokkal később Belfast köz­pontjában az IRA egyik tag­ját ugyancsak egy brit ka­tonai járőr sebesítette meg, miután nem engedelmeske­dett a katonák felszólításá­nak. Időközben II. Erzsébet an­gol királynő elindult kétna­pos, sokat vitatott észak-ír­országi látogatására. A kirá­lyi család az Észak-Ír parto­kig vezető utat a Britanni nevű királyi jacht fedélze­tén teszi meg, és az éjszakát a hajó fedélzetén tölti, a Britanniát egy rakétákkal felszerelt torpedóromboló kí­séri. II. Erzsébet és kísérete a kétnapos program összes színhelyeit helikopteren ke­resi fel, ami példa nélkül áll a tartományban fogana- sított biztonsági intézkedé­sek történetében. Az óvintézkedések azon­ban a jelek szerint mégis ki­játszhatók. Erre utal az is, hogy kora délután bomba robbant a belfasti Coleraine egyetem kertjében, ahova a királynő a tervek szerint ma látogat el. A biztonsági erők számára egyelőre megoldha­tatlan rejtélyt jelent, vajon a rendkívül szigorú kordon ellenére hogyan tudták el­helyezni a robbanószerkeze­tet az egyetem területén. Mára, a királyi látogatás első napjára az IRA hatal­mas tüntetést szervez Bel­fastban, a protestáns Ulsteri védelmi szövetség pedig nagyszabású ellenakcióra ké­szül. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap a Krímben találkozott Todor Zsivkovval, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkárával, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnökével, aki az SZKP KB meghívására a Szovjetunióban tölti szabad­ságát. Leonyid Brezsnyev és To­dor Zsivkov tájékoztatta egy­mást a Szovjetunió és a Bol­gár Népköztársaság társadal­mi-gazdasági fejlődésének időszerű kérdéseiről. Utaltak az SZKP és a Bolgár Kom­munista Párt közötti testvéri kapcsolatok gyümölcsöző jel­legére, a két ország közötti sokoldalú együttműködés és közeledés sikeres fejlődésére. Elsődleges figyelmet fordí­tottak a bolgár párt- és álla­mi küldöttség által nemrég a Szovjetunióban tett hivatalos látogatás során kötött egyez­mények valóraváltására, így a tudományos-műszaki együtt­működés, a termelés külön­böző ágazataiban megnyilvá­nuló szakosodás további el­mélyítésére, megvitatták a Szovjetunió és Bulgária rész­vételének távlatait a KGST keretein belül kidolgozott gazdasági együttműködési hosszútávú célprogramok megvalósításában. A felek eszmecserét foly­tattak a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről. Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov kifejezte meggyőződését, hogy a fegyverkezési hajsza foko­zását szorgalmazó bizonyos imperialista körök tevékeny­sége ellenére folytatódik és elmélyül a nemzetközi eny­hülés irányzata. A Szovjet­unió és Bulgária, a többi szo­cialista testvérországgal együtt ennek érdekében kész minden tőle telhetőt megten­ni. Állást foglaltak amellett, hogy a küszöbönálló belgrá­di találkozó az európai bé­ke és biztonság megszilárdu­lásának Helsinkiben megkez­dett ügyét szolgálja. Ezzel összefüggésben megelégedé­süknek adtak hangot, amiért a tanácskozás napokban vé­gétért előkészítő szakasza megmutatta, hogy a résztve- ' vő országok túlnyomó több­sége érdekelt a belgrádi ta­lálkozó konstruktív szellemé­ben, az enyhülés légkörében történő megtartásában. Leonyid Brezsnyev és To­dor Zsivkov aggodalmának adott hangot az északkelet­afrikai helyzet kiéleződése miatt. Az imperializmus és a reakció erői mindent elkövet­nek azért, hogy gyöngítsék az afrikai országok egységét, összetűzéseket szítsanak kö­zöttük, aláássák a szocialista fejlődés útját választó orszá­gok helyzetét. Ilyen körül­mények között különösen fontos az összetűzések kitöré­sének megakadályozása, an­nak szavatolása, hogy a gyar­mati rendszertől örökölt vi­tás kérdéseket békés eszkö­zökkel, a jószomszédság és az antiimperialista összefogás alapján oldják meg. A találkozón érintették a nemzetközi kommunista moz­galom problémáit, hangsú­lyozták a mozgalom növekvő szerepét a népek által a sza­bad, demokratikus és függet­len fejlődésért vívott harc­ban. A találkozót a szívélyesség, a testvéri barátság légköre, az összes áttekintett kérdé­sekben megnyilvánuló nézet- azonosság jellemezte. Ciprus kéttűs csatája Eltemették Mokariosz ér­seket, aki a Ciprusi Köz­társaság megszületése, 1960 óta volt a sziget-köz­társaság elnöke és egy­ben az állami egység és a semlegességre törekvő füg­getlen politika szimbólu­ma. A sziget török meg­szállás alatt álló északi ré­szén nem vettek tudomást az érsek-elnök haláláról. A sziget görög része gyász­ba borult. Kiprianu, az ügy­vivő köztársasági elnök Ma- kariosz ügyének folytatását ígérte. A szertartás után az érsek-elnök koporsóját a Troodosz hegységbe szállí­tották,- annak a kolostornak a közelébe, ahol Makariosz annak idején papi tanulmá­nyokat folytatott. Kéttűs politikai harc Már a temetés mutatta a keserű valóságot: a Ciprusi Köztársaság jogilag létezik, de gyakorlatilag a sziget ket­tészakadt. Még egyértelműbben mu­tatta ezt a kettős politikai harc, amely már akkor meg­kezdődött, amikor Makariosz még ravatalán feküdt a Szent János székesegyház­ban. E kettős politikai harc egyik szintje nemzetközi. Amikor ugyanis az athéni fasiszta ezredesek rendszere 1974-ben puccsot robbantott ki Cipruson és megkísérel­te eltávolítani hivatalából (sőt, meggyilkoltatni) Ma- karioszt — Törökország ka­tonai invázióval válaszolt. Az egyik ütemben a sziget északi részén megszálltak egy nagyobb hídfőt. Röviddel ezután azonban Törökország egy második in­váziót is végrehajtott. Ennek során már a sziget egész északi felét (a terület har­mincnyolc százalékát) száll­ták meg. Ezt az inváziót már semmi sem igazolhatta. Kü­lönösképpen azért nem, mert a görög fasiszta junta mebukott és Makariosz visz­szatért a szigetre. Ezzel új­ra helyreálltak azok a fel­tételek, amelyek korábban az egységes ciprusi köztár­saság megalkotását lehetővé tették. A török kormány en­nek ellenére nemcsak fenn­tartotta a megszállást, ha­nem általános népességcsere kezdődött. A lakosság mind­össze tizennyolc százalékát kitevő törökök a megszállt területre húzódtak — de azt gazdaságilag nem képesek működtetni. Ugyanakkor a nyolcvankét százalékot kite­vő görög ciprióta lakosság elmenekült a megszállt te­rületekről és a sziget ter­méketlenebb déli felén zsú­folódik össze. Denktas, a török közösség vezetője, jogilag a Ciprusi Köztársaság alelnöke. Denk­tas azonban Ankara támoga­tásával kikiáltotta az ún. cip­rusi „török szövetségi álla­mot”. Ezt Törökországon kí­vül senki sem ismeri el. Makariosz halála után mind Denktas, mind pedig a tö­rök kormány kijelentette: az újonnan megválasztandó köztársasági elnök többénem lehet az egész Ciprusi Köz­társaság elnöke, csak a szi­get görög felének államfője. Elnökválasztás elűtt Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Makariosz halálát Ankara és Ciprus megbízottai a sziget ketté- szakítására akarják felhasz­nálni. A Makariosz halála után kibontakozott viták máso­dik csoportja a görög ciprié- tákat osztja meg. A szigeten négy nagyobb párt van. Ezek közül három (a kormányon lévő Demokrata Párt, a Szo­cialista Párt, valamint a szi­get kommunistái) a jelenlegi ideiglenes elnök, Kiprianu megválasztására töreked­nek. A szeptember 10-én sor­ra kerülő elnökválasztáson szerintük 1978 februárjáig tartó hatállyal kell választa­ni Kiprianut (eddig tartott volna ugyanis Makariosz el­nöki mandátuma). Február­ban e három párt álláspont­ja szerint újabb elnökválasz­tásokat kell tartani. A sziget negyedik pártja a konzervatív erőket összefo­gó „demokratikus tömörü­lés”. Ennek vezetője, Kleri- desz, Makariosz hivatali ide­jének nagy részében az ál­lam második embere volt. Makariosz és Kleridesz kö­zött azért következett be a szakítás, mert a török meg­szállás után Kleridesz meg­lehetősen egyértelmű vonzó­dást mutatott az amerikai politikai tervek elfogadásá­ra. Ez utóbbiak alapja az, hogy Ciprusnak továbbra is angol, illetve NATO-támasz- pontnak kell maradnia és szakítania kell a semleges- ségi politikával. Az előzményeket ismerve, aligha lehet kétséges, hogy Kleridesz köztársasági el­nökké választása esetén új­ra mozgásba lendülne az amerikai diplomácia, fokoza­tosan felszámolnák az egy­séges Ciprusi Köztársaságot. Valószínűleg olyan föderatív államrendszert hoznának lét­re, amely lehetetlenné tenné a Cipruson lévő támaszpon­tok felszámolását és egyben még inkább elkötelezi Tö­rökországot a NATO-nak. A Makariosz halála utáni legközvetlenebb politikai kérdés tehát az, hogy a két álláspont közül melyik győ­zedelmeskedik. Ha a parla­menti többségnek sikerül Kiprianut a köztársasági el­nöki székbe emelni — ez megnehezíti az amerikai ál­láspont gyors győzelmét. Ciprus tragédiáján azonban ez aligha változtat. A török megszállás megszűnésére semmi jel nem mutat. Ez pedig azt jelenti, hogy a nemzetközi jogtól függetle­nül a sziget gyakorlatilag ketté van szakítva.

Next

/
Thumbnails
Contents