Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-10 / 187. szám

1977. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Felvonók az építőiparnak Országszerte befejeződött az aratás Tegnap estére az egész országban befejeződött az aratás. a mezőgazdasági nagyüzemek idén 1 663 000 hektáron termesztettek ka­lászos gabonát, ebből a búza vetésterülete 1.3 millió hek­tár volt. A termés az átla­gosnál egy héttel korábban érett be, az aratást megelő­ző heteikben ugyanis káni­kulai volt a forróság, és ez siettette az érést. Az előnyt a mezőgazdasági üzemek jól kihasználták; a munka szer­vezettségére jellemző, hogy bár a nagy nyári munkát több ízben is meg kellett szakítaniok az esőzések mi­att, mégis a szokásosnál tíz nappal előbb készültek el az aratással. Ezt az eredményt csakis az anyagi-műszaki ellátás meg­javításával érhették el. Az előző évhez képest 10 száza­lékkal nőtt a kombájnok tel­jesítő képessége, és 1560 új nagy teljesítményű arató­cséplő gép dolgozott a ha­tárban. Nehéz helyzetet teremtett, hogy az aratást megelőző időszak viharai a gabonát a termőterületnek mintegy harmadán megdöntötték, összekuszálták, emiatt a kombájnosok speciális fel­szerelést alkalmaztak, úgy­nevezett kalászemelőket sze­reltek a gépekre és lassított menetben vágták a búzát. Ebben a helyzetben újfajta anyagi ösztönzést alkalmaz­tak, ami a gépvezetőket fo­kozottabban tette érdekeltté a szemveszteség csökkenté­sében. Az esőzések miatt a szo­kásosnál nagyobb arányban kellett szárítani a gabonát. Az elmúlt évinél 500 ezer tonnával több gabonát szá­rítottak gépekkel, a gabona 90 százalékát a termelőszö­vetkezetek gépeivel. Jól rajtolt az Építőgép­gyártó Vállalat legfiatalabb üzeme, a nagykanizsai. A volt vasipari vállalat telepe január elsejétől a kaposvári gyáré, a változás nem oko­zott zökkenőt. A régi gyártmányak foko­zatos megszüntetése közben a kanizsai ÉPQÉP mind több berendezést készít az építőiparnak. Már export- megrendelést is teljesítettek: Algériában a házgyári ele­meket részben kanizsai gé­pekkel szerelik. A legfontosabb termékcsa­ládjuk az épíkezéseken hasz­nált felvonó. A hat mázsa teherbírásúból az év elején száz berendezés gyártását tervezték, eddig elkészült hetvenöt. A két mázsa te­herbírású felvonó sorozat- gyártása nemrég kezdődött. Az első szériát most bocsát­ják útjára. P A Szolnok megyei Sütőipari Vál­lalat szolnoki péksütemény-üzemében naponta, két műszakban kifliből, zsem-1 léből és csaknem húszféle, úgynevezett ne­hézvajas termékből több mint százezret készí­tenek a megyeszékhely és tíz környékbeli község élelmiszer- és vendéglátó üzletei részére. Ügyes lányok formál­ják a perecet. „Bevetik" a zsemlét, amelyből 18 ezer ké­szül naponta. Kisült a fonott kalács. A napi ötvenezer kifli sütése az éjszakai műszakra vár: Zsákai József és Bodnár Sándorné óránként három és fél ezer kiflinek való tésztát munkál meg a sodrógéppel (Fotó: T. F.) ..mint az apám A tenyérnyi udvaron pilla­natok alatt megrakják a te­herautót, útnak indul egy újabb szállítmány sör, vagy Pepsi. „Nem p'anaszkodha- tunk, nagy a forgalmunk. A Hortobágyi Lovasnapokra 300 ezer üveg sört és üdítőt szál­lítottunk. Mennyi kell majd a hídi vásárra? Ennél lénye­gesen több. De hétköznapra is akad elég megrendelés, szerencsére.” A Borsodi Sörgyár tiszafü­redi kirendeltségének vezető­jével — Tihanyi Józseffel — beszélgetünk. Azaz, hogy be­szélgetnénk, ha nem zavarna minduntalan bennünket a te­lefon csengése. Vevők jelent­keznek. — Hány órai munka az a napi nyolc? — kérdem. Nevet: — Hát, nem is te­szek rá olyan sokat... — És a többi feladat ellátására? — Nem számoltam. Ha az ember szívesen csinálja, ak­kor az idő keveset számít. Szeretem a munkám is, a pártfeladatomat is. Bár ami­kor megválasztottak, féltem: hogyan tudok majd szót ér­teni ennyi idős emberrel. Hisz akkor csak 27 éves vol­tom. Ennek most három éve. És Tihanyi József rájött: a közös kötelesség elvégzésében nem az számít ki hány esztendős, hanem az, hogy mennyire akarnak emberek jól együtt dolgozni. És, hogy a párt­munkában is szerencse, ha összeötvöződik a fiatalok lendülete, újat keresése, az idősebbek élettapasztalatával, bölcsességével. Milyen út ve­zette Tihanyi Józsefet a sör­gyári kirendeltség vezetői posztjához és a körzeti párt- alapszervezet titkári teendő­inek ellátásához? — Itt születtem Tiszafüre­den. Az apám az áfész elnö­ke volt Tiszaörsön. Most már nyugdíjas. Én iparL szakmát tanultam érettségi után, szerszámkészítő lettem Eger­ben. Aztán letöltöttem a ka­tonaidőt, közben megismer­kedtem egy kislánnyal, és amikor leszereltem, a kedvé­ért visszajöttem Füredre, öt éves házasok vagyunk, van két gyerekünk. Az apósom itt dolgozik a kirendeltségen, ő ajánlotta jöjjek ide én is. Voltam helyettes, most meg telepvezető vág vök.. Hogyan lettem körzeti pártitkár? Nos, én gyerekkoromban nagyon büszke voltam arra (ma is az vagyok), hogy a nagyapám fényképe is ott van a pártbi­zottságon látható tablón. Ö is öreg harcos, ’19-es. Most 86 esztendős. Az apám is kommunista. Azt hiszem az a természetes, hogy az ő út­jukat követtem én is, a bá­tyám is. Jó néhány munka­hely — ahol nincs olyan nagy taglétszám, hogy önálló párt­szervezet lehetne — a terüle­ti pártalapszervezethez tarto­zik. Mi, a bíróság, a Volán, a téglagyár, a posta, az OTP, az MHSZ és természetesen a nyugdíjasok. És 1974-ben az alapszervezeti vezetőségek választásakor nekem is bi­zalmat szavaztak. — Mit szól az édes­apja? — Ö is ebben az alapszer­vezetben dolgozik, sőt a bá­tyám is. Nem szólt semmit, de láttam, büszke rám az öreg. Nagyon jó érzés volt. Ma is egyike a legaktívabb párttagjainknak, legtöbbször ő az első felszólaló. — Azt mondta, félt először. — Ez érthető. Alapszerve­zetünknek 72 tagja van, kö­zülük 43 nyugdíjas, és idős kora vagy betegsége miatt 14 felmentett a rendezvények látogatása alól. Annyi sze­rencsém volt, hogy régi ki- szes vagyok, nem volt telje­sen új a mozgalom! élet. A vezetőség tagjai is biztosítot­tak: segítenek. Hogy _ most már örülök ennek a pártfel­adatnak, azt nekik, meg a községi bizottság vezetőinek köszönhetem. — Ha valami eredményt elértünk, az nem egyedül az én.érdemem. Sőt, a többiek­nek ebben lényegesen na­gyobb részük van. Nem volt zökkenőmentes a 3 év. Ren­geteg gondunk volt amiatt, hogy nem megfelelő a megje­lenés a taggyűléseken. — Hogyan próbáltak ezen segíteni? — Először is úgy készítet­tünk munkatervet, hogy meg­kérdeztük a tagságot: miről szeretnének hallani? Leg­utóbb például a nagyközségi tanács elnöke tartott beszá­molót a község fejlesztéséről, gondjairól. Olyan vita kere­kedett, hogy alig lehetett be­fejezni. Mindenkit írásban is értesítünk az időpontról, az­óta nincs gond azzal, hogy határozatképes legyen a tag­gyűlés. — Nem okoz problé­mát, hogy olyan sok munkahelyről tevődik össze a tagság? És ahány munkahely, any- nyi érdeklődési kör, nem szólva a nyugdíja­sokról. — Hat pártcsoportunk van. Egyelőre úgy látjuk, nehezen találják meg a tennivalóikat, sokszor formális a tevékeny­ségük. Szeretnénk erősíteni őket. Jó volna elsősorban ott esne szó a hivatali, az üzemi feladatokról, gondokról. A taggyűléseken pedig olyan té­mákat tűzünk napirendre, amelyek mindenkit egyfor­mán érintenek, például a ke­reskedelem, községfejlesztés, üdülőkörzet, társadalmi mun­ka... — Véleménye szerint milyen egyéb teendő­ket találhat magának egy területi pártalap- szervezet? — Nálunk is van pártok­tatás, harmincán tanultak az elmúlt tanévben. Magyari Laci bácsi a propagandistánk, ő vezette a tanfolyamot. De alapszervezetünk tagjai kö­zött többen propagandisták a munkahelyükön. Elég sok kommunistának van társa­dalmi megbízatása: többen társadalmi ellenőrök, van nőklub-vezető. Minden évben kétszer a lakásukon meglá­togatjuk az idős, beteg párt­tagjainkat. Gondolunk arra. hogy szervezünk üzemlátoga­tásokat. A tagság egyet is ér­tett ezzel, aztán valahogy mégsem sikerült. Nem jöt­tek el. Szóval, lehet, hogy en­nél lényegesen több tevé­kenységre is mód nyílna, de mi örülünk, hogy idáig jutot­tunk. Ha nagyobb gyakorlat­ra teszek szert, talán még jobb pártmunkát tudunk vé­gezni. — ön szerint mim. kel­lene változtatni, hogy élénkebb legyen az élet a területi pártalapszer- vezetben? — Túl kellene már jutnunk azon a nézeten, hogy a terü­leti pártszervezet az öregek gyülekezete. Mert kik men­nek ma nyugdíjba? Olyanok mint az apám, akik életük legnagyobb részében ezért a társadalmi rendszerért dol­goztak, és akiknek a vérük­ben van, hogy az életnek ér­telmet a munka ad. Üjabb és nagyobb feladatokat kellene bízni a területi pártszerveze­tekre, biztosítani a szerve­zett, politikai tevékenységet. Hogyan? Látja ez az, amin én is sokat töröm a fejem. — Személyes vágya? — Nincs különösebb. A kereskedelmi főiskolára aka­rok jelentkezni. A marxista egyetemet sikeresen elvégez­tem. És szeretnék a magam munkaterületén, a pártmun­kában is olyan megbecsült ember lenni, mint az apám volt. Varga Viktória Tovább bővül a ruházati ellátás Növendékbikák exportra A napoikban újabb 70 nö­vendék hízóbikáról állapítot­ták meg a minőségi ellenőrök és a Húsipari Tröszt képvise­lői a jászberényi Kossuth Tsz- ben: súlyuk megfelel az elő­írásoknak, minőségük kitű­nő, exportra alkalmasak. A szállítmányt a Szovjetunióba indították. A közös gazda­ság az idén 2590 mázsa súly­ban, 11 millió forint érték­ben 470 növendékbika hizla­lására kötött szerződést a TERIMPEX-szel. Konténerben a görögdinnye Az idén már konténerben „utazik” a görögdinnye is Győr—Sopron megye zöld­ségboltjaiba. A megyei ZÖLDÉRT Vállalat 350 kon­ténert vásárolt, s ezekbe egyenként 3 mázsa dinnyét tudnak berakni. A ládákat géppel emelik rá a gépko­csira, s azzal is rakják le. A könnyűipar és a belke­reskedelem érintett vezetői a közelmúltban ismételten át­tekintették a ruházati ellátás helyzetét és a II. félévre vár­ható alakulását. Előrelátható­lag az év hátralévő részében hazai termékből 6,7, import­ból pedig 4,2 százalékkal több terméket hoznak forgalomba^ mint a múlt év azonos idő­szakában. Ez azt jelenti, hogy a II. félévben fogyasztói áron számítva összesen mintegy 22.8 milliárd forint értékű ru­házati cikk áll a lakosság rendelkezésére. Az iskolás gyermekek szá­mára összesen 350 ezer úttö­rőin^ készül, s így aligha lesz kielégítetlen igény. Ugyan­csak nem lesz hiány a külön­féle fazonú iskolaköpenyek­ből. amelyek jó része már az üzletekben van. A legkisebbek ruházati „igényeinek” kielégítése to­vábbra is zökkenőmentes lesz. Annál is inkább, mert ez évre nem kevesebb, mint 2 millió 600 ezer darab sztreccs, frottír, valamint egyéb kötött, hurkolt bébi­holmit kapnak a hazai ter­melőktől. Hasonlóan az első félévhez, a másodikra is mintegy tíz­millió darab felső kötöttárut kap a belkereskedelem hazai termelésből, s ezen belül mintegy másfél millió tré­ningruhát. A terveknek meg­felelően az őszi—téli szezon­ra kerül forgalomba a ha­zánkban idén készülő mint­egy egymillió felnőttkabát 70 százaléka. A II. félévben felnőtt-láb­belikből az ellátás egészében véve kiegyensúlyozottabb lesz, mint az előző év hason­ló időszakában volt. Erre az időszakra a hazai termelők belföldre összesen 12 és fél millió pár cipőt készítenek, illetve készítettek.

Next

/
Thumbnails
Contents