Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

1977. augusztus 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Ünnepi békegyűlés a KÖTIVIZIG javítóüzemében

Kitüntették az Allende-Béke szocialista brigádot

Tegnap délután ünnepi békegyűlést rendeztek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság javítóüzemében. A szép számú hallgatóság előtt Sípos Károlyné, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának titkára beszélt a párt és a kormány békepolitikájáról. A háború elleni harcnak erős alapja van — mondotta. — A világon azonban milliók számára még nem létezik a béke. Népek kénytelenek harcolni a betolakodók, hódítók ellen, szenvednek önkény miatt, mint például Chile népe. Chile tragédiája fájdalmat kelt minden jóérzésű emberben, s tiltakozásra késztet a demokratikus hagyományok megtiprása, a terror, az elemi jogok semmibevevése. A béke erői hatalmassá lettek, a szocialista tábor erős, az enyhülést, a népek békevágyát szolgálja.

Kiemelkedő békemunkát végzett a KÖTIVIZIG Allende-Béke szocialista brigádja: tagjai emberségben, meggyőződésben, tudásban maga’s fokon állnak. Hazaszere- tetet és internacionalizmust tükröző tevékenységüket ismerte el az Országos Béketanács a „Magyar Békemozgalom'’ emlékplakettel.

A kitüntetés átadása után Durni István brigádvezető mondott köszönetét, majd Csernus István brigádvezető-helyettes tiltakozó táviratot olvasott fel. melyben a hi- rosimai atomtámadás évfordulóján tiltakoznak a neutronbomba gyártása, és mindenféle agresszió ellen. Ezután a Chilei Kommunista Párt képviselője, Pablo Lara köszöntötte a békegyűlés résztvevőit. Az ünnepség az Intemacionálé hangjaival ért véget.

CHILE FÁJ NEKÜNK

1.

„Föld, megcsókollak, s

elbúcsúzom” (Neruda: Búcsú)

Pablo Neruda temetése után cédulát hagyott a síron egy külföldi. A cédula felirata: „Nos duele Chile”.

Azaz: „Chile fáj nekünk.”

Gondolatok kergetőznek a fejemben mialatt a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság javítóüzeme felé igyekszem, s e gondolatok témája nem véletlenül Chile: Az Allende nevét viselő szocialista brigádhoz megyek. Eszembe jut Neruda özvegye, Matilde Urrutia emlékezése: „Mikor a menet elérkezett a San Cristobal hegyig, mindenfelől tömegek tódultak a temetőhöz- vezető útra. Néma, komoly arcú munkások voltak. A temető előtt a költőt utolsó útjára kísérő tömeg egyik fele azt kiáltotta: Pablo Neruda! S a másik fele így válaszolt: Jelen!”

2.

„Lenni mindenki kenyerének: a harctól távol nem

maradtam.” (Neruda: Más semmi)

Komoly arcú munkások vesznek körül a műhelyben. Mióta? Miért? A szokványos kérdések. „Volt, aki azt mondta, azért csináljuk ezt, hogy a felszínen maradjunk”, meséli egy brigádtag, s erre csak legyinteni tud még most is.

— 1974. május 18-án egy politikai vetélkedő volt, s ezen részt vettek chilei elvtársak is. Akkor határoztuk el, hogy megváltoztatjuk a brigád addigi Béke nevét: azóta az Allende-Béke szocialista brigád nevet viseljük. Allende neve fogalom ma már, s ez a két fogalom, Allende és Béke, nagyon egymásra rímel — elmélkedik a brigádvezetőhelyettes, Csernus István.

Előkerül a brigádnapló, s rögtön a Chilei Szocialista Párt képviselőjének levele vonzza magához tekintetemet. „Előre elvtársak! Allen- de neve a világ összes dolgozójának zászlaja. Mint önök ma, úgy lesz holnap szabad Chile, szabad és szocialista. Köszönjük a szolidaritásukat.” Néma, komoly arcú munkások figyelnek.

— Belegondol az ember, hogy ha mi lennénk az ő helyükben, milyen jól esne nekünk is a baráti szó, a szolidaritás. Mi több mint három évtizede békében. és most már jól élünk, de ez nem tehet minket közönyössé a más szenvedése, a világ dolgai iránt — mondja Durni István brigádvezető.

Közben' nézegetem a brigádnapló bejegyzéseit: sokan párttagok. Chile nagy költője, Neruda ezt írja Pártomhoz című versében: „ ... Ügy építtetsz velem a valóságra, mint kőszálra. / Ellenségévé tettél a gonosznak és gátat emeltetsz velem az elvakultnak. / Megláttattad velem, hogy fényes a világ, és lehetséges a derű. / Elpusztít- hatatlanná tettél, mert tevéled nem érek véget önmagámban.”

Takács Mihály esztergályos magyaráz.

— A mi brigádunk tényleg olyan, mint egy család. Azok a chilei elvtársak, akiket időről időre meghívunk, ugye most hazátlanok. Száműzetésben élnek, de ha nem itt élnének, akkor valamelyik chilei börtön foglyai lennének. Sok család szétszakadt. Ha csak egy-egy napra is, de szeretnénk, ha otthon éréz- nék magukat a mi kis családunkban.

— Valamelyik brigádtag lakásán vendégeskedtek már?

Csernus István jelentkezik.

— Nálam. Az unokahúgom férje ugyanis chilei elvtárs. Az unokahúgom tanár, megtanult spanyolul, tolmácsolt, magyarul tanította a chileieket, így jöttek össze a férjével. Már családjuk is van.

Fellobbannak az indulatok, pillanatok alatt benne vagyunk a világpolitikában, s most kiderül, hogy az Allen- de brigád tagjai nagyon tájékozottak, elemzik a chilei helyzetet.

— Ismerik Neruda verseit?

Rögtön kezembe nyomják

vaskos kötetét a brigádkönyvtárból. Azokat a szavakat mondják a brigád tagok arcvonásai, amiket Neruda ugyan a spanyol polgárháború kapcsán írt le, de mi sem lehet érvényesebb ma Chilére: „...láttam azt is, mikor rejtekekből / a régi rablók rádrontottak. Álarc / volt arcukon, kezükben viperákból / készült keresztek, s lábuk belegázolt / a holtak jegesvizű mocsarába.”

„Oly hős a nép, melyet

[ágyékod nemzett, oly büszke, bátor, harcias,

[vidám nép, hogy soha nem lehet zsarnok [királya,

soha idegen had le nem

[igázza!” (Neruda: Páros ének)

A KÖTIVIZIG Allende- Béke szocialista brigádjának tagjai a terveket általában 116—118 százalék körül „hozzák”. De ezt önmagában nem érzik elegendőnek.

— A chilei szolidaritási bizottság rendszeresen meghív bennünket a rendezvényeire. Minden évben koszorút helyezünk el Budapesten, az Allende parkban. Előtte szolidaritási gyűlést tartunk a műhelyben.

— Amikor Corvalan elvtárs Magyarországon volt, a brigád egyik tagja elment a nagygyűlésre, ahol Corvalan beszédében megköszönte a mi Allende brigádunk munkáját, utána pedig ezt tette táviratban is. Itt van a naplóban : „Magyarországi látogatásom befejezésekor megköszönöm szívélyes elvtársi üdvözletüket, fogadják őszinte köszönetünket a chilei nép ügye iránti szolidaritásért. Luis Corvalan.”

Péntek van, a műhelyben zakatolnak a gépek. A falakon oklevelek, zászló, két Allende-kép, szolidaritási plakátok. A brigádnaplóban képek, vetélkedőkről, kirándulásokról, koszorúzásról, chileiekkel" való találkozókról, újságkivágások (Luis

Corvalan szabad), a kiváló, ifjúmunkás verseny és a szakma ifjú mestere vetélkedő helyezett brigádtagjairól, társadalmi munkákról, küldöttségeknek a műhelyben tett látogatásáról, május elseje; ünnepségről, az egyik brigádtag ballagásáról, kiállításról, focimeccsről, fotó Mészáros Márta ök ketten' című filmjéből, előtérben a főszereplő Marina Vlady és Monori Lili, háttérben három brigádtag, ezúttal mint statiszták...

Itt, a KÖTIVIZIG javítóüzemében azonban főszereplők, ezt jelzi a kalapnyi kitüntetés is. Csaknem mindenki kiváló dolgozó, van itt KISZ KB dicsérő oklevél, árvízvédelmi emlékérem, Kisköre emlékérem... Az Allende 1973-ban a vállalat kiváló brigádja; 1974-ben a szakágazat kiváló brigádja;

1976-ban a Magyar Népköz- társaság kiváló brigádja. Ki ez a 16 ember? Bettenbuch János 24 éves esztergályos, érettségizett, KISZ-vezetőségi tag, szeretne egyetemre menni. Csernus István 32 éves marós, tagja a vállalati szak- szervezeti tanácsnak, az MSZBT elnökségi tagja, a Vöröskereszt csúcsszerv elnöke. Durni István 44 éves műszerész, pártvezetőségi és pártbizottsági tag. Kukovecz Károly 40 éves, érettségizett, alapító tag. Magyar László 21 éves esztergályos. Ifjú Gárda szakaszparancsnok. Matusin- ka Antal 40 éves esztergályos, szakszervezeti bizalmi és munkásőr. Molnár Ferenc 30 éves esztergályos, érettségizett, a Vöröskereszt titkára. Molnár János 42 éves, betanított segédmunkás. Pintér György 27 éves gépésztechnikus, KISZ-titkár, KISZ-bi- zottsági tag; tagja az üzemi pártbizottságnak. Rácz Antal 32 éves gépésztechnikus, művezető. Sulák Tibor 20 éves esztergályos, érettségizett, KISZ-vezetőségi tag. Takács Mihály 24 éves esztergályos, munkásőr. Zsérczi András 42 éves gépésztechnikus, a munkaügyi döntőbizottság elnöke. Csíkos Ferenc 44 éves fotós, az MHSZ repülőklubjának vezetőségi tagja. Kardos Tamás villanyszerelő most katona. Szurgyi László 21 éves esztergályos.

4.

„Én itt maradok munkás- ' [szájra dalnak, az új földrajzban s új

[történelemben.”

(Neruda: Én itt maradok) Szombat. Vége a békegyűlésnek, ahol néma, komoly arcú munkások előtt az Al- lende—Béke szocialista brigád megkapta az Országos Béketanács által adományozott „Magyar békemozgalom” emlékplakettjét.

Augusztus 6-a volt. Harminckét esztendeje ezen a napon robbant az első atombomba Hirosimában. Elszabadul a fantázia. Kétmilliárd ember kiáltja: Pablo Neruda! Kétmilliárd válaszol rá: Jelen! Majd ismét: Salvador Allen- de! Jelen!. ..

Körmendi Lajos

Meghálálta a rendszeres öntözést a cibakházi Vörös Csillag Tsz negyvenhektáros paprikatábája: a folytontermő kesztheyi tölteni való paprika hektáronként csaknem 200 mázsa termést érlel. A fűszernövényből 2,5 millió forintos bevételt tervezett a közös gazdaság. Képünkön: szovjet exportra szánt paprikát rakodnak, a tsz kertészetében

Tervezői munka az flGROBER-nél

Termés és megrendelés. Az AGROBER Vállalat megyei kirendeltségén tudják, hogy ez a két fogalom egymástól elválaszhatatlan. Mivel a 116 dolgozóból álló kollektíva túlnyomóan mezőgazdasági jellegű beruházásokat tervez, egy-egy aszályos nyár alaposan „megtépázhatja” az igénylők névsorát. Terveznek tehenészeti és sertéstelepeket, tejházat, fejőházat, vágóhidat, belvizelvezető rendszert, öntözőtelepet, halastavat.

Az idei tervezések közül kiemelkedik a Héki Állami Gazdaság 110—120 millió forint értékű tehenészeti telepe, a túrkevei tehenészeti telep bővítése, Szolnokon a 75 millió forintos vetőmagtároló, a Középtiszai Állami Gazdaság 1000 férőhelyes kocatelepe, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság 1850 férőhelyes sertéstelepe és az Alcsi- szigeti Növényvédő Állomás.

A mostani munka nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is más, mint a négy-öt évvel ezelőtti. Akkor még ló- és tehénistállókat, juhhodá- lyokat, aklokat terveztek, míg ma sertéstelep, fejőház, vágóhíd, a „sláger”.

Mindezekhez bonyolultabb, nagyobb tudást igénylő tervezőmunka szükséges. Megrendelést már csak 1978 utolsó hónapjaira tudnak vállalni.

Hajnaltól

napszálltáig

A zöldség útjának egyik állomásán

Ködsapka alatt alszik a város. Az utakon csak a tejes-, kenyereskocsik járnak még, meg néhány utazó ember. A városszéli raktárrengeteghez kátyús, girbe-görbe út vezet. Ott már hajnali kettő óta „tart” az üzem. A százvagonos nagy tárolóban az előző napi rendelés» szerint sorakoznak a teli ládák, zsákok, rekeszek. Gyönyörű áru! Az ember szinte csodálkozik. Miért nem ilyen a boltban, amikor kosarába méreti a zöldséget, gyümölcsöt?

A pótkocsis teherautó — amelyik éppen áruért érkezett — aztán erre is választ ad. A ZÖLDÉRT központi, szolnoki raktárából ezen a reggelen kilencvenhat helyre küldik az árut. A pótkocsis teherautókra sok helyi és vidéki boltnak rakodnak egyszerre. És van, ahová csak délután érkezik a reggel még hamvas-harmatos barack, a frissen szedett zöldség, a keményhúsú paprika. S míg utazik, süti a nap melege, bágyasztja a hosszú idő.

Berényi László, az értékesítési főosztály helyettes vezetője reggel hét órakor már elégedetten néz szét a lassan ürülő hatalmas raktárban.

— Fogy az áru. jönnek, mennek az autók — mondjá. s elsorolja, hogy a mai 96 rendelésből kilenc szolnoki áfész-boltot, húsz vidékit, tizenhat kiskereskedelmi áruházát és harminchét saját, ZÖLDÉRT-árudát elégítenek ki. A ZÖLDÉRT-nek különben száz saját boltja van a megyében.

Paprikát ma nem kefélünk

Több mint háromszáz mázsa zöldárut és gyümölcsöt vittek ki a déli órákig a szolnoki raktárból. A válogatók, tisztítók, csomagolok megdolgozták a magukét, pedig hol van még a nap vége. A hütőtárolókban is kevés az áru —: lesz hely a hétvégi felvásárláshoz elég.

— Sikerült rövidítenünk a dinnye útját — mondja Ko- sik István, a ZÖLDÉRT igazgatója. Megállapodásunk van a nagy dinnyetermesztő szövetkezetekkel: a földről a

boltokba, piacokra, standokra szállítják. Valóban friss árut kap a vásárló.

Persze a hatalmas paprikazsákok azt is igazolják, nem olyan egyszerű még minden áru útja, mint a dinnyének. A paprika ugyanis legtöbbször bent a raktárban válogatásra, tisztításra szorul.

— Megy ä kefélő?

— Nem megy a kefélő — hangzik a válasz. Alacsony, ügyes kis szerkezet előtt állunk. A paprikát ugyanis — volt elég eső és szél — meg kell tisztítani a rátapadt földtől. A ZÖLDÉRT emberei paprikakefélőt szerkesztettek, hogy ne kézzel, egyenként dolgozzanak vele. Sajnos, egy kefe ma éppen eltörött.

Hosszú évek óta áll a hagymatisztító, -szárító, -válogató gépsor, az egymillió forintos berendezés is. Reménytelen, a szakemberek csak legyintenek, ha nézik a monstrumot. Hiába vették, .használhatatlan. És nem csomagol rendesen a burgonyaadagoló se.

Ajánlom magam és a dinnyém

Telexgép csattog, telefonok csörögnek a diszpözicióban. Hat ember dolgozik itt mind- összesen. Méteres telexszalagokon olvasható a felkínált áru minősége, mennyisége. Az íróasztaloknál általában kilenc számot tárcsáznak hol türelmesen, hol verejtékezve az ügyintézők. Pécs, Győr, Nyíregyháza — sorban a megyei központok. Ma nem kell a dinnye.

— Pedig igen finom, jó dinnyét kínálok, és mondja a mázsákat is az eladó.

— Guten Morgen — köszön teljesen váratlanul Berényi László németül. Aztán kiderül, NDK-beli kereskedővel tárgyal, aki öt vagon dinnyét már vinne is mesz- szire.

Pillanatok alatt izgalom keletkezik — kritikus a helyzet. Jászberényben ugyanis, ahol a dinnyét vagonba kellene rakni, nincs erre öt vagon.

Itt, ezekkel az árukkal nem lehet időt húzni. Intézkednek : Jászberénybe azonnal teherautók mennek, behozzák Szolnokra, s itt rakják vagonba.

— Nálunk nem szokatlan, hogy az egész személyzet elindul vagont rakni — mondja valaki a diszpozícióban.

A savanyítóban Mészáros Sándorné műszakvezető megnyugtat: három hét múlva beérik az első hordós káposzta. Ezen a nyáron két vagon uborkát kovászosítanak, 40 vagon káposztát savanyítanak.

Kis pihenő és kezdődik elölről

Gyors látogatás a jászberényi ZÖLDÉRT-telepen. Ugyanaz mint a szolnoki, valamivel kisebben, s valamivel gyengébb minőségű áruval. Az irodában azonban nyugodt mindenki: tudják, jönnek a dinnyéért a teherautók, nem lesz baj. A főtéren a cibakházi termelőszövetkezet dinnyéjét rakják halmokba. Telefon csörög: egy boltos haragszik, neki miért nem küldték már. Rögtön odaér, kapja a választ.

Jászdózsa, Tarnamenti Tsz. Túri József főkönyvelő széttárja a karját:

— Eddig hatvan vagon dinnyét adtunk a ZÖLDÉRT- nek. Nincs nekünk semmi bajunk, jól megvagyunk, mégha keveselljük is az árát.

Az út mentén erről is, arról is dinnyeföld. A csányi Holecz József és családja dolgozik benne. A fiatalasz- szony a karját, a lábát fájlalja:

— Hajnali négykor kezdünk, aztán akkor megyünk a tanyára, ha a nap leszáll. Fáj a karom, de nagyon. Sok a munka.

— Megéri?

— Meg, dinnyekunyhóban születtem, mindig ezt csináltam, nekem elhiheti.

A férj — a ZÖLDÉRT embereivel beszélget — odajön:

— Nem a pénz miatt csák. Elégedett vagyok a munkámmal, velem is a szövetkezetben. Jó a dinnye! Á Nagyvásártelepen, külföldön, sehol se emeltek még kifogást! Ez is nagyon fontos ám!

Esteledik., A hűvös hajnal után nagy forróság volt. A szolnoki központi telepre lassan beérkeznek a már friss áruval teli kocsik. Kis pihenő, aztán hajnali kettőtől: újra kezdődik elölről.

S. J,