Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 2. jiiír \Y bl a TR JÜ f7­ML ] O pr i----­■ E Változások a traktorgyártásban 0 terméshozamok előrejelzése Nyugat-Németországban, a kiöli egyetemen új eljárást dol­goztak ki az aratási eredmények előrejelzésére. Abból indultak ki hogy a közép-európai felté­telek között — például az őszi búza esetében — a termésered­ményeket meghatározó legfonto­sabb három tényező közül ket­tő már áprilisban lemérhető: a kalászt hordozó szárak száma és az egyes kalászokban levő mag- szám. Ezen kívül még az egyes búzaszemek súlyától függ a ter­més mennyisége, erre azonban — a későbbi hónapokban — sok­féle környezeti adottság, időjá­rási tényező is hatással van. A kutatók két változó időjárási té­nyezőt vettek alapul, s ezek­nek, valamint a szárak száma és a magszám figyelembevételével a termés mennyisége előre fel­becsülhető. Az adatok kiértéke­lését számítógép végzi. Az NSZK-ban az elmúlt évben a búzahozamra vonatkozó elő­zetes számítások csupán 6 szá­zalékkal tértek el a valóságos hozamoktól. E siker alapján az új eljárást egyéb kultúrnövé­nyekre (burgonyára, cukorrépá­ra) is kiterjesztik, továbbá más országok megbízásából kidolgoz­zák az előrejelzés módszerét, fi­gyelembe véve kultúrnövényeink tulajdonságait és az éghajlati vi­szonyokat. Már befejezés előtt állnak a törökországi vizsgála­tok. és elkezdték az argentin és a Fülöp-szigeti adatok gyűjtését is. A módszert a FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdsági Szervezete világszerte be akarja vezetni. Képünkön: a gabona mag­számának a megállapítása Traktoron a mezőgazdaság­ban használt, vontatásra és munkagépek üzemeltetésére alkalmas erőgépet értünk. Hosszú időn keresztül — az első, gőzzel működő trak­tort a múlt század végén ké­szítették — nem sokat vál­tozott ez a ma oly nélkülöz­hetetlen erőgép: egyszerű vontató volt, amely az igá­ba fogott állatot váltotta fel. Bár részleteiben tökéletese­dett — a húszas évek elejé­től belsőégésű motorral üze­melő típusok jelentek meg —, funkciójában és elrende­zésében azonban a régi ma­radt. A nagy változás, a me­rőben új típusok megjele­nése a legutóbbi években következett be. Az egyre na­gyobb teljesítményű változa­tok megjelenése mellett mi­nőségi változásoknak is tanúi vagyunk. Előtérbe került a négykerékhajtás, a traktor ma már egyre kevésbé egy­oldalú vontató, hiszen a füg­gesztett és rászerelt, illetve az előreadó tengelyről meg­hajtott gépek révén egyre inkább univerzális erőgéppé válik. Ez a változás külse­jén, felépítésén is meglát­szik. Egyre több traktortípus hagyja el a gyárakat, s ezek egymástól mind jobban kü­lönböznek. A kisebbek — melyeket kertekben, kis gaz­daságokban használnak — benzinesek, a nagyobbak Diesel-motoros meghajtásúak. Ez utóbbiak több sebességűek, nem ritkaság köztük az olyan sem, amelynek összesen húsz fokozatú sebességváltója van (16 előre, 4 hátra). A kép az évente csaknem 3 millió traktort előállító, a minszki traktorgyárban ké­szült a Szovjetunióban. Ez a gyár is lépést tartott a fej­lődéssel, s ma már két fő modell alapján tízféle válto­zatban készíti traktorait, amelyekhez a mezőgazdasági gépek és eszközök egész so­ra csatlakoztatható. A gyár főként a középkategóriájú — 70—80 lóerős — tíz tonna kö­rüli teherbíró képességű vál­tozatokat állítja elő. TRÁGYÁZÁS — SZÉNDIOXIDDAL A növényi életműködés, és ennek követ­keztében a kultúrnövények hozama a fo­toszintézisnek nevezett folyamattól függ. A talajból felvett vízből, a levegő széndi­oxidjából, a napfény energiájának megkö­tésével és felhasználásával a növény zöld részének sejtjei szervesanyagot hoznak lét­re. A növények szervesanyag-termelésének az ütemét a három tényező közül az hatá­rozza meg, amelyik éppen a legszűköseb­ben áll rendelkezésre. Ez lehet a fény, a víz, de lehet a széndioxid is. így gyenge megvilágítás mellett hiába öntözzük a nö­vényeket, nem fognak jobban fejlődni, nedvesség híján viszont nem tudják hasz­nosítani a bőséges rendelkezésre álló szén­dioxid egy részét. A levegőben átlagosan 0,03 térfogatszá­zalék széndioxid található. Ez a mennyiség kedvező megvilágítás és vízellátás mellett elegendő, tehát a széndioxid mennyisége korlátozza a növényi szervesanyag-terme- lést. Hogyan oldható meg a széndioxid dú­sítása a levegőben? Nyilvánvalóan ez csak zárt térben, üvegházban fóliasátor alatt le­hetséges. Jelenleg két — a gyakorlatban is bevált módon — teszik ezt: széntartalmú gáznak az üvegház légterében való elégetésével, vagy gyárilag palackozott széndioxidgáz­nak az odavezetésével. Az előbbi hátrá­nya, hogy az égéskor keletkező hő nem mindig hasznos, az utóbbié, hogy valami­vel drágább és beszerzése körülményesebb. Hollandiában az üvegházi zöldség- és dísznövénykertészetben a széndioxidos trágyázás már ugyanolyan természetes, mint az öntözés. Hazánkban szinte kor­látlan mennyiségben áll rendelkezésre a természetes forrásokból származó, nagy tisztaságú széndioxid. Érdekességek a juhokról A juhok szaporodásával és ivadékgondozásával kapcso­latban érdekes megfigyelé­seket tettek a kutatók. Egy juhnyájban a nőstények egy- harmadának a nevelőképes­sége kisebb az átlagosnál. Főleg a fiatal, először vem­hes anyák hanyagolják el bárányaikat. A magukra ma­radt kicsinyek legtöbbször elpusztulnak, de néha sike­rül más anyához szegődniük és az befogadja őket. Megállapították, hogy a szülés után az anyajuh nya- logatás közben bárányát be­keni ellési váladékával, és később ennek a szagáról is­meri fel. Ezt kísérlettel is igazolták. Ha egy bárányról eltávolították a váladékot, az anya nem fogadta be, he­lyette viszont befogadta azt az idegen bárányt, amelyet az ő szaganyagával kentek be. Ez a szag és a nyaloga- táskor érzett íz azonban az anyaállatban csak az ellés utáni néhány órában rög­ződik ismertető jelként, ha utána próbálnák bárányt „alácsempészni”, az legtöbb­ször már nem jár sikerrel. Ezek az ingerek már az ellés előtt álló anyában is gondozási reakciót váltanak ki. Ezért megesik, hogy egy jövendő anya valósággal el­lop, maga után csalogat egy frissen világrajött bárányt. Mivel azonban még nincs teje, nem tud gondoskodni róla, az újszülött elpusztul. Megesik, hogy az így bárány nélkül maradt anya másikat „fog” magának. Megfigyel^ ték, hogy az ilyen bárány­csere gyakorisága függ az időjárástól, az egy-egy bá­rányra jutó legelő nagysá­gától és az ellések gyakori­ságától. A kis bárány a születését követő első 2—3 napban még nem képes különbséget tenni a környezet tárgyai között, s ösztönösen követ, anyának tekint minden, kö­zelében mozgó tárgyat, le­gyen az ember, traktor vagy másik bárány. Később már azonosítani tudja az anyját — látá'sa révén —, az idegen tárgyaktól pedig elmene­kül. Ekkor már nem is sze­gődik idegen anya után. Kéthetes korára a bárány' egyedül elkószál, ilyenkor anyját messziről is megis­meri a hangjáról, s visszata­lál hozzá. A közelben pedig szaglása révén győződik meg tájékozódása helyességéről. Hathetes kora után önálló­an él. A juhok szaporodásával kapcsolatban érdekes eset történt Svájcban: Luzern mellett egy gazdaságban 6 bárányt ellett egy anyajuh, pedig már a 3 utód is ritka. A hat közül néhány olyan gyenge volt, hogy a gazda táplálta üvegből. Képünkön: Sétára indul a héttagú tár­saság. Szenvednek-e a tyúkok? Modern, sok tyúk elhelyezésére alkalmas istálló Vietnamban Eperfák és selyemhernyók A selyemhernyó szövőmiri­gyének megszáradt váladéka a selyemszál. A hernyó ebből építi fel gubóját a bebábozó- dáskor. Fajták szerint a gu- bót alkotó szál hossza 200—- 1500 méter, a háború előtt Vietnamban átlagosan 400 méter hosszú volt. A háború folyamán azonban a vietnami selyemlepke „elkorcsosult”, a gubót alkotó szál hossza 150 méterre csökkent. Ezért sai- goni genetikusok olyan fran­cia és japán fajtákkal páro­sították, amelyek 2500—2800 méter szálat adnak. E fajták azonban nem sza­porák — évente csak egyszer petéznek — a trópusi klímát rosszul tűrik, ezért a geneti­kusok az idegen fajtákat előbb akklimatizálták, nem­zedékről nemzedékre fokoza­tosan szoktatva őket a ned­vességhez és a meleghez. A harmadik generációjuk már tűrte a vietnami klímát. Eze­ket a szaporább és — főleg a hazai betegségekkel szem­ben — ellenállóbb helyi faj­tákkal keresztezték, s ily módon olyan hibrideket kap­tak, amely évente többször párosodik, s egy-egy nősténye kb. 250 petét rak le. A her­nyó 30 napos léte alatt át­lagban 13 gramm eperfaleve­let fogyaszt és naponta meg­háromszorozza a súlyát. Gu- bójából 3000 méter hosszú szál gombolyítható le. A selyemhernyók eperfale­véllel táplálkoznak. Mivel a vietnami eperfa aprócska faj­ta, a genetikusok az ugyan­csak törpe japán fával ke­resztezték, és érdekes módon óriás levelű hibrideket kap­tak. Növényi hormonnal ke­zelve, az új hibrid dugványok 10 nap alatt gyökeret eresz­tenek, az eddigi 3 hónap he­lyett. Ráadásul nincs szük­ség 20 centiméteres dugvá­nyokra, mert bármilyen mé­retű kicsi dugvány megered. így jóval több eperfát lehet ültefrli. Mindezekkel a sai- goni genetikusoknak sikerült a ■ tisztaselyem-ipar termelé­sét megtízszerezniük. A tyúkok mai, úgyneve­zett padlón tartása mellett egy állatra 1700 négyzetcen- timéternyi terület jut. En­nél lényegesen szűkebb he­lyük van a ketrecben. Ha ott tartják őket, akkor egy tyúk­nak 500—600 négyzetcentimé- ternyi alapterülettel kell meg­elégednie. A tojásteljesítmény azonban ott sem csökken, ha minden tyúk akadálytalanul juthat elegendő takarmány­hoz és vízhez. Megfigyelték, hogy nagy istállókban, ahol ezernél több tyúkot is nevelnek, életterük önmagától is kor­látozódik, ha elegendő ete­tő- és itatóhely áll rendel­kezésükre. Bár a tyúkdk az egész istállóban mozoghat­nak, nem futnak az etető­Amerikai kutatók elhasz­nált abroncsokból kását ál­lítottak elő, amellyel állato­kat lehet takarmányozni. Az íztelen kása a következőkép­pen készül: az abroncsokat felaprítják, élesztőgombák­kal keverik, s a keverékhez nagyon sok vizet adnak. Bi­zonyos idő múlva a keverék erjedni kezd. Az erjedési fo­és itatóhelytől 3—4 méternél messzebbre. Lehet-e ebből arra követ­keztetni, hogy a tyúk moz­gásszükséglete gyakorlati­lag nullára csökken, ha az állat az eleséget és a vizet helyváltoztatás nélkül el tudja érni? Erre a kérdésre a tojásteljesítmény egyedül nem ad választ. A szűk kör­nyezetben különböző jelen­ségek figyelhetők meg, mint például az állatok indoko­latlan fejmozdulatai és a mellékvesék megnagyobbo­dása. Ezek arra mutatnak, hogy az állatok kellemetle­nül érzik magukat. Hogy valóban így van-e, azt meg­felelő kísérletek híján mind ez ideig nem sikerült meg­állapítani. lyamat befejezése után kész a takarmánykása. Ugyanezek a kutatók egy másik eljárást is kidolgoztak a régi abroncsok hasznosítá­sára. Porították őket, bizo­nyos mikrogombákkal kever­ték, majd tápanyagokat ad­tak hozzá. Ezen a táptalajon babot termesztettek a siva­tag homokjában, Régi autóabroncsok hasznosítása Gumiból kása, termőtalaj a sivatag homokjában Az üvegházban minden - a növények számára fontos tényezőt mérnek a műszerek.

Next

/
Thumbnails
Contents