Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

1977. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 OKTÓBER FÉNYEI Szovjet jubileumi kiállítás a Munkásmozgalmi Múzeumban Október fényei címmel a Szovjetunió Lenin-díjjal és Októberi Forradalom érdem­renddel kiüntetett Központi Forradalmi Múzeumának anyagából nyílt kiállítás teg­nap a Budavári palotában, a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában. A Munkásmozgalmi Mú­zeum és a Kulturális Kapcso­latok Intézete által rende­zett több mint félszáz nagy­méretű tablót, történelmi do­kumentumok, korabeli fény- képfelvételek és eredeti tár­gyi emlékek egész sorát fel­vonultató kiállítást —■' me­lyet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzel­mének 60. évfordulója al­kalmából mutatnak be ha­zánkban — Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes nyitotta meg. Beszédében egyebek között hangsúlyozta, hogy a kiállítás első azoknak a kiemelkedő hazai rendez­vényeknek a sorában, ame­lyekkel kulturális életünk a világ első szocialista állama megszületésének 60. évfordu­lóját köszönti. Meggyőződé­sem — mondotta — hogy ez a kiállítás is hozzájárul ah­hoz, hogy a múzeum látoga­tói, közöttük fiataljaink még mélyebben értsék a Nagy Október világtörténelmi je­lentőségét, életünkre gyako­rolt hatását, s ezáltal jól szolgálja a szocialista köz- művelődést, az internaciona­lista nevelést és a magyar— szovjet barátság erősítését. A kiállítás —- amelynek megnyitó ünnepségén jelen volt Király Andrásné, a budapesti pártbizottság tit­kára, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, Regős Gábor, az MSZBT titkára, politikai, tár­sadalmi és kulturális életünk számos ismert személyisége és ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe — sokoldalúan és gaz­dagon mutatja be a 60 évvel ezelőtti eseményeket és azok történelemformáló hatását. Bemutatja a világ első szo- calista államának hatévtize­des társadalmi, politikai, gazdasági fejlődését, a fej­lett szocialista társadalom alapvonásait, politikai és ál­lami szervezeteit. A látogatók elé tárja a szocialista esz­mék világméretű térhódítá­sát, a szovjet nép küzdelmét a népek közötti béke, barát­ság és együttműködés meg­szilárdításáért, és képet ad a Szovjetunió, valamint a szo­cialista országok testvéri né­peinek nemzetközi együttmű­ködéséről. Az augusztus 23-ig nyitva tartó kiállítást Budapest után Varsóban és Berlinben is be­mutatják. Tanévzáró a Kilián főiskolán Tegnap délelőtt tanévzá­ró és koszorúzási ünnepséget rendeztek a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. Az ünnepi gyűlésen Brassói Tivadar vezérőrnagy, a főis­kola parancsnoka értékelte a befejeződött tanulmányi év munkáját. Meleg szavak­kal búcsúztatta el az avatás előtt álló végzős növendé­keket. Dicséreteket és jutal­makat adott át a kiemelkedő eredményeket elért tanárok­nak és hallgatóknak. Befe­jezésül a végzős évfolyamot zászlóssá léptette elő. A tanévzáró után a Kilián György szobránál rendezett koszorúzási ünnepségen az avatás előtt állók átadták a „stafétabotot” a fiatalabb év­folyamoknak és elbúcsúztak az iskolától. Hadtörténeti ismeretterjesztés A mezőtúri fegyveresek klubjában augusztusban a látogatók részére bemutat­ják a Hadtörténelmi Köz­lemények című folyóiratot, amely a Hadtörténelmi In­tézet és Múzeum gondozásá­ban jelenik meg, és amely tartalmával és jellegével nagy szerepet tölt be a la­kosság, a fiatalok hazafias és honvédelmi nevelésében. Amikeco magyarul annyit jelent: barátság öt ország eszperantistái között Túrkevén Július 10-én került föl a tábla a túrkevei Közlekedési Szakközépiskola homlokzatá­ra: Internacia esperanto la- borbrigado. Akkor érkezett Túrkevére öt nemzet hatvan­hat eszperantistája, hogy a kun város vendégeként há­rom hetet dolgozzon a máso­dik alkalommal megredezett nemzetközi eszperantó építő­táborban. Bulgáriai, csehszlovákiai és olaszországi eszperantó tábo­rokban szerzett tapasztalata­ik alapján ezúttal is a két lelkes Szolnok megyei fiatal­ember, Földvári László és Kalmár Lajos mozdonyvezető állította össze a három hét programját. Munkájukat, ugyanúgy mint tavaly, most is a városi tanács segítette. Sikerrel munkálkodtak azon, hogy a vendégek jól érezzék magukat Túrkevén. A városi sporttelepen, a futópálya építésén dolgozó táborbeliek jó ismerősként üdvözli kísérőnket, Koszna Mihály tanácselnököt. Az éppen • tizóraizó táborlakók egyik csoportjában tetőfokán a hangulat. Zvezdana Cvet- kovic époen azt meséli, nagy derültség közepette, hogyan lett a nemzetközi nyelvet ta­nulók széles táborának tag­ja. Alkalmi tolmácsunk, Pá­va Józsi bácsi a tokodi üveg­gyár eszperantó klubjának tagja fordítja a jugoszláv kislány nagy sztoriját.” — Jó féléve, hogy odahaza Pancsevóban a piros jelző­lámpa ellenére átvágtam a túloldalra. Onnan meg át­szaladt két fiatalember, szembe velem, ugyancsak szabálytalanul. Nálunk Ju­goszláviában ez nagyon sú­lyos kihágás. A rendőrségen kihallgatásra várva összeis­merkedtem a fiúkkal. Győz­ködtek, -hogy lépjek be a klubjukba, tanuljam meg a mesterséges nyelvet. A vége az lett, hogy most már alap­fokon jól beszélem az eszpe­rantót, és az őrszobai isme­rősök égyikével Jovan Zar- koviccskl most itt dolgozunk és tanulunk Túrkevén. A fiatal lengyel fiú, Pavel Janovyk, a poznani középis­kolában tanulja, gyakorolja az eszperahtót. A táborbeli­ek szerint az itt lévő huszon­négy lengyel közül ő beszéli legjobban a nyelvet. — Élek is vele — mondja Pavel. — Sokat beszélgetek a más országokból jött tábor­lakókkal. Nagyon érdekelnek a mesterséges nyelvek, külö­nösen az úgynevezett jelírá­sok, a pintográfia. Hasonló érdeklődésű jugoszláv barát­ra találtam itt az építőtábor­ban, vele cserélünk véle­ményt a nyelvi kérdésekről. Persze jut a szabad időből másra is, egy kevés még a túrkevei lányokra is. Biztos, ami biztos, én máris megta­nultam vagy százhúsz ma­gyar szót. Az építőtáboriak másik csoportja a belvízelvezető csatornarendszer felújításán dolgozott a nyugat-újvárosi részen. A tanács műszaki osztályának vezető helyette­sétől, Végh Károlytól meg­tudtuk, hogy sokszáz méter­nyi árkot tisztítottak ki, megmozgattak ezernél több köbméter földet. Háromheti munkájuk értéke megközelí­tette a 200 ezer forintot. A munka mellett mire futotta a szabad időből? Szívesen be­szélt erről egy bolgár kis­lány, Maiina Csanovszka. — Igazán változatos prog­ramot állítottak _össze a ven­dégszerető túrkeveiek. Be­mutatták nekünk Szarvast, Gyulát és Szolnokot. Nekem, Blagojevgrád megye hegyes vidékén élőnek különösen tetszettek az alföldi városok. Itt Túrkevén egy szép kiállí­tást is rendeztek számunkra a Magyarországon eszperantó nyelven megjelent könyvek­ből. Csónakáztunk szabad időnkben a Berettyón, és megnéztük a helyi Finta Múzeumot. Nagy élmény volt, mikor egy este együtt énekeltünk, táncoltunk a vá­rosi népi tánccsoporttal. Ha­zatérve Szmoljanba, ahol alapfokon oktatom az eszpe­rantót, elmondom majd, mi­lyen vidám, barátságos em­berek a magyarok. Augusztus 3-án. háromna­pos egri és mezőkövesdi ki­rándulás után bezárta kapu­it a második nemzetközi esz­perantó építőtábor. Lakói­nak munkáját megfiatalodott sportpálya új vízelvezető ár­kok őrzik Túrkevén. A hasz­nosan és kellemesen eltöltött napok emlékét pedig egy szó, amelyet oly gyakran emle­gettek a táborbeliek: amike­co. Magyarul azt jelenti: ba­rátság, amelyet az együtt végzett munka. a közös nyelvtanulás kovácsolt há­rom héten át. T, F, Bivalynagybajom Tévedés ne essék, - szó sincs sajtóhi­báról, s természe- * tesen új földrajzi- fogalmat sem aka­rok a köztudatba belopni. A bihari nagyközség nevéből kifacsart szószülemény azt az erőfeszítést takarja, amelyet a Hortobágyi Nemzeti Park végzett az állat-génbank ki­egészítéséért. Bivalyokat a Hortobágyra — adták ki a jelszót, s az Országos Természetvédelmi Hivatal törekvéseit támogat­ta az Országos Állattenyész­tési Felügyelőség. Megyeri László a nemzeti park mező­gazdásza, — akinek számára a tavalyi év volt a bivaly­nagybajom — bejárta a fél országot, hogy fertőzésmentes bivalyokat vásárolhasson. Kiderült, nem is olyan köny- nyű manapság bivalyt talál­ni. Hát még egészségeset! Egy maszek állatkereske­dő — nem divat már a kü- pec szó! — kínált öt jószágot megvételre 1975. végén. Pri­ma, egészséges áru! Pénz csak 1976-ra volt várható, de (génbank az génbank!) az állatra szükség volt. Meg­egyeztek hát, addig is a nem­zeti park tartja a bivalyokat, míg pénz nem lesz a megvé­telre. Az egészséges bivaly hat napon belül megdöglött. Ekkor a park — méltányolva az eladó érdekeit — a négy megmaradt bivalyért az elő­ző öt árát fizette ki. Nemso­kára azonban per lett belőle: öt bivaly volt, s csak négyet fizettek — papír is van róla. Ügy volt, a papír erről be­szélt, — 23 ezret bukott a nemzeti park. * * * Az alapító öt bivalyból ma egy sincs. Közülük az egyik — ugyancsak egészségesként vásárolt — borjú olyan sú­lyos brucellózisos lett, hogy azóta annak a lelete a minta: ilyennek nem szabad lenni! Node sebaj, bivaly akkor is kell, mondták, s hirdettek. Másodszorra összevásároltak egy újabb kis csapatra valót — nyolc állatot. A gond csak az volt, hol tartsák, ki legel­tesse, ki legyen a gazdája. Keresték a kunmadarasi Kossuth Tsz-t, amelynek az elnöke ígéretet is tett a tar­tási szerződés megkötésére. Csak épp, amikor aláírni kel­lett volna, közölte, hogy az évi 7 ezer forintos állami tá­mogatásért nem vállalják a fekete jószágokat. Nem éri meg. Túri Dezső, a tiszacsegei legeltetési bizottság elnöke viszont hajlott a szóra. Jól­lehet, még nekik sem „üzlet” nyolc (most már 15) bivaly tartása, (a gulyás havonta 3500 forintot kap az őrzés­ért!) de mint mondta „támo­gatni kell a természetvédel­mi törekvéseket”. Most tehát Tiszacsegén legel a bivaly­csorda, amely egy hónapja egészült ki hét állattal — Kiskunmajsáról, Kistelekről, Dévaványáról... A bivalyvásárlás hónapo­kig tartó akciójából egy ér­dekesség: Zsuzsi a szuperbi­valy. Olvassuk csak, mit tud? Tisztelt Igazgatóság! Az újsághirdetésből érte­sültem, hogy a HNP részére bivalytehenet keresnek. Ne­kem van egy 1970-ben szü­letett bivalytehenem — Zsu­zsi. Van egy 7 hónapos üsző fia is eladó. A bivalytehén 145 cm magas és 80 cm a csipőszélessége. A bivaly já­romba mindkét oldalról be volt tanítva. 2 éve egymagát használjuk igára. Egyes hám­ba (kumetba), amelyet szíj­gyártó csinált neki — abba dolgozik. Ezenfelül jó hátas. Tud vezető nélkül önállóan orrkarikás gyeplővel menni. Kocsiba, ekekapába, boroná­val, lógereblyébe, utallóba. Azt tudja, amit egy igás bi­valynak tudnia kell. Inkább félős, mint támadó. Nagyon szelíd, kedvelteti magát, szó- rahajló, az igában sebes. Egyszerű lóhajtó ostor elég a hajtásához. Jelenleg 2—3 li­ter tejet ad. Attól függ, mennyit dolgozik. Gyenge fiaskorában 8—10 liter tejet is meg tud adni. A bivalytehén irányára 28000 forint, a bivalyborjú irányára 10000 forint. Amennyiben úgy határoznak, hogy megveszik, akkor meg­kérem önöket, legyenek szí­vesek elhozni azt a személyt, aki majd hajtani fogja és gondozni. Azért, hogy megis­merje a bánásmódját, haj­tást, stb. Tudniillik a bivalytehén születése óta minket megszo­kott és sajnálnánk, hä a nem hozzáértésből baja származ­na. A tbc és brucellózis ál- lateü. bizonyítványnak nincs akadálya egyezség esetén. A szarvasmarha állományom tbc és bruc. mentes. Továbbá legyenek szívesek megírni, hogy Önöknek mennyit érne és mikor, hányadikán jönnek megnézni, hogy feltétlen ide­haza legyünk. Lakásom: Kiskunmajsától 2 km-re Kkhalas felé halad­va (3,4-es kmkő, buszmegálló, balra a dűlőn balról első pi­ros cserepes tanya 200 m-re.) Tisztelettel: Sz. L. 6120 Kkmajsa Ágasegyháza 296. Zsuzsiról még annyit: tíz­ezerrel olcsóbban lett a park lakója. Igriczi Zsigmond KÖVETKEZIK Természetvédelem és érdekek Az első bivalycsorda a Hortobágyon. Közülük már egy sem él Fotó: Harald Lange Jászberényben Fairtás és faültetés Épül az országos mentőbázis Budapesten, a Róbert Ká­roly körút, a Vágány utca és a Mohács utca által határolt területén épül az ötödik ötéves terv egyik legjelen­tősebb egészségügyi beruhá­zása, az országos mentőbá­zis. A 196 milliós költségű beruházás az országos men­tőszolgálat korszerű igénye­ket kielégítő központja lesz. Az új bázison 11 ezer négyzetméter hasznos terü­let áll rendelkezésre és ezt az Iparterv célszerű, ugyan­akkor impozáns tervei sze­rint építik be. A hatalmas 140 méter hosszú és 36 mé­ter széles, kétszintes, nagy fesztávolságú csarnoképület ad helyet az országos köz­ponti raktárnak, a központi szerviz- és javító műhely­nek, valamint a gépkocsitá­roló állomásnak. Ugyancsak itt kap helyet egy fővárosi mentőállomás, amely egyéb­ként 72 járművével az ország legnagyobb mentőállomása lesz, „Letartották a főteret, ki­vágták a lombos, egészséges fákat. Elvitték az ostornye- le's lámpavasakat. Ügy néz ki a volt KERAVILL előtti tér, mintha szélvihar sepert volna végig rajta”. Jászbe­rényi lakások panaszkodnak így. A megkopasztott Lehel Vezér térnek ez a része va­lóban furcsa látvány. Mi­ért volt szükség a fák kivá­gására? — kérdeztük Kiss Istvántól, a városi tanács vb műszaki osztályának vezető­jétől. — A város rendezési ter­vének megvalósítását szol­gáló építkezés kezdődik a Táncsics Mihály út és a Le­hel Vezér tér sarkán. A lé­tesítmény földszintjén IBUSZ iroda, OFOTÉRT, óra-ék- szerbolt, és illatszerbolt lesz, az emeleten pedig húsz; ké­nyelmes lakás. Az építkezés kivitelezése, a munkákat se­gítő daru üzemeltetése elen­gedhetetlenül szükségessé teszi a volt KERAVILL előt­ti parkoló ideiglenes meg­szüntetését, a fák kivágását, és néhány kandeláber áthe­lyezését. — Nem lehetett volna a darut a Táncsics Mihály úti oldalon üzemeltetni? — Ehhez meg kellett vol­na bontani, majd újra hely­reállítani a Pannónia presz- szót,' az üveg- porcelánbol­tot, a baromfi-hal szaküzle­tet. Ez túl drága lenne, 3 millió forinttal növelné az építkezés költségeit. Az épít­kezés befejezése után a kivá­gott fákat a kertészeti egye­temről szállított „túlkoros fák” ültetésével pótolják. Olyan „fairtás” ez, amelyet faültetés követ majd, Árokásás közben, pihentetőiil jól jött egy kis nyelvgyakoriás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents