Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
1977. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VITA A MEZŐGAZDASÁG ANYAGI-MŰSZAKI ELLÁTÁSÁRÓL Feltételek és feladatok A mezőgazdaság műszaki színvonala, anyagi ellátása jelenleg még csak nagyon nagy erőfeszítések árán képes biztosítani a termelés fejlesztését. A Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a megyei lapok most induló közös sorozatában megpróbáljuk felmérni, hogy a Szolnok megye gazdaságaiban levő erő- és munkagépek, betakarítógépek, járművek, rakodógépek, öntözőberendezések, feldolgozók, alkatrészek, szerszámok, műhelyfelszerelések mennyisége és minősége hogyan felel meg a követelményeknek? Van-e elég szakképzett munkaerő a technikához, anyagi, erkölcsi megbecsülésük összhangban áll-e feladataikkal, munkájukkal? Szeretnénk, ha a vitában a megyében élő szakemberek megírnák hasznos tapasztalataikat, gondjaikat, javaslataikat, hogy ezek nyilvánosságra hozatalával is előbbre jussunk a problémák megoldásához. Lapunkban megjelentetünk minden olyan írást, amely a mezőgazdaság műszaki, anyagi bázisán akar jó ötletekkel, a hibák feltárásával javítani. Mezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egyidőben a termelőerők ösz- szetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy a termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagi-műszaki bázis hasznosítása. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keveréktakarmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékék változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javulása. A műtrágya és növényvé- dőszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellá-* tással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékeljék a műtrágya felhasználást. Ugyanakkor fontos, hogy a műtrágyázás talajkémiai vizsgálatokra alapozva, a termőföld tényleges tápanyag tartalmának megfelelően történjék. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takarmányozás és a kemikáliák felhasználásának költségénél kisebb, mégis e témakör néhány kérdésével nagy nyomatékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt évékben és a jelenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszközök egynegyede gép, berendezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A gépek, technikai berendezések nagy és egyre nélkülözhetetlenebb segítséget jelentenek a mezőgazdaságnak. A hatékony alkalmazás érdekében azonban országosan és a gazdaságokban egyaránt sok még a tennivaló. A fejlődés egyik jellemzői je, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkamazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságosabb. Érthető és helyeselhető, tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tudják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárodnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosz- szúlejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba kerülő gépek figyelmes forgalmazása, a beszerzések alaposabb mérlegelése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. H”»nW SÄ*; munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendekzésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezt a feszültséget is meg kell szüntetnünk, részben tervszerű importtal, részben a hazai gyártás megszervezésével. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdaságok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazdaságban. Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzemfenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást a termelő üzemek csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamosszerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál, volt kifogásolható a műszáki állapot, Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartásjavítás elvégzéséhez műhelytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzet- méter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglévő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik például szerviz- berendezéssel, amely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutatják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljeskörű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrész felhasználást 14 százalékkal lehetne csökkenteni. Emellett a gépek üzembiztonsága is növelhető, a meghibásodások száma 36 százalékkal, a hibák kijavításához szükséges idő 50 százalékkal csökkenthető. A gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasás üzemek fokozottabb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. n feladatokat csak az-------------------------- ipari s zolgáltató és a kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítására is alkalmas szervízhálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást, s biztosítani kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő követelményeket támaszt. Zsuffa Ervin az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője A megbecsülés jeleként Hz ÉVM gyorsjelentése Elkészült csaknem húszezer lakás Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztériumnak az év első hét hónapjáról készített gyorsjelentése szerint a tervezettnél is lendületesebben, a múlt év azonos időszakához viszonyítva 8,4 százalékkal bővült a kivitelező építőipar termelése. A jubileumi versenyben a gépek kihasználásának, a munka körültekintőbb megszervezésének újabb tartalékait tárták fel az építkezések szocialista brigádjai, kollektívái. A kivitelező építőipar kapacitásának legnagyobb volumenét kitevő ÉVM vállalatok növelték a legdinamikusabban a termelést és a termelékenységet is, mégpedig 11,7 illetve 12,1 százalékkal. A tanácsi építőipari vállalatok 9, az építőipari szövetkezetek 5,7 százalékkal bővítették termelésüket. Az ágazat dolgozói hét hónap alatt összesen 19 918 lakást adtak át, 1500-zal többet, mint múlt év azonos időszakában. A jubileumi versenyben elsősorban a ÉVM vállalatok dolgozói, brigádjai jeleskedtek, akik 16 761 lakást építettek fel, 1651-el többet az egy évvel ezelőttinél. Ezzel együtt éves lakásátadási feladatuk 46 százalékát teljesítették, javították tehát a lakásátadások ütemességét is. Az építőipari szövetkezetek, a tanácsi vállalatok és a termelőszövetkezeti közös vállalkozások építkezéseinek dolgozói azonban az éves átadási feladatnak alig 30 százalékát váltották valóra, s így az év hátralévő hónapjaiban növelni kell erőfeszítéseiket, hogy maradéktalanul teljesítsék az előirányzatot, s ne torlódjanak a munkák az év utolsó hónapjaira. TÖBBEN A TANÁCSOK megalakulása óta dolgoznak az apparátusokban, mások nyugdíjas éveiket élvezik; azok, akik az indulás nagy próbatételének lelkes és cselekvő részesei voltak. Legtöbbjük közéleti tapasztalattal annak idején még alig rendelkezett, járatlan volt az állami munkában, de szép cél volt előttük: a köz, alakosság szolgálata. A szocialista építésben, a munkában derekasan helytálltak, mindennapos erőfeszítésük felelősségteljes, hozzáértő munkájuk, hívatásszeretetük nélkül eredményeket nem érhettek volna el a tanácsok. Nem hivatalnoknak, hanem értő és érző embernek kell lennie a tanácsok dolgozóinak, akiket nemcsak a törvények betűi vezérelnek, hanem a szocialista humanizmus, az emberek tisztelete is, akiknek szolgálatát vállalták. Sokan el is mentek, mert nagy volt számukra a követelmény, és másutt több a fizetés. Ám a többség maradt akkor is, ha nem nyolc óra volt a munkaidő, ha falugyűlésre kellett menni, ha a helyszínen kellett meggyőzni az embereket arról, hogy mit termeljenek, ha a szülőket kellett jobb belátásra bírni gyermekük taníttatása érdekében. Maradtak és tanultak, mert megértették, hogy posztjukon olyan felkészült szakemberre van szükség, aki érti a jogszabályt, a politikát és helyesen is alkalmazza őket. A megye tanácsainál mintegy ezernyolcszázan dolgoznak, közöttük egyre több a fiatal. A régiek közül mind többen mennek nyugdíjba, jól megérdemelt pihenésre. Az idők folyamán nemcsak a követelmények nőttek, hanem nagyobb lett az irántuk megnyilvánuló bizalom és megbecsülés is. Mégis rájuk, a búcsúzokra gondolt elsősorban a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, amikor új törzsgárda szabályzatot ez év áprilisában megalkotta, hogy lehetőséget nyújtson a munkahely iránti hűség elismerésére, hogy fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesüljejenek azok, akik hosszabb ideje tanácsi munkaviszonyban állnak, és feladatukat szorgalmasan, fegyelmezetten látják el. Első ízben az alkotmány ünnepe alkalmából ma hatan vehetik át a „Tanácsi Köz- szolgálati Munkaviszonyért” emlékplakett és jelvény arany fokozatát — egyhavi alapbérük és 6 nap jutalomszabadság kíséretében, — hetvenketten az ezüst- és száztizenhárman a bronz fokozatot kapják meg, harminc, húsz, illetve tízéves tanácsi közszolgálatuk után. A TANÁCSOK MÉG nincsenek harmincévesek, ám az arany fokozat akkor is megilleti a tanácsi dolgozót, ha nyugdíjba vonulásakor az előírt szolgálati időből legfeljebb öt év hiányzik. Hatan búcsúznak most az aktív munkától, vagy a közeli jövőben, akik a köz szolgálatában méltán érdemelték ki a megbecsülést. R. E. fl közutak meúsai i KPM közúti igazgató- /\ ságai- közül az országban elsőként a szolnokinál hoztak létre körzeti minőségellenőrző laboratóriumot. A napokban kapta meg a minisztériumtól a minősítési engedélyt a kitűnően felszerelt labor, amelyhez hasonló hat épül majd az országban. A szolnoki egyelőre négy megye közúti igazgatóságainak munkáját segíti, dolgozói — tíz jól képzett laboráns — az utak meósai. Többek között aszfalt, bitumen, talaj- és kőzetvizsgálatokat végeznek a használatban levő közutakon. A laboratóriumban dolgozók ellenőrző munkája előzi meg az új utak műszaki átadását is. Az aszfalt bitumentartalmát határozza meg az extraháló berendezéssel Bede Lászlóné csoportvezető A lepárlóberendezésnél Rehák Józsefné a bitumen kémiai összetételét vizsgálja A légpiknométer az útburkolókőzet fajsúlyának megállapítására szolgál (Kép és szöveg: T. F.)
