Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 18. Minden igaz forrása a szabad munka Valamikor a történészek minden bizonnyal megállapítják majd, hogy a XX. század legszokatlanabb találmánya a Szovjetunió volt, felfedezése évtizedekig tartott, amíg a régi világ nem ismerte el, hogy teljesen új, rendkívül életképes társadalommal van dolga. A Szovjetunió barátai között nemcsak forradalmárok, hanem olyan emberek is vannak, akiknek nem volt módjuk megismerni mindazokat a nehézségeket, amelyek egy járatlan úton haladó társadalom építését kísérik. Az idő minden bizonnyal bepótolja ezt is. A Szovjetunióban még élnek olyan idős emberek, akik emlékeznek rá, hogy milyen elérhetetlen ábrándnak tűnt a hatalmas ország teljes villamosítása. Nem felejtették el, hogy egyik-másik idős parasztasszony miután bevezették hozzá a villanyt, estére a lámpát úgy akarta eloltani, hogy vizet locsolt rá. Szinte teljes volt az analfabétizmus, az emberek éheztek, betegségek pusztították őket, gazdasági felfordulás, munkanélküliség, nemzetiségi ellentétek, a régi osztályok erőteljes fegyveres konfliktusokig vezető ellenállása. Az első villanyégőtől — amely akkoriban az iparilag fejlett országokban közönséges ipari termék volt — a világ első atomerőművéig, a nukleáris energia békés felhasználásáig, az első műholdig, az első űrrepülésig, és más, a szovjet tudomány és technika világszínvonalát bizonyító eredményekig hosszú út vezetett. Az SZKP Központi Bizottságának határozata megállapítja, hogy az utóbbi tíz évben az ország gazdasági potenciálja megkétszereződött. Ez az a pont, amelyen a tényeket a szimpátia és antipátia elé helyező nyugati szakértők elvetették kétségeiket a szovjet tervgazdasági rendszer élet- képessége felől. A civilizáció igazi mércéje nem a statisztikai adat, hanem az ember. Ezt még a XIX. század közepén Ralph Waldo- Emerson amerikai filozófus és költő mondotta, aki különben igen távol állt a marxizmus eszméjétőlA régi világ a hátán hurcolja az ember ember által való kizsákmányolásának nehéz terhét. A profitért, a Nap alatt való helyért folytatott harcban az erősek eltapossák a gyengéket. Számos egyesült államokbeli szociológus nem tudja, miként lehetne kibogozni az ellentmondásoknak azt a csomóját, amelyben a gazdasági és politikai élet, valamint az erkölcs összefonódik. Egy társadalom erkölcsi kritériumai kétségesek, amíg tag jóinak egyik fele olyan előnyökkel rendelkezik, amelyektől a másik felét megfosztják. ' Naivitás lenne azt hinni, hogy a forradalom' által a kizsákmányolás alól felszabadult, több, mint 120 egyenjogú nép és nemzetiség, a nők és férfiak egyenjogúságát elismerő, a művelődés felé utat nyitó szovjet társadalomban élő ember azonnal megváltozott. Minden ötéves terv egy-egy újabb évgyűrű a társadalom életének törzsén. Ebből is sokminden lemérhető. Az ember új tulajdonságainak kialakulása azonban sokkal bonyolultabb, kifinomultabb kérdés. A forradalom után az, ember az új társadalomban olyan volt, mint bárhol máshol a világon, se jobb, se rosszabb. A százados előítéletek fogságában maradt, nem tudott mindjárt teljes mértékben élni feltárulkozó szabadságával. Mégis, idővél leküzdötte magában mindazt, amit a polgári szociológusok és pszichológusok örökké való tulajdonságnak tartanak: az individualizmust, önzést, önmádatot stb. A hatalmas anyagi-műszaki potenciál megteremtése, a nép anyagi jólétének szüntelen emelése és ezen keresztül a széles látókörű, kultúrált, szellemiekben gazdag ember kialakítása a kommunista párt által meghirdetett legfőbb cél lett. Amennyiben a társadalom gazdagságát csak munkával teremtheti meg, amélyben kialakulnak és megszilárdulnak az ember ideológiai, erkölcsi, esztétikai és más szellemi értékei, maga a szabad munka minden igaz forrása. A törvények az embert megakadályozzák abban, hogy becsületes munkával szerzett tulajdonától bárkit megfosszon, korlátozza szabadságát és jogait, megsértse önérzetét- Ugyanakkor a társadalom elhatárolja magától a társadalmi igazságosságot és egyenlőséget biztosító törvényt támadó személyeket. Vannak olyanok, akiknek nem tetszik a többség által elfogadott és helyeselt életforma? Nem kevesen voltak, de napjainkban a 257 milliós lélekszám között már csak a kivételt képviselik. Az új társadalom javára dőlt el a verseny azokkal szemben, akik az ember individualizmusát, önzését hirdetik, s ennek az új civilizációnak az erkölcsi értékei egyben mind nagyobb nemzetközi elismerést is kapnak. » F. Breusz Milliók internacionalista mozgalma A szocialista országok népei új munkasikerekkel készülnek a Nagy Októberi Szocialista forradalom 60. évfordulójának megünneplésére. Mint ismeretes, az évforduló tiszteletére szervezett nemzetközi méretű munkaverseny elindítója a Vörös Csepel munkáskollektívája. Kezdeményezésüket tucatnyi nagyvállalat követte mind Magyarországon, mind a testvéri szocialista országokban. Napjainkban pedig már együtt küzdenek vállalásaik teljesítéséért a ka- towicei lengyel kohászok, az NDK-beli gépgyártók, a bolgár textilesek, a kubai cukornádaratók a prágai metró építői, a vietnami bá-' gyászok és a mongol építőmunkások. Az október előtti munkaverseny még közelebb hozza egymáshoz a szovjet és a testvéri országbeli munkáskollektívákat. Az olyan régi kapcsolat, amilyen a Vörös Csepel és a Kirov Gyár között van, újabb impulzust kapott: brigádok versengenek brigádok- - kai. Miként az óriási folyó, magában fogadja a patakok, a kisebb folyók sokaságát, így lesz a milliók kezdeményezéseiből a munkavállalások szélesen hömpölygő áradata. A kezdeményezések között szerepelnek olyan vállalások, hogy a ;estvéri országokba csak kiváló terméket szállítanak; októberig él- munkásműszakot tartanak. A néptömegek öntudatos alkotói munkássága, aktivitása és lelkesedése a legfontosabb forrása az új társadalom erejének és dinamizmusának. ,.Ez munkás módra, kommunista módra, lenini módra történik” — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára. A 60. évforduló ünnepségeinek előkészületei mind szélesebb körben bontakoznak ki- Minket örvendeztet és lelkesít az a tény, hogy a dicső évfordulót a szocialista országok szoros egységben készülnek megünnepelni. Történelmi események festményeken Moszkvában, a Forradalmi Múzeumban „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a képzőművészetben” címmel kiállítás nyílt. A kiállítás lépésről-lépésre mutatja be a nagyszerű utat, melyet a Skovjet nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt hat évtizedben megtett. A kiállítás látogatói érdeklődéssel nézik azokat a vásznakat, melyek a forradalom vezérét, Lenint és társait, az 1917-es év forradalmi eseményeit, a szovjet hatalom első lépéseit mutatják be. A kiállításon komoly teret szenteltek a szocialista társadalom építésének. Külön teremben gyűjtötték össze'a szovjet nép második világ- háborús hőstettével foglalkozó művészi alkotásokat. A befejező rész a békeharcot, az ötéves tervek építkezéseit, a világűr meghódítását mutatja be. A kiállítást több külföldi országban is bemutatják. M. G. Szokolov „Lenin a Szmolnijban 1917 októberében” M. B. Grekov „Vörös kürtösök” P. A. Krivogonov „Brandenburgi kapu, Berlin, 1945. május” Akkor és ma ... 1917. október 25-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéje. Ke- renszkij, az ideiglenes kormány miniszterelnöke íróasztali naptárának letépett lapjára írta: „Kenyér félnapra ...” Az ezután következő polgárháború és külföldi intervenció szinte teljesen tönkretette Oroszország amúgy is gyenge gazdaságát. 1920-ban annyi vasat termeltek, mint a tizenhetedik-tizennyolcadik század fordulóján. .A világ ipari termelésében Oroszország 0,5 százalékkal részesedett, ez százszor kisebb volt, mint az Egyesült Államoké. Az ország a nemzeti katasztrófa küszöbén állt. Most pedig hasonlítsuk össze a számadatokat 1917-től 1977- ig. „Kenyér félnapra...” 1976- ban takarították be az ország történelmében a legnagyobb termést — 224 millió tonna gabonát 258 millió lakosra. Vastermelés a tizennyolcadik század szintjén.'.'. 1976 tavaszán az SZKP XXV. kongresszusán megállapították: még több lett azoknak a termékeknek a száma, amelyek gyártásában a Szovjetunió első helyre került a világon. A Szovjetunióban termelték 1976-ban a legtöbb nyersacélt a világon: 147 millió tonnát... Százszoros lemaradás az Egyesült Államoktól... Most száz fiatalember közül 97-nek tízosztályos középfokú végzettsége van. A diákok száma 17-szeresére, a könyvkiadás 30-szorosára növekedett. Minszkben, az OSZDMP I. kongresszusának múzeumában a látogatás már véget ért, Szilantyij Nyikiforovics Guszev azonban egyre csak ott állt a felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklyéket őrző szobácskábán. Csaknem. minden úgy maradt ott, mint amilyen 1898 márciusi napjaiban volt, amikor a kongresszus kinyilatkoztatta az oroszországi marxista párt megalakulását. GUszev a viharos 1917-ben lett az Auróra cirkáló matróza. A többi tengerészhez hasonlóan ő is a legbensőségesebb viszonyba került a bolsevikokkal, az Alekszandr Belasev vezette hajóbizottság tagjaival. Október 25-én az Auróra fedélzetére érkezett V. A. Antonov—Ovszejenko, a forradalmi katonai bizottság tagja. Szilantyij Guszev is azok között a tengerészek között volt, akik fogadták őt. Ugyanezen a napom eljuttatták a hajóra V. I. Lenin „Oroszország polgáraihoz” Című felhívását. A veterán ma is emlékezik, milyen izgatottan rohant Fjodor Aloncev, a rádiósok vezetője, e történelmi okmány kézhezvétele után a rádiósfülkébe. S tüstént kiment az éterbe a felejthetetlen rádióadás: „Mindenkihez, mindenkihez, mindenkihez...” Az Auróra tengerészei azon az éjszakán a Téli Palota felé vonultak a burzsoázia bástyája elleni utolsó rohamra. Az egyik osztagban harcolt Guszev is. Később már vörösgárdistákkal, katonákkal, és matrózokkal együtt a Szmol- nijt védte, ahol a II. össz- oroszországi szovjet kongresszus dolgozott, hallatta Vlagyimir Iljics Lenint, amikor kinyilatkoztatta a békéről és a földről szóló dekrétumot. Amikor megalakult az az osztag, amelyet a régi hadsereg Mogiljevben levő parancsnoki szállásának felszámolására vezényeltek ki, Guszev önkéntesként jelentkezett. Később résztvett a Dnyeprovszki katonai flottilla állományában a fehérgárdisták elleni harcokban. A Nagy Honvédő Háború éveiben Szilantyij Nyikiforovics Sztálingrádnál, Szevasz- topolnál harcolt, és résztvett a testvéri Lengyelország felszabadításában. Jelenleg a Szovjetunió írószövetségének tagja. A haza nagyra értékelte a kommunista veterán harcban és munkában szerzett érdemeit, magas kormánykitüntetésekben részesült. 80. születésnapja alkalmából a Minszkben élő Szilantyij Nyikiforovics megkapta az Auróra cirkáló veteránjainak jelvényét is.. A. Zaharenko, alezredes Ai SZKP XXV. kongresszusa határozatot hozott, hogy a leningrádi atomerőmű kapacitását 4 millió kilowattra, azaz a jelenlegi teljesítmény kétszeresére kell növelni. Az építők elhatározták; meggyorsítják a munkát és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára átadjál? a terepet a szerelőknek ÉVEK ÉS SORSOK Az Auróra matróza
