Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-27 / 175. szám
1977. július 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÖRVÉNY? TEKINTÉLY? TEHETSÉG? A bélyegelosztókból bizalmiak O — Egy két éve szabadult fiatal szakmunkás fegyelmijére is behívtak. Mondta a főnök, szóljak, mint bizalmija, rászolgál a fegyelmezésre, vagy nem ? Ott ült ő is, a szemébe mondtam, hogy megérdemli! Gál László beleizzad, amíg elmondja. Látszik, próbára tette az eset. — Ott él az ember, együtt a többiekkel, tudja, kinek mi fáj, ki minek örül, ha örül. Aztán jön egy ilyen eset, a csoportjában valakinek nem használ a munkatársak, a művezető figyelmeztetése, megy tovább a rossz úton. Mégis, amikor eljön a számonkérés, a büntetés ideje, nem biztos, hogy a műhelyben mindenki azt mondaná, amit én mondtam. Akkor nehéz napjaim voltak. — Velem nem történt még ilyesmi, de az az érzésem, a mi csoportunk annyira együtt van, hogy nem is végződne így. — Ángyai Péter elgondolkodik társa szavain. — Persze azt is kimondom nyugodtan, én eddig se éreztem magam bélyegelosztónak, pénzbeszedőnek, pedig több mint négy éve vagyok szakszervezeti bizalmi. Korábban is az volt nálunk, a gyártóüzemben a szokás, hogy például jutalmazás vagy kitüntetés előtt megkérdezték a bizalmit is: mi a véleménye, megérdemli-e a csoportjában dolgozó ember? Adtak a véleményünkre. Tóth István a könnyű- szerkezeti gyárból jött. Mindössze három hónapja, hogy bizalminak választották, de előtte évekig helyettes volt. — Törvény szói a bizalmiak megnövekedett jogairól. Ügy gondolom, inkább kötelesség az, feladat, oszto- zás a szakszervezeti tagsággal járó sok munkában. A Minisztertanács határozott: alakítani kell a Munka Törvénykönyvén, hogy a szak- szervezeteknek több beleszólása legyen az üzemi életbe, — nos, ez csak az alap csupán ettől még nem lesz érdemi változás. Csak akkor, ha mindenki így akarja! Természetesen, ha a bizalmi is erre ösztönöz, tekintéllyel, szorgalommal. — Tekintély talán? — Gál László, a kis Diesel üzem bizalmija hangosan gondolkozik. Angyal Péter folytatja: — Talán tekintély, meg tehetség is, meg szorgalom, hiszen napjában keli élni az új vagy a megnövekedett jogokkal, nem is tudom, hogy helyesebb. Hegyes István, a MEZŐGÉP vállalati szakszervezeti bizottságának titkára kezében tartja az új, vállalati kollektív szerződést. — Nálunk minden új, duplán felelősségteljes a szakszervezeti bizalmiak munkája is. Az átszervezés, a nagyvállalat megszervezése óta még kevés idő teltei. Ötezer-négyszáz ember keresi a kenyerét a tizenhárom gyáregységben. Kétszázötven bizalmi, százkilencven bizalmihelyettes dolgozik. Csak itt, a szolnoki központban két szakszervezeti alapszervezet és harminchat bizalmi intézi a dolgozók ügyeit, képviseli érdekeit. Megnövekedett felelősséggel és hatáskörrel, így igaz. De nagyon az elején járunk! Egy bérfejlesztés volt azóta, most várjuk a féléves mérleget, oszthatunk-e hat százalékot, vagy kevesebbet? A hónap második felében tárgyalunk a műszak- pótlékról is. Összesen hét- százhatvanhat embernek lesz 20—40 százalékkal több pénze, — helyesebben nem ennyivel, mert a mi vállalatunk saját erőből eddig is adott 15—30 százalékos műszakpótlékot. Bár többet adhatnánk. A három bizalmi közül csak egy, Tóth István dolgozik két műszakban. Nem csoda: 1.17 az átlag műszakszám a vállalatnál. Csak a legnagyobb értékű" gépek, — esztergák, és forgácsolók dolgoznak két műszakban, s az ötezer-négyszáz emberből mindössze hetvenhá- rom folyamatos munkarendben. — Kevés, — elismerik a bizalmiak is. — Jobban kellene dolgoztatni, kihasználni a masinákat, megérné. Már ezután a velük dolgozóknak is. Hiszen, — mint Gál László mondja — valamikor a kétműszakos rendben dolgozó nem kapott egy többletfillért se a fél éjszakáért. — Ha bérfejlesztés van, megvitatjuk, emberenként latolgatjuk, ki, mennyit érdemel. Mi igazán ismerjük a munkatársainkat, meg tudjuk mondani: jól dolgozik, törekvő, vigyáz a minőségre, anyagra, társaira, megérdemli. És olykor azt is megmondjuk: ennek a komának nehogy a fejébe szálljon, ami nincs. S. J. (Folytatjuk) Ax országos tejtermelési versenyben első helyezést ért el Tímár Sándor, aki éndrődi háztáji gazdaságában 12 tehenet tart A magyartarka tehenek évi 4 ezer liter fölött „produkáltak". A háztáji tehéncsorda a Körös-parti legelőn, ahol Tímárék naponta kétszer fejik a teheneket. Építési kapacitások növelésére Újabb hitel és állami támogatás Négymilliárd • forint értékű hitéi és állami támogatás elnyerésére bocsátott ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium pályázati felhívást, amelynek célja, hogy az V. ötéves terv hátralevő időszakában segítse a legfontosabb építőipari kivitelezési kapacitások bővítését. Az intenzív fejlesztést a munkaerőgondok sürgetik. Azokat az intenzív fejlesztési megoldásokat kell tehát előtérbe állítani, amelyek a munkaerő-megtakarítással egyidejűleg növelik az építési kapacitást. Ebben a tervidőszakban eredetileg 7,1 milliárd forint értékű állami támogatást, beruházási hitelt és egyéb külső forrásból eredő támogatást irányoztak elő. A tervidőszak hátralevő éveire nyújtott négymilliárd forintból a jelentős munkaerő-megtakarítással járó gépesítésre, építőipari kapacitásfejlesztésre kidolgozott pályázatokra kaphatnak támogatást a vállalatok. Elsősorban azokat az építési kapacitásokat kell bővíteni, amelyek a komplex lakótelepek és a legfontosabb nép- gazdasági beruházások kivitelezését, a közmű-, mélyépítési és útépítési feladatok megvalósítását segítik, főként Budapesten és a lakásépítésben kiemelt más településeken. Az idén azokat a pályázatokat értékelik, amelyeket a vállalatok vagy szövetkezetek " legkésőbb augusztus 30-ig nyújtanak be az Építésügyi és Városfejlesztési1 ‘Minisztérium beruházási főosztályának, lói fizet a dézsái dinnye Jászdózsán a Tamamenti Tsz dinnyetermesztő területét az eddigi 15 hektárról az idén 45 hektárra növelte. A dinnyeföldet 60 ezer forint költséggel 3500 méter hosz- szúságú drótkerítés építésével védték meg a rágcsálóktól. A fejlesztés minden várakozást felülmúló eredményeket hozott. A dinnye csaknem 2 héttel korábban érett be, a hektáronkénti 300 mázsás átlagtermés rekordnak számít. A „szüret” július 6- án kezdődött, az első napon több mint 100 mázsa diny- nyét szedtek le a kertészek. Azóta 40 vagonnal adtak át a ZÖLDÉRT-nek a kedvelt csemegéből, és a tsz történetében először 10 vagonnal Angliába exportálnak. A tsz a dinnye értékesítéséből 2 millió 800 ezer forint bevételt tervezett, ám a tényleges bevétel várhatóan 4 és fél millió forint lesz. Felújítások a Dózsa Tsz-ben A mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezet I-es kerületében a második félévben megkezdik a szakosított sertéstelep rekonstrukcióját. A tervek szerint az ötéves terv végéig befejezik a csaknem 40 millió forint értékű munkát. A rekonstrukció során battériás malacnevelőt, új sertéshizlaldát építenek, és gépesítik a telepen a fűtést, a szellőztetést és az etetést. Megduplázódik majd a szakosított sertéstelep jelenlegi 2540-es férőhelyszáma. 1981- től a mostaninak a háromszorosát, összesen 11 ezer mázsa élősertést értékesítenek majd a Dózsa Tsz 1-es kerületéből. A Magyar Hajó- és Daru balatonfüredi gyárában Libanon megrendelésére átrakó uszályokat, Jugoszláviának pedig 750 tonnás önjáró uszályokat gyártanak, nem szólva a felújítási munkákról. Kisebb hajók készülnek még a hazai jégtörő flottilla, valamint a vízügyi igazgatóságok számára. * Költséges biztonság érdekel a statisztika, RKll rendszeresen átfutja az újságokban megjelenő hazai és külföldi jelentéseket, az évek óta érdekes jelenséget figyelhet meg. A szomszédos, vagy távolabbi országok gyakran jelentik, hogy mezőgazdaságunk az adott esztendőben tíz, sőt tizenöt, húsz százalékkal többet produkált, mint az előző évben. Nekünk ilyen jelentéseink nincsenek. Rendszeresen, ütemesen fejlődik mező- gazdasági termelésünk, évenként néhány százalékkal. Ha visszaesik, ez is csak néhány százalékos. Ritka az olyan terv, mint az idei, amikor viszonylag magas, 8 százalékos hozamnövekedést irányoztunk elő. Nem szokásosak tehát nálunk „nagy ugrások”, viszont meglehetősen biztonságos a mezőgazdasági termelésünk, noha ott „nincsen tető a műhely felett”. Erre büszkék lehetünk, mert ez már egy elért, jelentős színvonal bizonyítéka, nagy emberi erőfeszítések és anyagi befektetések eredményeit tükrözik. Volt nálunk aszály régen is, meg mostanában is. De például, az 1952-es aszály nemzetgazdasági tragédiát, válságot okozott, a tavalyi pedig némileg visszavetette ugyan a termelést, de a gazdaság egyensúlyát nem rázta meg. Ennek egyik legfőbb titka a műtrágya. Legjobb tudomásom szerint a biokémikusok máig sem tudják megmagyarázni, tiogy miért, de tény, hogy a bőségesen műtrágyázott gabona jobban bírja a szárazságot. Ez járulékos haszon, hiszen a műtrágya használatának legfőbb eredménye, hogy ma olyan termésátlagokat takarítunk be széltében-hosszában, amilyeneket hajdanán még a legjobb gazdaságok a legjobb években sem tudtak elérni. A műtrágya azonban drága dolog, a költségek szempontjából korántsem mindegy, hogy két mázsát szórnak ki egy hektárra, vagy tizenkét mázsát. Közismert módja a szántóföldeket fenyegető veszély elhárításának az öntözés. Ez esetben nem a víz, hanem a berendezés kerül sokba. Hiszen ha a talajművelő gépeket használni akarják, akkor öntözővizet rejtetten, a szántási mélység alatt, állandó csöveken kell vezetni, a víz kiemelését, szétosztását, a szükséges nyomás előállítását költséges gépi berendezések, és automatikák végzik. És nem is biztos, hogy csodát tesznek. Nem mindenki tudja, de tény, hogy súlyos aszály esetén az öntözővíz csak a katasztrófa elhárítását szolgálja. Ha éget a nap, akkor lecsökken a levegő páratartalma, ami pedig a növények fejlődésének egyik feltétele. A kipermetezett víz is gyorsan elillan, nem a talajba, hanem a levegőbe. Előfordulhat, hogy aszályban a bőségesen öntözött kukorica csak annyi termést hoz, mint egy normális esztendőben öntözés nélkül hozott volna. De a katasztrófát akkor is elhárítottuk. És ha esős az esztendő, öntözni nem kell, a beépített öntözőberendezés amortizációjának terhét akkor is viselik a gazdaságok. működnek Ahol gépek a termelés® ben, ott mindenütt azt az igényt támasztjuk, hogy ezeket használják ki minél alaposabban. Több műszakban, egész esztendőn át. A kemény szabály alól a mezőgazdaság kivétel. Egykor július elején kezdtek aratni, csinálták vagy hat hétig, de a cséplés eltartott gyakran szeptember derekáig is. Vagyis 8—10 hetet vett igénybe a munka. Most úgy kell gépesítenünk, hogy mind a két műveletet — az aratást és a cséplést — két-három hét alatt befejezhessük. Miért? Azért, mert jöhet eső, rossz idő, amikor a gépek nem tudnak dolgozni. Létkérdés tehát, hogy ha kell, két hét alatt ■ is végezni tudjunk. Különben a nagy befektetéssel már megtermelt gabona megy veszendőbe. Az tehát a jó gazdaság, ahol — noha látszólag feleslegesen is — sok a kombájn. Mert abban a gazdaságban a legnagyobb a biztonság. Vannak országok ahol még a szénakészítés sem terjedt el. Ha tehát jön egy rossz tél, esetleg az állatállomány ötödrésze is elpusztul tavaszig. Azután vannak országok, ahol a belföldön megtermelt abrakból gazdálkodnak. Ha az elfogyott, sanya- rognak az állatok, kondíciójuk leromlik, termelésük visszaesik. Nagyon sokba kerül, hogy mi ezeket a veszélyeket elkerülhessük. Mert a magyar népgazdaság egyik vastörvénye, hogy az állattenyésztés eredményeit takarmányhiány nem veszélyeztetheti. Ha ezer vagon kell, akkor any- nyit, ha ötvenezer vagon kell, .akkor annyit, tekintet nélkül a felhasználandó dollár végösszegére. Ez pedig nagyon sok, mert amikor nálunk nem terem, akkor rendszerint másutt is kevés terem, tehát a világpiacon emelkednek az árak. A szükséges fehérje takarmányokat pedig itthon nem tudjuk megtermelni: a szójalisztet, földimogyoró pogácsát, hallisztet mindenképpen külföldről kell megvásárolni. Mindezeket nem a szakembereknek mondtam el, azok úgyis tudják. Felvilágosítás ismeretterjesztés volt a célom. Gyakran hallani ugyanis, hogy ha mi olyan biztonságosan és olyan sokat termelünk, akkor miért kúsznak felfelé az élelmiszer árak? Hát egyebek mellett ezért. Mert a biztonság, költséges dolog. És a mezőgazdaság felett még a nagy befektetések ellenére sincsen tető. fagy ellen szinte ■ kéSei semmit nem tudunk tenni, a ritka méretű aszály hatását csak mérsékelni tudjuk, és a jól működő, ámde költséges állategészségügyi apparátus erőfeszítései dacára is adódhat egy-egy olyan járványos állatbetegség, amely megtizedeli az állományt. Mert a mezőgazdaság mégis csak mezőgazdaság. F. B. A füredi Hajógyárban
