Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
1977. június 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 I televízió ?ét _cí ■■•■■■■ ■ mu műsorában vasárnap lezárult a csökkent munkaképességűek helyzetéről indított véleménycsere. Orvosok, vállalati vezetők és munkaügyisek keresték a munkúbaál- lítás, a képzés és a gyógyítás összehangolt megoldásait. Recept egyelőre még nincs. Minden megyében a sajátos körülményeket figyelembe véve kell tehát nagyító alá venni a csökkent munkaképességűek életkörülményeit, s aztán következhetnek a megalapozott döntések. A betegekkel és gondjaikkal való foglalkozás, a párbeszéd csak a televízió műsorában érhetett véget. Ennyit a csokorba köthető és általánosítható következtetésekről. A kézenfekvő vélemények mellett azonban sok olyan javaslat is elhangzott, amelyeket másutt is érdemes fontolóra venni. Mindenekelőtt a szombat- helyi példa ébresztett gondolatokat. A vasi székhelyen alapos munkával számba vették a mozgássérülteket, feltérképezték az üzemek alkalmazási lehetőségeit. Nemcsak a törvény diktálta kötelezettségeket kérték számon, hanem új ötletekre, megoldásokra biztatták a gazdasági vezetőket. A tapasztalatokat ismertetve nyugodtan ülhettek a tévékamerák elé, Szombathelyen a „népbetegségnek” számító mozgássérülés nem a kelletlenség. s a bürokrácia útvesztőjébe vezeti a sérülteket. Persze az ilyen megoldásokhoz elengedhetetlen a szemléletbeli változás. A műsor egyik szereplője felsóhajtott: vállalatok mi mindent meg nem tesznek egy százaléknyi „egészséges” munkaerő megszerzőért! Ugyanakkor a gyárkapun belül dolgozó százszázötven csökkent munka- képességű ügyét sokszor félvállról veszik. Nem jutnak el a gondolatsor végéhez, az eredményhez: a betegek „okos” alkalmazása nem nyűg, nem ráfizetés, hanem nyereség az üzemnek és a dolgozónak egyaránt. Hozzátehetjük, hogy a minisztériumok, tanácsok vagy éppen az országgyűlés nemrégiben alakult rehabilitációs albizottságának munkája csakis a vállalati vezetők eredményes együttműködésével vezethet célhoz. Ahogy a televízió műsorából is kiderült, nem a beruházásokra, az új munkahelyek építésére szánt pénzhiány okoz gondot, hanem a nemtörődömség. Sok helyütt például nem vállalják még az átképzés, az új szakma megszerzésének terhét. Pedig, mint a filmbeli szereplő esetéből is kiderült: a csigolyasérüléssel küzdő kőműves jó néhány más szakmában teljes értékűen alkalmazható. Műszerészként például a jövedelme sem csökken. És most nyugodt lélekkel ismertethetünk egy szolnoki példát, amely bár a műsorban nem szerepelt, mégis figyelmet érdemel. A megyei tanács kezdeményezésére a szolnoki általános iskolákban a szakemberek felmérést végeztek. Kiderült, hogy a városi tanulók 7,4 százaléka, vagyis minden tizenharmadik gyerek csökkent munkaképességűnek számít, ha majdan állásba kerül. Ezek a fiatalok azonban jó néhány szakmában teljes értékűen alkalmazhatók. A mozgássérültek például szabók, cipészek, bőrdíszművesek lehetnek. Éppen ezért a pályaválasztási intézet összefogott a MüM 605. számú Szakmunkástanuló Intézet igazgatóságával, s az iskola vezetői segítik a beteg fiatalok szakma szerzését. 1 módszer túlmutat a-------------------- mai gondokon, hiszen nem utólagosan keresi a megoldást, hanem ahogy a gyógyításban mondják, a megelőzést szolgálja. Még tágabb értelemben, de hasonló felfogásban kell foglalkozni a csökkent munkaképességűek helyzetével, élet- és munkakörülményeivel a következő években. A több százezer sérülttel való törődés ugyanis nem kampány feladat! M . A. Kezdődik az idegenforgalmi főszezon Telt ház a szakszervezeti üdülőkben Június közepén megkezdődik az idegenforgalmiüdülési főszezon. Jelenleg is már lü ezernél több külföldi tölti napjait Budapesten, ahol nemcsak a szállodák többsége foglalt, de a Római parti és a Hárshegyi kempingben is megjelentek az első táborozok. A szocialista országok turistáin kívül ezekben a napokban érkezik 200 olasz vendég, az NSZK-ból 160 tagú csoport, s japán turisták is a magyar fővárosban „pihenik ki” az európai körutazás fáradalmait. A Balaton mellett is élénkül a forgalom, az IBUSZ szervezésében például június 15-én érkezik az idei első különvonat az NDK-ból Siófokra, ahol kéthetenként váltják majd a baráti országból érkező üdülők egymást. A tóparti vállalati, szak- szervezeti üdülőkben máris teltház van. Az idén mintegy egymillióan vehetnek részt kedvezményes üdülésben az ország különböző pihenőhelyein. Az iskolai vakáció beköszöntésével most érkezett az elsű turnus a lellei és a zamárdi családos szakszervezeti üdülőkbe és több gyermeküdülőbe. Júliustól bővül a SZOT üdülőhálózata. Bükfürdőn megnyitják a 300 ágyas új szak- szervezeti szállót. A hazai lakosság igényeihez igazodva elsősorban az olcsó szálláshelyek számát bővítették — összesen mintegy 3900-zal. Új kempinget adtak át Makón, Agárdon, és Sopronban; Miskolc-Tapolcán megépült az Éden- kemping, ahol 25 négyágyas faház fogadja a vendégeket, Egerben 90 személyes új hotel kapcsolódott be az idegenforgalomba, s még e hónapban megnyílik Agárdon a C-kategóriás turistaszálló. Az ország határátkelőhelyein is felkészülten várják a vendégeket. Keresik a kézi kapát — Sarlót lehet-e már kapni? — Mondtuk tegnap is Feri bácsi, hogy nem kaptunk. Az ilyen és ehhez hasonló kérdés-felelet szinte mindennapos a jászárokszállási vas- és edényboltban. — Milyen az ellátás a kerti szerszámokból? — Gereblyét most tudunk adni, ásó hol van, hol nincs — mondja Oláh Imre boltvezető. — Jelenleg kapható. Lapát is ritkán van. Sokan keresik a metszőollót. Most van, de a drágább külföldi. Persze akinek kell megveszi, hiába kerül 290 forintba. Lemezvágó olló, ágfűrész van bőven. — A községben sok családnak van kiskertje. A kör- bekerítéshez keresik a dróthálót. Az olcsóbból az utóbbi két évben egyáltalán nem kaptunk. Tavaly még 10 métert sikerült szerezni, de az idén már ennyit sém. Aztán nincs kertkapuzár. Egyéb biztonsági zárakból kielégítjük az igényeket. Ezekhez nyerskulcsokat is tudunk adni. A lakatból egyfajta van, az is import. Drágább mint a magyar és nem is olyan biztonságos — nem szeretik a vásárlók. Nincs gumitömlő Jászapátiban a vas- és műszaki boltban- nagy a forgalom, hiszen a nagyközségben 3 ezer 600 lakás van, ennek hatvan százalékához kert is tartozik, tehát több mint kétezren foglalHiánycikkek nyomóban a Jászságban koznak kertészkedéssel. Kellenek a szerszámok, a vasból készült különböző cikkek. Kapa, gereblye, ásó jelenleg van a raktárban. Nyelet is tudnak hozzá adni. A lapáttal bajban vannak, csak homokszórólapát van. Viszont gumi- vagy műanyagtömlőt nem kapnak. Ez országosan hiánycikk. Alkatrész nélkül Jászfényszaruban a 102. számú iparcikk üzletben is panaszkodtak. Kerti szerszámok közül hiányzik a kapa. Igaz jelenleg 100-sat tudnak adni, de az nagyon nagy. Tizenkét forintos z.öldségkapát egyáltalán nem kaptak, pedig minden hónapban öt- venet kérnek. Ásó és lapát is inkább nincs, mint van. Gereblyét lehet kapni, a kasza a napokban fogyott el, sarló szintén nincs a polcokon. Permetezőből négyfajta közül válogathatnak a vevők. Egyetlen probléma: nincs a permetezőhöz semmiféle alkatrész. Metszőolló, ágfűrész van elegendő. A községben szinte minden ház' udvarán látni egykét fóliasátrat. A palánták öntözéséhez sokan keresik a műanyag- vagy a gumicsövet, de már . egy hónapja nem kap az üzlet. Jászberényben a vas- és edénybolt vezetőjével Gömö- ri Jánossal beszélgettünk. Kerti szerszámokból — gereblye, ásó, kapa, sarló, kasza — minden igényt kielégítenek. Metszőolló, oltó- és szemzőkés is van. Dróthálóból csak az erősebb fo- natút lehet kapni, pedig keresik — főleg a baromfiólak körülkerítéséhez — a kisebb „lyukút” is. Országosan hiánycikk a különböző láncáru. Gumicsövet most kapott az üzlet, 1200 métert. Permetezőt lehet venni a hozzávaló felszereléssel együtt. Jelenleg kapható olasz rotációs kapa, amit keresnek a vásárlók. Motoros szivattyúból viszont nincs egyetlen egy sem. A lakosságnak hiányzik A jászberényi és a három nagyközségi vas- műszaki boltban szinte azonos gondokról beszéltek a vásárjók és a kereskedők. Sok hasznos műszaki cikk eltűnt az üzletek polcairól. Nem gyártják, nem szállítják. viszont a vásárlók keresik. A nagyobb üzemeknek valószínű nem kifizetődő az olcsó áruk gyártása, viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy a lakosságnak szüksége van ezekre a cikkekre. Gyártani kell, még akkor is, ha az a bizonyos termék csak tíz forintba kerül. Sz. E. J ókat lehet bosszankodni azon, hogy az ősztől, tavaszig többnyire hasztalanul keresett mélyhűtött zöldség- és gyümölcsfélék nyár elején, amikor az ember inkább már a frissre vágyik, egyszerre csak megjelennek a boltokban. No persze akkor se a kirakatok dobozai szerinti választékban, hanem ennél jóval szerényebb összetételben. Nagyritkán előbukkan szinte az egész áruskála, s vele egy név: Nagyréde Szőlőskert Termelőszövetkezet. Ugyanez a felirat fogadja a látogatót a falu felé vezető betonút kezdetén, szimbólumként jelezve, hogy egy község — egy tsz. A határban sokszoknyás népviseletben kapáló asszonyok láttán furcsa következtetés juthatna eszünkbe, de még mielőtt elhamarkodottan ítélnénk, kopogjunk be az elnök ajtaján. — Elég szorosan vagyunk — fújja az illatos pipafüstöt a pazarul berendezett iroda faragott székén Frecska Sándor. — A 2800 hektárnak a nyugdíjasokkal és járadékosokkal együtt 1450 tagot kell eltartania. Hogyan? Erre a határnézésre mellénk szegődött kísérőnk ad választ, amikor a kocsi mellett elsuhanó házakra mutat. — Ez egymillió forintot ér, amaz másfelet... Itt a kerítés is legalább 60 ezer forintba kerülhetett. A fiatal erdész szavaiból mintha fanyar keserűség csengene ki, de nem, mert sorolja, hogy egy jó évben az ágazatvezető átlag 5 és fél ezer forintot visz haza. Így építhetett ő is házat nemrégiben, a pár kilométerre lévő Gyöngyösön. A telek akkor még olcsó volt, mint itt, és a tsz neki is kedvezményesen fuvarozta az építőanyagot. e Miből telik itt arra, hogy ezenfelül legalább minden második ház udvarán ott álljon az autó? Az elnök szerint: — Egyszerű: szorgalmas munka, málna és szőlő ... Értetlenül nézhetünk, mert Frecska Sándor bővebb magyarázatba kezd. — A nagyrédei határ kétharmada valamikor nagybirtok volt. Ha itt valaki meg akart élni, akkor ügyeskednie kellett. Úgyhogy mire a szövetkezet megalakult mindenkinek volt néhány száz négyszögöl málnája, szőlője — ezek régen is a pénzes növények közé számítottak. A gazdaság nem szakitdtt á' hagyományokkal, sőt! Hozzáláttunk a nagyüzemi telepítéshez, s mivel akkoriban még bőven volt munkaerő, nem jelentett gondot az évi 30 va- gonnyi málna leszüretelése. — A gyümölcsöt a Magyar Hűtőipari Vállalat miskolci telepére szállítottuk, de a hosszú út után eltörődött áru arra a következtetésre juttatott bennünket, hogy jobb lesz hűtőházat építeni. A száz vagonnyi termés — málna, zöldborsó, egres — feldolgozására. tárolására alkalmas beruházás 68 millióba került, és a tervezők szerencsére úgy méretezték a technológiát, hogy egy év múlva minden változtatás nélkül 200 vago- nosra bővíthettük a mélyhűtő tárolót. Az egész kombinát végeredményben 87 millióba került. A megtérülésre 6 évet szántunk — ezt az évi 70 milliós termelési érték 18—20 százalékos jövedelmezősége mellett egy nappal se lépjük túl... Elsősorban a saját alapanyagunkat dolgozzuk fel, jle mivel most már 14 áruféleséget állítunk elő, a választék miatt 8—10 üzemmel is kooperálnunk kell. Q Vajon különleges adottságokkal rendelkezik a tsz, hogy az idén attól a málnától, amelyet nem vert el a jég hektáronként 150 mázsás hozamot várnak? (Országos átlagra nincs adat, de máshol a 40 mázsás termés is jónak számít). Az elnök válasza egyértelmű nem, hiszen elmondása szerint a környék teli van kedvezőtlen adottságúnak nyilvánított gazdaságokkal. Hát akkor ... ? — Rájöttünk, hogy a bogyós gyümölcsöket egyszerűen nem lehet nagyüzemi módon termeszteni. Ezért kiadtuk háztájiba, minden család annyit vállal, amennyire az ereje futja. A telepítést — 100 négyszögölenként 1600— 2000 forintba kerül — a növényvédelmet, és a sorközi művelést térítés ellenében a tsz végzi, a szedés a dolgozó feladata. A nyereségről csak annyit, hogy tavaly a szőlőért, mert borpalackozónk is van, és a bogyósokért 17 millió forintot fizettünk ki a tagoknak. De ezek után nehogy azt higgye valaki, hogy nálunk a közössel nem foglalkozik senki. Háztájit csak az kaphat, aki 200 tízórás munkanapot eltöltött a tsz-ben! Ezzel együtt megéri Nagy- rédén tsz-tagnak lenni. S ebben nem kis része van a hűtőkombinátnak is, ahol feltűnően sok a fiatal. — Azzal kezdtük, — magyarázza Kivés János, a hűtőház vezetője — hogy 25 srácot elküldiünk iskolára, s mire az építkezés befejeződött már mint szakmunkások láttak munkához. Közben végigkísérjük a zöldborsó útját a tisztítástól kezdve a válogatáson, főzésen keresztül egészen a mínusz 20 fokos raktárig, ahol október elejéig pihen az áru. Egy noteszlapot arra is szánunk, hogy felírjam, mi minden kerül innen majd a fogyasztók asztalára, de ennek felsorolásától, helyhiány miatt, most tekintsünk el. Annál izgalmasabb az a kérdés, Válogatják az egrest a feldolgozóban hogy mennyi jut ebből Szolnok megyének? Az elnök után Kivés János is így válaszol: — Amennyi alapanyagot kapunk, ugyanannyi feldolgozott terméket adunk vissza. És nemcsak abból az áruféleségből — például cseresznyéből, meggyből, uborkából — amit hozzánk szállítanak, hanem kívánság szerint mind a 14-ből. A pillanatnyi kínos csendből érződik, hogy kellemetlen témát érintettünk. Pedig az együttműködésre hajlamos tsz-szel való társulásból nekünk is csak hasznunk lenne. o Egerben se vélekednek másként, Cseh József megyei főkertész így nyilatkozik: — Nálunk a hevesi homokháton az ottani négy tsz és egy állami gazdaság termeli meg az összes zöldség felét. Az üzemek megpróbáltak önerőből létrehozni egy feldolgozással végződő vertikális társulást, de ez, az újabb támogatási rendszerből fakadó pénzügyi okok miatt, kudarcba fulladt. Most a magyar hűtőiparral akarnak kooperálni, viszont egy jól működő kombináthoz — mint amilyen például a nagyrédei — az éppen ezen a területen szomszédos Szolnok megyei üzemek segítségére is szükség lenne. Braun Ágoston Fotó: NZS