Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 14. m a sfiúpj avSÜl imr M m i lézersugár újabb alkalmazásai A lézer elektronsugárzás­sal gerjesztett fényhullám: a párhuzamos sugarak rend­kívül nagy energiasűrűségű hatást hordoznak. Elméleti alapját 1958-ban dolgozták ki, az első rubinkristály lé­zert pedig 1960-ban készítet­ték. Azóta a tudományban és technikában egyre jelen­tősebb szerepet kap, újabb és újabb alkalmazása válik ismertté. Két amerikai mérnök a közelmúltban megállapítot­ta. hogy az összehegesztett fémcsuklók szilárdsága ug­rásszerűen növelhető lézer­besugárzással. A lézersugár segítségével közölt energia hatására átrendeződik a fém finomszerkezete, ennek kö­vetkeztében ugrásszerűen nő a szilárdság. Ezzel az eljá­rással tiszta fémek — vas, alumínium — és ötvözeteik egyaránt kezelhetők. Az új módszer igazi perspektívá­ja a szerszámkészítésben bontakozik ki. A fogaskere­kek és a golyóscsapágyak élettartama rendkívül meg­növelhető felületük lézer­besugárzásával. Angol kutatók ipari célra alkalmazható széndioxidos lézervágót készítettek. A készülék 500 watt teljesít­ményű sugarat bocsát ki, amellyel a vékony nylon percenként 250, a lágyacél lemez percenként 6 méteres sebességgel vágható. A ké­szülék „lelke” az a szén­dioxid—hélium—nitrogén gázkeveréket tartalmazó kvarccső, amelyben a gáz ionizálásához szükséges energiát nagy feszültségű áramforrás hozza létre. Szovjet kutatók lézer-kép­csövet készítettek műszaki célokra szolgáló tv-képek vetítésére. A lézer-képcső­Ultrahangos zsebszívvizsgáló A brit tervezési tanács az év díjával tüntette ki azt a zsebben hordható orvosi mű­szert, amellyel a terhesség 12. hetétől lehallgatható a mag­zat szívműködése. A Sonicaid nevű készülék ultrahanggal működik. Az anya hasára he­lyezett adó 2 megaherz rez­gésszámú folyamatos ultra­hanghullámokat bocsájt ki keskeny sugárban a magzat szíve felé, a készülék kris­tálydetektora pedig felfogja a mozgó szövetről, vagy folya­dékról visszaverődő hullámo­kat, s felerősítve hallható je­lekké alakítja őket. Csapágykenés széndioxid-gázzal A széndioxid bizonyos hőmér­sékleten szilárd. Ha a hőmér­sékletet növeljük, gáz lesz be­lőle. A csapágyon nagyméretű lío- ronyok futnak körbe, ezeken át széndioxid gázt vezetnek a csapágyba. A csapágyban levő tengely végét hűtik, ezáltal az álló tengely felületére szilárd széndioxid rakódik le. A tengely megindításakor a csapágyat kis­sé felmelegítik: a szilárd szén­dioxidot elpárologtatják. Az így keletkező gáz lebegésben tartja a forgó tengelyt. Ha a tengely leáll, a széndioxid gáz ismét megszilárdul, lecsapódik a ten­gelyre, hiszen azt folyamatosan hűtik. ÉksziipAtlás gépkocsikban Az elszakadt ékszíj sok kellemetlenséget okoz a gép­kocsikban. A végtelenített ékszíj felhúzása nehézségek­kel jár, ezért az NSZK-ban legújabban „nyitott” póték­szíjat készítettek: ez egy po- liuretán tömlő, amely szük­ség esetén borotvapengével a megfelelő hosszúságúra vág­ható. Utána a szíjtárcsa kö­ré fektetik, és két végét egy­szerű és biztos összekötő szemmel összeillesztik, nek nincs lumineszkáló anyaggal • bevont ernyője. Ebben a képcsőben az elek- ronsugár egy vékony félve­zető lapocskához jut. Ahol ezt a lapocskát elektronsu­gár éri, ott a félvezető anyag lézerfényt sugároz ki. Az így kivetíthető kép mé­rete a lapocska méretétől függ. Ha az akkora, mint egy mozifilm kockája, ak­kor a kép 60 négyzetméteres felületre vetíthető ki. Az ábrázolás színe attól függ, milyen félvezetőt alkalmaz­nak. Nemrégiben helyezték üzembe az Európa és USA között lefektetett, TAT 6. jelzésű tenger alatti kábelt’ amely a kontinensközi tele­fonösszeköttetésben 4000 új kapcsolást jelent. Ebből 3000 esik Franciaországra, 1000 pedig Angliára és a skandináv országokra. A víz alatti kábel lefektetését a francia LE VERCORS ká­belfektető hajó segítségével végezték. A két végpont a francia­országi Saint-Hilaire de Retz és az angliai Green HilT. Franciaország oroszlánrészt vállalt a TAT 6. kábel fek­tetésében, sőt a kábel „meg­születésével” kapcsolatban is. Pillanatnyilag Francia- ország és az USA telefon­összeköttetését négy kábel, valamint két hírközlő sza- tellita biztosítja. A most lefektetett TAT 6. egy 52 mm átmérőjű kábel. Az acél vezetéket igen erős polietilén burkolat veszi körül. A kábelt a nagyobb vízmélységekben nem kel­lett különösen védeni. A partvidéken és a kontinen­tális self térségében azonban a kábelt külön acélsodrony burkolat védi a tengermoz­gás, a hajók horgonyaival és a halászok hálóival szem­ben. A TAT 6. kábel hosszúsá­ga 6800 kilométer. Ebből 1400 kilométeres szakaszt francia gyár készített, míg a fennmaradó 5400 kilomé­teres kábelszakaszt Angliá­ban gyártották. A konti­nensközi kábei igen hosszú vonalon továbbítja tehát a jelzéseket, így érthető, hogy azok útjuk folyamán le­gyengülnek. Ezért a kábel nyomvonalába minden 10 kilométernél jelismétlő be­Lengyelországban szenny­vízcsatorna építésénél hasz­nálnak lézersugarat. Egy igen nagy teljesítményű hol­land gyártmányú gépet, amely 1 óra alatt 400 mé­ter csővezetéket fektet le, lézerrel irányítanak. Egy 1000 hektáros területen 1000 km-nyi csővezetéket kell le­fektetni. és a nagy teljesít- .ményű gép irányítását, il­letve a kijelölt nyomvona­lon való haladását legcél­szerűbb lézerrel ellenőrizni. A képen beállítják a lézer- sugárzást. rendezéseket iktattak, amely százszorosán erősíti fel a jelzéseket. Miért kardoskodtak az amerikaiak a hírközlő hol­das hálózat bővítése mel­lett, a kábel hátrányára? Az Egyesült Államok polgá­ri hírközlésének üzemelteté­se magántársaságok kezében van. Ezeket a társaságokat egy központi szerv ellenőrzi. A társaságok azonban a te­lefonelőfizetőktől nagyobb tarifákat tudnak behajtani, a kontinensközi telefonvona­lakat a hírközlő szatelliták biztosítják. Hiszen ezek a holdak is amerikai gyárt­mányúak. Technikai szempontból egyébként a kábel napjaink­ban is állja a versenyt a hírközlő szatellitákkal szem­ben. Franciaországnak Anglia volt segítőtársa nemcsak a kábel gyártásában, de az USA mesterséges holdpárti „köreinek” meggyőzésé­ben is. Az új TAT 6. kábel üzembiztonságáért a felelős­séget a három nagyhatalom megosztotta egymás között. Anglia a kábelvezeték mi­nőségéért felel, Franciaor­szág a terminál berendezé­sekért „tartja a hátát”. A terminál berendezéseket Franciaországban készítet­ték. A kábelnek a mester­séges holdak korszaká­ban is jövője van a kon­tinensközi hírközlésnél. 1956-ban. amikor lefektették a TAT 1. kábelt, egyesek azon töprengtek, ki lehet-e használni az akkori csekély kapacitását. Ma már a kö­vetkező. a TAT 7. kábel sorsáról vitáznak, amelyet a tervek szerint 1981-ben helyeznek üzembe az USA és Európa között. H. M. Európa és Amerika között Új, tenger alatti kábel H mérőműszerek fejlődése A tudomány és a technika előrehaladásának alapvető fel­tétele volt a méréstechnika fej­lesztése. A mérőműszerek leg­gyakrabban számlálást, össze­hasonlítást, jelzést és regisztrá­lást végeznek. A számlálókkal megállapítják, hogy a mért mennyiségben hányszor . van meg a mértékegység. A regiszt­ráló vagy írókészülékek azt mu­tatják meg, hogy a mérés Idő­tartama során melyek voltak a mérés eredményei. Analóg (mű­szermutatós) vagy digitális (számkijelzős) módszerrel mű­ködnek. Az analóg regisztráló­ban olyan papírszalagon halad, amelyen a haladás Irányára — a papírszalag hosszára — merőle­gesen a mérendő mennyiség­nek megfelelő skála található Az Irószerkezet a mért érték — például hőmérséklet — nagysá­gától függően a papírszalag más -más szakaszán nyomot hagy, és az így kialakult görbe vonal — figyelembe véve a papír folyto­nos előrehaladását — az idő mú­lásával párhuzamosan mutatja a mérés eredményeit. A digitális regisztráló megfelelő időközök­ben — például percenként — nyomtatott számjegyek alakjá­ban közli a mérések eredmé­nyét. A mérőműszerekben gyakran egyesítik a jelzés, a regisztrá­lás, valamint a számlálás mód­szereit. Ezekkel egyre sokré­tűbb feladatokat oldanak meg, beiktatva azokat az automati­zált rendszerekbe. Am a mérő­műszerek a termelési folyamatok automatizálásának csupán egyik föltételét teremtik meg. Magá­val az automatizálással az irá­nyítástechnika foglalkozik. En­nek az egyre sokrétűbbé váló tudományágnak két tő területe van: a vezérlés- és a szabályo­zástechnika. A vezérlés és a szabályozás feladatai sokszor nem határolhatók el élesen egymástól. A korszerű technika alapjai tehát: a mérés, a szabá­lyozás és a vezérlés. Képünkön: o modemmé' főberendezés gyártása. II modern óragyártás T öbb mint 600 éve társa az embernek az a szer­kezet, amely — külön­böző működéssel és pontos­sággal — jelzi az időt. A me­chanikus, mutatókkal ellátott órák mellett a mai gyárak számtalan változatú órát hoz­nak forgalomba, például elektromos meghajtású órát, kvarcórát, fényórát, vagy atomórát, a mutatókat pedig újabban egyre gyakrabban közvetlen számkijelölés meg­oldással váltják fel. A mai igények az óragyá­raktól is egyre pontosabb munkát követelnek. Az órák szerkezetét csak kiváló mi­nőségű nyersanyagból állít­hatják elő. Az óragyártás el­ső szakasza az alkatrészgyár­tás, amely az alkatrészgyártó üzemben nagy pontossággal dolgozó automata, félautoma­ta és célgépek segítségével történik. Az alkatrészeket speciális mérőműszerekkel ellenőrzik, és az előírásoknak megfelelő alkatrészek az elő­szerelőműhelybe kerülnek, ahol félautomata célgépek segítségével összeszerelik és tisztítják őket. Végül az al­katrészek a szerelő műhely­be kerülnek, ahol az óragyár­tás második szakasza törté­nik: az órát önműködő szere­lőszalagon állítják össze. Az összeszerelt órákat elektro­nikus szabályozó készülékkel szabályozzák. Kereskedelmi forgalomba csak az előírások­nak megfelelő órák kerülhet­nek. Az óraszerkezetben fel­szerelik a Pragotron gyár egyik számkijelzős készü­lékét, amelyet a prágai metró aluljárójában fog­nak elhelyezni használt csapágyköveket, haj­szálrugót, valamint hajtóru­gót speciális gyárak állítják elő a felhasználó óragyárak rendelése szerint. Több mint 140 éves múlt­ra tekint vissza a csehszlo­vák óraipar egyik jelentős gyára, a Pragotron. Az óra­ipar fejlesztése érdekében most szocialista együttműkö­dési megállapodást kötött a Csehszlovák Tudományos Akadémia Elektronikai Inté­zetével. nukleáris műszertechnika Az atomsugárzások és a kozmikus su­gárzások részecskéinek, a mesterségesen gyorsított részecskéknek, valamint a fény- és röntgensugárzás fotonjainak kimutatása, számlálása és mérése csak akkor vált le­hetségessé, amikor az ipar megfelelő mű­szereket bocsátott a fizikusok, csillagászok és kémikusok rendelkezésére. E műszerek egyik csoportja a szcintilláció jelenségeit hasznosítják, a fluoreszkáló anyagoknak azt a tulajdonságát, hogy a beléjük ütköző részecskesugárzásokra fényfelvillanásokkal „válaszolnak”, amelyek egyébként szem­mel is érzékelhetők. Szcintillációs anyagoknak — amelyekben az ütközés következtében előálló fékező­déskor az elnyelt energia számottevő há­nyada látható fénnyé alakul át — két nagy csoportját különböztetik meg, a szervet­len és a szerves vegyületekét. A szervet­len foszforvegyületek fényhatásfoka na­gyobb és fénykibocsátásuk átlagos időtar­tama hosszabb, mint a szerveseké. Míg az előbbiek inkább a gammasugárzás, az utóbbiak a bétasugárzás kimutatására al­kalmasak. A szcintillációs számlálók vonat­kozásában igen fontos, hogy a foszforok­ban keletkezett fény lehetőleg minél ki­sebb veszteséggel jusson el a fényelektro­mos sokszorozóba, amely a sugárzást elek­tromos jellé alakítja át, alkalmassá téve az elektronikus készülékkel való regiszt­rálásra. A jobb hatásfok — kisebb veszte- -> — elérése céljából meglehetősen nagy álydarabokat, vagy egynemű oldatok jában előállítható szcintillációs anya­használnak. Ez utóbbi típusra szól1 Idául a képen látható két csehszlo- ártmányú szcintillátor, amelyekben til nevű szcintillációs műanyag van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents