Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 14. Holnap kezdődnek a belgrádi találkozó előkészületei Helsinki után újabb láncszem az enyhülés folyamatában Az európai- és a világközvélemény figyelmének közép­pontjában ezekben a napokban az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett tagországok képvi­selőinek június 15-én Belgrádban kezdődő találkozója áll. Mi a célja ennek a tanácskozásnak? Milyen feladatokat tűzött maga elé a Szovjetunió delegációja? Ezekre a kér­désekre válaszolt a TASZSZ tudósítójának Julij Voroncov nagykövet, a Szovjetunió Külügyminisztériuma kollégiumá­nak tagja, aki országát képviseli a küszöbönálló belgrádi fórumon. Holnap a jugoszláv fővá­rosban megkezdődik a belg­rádi találkozó első, előkészí­tő szakasza. E szakasz előké­szítő jellegét az 1975. augusz­tus 1-én aláírt helsinki záró-' dokumentumban rögzítették. Ez az okmány világosan ki­mondja, hogy az előkészítő találkozónak határozatot kell hoznia a külügyminisztériu­mok' által kinevezett képvi­selők találkozójának időpont­járól, tartalmáról, napirend­jéről és egyéb körülményei­ről. Természetesen ezek a szer­vezeti-eljárási kérdések rend­kívül fontosak, hiszen a belg­rádi tanácskozás sikere je­lentős mértékben függ attól, milyenek lesznek az előké­születek. Az előkészítő sza­kasz jelentőségét azonban magától értetődően nem kell túlértékelni. A belgrádi találkozó sikere szempontjából elengedhetet­lenül szükséges, hogy a ta­nácskozáson olyan kedvező légkört teremtsünk, amely lehetővé teszi a konstruktív, pozitív hangnemet, a záródo­kumentumban foglaltak szer­ves egészként történő meg­valósítását. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára május 29-i televíziós beszédében hangsúlyozta: a Szovjetunió síkraszáll azért, hogy a belg­rádi találkozó — ahogy azt korábban előirányozták — Helsinki szellemének folyta­tása és fejlesztése legyen, újabb láncszemet alkosson az enyhülési folyamat fejleszté­sében, az együttműködési ak­ciókban. Ezt az elvi és kon­struktív irányvonalat szilár­dan követi majd a Szovjet­unió küldöttsége — hangsú­lyozta nyilatkozatában Julij Voroncov. „Azt akarjuk, hogy a kü­szöbön álló belgrádi tanács­kozás ne fékezze az enyhü­lést, hanem újabb ösztönző­ket nyújtson ahhoz — jelen­tette ki a TASZSZ tudósító­jának adott nyilatkozatában Klaus von Dohnányi nyugat­német külügyi államtitkár. Rendkívül fontos — hangsú­lyozta a nyugatnémet poli­tikus — a realista hozzáállás. Kooperáció, nem pedig kon­frontáció — ez kell, hogy je­lentse a viták vezérfonalát. A nyugatnémet kormány nem törekszik arra, hogy a tanács­kozást kölcsönös vádaskodá­sok színterévé változtassa. Küldöttségünk kész együtt­működni a szovjet delegáció­val, ahogy ez az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet egyes szakaszaiban is megnyilvánult. MOSZKVA Guy Desson, a Francia— Szovjet Baráti Társaság Or­szágos Bizottságának elnöke az Izvesztyija tegnapi számá­ban írott cikkében hangot ad annak a meggyőződésének, hogy Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing küszöbön- álló csúcstalálkozója hozzá­járul majd a társaság tevé­kenységének továbbfejleszté­séhez is. BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági szövet­sége, az FDJ Központi Taná­csának meghívására tegnap Berlinbe érkezett dr. Ma- róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a KISZ KB küldöttsége. belgrad Genscher Moszkvában tárgyal Szovjet—nyugatnémet kül­ügyminiszteri tárgyalások kezdődtek hétfőn Moszkvá­ban. Hans Dietrich Gen­scher, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja és külügyminisztere, a szovjet kormány meghívására hét­főn a déli órákban érkezett hivatalos látogatásra a Szov­jetunióba. (Képünkön) Az NSZK diplomáciájának vezetőjét Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fo­gadta. Grqmiko és Genscher a repülőtérről a tárgyalások színhelyére, a szovjet Kül­ügyminisztériumba hajtatott, ahol a délutáni órákban megkezdődtek a hivatalos megbeszélések. Kommentárunk II „magányos” gyilkos szökése A hajsza hatvan órán át tartott: tegnap hajnalra újra a Brushy Mountain nevű börtön „lakója” lett James Earl Ray, a néger polgárjogi mozgalom vezető­jének, Martin Luther Kingnek a gyilkosa, egyike a hatvanas évek Amerikájából oly jól ismert „magá­nyos” gyilkosoknak. Szökése, amely újra lázba hozta az Egyesült Ál­lamokat, azonban legalább annyira magyarázhatatlan- nak tűnik, mint amennyire hihetetlennek az elfoga­dott hivatalos teória, miszerint a King-gyilkosság el­követésében Ray-nek nem voltak bűntársai. 1968 április 4-én Martin Luther King az amerikai néger polgárjogi mozgalom világhírű vezetője Mem- phisbe érkezett, hogy híveivel találkozzék. Esteledett, amikor kilépett szállodai szobájának erkélyére. A gyil­kos egy szemközti házból tüzelt rá. Az FBI által meg­indított nyomozás az akkor 40 éves James Earl Ray- hez vezetett, aki egy évvel korábban szökött meg a börtönből, ahol rablásért húszéves büntetését töltötte. Állítólag szökése óta körözték. A King-gyilkosság után máig is titokzatos módon elhagyta az Egyesült Álla­mokat, s végül Londonban fogták el. A tárgyaláson bűnösnek vallotta magát. 1969 március 10-én 99 évi börtönre ítélték, azóta számtalanszor próbálkozott — sikertelenül — a perújrafelvétel elérésével. És szökéssel. Egy ízben már a fűtőaknán keresz­tül próbált kitörni, de a nagy meleg visszakergette. Most, szombatra virradóan más megoldást keresett, öt társával együtt, csövekből készített létra segítsé­gével mászott át a falon és tűnt el a börtönt övező erdőben. A szökés körülményei igencsak meglepőek. A nevezetes estén éppen abban az őrtoronyban nem tartózkodott senki, amelynek közelében Ray és társai átmásztak a falon. Továbbá: miután felfedezték a szö­kést. a börtön tisztviselői — állítólag vonalhiba miatt — órákon keresztül nem tudtak telefonkapcsolatot lé­tesíteni a rendőrséggel. Tegyük hozzá: a Tennessee- állambeli Brushy Mountain börtönt az Egyesült Álla­mok talán legszigorúbban őrzött börtönének tartják, Ray pedig a foglyok közül a „legértékesebb” volt. Amikor híre jött a szökésének, a néger polgárjogi mozgalom több vezetője egybehangzóan úgy véleke­dett, hogy Rayt azért szöktették meg bűntársai, mert meg akarják akadályozni, hogy elmondja a King- gyilkosság teljes történetét. Bár a szökevényt elfogták, nagyonis valószínű, hogy a szökés pontos körülményei, az esetleges „se­gítők” kiléte a • homályban marad. Miként az is bizo­nyosra vehető, hogy Ray megmarad Martin Luther King „magányos” gyilkosának. ___________________________________________ N eto beszéde Agostinho Neto, az MPLA és az Angolai Népi Köztár­saság elnöke vasárnap több­tízezres tömeg előtt beszédet mondott Luandában. Agosthino Neto elmondot­ta, hogy a puccskísérletet szervező frakciós csoport tag­jai az elmúlt hónapokban be­férkőztek az MPLA valamint a hadsereg, az ifjúsági és egyéb szervezetek soraiba. Az államfő azt is megemlítette, hogy a frakciósok tevékeny­ségében külföldiek, főképpen portugálok is aktív szerepet játszottak. Külpolitikai kérdésekről szólva Agostinho Neto lelkes szavakkal méltatta azt a se­gítséget, amelyet a Szovjet­unió és Kuba nyújtott és nyújt az angolai szocializmus építéséhez. Üjabb kínai A szovjet külpolitika rágalmazása újabban a pekingi vezetők „hobby­ja” lett - írja a Pravda hétfői számában megje­lent kommentárjában Mihail Georgijev. Jü ’ Csan külügyminiszter­helyettes például a nyugat­német Die Welt-nak adott nyilatkozatában azt állítot­ta, hogy a világnak jelen­leg nincs komolyabb prob­lémája, mint „a Szovjetunió expanzionista politikája” amely „elkerülhetetlenül háborúhoz vezet”. Ilyen esetekben szokták mondani, hogy bagoly mond­ja verébnek. A világ köz­véleménye jól tudja, hogy a Szovjetunió számos békesze­rető akciót kezdeményezett, amelyek nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi enyhüléshez, a béke megőr­zéséhez. A pekingi vezetők a béke ügyére ártalmas kül­politikát folytatnak és ked­Tegnap Belgrádban ülést tartott a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságának elnöksége. A párt jövőre esedékes XI. kongresszusára való felké­szülés jegyében a testület Edvard Kardeljnek, a KB el­nöksége tagjának beszámoló­ja alapján „A szocialista ön- igazgatású demokrácia poli­tikai rendszerének alapjai” című témát vitatta meg. HÁGA A holland kormány a par­lament mindkét háza elé rö­vid jelentést terjeszt a túsz­drámáról, illetve arról, hogy miért határozott a fegyveres erő alkalmazása mellett a túszok kiszabadítása érdeké­ben. Hágában bejelentették, hogy haladéktalanul megin­dítják az ügyészségi és bíró­sági eljárást az életben ma­radt dél-malukui fegyveresek ellen. Még mindig nem zárult le a vizsgálat arról, hogyan vesztette életét a két túsz a szombat reggeli lövöldözés­ben. JOHANNESBURG Hírügynökségi jelentések szerint pattanásig feszült a helyzet Johannesburgbari. Sowetóban, a dél-afrikai fő­város afrikaiak lakta külső negyedében az utcákon meg­erősített, fegyveres rendőri egységek teljesítenek járőr- szolgálatot. Mint emlékezetes egy évvel ezelőtt, több mint 600 fekete és színesbőrű tün­tető vesztette életét a több napon keresztül tartó brutá­lis rendőri terror következté­ben. Az elmúlt évi zavargá­sok áldozatainak emlékére Johannesburg lakóit általá­nos sztrájkra szólították fel. koholmányok veit módszereik közé tarto­zik az imperialista államok­nak a Szovjetunió elleni harcra való buzdítása. A Szovjetunió fenyeget minket, de elsősorban Nyu- gat-Európát fenyegeti — ál­lapítja Jü Csan, majd ki­egészíti „elméletét”: a Szov­jetunió mielőtt megtámadná Kínát, kénytelen lenne el­foglalni Európát, a Közel- Keletet, és legyőzni az Egye­sült Államokat is. E pers­pektíva felvázolása után a pekingi „bölcs” kinyilatkoz­tatja, Európa számára gaz­dasági ereje és a lakosság nagy száma lehetővé teszi, hogy szembeszálljon a szov­jet próbálkozásokkal. Ezt a provokatív jellegű a béke ügyére nézve rend­kívül káros nyilatkozatot az a politikus tette aki a ha­tárkérdések rendezésével foglalkozó szovjet—kínai tárgyalásokon résztvevő kí­nai küldöttséget vezeti. Eh­hez nem szükséges több kommentár! Kommunista ünnepély Madridban Spanyolországban befejeződtek a választási előkészületek. Képünkön: Carrillo, a Spanyol Kommunista Pórt főtitkára párthívei között (Telefotó - KS) Vasárnap a rendkívül kedvezőtlen időjárás elle­nére hatalmas tömeg vett részt a Spanyol Kommunis­ta Párt madridi népünnepé­lyén, amely a párt utolsó választási összejövetele is volt. A szakadó eső miatt ugyan a szórakoztató műsor utánra tervézett nagygyű­lést lemondták, de a mint­egy 200 ezer résztvevő olyan lelkesen ünnepelte Santiago Carrillot, a párt főtitkárát, hogy ez utóbbi beszédet in­tézett az egybegyűltekhez. Carrillo kijelentette: „Mad­rid népe a lehető leghatal- magasabb és nyilvánvalóbb SPANYOLORSZÁGBAN holnap reggel kinyitnak a szavazóhelyiségek: 41 év után ismét szabadon járul­hatnak az urnákhoz a vá­lasztók. Kétségtelenül ez az első „konzultáció” a vá­lasztókkal azóta, hogy 1936- ban győzött a népfront, amelyet utóbb megdöntött a francoista lázadás és a vé­res polgárháború. A fasiszta diktatúrából éppenhogy felocsúdott or­szágban a választók töre­déke, csupán a 62 éven fe­lüliek szerezhettek szemé­lyes tapasztalatot arról, hogy mit jelent a demokra­tikus választás. Annakide­jén kötelező népünnepély jellegű, úgynevezett „nép­szavazásokon”, vagy a tör­vényhozás: a Cortez tagjai­nak ötödrészére vonatkozó, többnyire egyjelöltes „vá­lasztásokon” nyilváníthat­tak véleményt a választók. Most több, mint másfél­száz párt, tizennyolc válasz­tási koalíció hatezer jelöltje verseng az 557 képviselői és szenátori hely elnyeréséért. A demokratizálódási folya­mat mindenképpen érthető velejárója volt, hogy a négy évtizedes diktatúra után sorra alakultak a pártok, a különböző irányvonalú cso­portosulások és pártocskák. Mindez azonban rendkívüli módon megnehezíti a vá­lasztók döntését. Arról nem is szólva, hogy a demokra­tikus „játékszabályok” is­meretének, valamint a ta­pasztalatok hiányában je­lentős részük — egyes köz­véleménykutatások szerint 40 százalékuk — még a vá­lasztások küszöbén sem tud­ta eldönteni, kire is adja voksát. Persze nem is könnyű az eligazodás. A madridi vá­lasztókerületben például tíz politikai párt és 13 politikai csoportosulás 591 képviselője szerepel a listákon, holott a mandátumok száma mind­össze 32. Bonyolítja az esé­lyeket a megfigyelők szerint kétségkívül jobboldalnak és a centrista erőknek ked­vező választási törvény. Két­ségtelen ugyanis, hogy a 350 tagú alsóház megválasztásá­nál érvényesülhet az ará­nyosság elve, de az elmara­dottabb. konzervatívabb, tá­jékozatlanabb vidék kedve­zőbb helyzetbe kerül, mint az iparilag fejlettebb, néze­teiben haladóbb nagyváro­sok választókerülete. A tör­vény értelmében minden szavazatot adta ma le a Spanyol Kommunista Párt­ra, a szabadságra és a de­mokráciára. „A 40 napos vá­lasztási kampány — folytat­ta a SKP főtitkár — nem volt elég ahhoz, hogy lerom­bolja az elmúlt 40 év alatt kialakult félelmet és bizal­matlanságot és kiigazítsa azt a szörnyű képet, amit a Franco-rendszer a kommu­nistákról festett. „Közülünk sokak számára a kampány már éveikkel ezelőtt elkez­dődött, amikor még a ha­lál, a börtön és a kínzás je­löltjei voltunk” — fűzte hozzá. tartomány legalább három képviselőt küldhet az alsó­házba. Ez annyit jelent, hogy Madridban például kö­rülbelül 122 ezer lakosra jut egy képviselő, a 115 ezer la­kosú Soriában viszont 38 ezerre. Még rosszabb a hely­zet a felsőház tagjainak megválasztásában: az 50 tar­tomány mindegyike négy­négy szenátort választhat, lakosságának számától füg­getlenül, 41-et viszont a ki­rály nevez ki, mégpedig ja­varészt az egykori francois­ta Nemzeti Mozgalom Ta­nácsa hajdani tagjai közül, akik a diktátor alatt az or­szág legfőbb törvényhozó szervében tevékenykedtek. A megfigyelők a legtöbb esélyt a Néppárt köré tö­mörülő úgynevezett Demok­ratikus Centrumnak adják, különösen azóta, hogy Adol- fo Suarez, a János Károly király bizalmát élvező kor­mányfő a laza párt- és cso­portkoalíciót személyes fel­lépésével „a király pártjá­vá” avatta. A centrum leg­főbb ellenfele a modern fa­siszta politikus, a „Franco nélküli francoizmus” elkö­telezett híve, a hajdani ve­zető réteg és a nagypolgár­ság reménysége: Manuel Frange Iribarne, s az általa irányított Népi Szövetség. A baloldal legjelentősebb ere­je alighanem a Felipe Gon- zález vezette szocialista párt, a PSOE. Bármennyire is pozitív­nak tekinthető Suarez mi­niszterelnök szerepe a mind erőteljesebb demokratizáló­dási folyamatban, az min­denképpen az ő rovására írandó, hogy a baloldal egy­ségét sikerült megbontania. Madridi megfigyelők a Spa­nyol Kommunista Párt esé­lyeit latolgatva nem tartják kizártnak, hogy a kedvezőt­len körülmények ellenére Dolores Ibarruri és Santiago Carrillo pártja a szocialisták­kal, a PSOE-val együtt akár a szavazatok 30 százalékát is elnyerheti, ami jelentős sikernek számítana. A SZÉLSŐSÉGES elemek terrorcselekményei által minduntalan megzavart vá­lasztási kampány tehát vé­gétért. Szerdán az urnáknál eldől, hogy a spanyol ki­bontakozás merre tart, s mi­lyen irányban és ütemben polarizálódnak a politikai erők. Gy. D. Spanyolország választ

Next

/
Thumbnails
Contents