Szolnok Megyei Néplap, 1977. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. június 26. 4AMI VAN — ÉS AMI LEHETNE 90 éve született Karinthy Frigyes .. .én a törvényre vagyok kiváncsi — nem arra, hogy mi az ember, hanem arra, hogy mi lehetne..., hogy mi felé érdemes törekedni. Azt az embert akarom látni, akit az értelem és'a belátás teremtett a hatodik napon, ahelyett, akit a véletlen teremtett” — fogalmazta meg egy drámája előszavában írói, gondolkodói programját a XX. századi irodalmunk egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alkotója, Karinthy Frigyes. Karcolatok, humoreszkek ezreiben, regényekben, színdarabokban mutatta be, tette a legkíméletlenebb kritika, a nevetés tárgyává a véletlen — azaz az anta- gonisztikus társadalmak körülményei — szülte torz embert és annak eltorzult kapcsolatait, s mutatta ki, hogy tőle elidegenedett, számára érthetetlen és rajta uralkodó viszonyai,' mint egy zavaros álom nyomasztó kulisszái közé bezárva miként fetreng butaságában, önzésében és hazugságában. És kereste szenvedélyesen — maga is ennek a fojtogató álomnak foglyaként — az ébredés, a véletlen korlátáitól való szabadulás, az ember születésének lehetőségét. Bár már életében is humoristaként volt a legnépszerűbb, és mai köztudatunk is elsősorban így tartja számon — eltekintve a megélhetés kényszerében született napi jellegű, igénytelenebb írásaitól, — Karinthy nem viccelődött. Szállóigévé vált mondása — humorban nem ismerek tréfát — nem csupán a mesterség tiszteletét jelenti, hanem azt, hogy humoreszkjeivel nem egyszerűen szórakoztatni akart, fe-- ladatát abban látta, hogy megmutassa a nevetségest. A nevetséges pedig az ő szótárában a tökéletlennel azonos: a nevetés szerinte azért a legnagyobb találmány. mert mindig a tökéletlenség láttán fogja el az embert, s ekként a belátás, az önnön tökéletlenségünkre való ráébredés annak a kiküszöbölésére tett első lépés jele — sőt maga az első -lépés. Java humoreszkjeiben Karinthy nem torzított tehát, hanem a tárgyul választott társadalmi pillanatkép, embertípus, viselkedései sztereotípia tipikus helyzet tapasztalati képéről pontos logikával a mélyre, a fonákjáig hatolt. Gondoljunk itt a fonák szó eredeti jelentésére: a hímzésnél például a fonák oldal mutatja meg a minta szerkezetét. Karinthy a humor éles, könyörtelen fényével világított rá a jelenségek valódi szerkezetére, a szerkezeti elemek ellentmondásaira. Kora torz, feloldhatatlan ellentmondásokkal teli valóságának ilyetén feltárása, amellyel embertársait is igyekezett rádöbbenteni e valóság és benne önmaguk tarthatatlan, emberhez méltatlan voltára, csak az egyik, a kritikai része volt munkásságának. A teljes Karin- thy-képhez hozzá tartozik a pozitív program is, a kiút keresése; az emberibb ember és társadalom elképzelésére, a jövőbe vezető híd megépítésére tett lázas kísérletek : versek, novellák, fantasztikus _ regények, drámák sora. Űj Enciklopédiájának tervei, ö maga ezekben látta munkásságának lényegét, humoros írásait csak előkészületnek, mellék- terméknek tekintette, és keserűen jegyezte meg, hogy hiába próbálta humoreszkek ezreiben bebizonyítani, hogy nem humorista, úgy járt, mint annak idején az addig még ismeretlen krumpli Európában: virágját és bogyóját (humor, vicc) ették, gyökérgumóját (filozófia) eldobták. Nem véletlen azonban, hogy Karinthyról beszélye mégiscsak e „melléktermékek” — a humoreszk, az így írtok ti, a Tanár úr kérem jutnak az eszünkbe. Karinthy ugyanis a jövő embere és társadalma elképzelésekor — figyelmen kívül hagyva, hogy a mindenkori társadalom és a mindenkori ember között eltéphetetlen kapcsolat van, és változásuk, fejlődésük csak szoros kölcsönhatásban képzelhető el —, egy „in vitro”, azaz körülményeitől függetlenül létező embert, keresett. Polgár; humanistaként, a francia felvilágosodás enciklopédistáinak kései. anakronisztikus leszármazottjaként azt remélte, hogy ez a körülményeitől független ember a ráció nevében levetkezi majd rossz tulajdonságait, s majd ezután megváltoztatja körülményeit: a társadalmat is. A jövő zálogát a tudományban látta: azt írta, hogy az ember a korlátlan technikai lehetőségek birtokában megszabadul mind természeti, mind társadalmi meghatározottságaitól, és az értelem jegyében szüli újjá magát. Azaz nem azt kutatta, hogy abból, ami van, optimálisan mi lehetséges, hanem azt — eredményként törvényszerűen utópikára, Kolozsvári Grandpierre Emil szavaival: rendszerezett ábrándokra jutva —, hogy annak ellenére, attól független, ami van, mi lehetne. . Hidat szándékozott építeni a jövőbe — hídján azonban nem indulhatunk el. mert innenső pillére nem a földön, nem a valóság talaján áll. Kiutat keresett az ember számára, — s ha világnézeti, szemléleti gyengéi miatt nem is találhatta meg, útkereső szenvedélye megrendítő, példaadó. Egy, az ellentmondások felfedésére beprogramozott komputer tévedhetetlenségével működött viszont a mindennapok valóságát elemző humora: a társadalmi viszonylatoktól, az emberi kapcsolatoktól a tudat legbelső rezdüléséig, mindenben feltárta a disszonanciát; s tette ezt olyan kifogyhatatlan. sziporkázó ötlet- és gondolatgazdagsággal, amely utolérhetetlenné teszi őt irodalmunkban. Sajátos logikája, szelleme mindennapi humorunk, ažaz égyéni és társadalmi önismeretünk fontos alkotóelemévé vált. 1938. augusztus 29-én halt meg. Életrajzírója szerint zsebében öt pengőt ta^ltak — adósságai viszont negyvenhatezer pengőre rúgtak. Hogy mi. ma mivel tartozunk neki. annak felmérése még folyik. Menyhért Jenő Ladányi Mihály Státus Oh - mondottam a Szerelem Angyalának — a hangod lantzene, és nem bütykös a lábad! Az Angyal szolidan szék alá húzta lábát, s enyhén-kancsal tekintete reám szállt. Oh a tekinteted! — szavaltam hát tovább - s dezodor-illatod! S parókád ondolált! S az Angyal úgy megszokta az őszinte szerelmet: vénen, sántán, vakon magától el nem enged. Szolnoki András A közelgő Ez az utca nyelt el, torkolatában tűntél s utána még sokszor állított élesre a kívánság az emlékezés filmjén. De vissza sosem jöttél, nyomaidba a lábad vissza nem talált, míg végül kihűltél bennem és nem vártalak többé. Aztán egy éjszaka rohannom kellett arra nem sejtettem: miért?, semmi sem mutatta hogy érkezni fogsz, sem azt, hogy üzentél. Bennem dübörgött csak, kívül csend volt égmoraj sem, kevés hullámtajték a sziklán. Az utcatorkolatból egy árnyék vált el s futott szembe velem. S bár nem vártalak, tudtqm, a közelgő te vagy. Orosz János: Nap, Hold és az állatok A villamos-megállóhelyek csökkentésével kapcsolatban, mely intézkedés, mint ahogy megmagyarázták nekünk, a forgalom egyszerűsítése céljából történt,, néhány újabb reformról beszélnek, melyek a forgalom és általában az életformák egyszerűsítését célozzák. Mint. értesülök, a Dunagőzhajózási Társulat átírt a Közvágóhídi igazgatóságnak, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján intézkedjék az új egyszerűsítések végrehajtásában. Legközelebb várhatók a következő egyszerűsítések: A villamoskerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába lyukakat fúrnak. Ezekbe a lyukakba a közönség beleáll, egy e célra alkalmazott fogóba belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe megy bele, amely is az áram hatása alatt felvillanyozva, felemeli a kocsit és megindul vele. Ha ez az egyszerűsítés sem bizonyul elégségesnek, akkor beszüntetik a villamos tetejét, majd a villamos vázát olymódon, hogy csak a lyukak maradjanak meg, amibe a közönség beleáll. Esetleg a villamos áramot is meg lehet takarítani: a a társaság közgyűlésén valamelyik szakelőadó kimutatta, hogy az a villamosáram, amelyet a közönség sistergő istennyila formájában a Társaság gyomrába kíván, teljesen elégséges ahhoz, hogy az ily módon megkönnyíteti és leegyszerűsített forgalmat kellőképpen ellássa. A forgalom egyszerűsítését célozza a földalatti villamosok megállóhelyeinek beszüntetése is. A közgyűlésen elhatározzák, hogy a földalatti villamosok csak két megállóhelyét hagyják meg, az egyiket/ahol be lehet szállni, a másikat aho] ki lehet szállni. De ezt ravaszul úgy csinálják majd, hogy a beszálló megállóhelyet harminc méternyire attól a helytől állítják fel, ahol eddig le lehetett menni a föld alá, úgyhogy aki be akar szállni, előbb artézi kutat kell fúrjon magának, hogy a föld alá jusson — ami lényegesen egyszerűsítené a forgalmat. Ugyanígy a kiszállásnál Is. A paprikakereskedelmi központ iniciatívájára a káposztásmegyeri vízművek szociálpolitikai bizottsága is felszólította a marhabelső- rész-kidolgozók békekonfer- renciáját, hogy azonnal szüntessék be a járdákat. A város utcáin fakorláttal elzárják a járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon bonyolódik le. ami ugyanazt lényegesen egyszerűsíteni fogja. A belügyminisztérium a t űzoltóparancsnoksággal egyetértve nagyszabású tervet dolgozott ki a város vízellátásának egyszerűsítés sére. A vízvezetékeket és csatornákat elzárják: ily módon a vízszükséglet kielégítése a Dunára korlátozódik, ami lényegesen egyszerűsíti a vízellátást, mert így mindenki annyi vizet merít csak. amennyire szüksége van. A város biztosítja a közönséget, hogy ily módon a Duna még évekig elég vizet szolgáltat. Az ily módon szükségképpen létrejövő torlódás elkerülése és egyszerűsítése céljából különben is azzal foglalkoznak, hogy a Dunát elzárják. A dohányzás egyszerűsítése úgy fog történni, hogy beszüntetik a gyufaárusítást. Szakértők megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyújt rá, hanem csak úgy szívja. Ugyanez vonatkozik a levegőre is, melyből az oxigént beszüntetik. Erről különben jó előre éntesítni fogják a közönséget, hogy mindenkinek módjában legyen kopol- tyúkat beszerezni. Az oxigénmentes levegőben ugyanis nem lévén lehetséges lélegezni, vízzel töltött, légmentesen elzárt üvegbúrákat hordunk majd’a fejünkön, amiben aztán egész egyszerűen kopol- tyúval lehet lélegezni. Az étkezés egyszerűsítése céljából legközelebb rendelet jelenik meg, mely a síkfedelű asztalokat beszüntetve, helyettük homorú felületű asztalok alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok egyszerűen lecsúszhassanak az asztalról, ne kelljen őket. lehordani. Ezután következik a világosság beszüntetése, mely a látás; a hallás beszüntetése, mely a hallás; a szagok beszüntetése, mely a szaglás; az ízek beszüntetése, mely az ízlés, és a nők beszüntetése, mely a tapintás egyszerűsítését célozza. V olna egy szerény javaslatom, mindezen egyszerűsítések egyszerűsítésére. Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle intézkedés és rendelet? Egységesen kell a dolgot intézni. Mondja ki a Tanács, hogy mondjuk május 21-től kezdve mindenkinek. minden nap lakhely és illetőség szerint meghatározott órában jelentkeznie kell az elöljáróságnál, ahol egy nagy pofont kap. Aki nem jelenik meg, elveszti jogát, utólagos felszólamlások nem vehetők figyelembe. KORTHRSHK KASSÁK LA JÓSRÓL Évtizedekre yal°™,un;------------------------------- kát kínai K assák az irodalomtörténészeknek, esztétáknak, hogy ez a példátlanul gazdag és ■sokszínű életmű, pálya végre méltó helyére kerüljön irodalmunk köztudatában. Ennek a munkának kis láncszeme, adaléka az Irodalmi Múzeum kiadványa, a 70 élő és időközben már elhunyt pályatárs, tanítvány, tisztelő visszaemlékezése. A visszaemlékező nyilvánvalóan első renden önmagát minősíti, a vállalt apropos ürügyén. Nagyon igaz tehát az, amit Kassákné válaszolt Palotai Erzsinek, amikor adatokat kért tőle, hogy ti, „Kassáknak olyan mindegy”. A néhány oldalas írások mégis dokumentum értékűek, segítenek a tájékozódásban. Itt tennénk meg az egyetlen kritikai észrevételünket is a kiadvánnyal kapcsolatban. Hiányzik a kötetből a kontraszt, tehát Kas’sák ellenfeleinek a véleménye. Igaz, ezek megbontanák a kötet egységét, az olvasó mégis nyerne, mert valósabb képet kaphatna, így az a paradoxon lepi meg az érdeklődőt, hogy az írások jelentős hányada vitatkozva védi Kassákot különböző fentebb már említett és más vádakkal szemben. Az egyik ilven „vád”, hogy Kassák kemény és hajthatatlan volt, nem engedett a vitákban, csak a saját ízlését. véleményét tűrte meg a lapjaiban. Ma már közismert, h9gy milyen nagy áldozatok árán jelentethette meg folyóiratait (a Tett-et, a Má-t, Munkát, Dokumentumot), hogyan teremtette meg a nagyszerű asszony: Simon Jolán a fedezetet rá. Még ma is élmény kézbe venni ezeket a megkomponált lapokat, amelyekben az európai (avantgárd) kortárs művészet ma már közismert nagyságaival találkozhatunk. Hogyan csinálta? — kérdezzük —, hisz közismert hogy csak magyarul tudott, s csak négy elemit végzett. Egyik folyóiratának a címe a válasz: a Munka, ö maga is sokat dolgozott, s ezt kívánta a munkatársaitól is. Lapjai valóban műhelyek voltak, amelyekben kinek-kinek a tehetsége és felkészültsége alapján feladatokat adott. Érdekes esetet mesél el Ha- ár István, aki fiatal munkásként ismerkedett meg Kassák körével. Azt a feladatot kapta, hogy előadásban számoljon be arról, hogyan oldja meg a szexuális életét. A példát nem az extrémitása miatt említjük, mert hiszen ott, abban a környezetben nem is tartották annak! Aki Kassák vonzáskörébe került akár fiatalon, akár öregen, annak lépnie, változnia kellett. Nem mindenki volt művész, illetve vált azzá, de valamilyen formában megvalósította önmagát. Számos olyan kezdeményezése volt, amelyeket folytatni kellene, vagy felújítani: kettőt említünk itt. Gönczi F. Sándor leírja például (Egy fotográfus a Munka — körben hogyan lett fotós Kassák biztatására. A Munka nem csupán publikált fotókat, de kiállításokat is szervezett) mint ahogy már a Tett és a Ma is szervezett matinékat, kiállításokat), megteremtette a fotósok „továbbképzésének” lehetőségeit. Véqezetül Fajó Jánost-------:----------------- az utolsó t anítványok egyikét idézzük, aki a haláláról ír: „Talán még most is itt élne közöttünk, ha lett volna kivel vitatkoznia. Egy ember elment közülünk. Mesterem épp úgy vitapartner nélkül maradt utolsó találkozásunkon kiállításával, ahogyan az elsőn is. Anélkül ment el, hogy igazságot vagy cáfolatot kapott volna.” A Kassák per tehát folyhat tovább, neki már valóban olyan mindegy, de vajon nekünk is? (Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa Budapest). Horpácsi Sándor
