Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 10. MMÉflz akadémikus három arca Bemutatjuk: Stark Ervint Ürhajósruha földi használatra A professzornak több arca is van. Az első az emberé, ezt egy szabálytalan interjúkészítés során ismertem meg. Tél volt, és nem is túl enyhe. Kényszerítő körülmények miatt egy kiskutya is „elkísért” az interjúra, és a fagyban nem mertem a kocsiban hagyni. De magammal vinni sem. Ezért kissé óvatosan léptem be az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kapuján, a portásnál puhatolózva: mit szólna Stark professzor, ha kutyástul állítanék be? A portás somolygott: Bonifác mellett elfér... Bonifác végül is jókora tarka kandúrnak bizonyult, „akit” a külföldi tudományos világnak az intézetben járt képviselői is ismernek. Ugyanis a professzor titkárnője viszi naponta magával öklömnyi kora óta hazulról, és a cica napjai jó részét az igazgató szobájában tölti. A „másik” arc jóval komolyabb. A tud,ősé, aki kísérletezik, néha éppen állatokon is, hogy az emberi szervezetben lazajló folya- 'matokat jobban megértse, aki hisz tudományában, azzal együtt, hogy ismeri annak korlátáit. Mint mondja: „A tudomány ma még sok mindenre nem tud választ adni, sőt, van amit még helyesen megkérdezni sem tud. De ha azt nézzük, amit már elértünk, és amit idejében és jól tudunk megkérdezni — az nagyon sok!” Persze, ehhez hozzáteszi: kérdezni, általában, könnyű. De akkor kérdezni, amikor a helyes válasz alapfeltételei már adattak — ez sokkal nehezebb. Ez eddig két „arc” volt A harmadikat fényképen is láthatjuk. És ez a meglepetés arca. Hiszen a tudóst, különösen az akadémikust többnyire ősz hajjal, bajusz- szal, netán épp szakállal képzeljük magunk elé. És Stark Ervin fiatalos arcán ilyesminek nyoma sincs. Igaz, ezt életkora sem indokolná: 54 évesen érte el azt, hogy a belső elválasztásé mirigyekkel kapcsolatos kutatásaiért a világ legismertebb embereit bemutató Who’s who? 1976—1977-es kiadásába is belékerült. (Ebben túl sok, a határokon belül élő magyar nem fordul elő, tudósban pedig ritka a 60 év alatti életkor.) Az út idáig térben, id,őben hosszú volt. Nyírbogdányban született, Nyíregyházán érettségizett, az orvostudománynyal a debreceni egyetem orvosi karán ismerkedett. Nem is akárhogyan: már harmadéves hallgatóként, mint „díjtalan külsős”, az élettani tanszéken dolgozott. Debrecenben választotta a kutatóorvosi hivatást. Miért? „Jónéhány, érdekfeszítő egyetemi előadás végén hangzott így a professzori „zárszó”: erre ma az orvostudomány még nem tud választ ad,ni. Gyötört a kíváncsiság: válasznak pedig lennie kell! És ha magam is megpróbálnék ehhez segíteni? Talán ezért...” * I. 1950-ben avatták orvossá. A következő évben Budapestre került aspiránsnak, az I. számú Belgyógyászati Klinikára. „Jó kezekbe”, mert máig is az orvosként, kutatóként és emberként egyaránt kiváló Rusznyák Istvánt vallja mesterének. 1956-ban védte meg kandidátusi értekezését, a mellék- vesekéreghormonok elválasztását szabályozó mechanizmusok tárgykörében. 1969- ben pedig a tudományok doktora címet szerezte meg, tovább tanulmányozva e problémát, az ACTH-hormon elválasztás szabályozásának mechnizmusát vizsgálva az egyedi fejlődés különböző szintjéül. A két védés között 13 év telt el. Ez idő alatt végzett munkájáról, mint élete egyik legérdekesebb időszakáról emlékezik. Eközben alakult meg, és lett világszerte ismert és elismert éppen a belső elválasztású mirigyek területén végzett kutatásai kapcsán az intézet, amelynek 1970 óta igazgatója. Annakidején, amikor az intézetet megszervezték, egyes osztályait a különböző egyetemi tanszékeken alakították meg. Így a Rusznyák-tanszéken iš. Az intézet első igazgatója is Rusznyák professzor lett. A széleskörű társadalmi tevékenysége miatt igen elfoglalt igazgató mellett az akkor 36 éves Stark Ervin nagy részt vállalt az ‘ intézet létrehozásában, és később a mindennapi munka irányításában. Az új intézet megnyitásakor, 1963-ban került kutatócsoportjába hat olyan fiatal orvos, akik közül öten ma már kandidátusok, egy pedig a tudományok doktora, és éppen az itt végzett munka vdlt disszertációik alapja. Erre az eredményre Stark Ervin büszkébb, mint saját sikereire. Pedig azokból is akad bőven. A Magyar Tudományos Akadémia 1973- ban választotta levelező tagjává. 1971Jben a párizsi egyetem élettani tanszékére hívták meg vendégprofesszornak. Az MTA és az Egészségügyi Minisztérium Endokrinológiai Kutatásokkal Foglalkozó Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság orvosi elméleti szakbizottságának elnöke. Főszerkesztője az Acta Medicának, az orvostudomány egyik szakfolyóiratának. Alapító tagja az Európai összehasonlító Endokrinológiai Társaságnak és a Nemzetközi Neuro-Endokrinológiai Társaságnak is. Neuro-endokrinológia? A belső elválasztású mirigyek idegrendszeri szabályozásával foglalkozó tudományág. Tizenegynéhány éve már, hogy Stark akadémikus és munkatársai figyelmüket elsősorban e területekre irányítják. Ez az ágazat nagy távlatban olyan ismereteket adíhat a közvetlenül gyógyítással foglalkozó orvosok kezébe, amelyek segítségével sok, ma még csak kevéssé ismert és ezért kevéssé gyógyítható betegség ■ válik hosz- szú távon gyógyíthatóvá, meglőzhetővé. Az endokrinológia, illetve a neuro-endokrinológia ma már számos, a gyakorlatban is bevált nagyszerű eredményt mutathat fel. Például a hormonális fogamzásgátlást, amelyet ma már az egész Világ használ. És a Stark Ervin és kutatótársai által is vizsgált életfolyamatok alapján talán nem is távoli jövőben egy sor, ma még megoldatlan kérdés (mint például a törpe- yagy óriás-növés, az anyatejélvá; lasztás zavarai) — is a múlt problémájává válnak. Szatmári Jenő István altatás új módszerrel Amerikai kutatók a száj- és garatműtétekhez új altatási módszert dolgoztak ki. Száj- és garatműtétek közben nehéz a beteget hosszabban altatni, mert a szükséges anyagokat ki kellene lélegeznie, ez viszont lehetetlen, ha a sebész a szájában és a garatjában dolgozik. Egy véletlen felfedezés azt mutatta, hogy az éter és az egyéb inhalációs szerek szilikongumin át könnyen áthatolnak. Műtét közben a karon vagy a lábszáron ép ütőeret és egy vivőeret szilikongúmitömlővel kötnek össze, és az altatószert a tömlőt körülvevő kamrába vezetik. A szer a tömlő falán át jut a vérkeringésbe. Segítséget hív a gép Egy kanadai vállalat automatikus helymeghatározó berendezést készített repülőgépek számára. A készülék integrált áramkörös kettős rádióadóból áll. amely baleset vagy egyéb rendellenesség esetén automatikusan, két antennán, két nemzetközi riasztó hullámhosszon a hely meghatározására alkalmas jeleket bocsát ki. A készülék kis méretű, mechanikai hatásoknak rendkívül ellenálló, és úgy helyezhető el a repülőgép törzsében, hogy akkor is tovább működik, ha a repülőgép súlyosan megsérül. Azt remélik, hogy az új készülék segítségével gyorsabban megkezdődhet a balesetet szenvedett, vagy kényszerleszállást végzett gép mentése. A koszorúértrombózis, a szív koszorúsereinek vérrög okozta elzáródása egyike a leggyakoribb halálokoknak napjainkban a fejlett ipari országokban és még nagyobb fenyegetés lesz a jövőben, ahogyan a fertőző betegségeket sikerül majd egyre jobban felszámolni. A londoni állatkert kutatóinak legújabb vizsgálatai szerint az ember fogékonysága az ütőerekben kialakult vérrög okozta betegségek iránt nagyrészt sajátos emberi fogyatékosság és legközelebbi rokonainknak sincs részük benne az állatvilágban. A kísérleti állatokról bebizonyosodott, hogy rendelkeznek a vérrögök elosztásának képességével — és remény van rá, hogy mesterséges beavatkozás révén az ember is szert tehet majd erre. Közben John Vane angol professzor és munkatársai korábban nem is gyanított vegyületre bukkantak az emberi szervezetben. Ezt a minden jel szerinti természetes vérrögösödés elleni anyagot PGX-nek, prosztaglandin X-nek nevezték el. A londoni állatkert összehasonlító orvostani intézetében különböző emlősfajokon, közöttük majmokon és tigriseken tanulmányozták a vérrögösödés mechanizmusát. Kezdetben arra gondoltak, hogy az embernek különösen hajlamosnak kell lennie a vérrögösödésre, ez magyarázhatja a vérrögök okozta betegségek nagy gyakoriságát. Dr. Christine Hawkey, az ösz- szehasonlító orvostani intézet kutatója viszont éppen az mutatta ki, hogy a vérrögösödés folyamata sokkal kevésbé aktív az emberekben, mint az állatokban. A naAz űrhajózás gyors fejlődése sok olyan „mellékterméket” adott, amely jól használható a földön is. A kis súlyra törekvés tette szükségessé például a miniatürizálást. Sok olyan számítástechnikai eszközt fejlesztettek ki űrkutatási célra, amely ma már általánossá vált. A földi híradástechnika, az elektronika is sokat hasznosított az űrkutatás céljára nagyobb anyagi lehetőséggel előállított készülékekből. Az orvostudományban a telemetrikus vizsgálatokat hasznosították eddig, amikor valamilyen diagnosztikai eszköz méréseit távolabbi központban dolgozzák fel. Most az űrhajósruha földi használatáról érkezett híradás, ugyanolyan űrhajósruháról, mint amilyennel az amerikai asztronauták a Holdra léptek. Ez a Földön kifogástalan biológiai szigetelő öltözetnek felel meg. Miért lehet erre szükség? Normális körülmények között a szervezet ellenáll a gyengébb baktériumos vagy vírusos fertőzésnek, mert az egészséges szervezet ellenállóképességgel rendelkezik. A védekezésben a fehérvérsejteken kívül részt vesznek a nyirokszervek, a szervezet kötőszöveti elemei és így gyobb veszélyt az okozza, hogy az emberi szervezet jóval lassabban oszlatja szét a kialakult vérrögöket, mint más élőlényeké. A behatóbb vizsgálatokból kiderült, hogy szervezetünk jóval lassabban szórja szét a vérrögképződés első szakaszában összegyűlt vérlemezeket, de jóval lassabban oldja fel a vérrögöt összetartó fehérje- (fibrin-) szálakat is, mint más emlősök szervezete. E megállapítások alapján dr. Hawkey arra a következtetésre jutott, hogy a vérrögösödés jelenlegi orvosi megközelítése (gyógyszerek bejuttatása a szervezetbe a vérrögképződés megelőzésére és a már kialakult vérrög feloldására) nem helyes. Ehelyett — szerinte — az emberi szervezetet az emlősök példájára meg kell tanítani, hogy sikeresebben szórja szét a vérrögöket. Dr. Hawkey szerint az emlősök jobb vérrögoszlató képessége annak tulajdonítható, hogy vérükben kétszer annyi vérrögoldó proenzim van, mint az emberében. Még most dolgoznak a proenzim szerkezetének pontos felderítésén, de már tudják, hogy ebből a vegyületből jönnek létre az oldó enzimek, amikor szükség van rájuk. Remélik egyébként, hogy ^ikerül majd megtalálni azt a biokémiai „automata kapcsolót” is, amely szükség szerint növelheti a proenzimnek a gyártását az emberi szervezetben. Lehetségesnfek tartják, hogy ezt az ösztönző ingert tabletták formájában vigyék be az emberi szervezetbe, amikor nagyobb meny- nyiségű oldó enzimre lenne szükség, például a vérrögösödés által különösen veszélyeztetett emberek védelmére, egyebek között műtéteket követően. Ennek a beavatkotovább. Bizonyos esetekben azonban például valamilyen fejlődési zavar következtében, nem alakul ki az ellenállóképesség, sőt olyan betegségek is vannak, amikor az ellene adott gyógyszerek rövidebb-hosszabb ideig megbénítják a védekező rendszert. Közismert például, hogy a szervátültetések után a kilökődési rekació megfékezésére olyan szereket adnak, amelyek meggátolják a szervezet normális védekező folyamatait. Ilyen esetekben a legkisebb baktériumos vagy vírusos fertőzés súlyos következményekkel járhat a szervezet védekező készségének a hiánya miatt, a behatoló baktériumok akadályr talanul elszaporodnak. Az ilyen betegek tehát szigorú feltételek mellett, csak sterilizált helyiségben tartózkodhatnak. Az Amerikai Rákkutató Központban sikerrel próbálták ki a képen látható biológiai szigetelő öltözéket, amelyekben a fertőzésekre rendkívül érzékeny személyek szabadon mozoghatnak sterilizált helyiségeken kívül is. A ruha ugyanolyan áthatolhatatlan műszálból készült, mintamilyen a Holdon védte az űrhajósokat a sugárzástól és az esetleges fertőzésektől. zásnak nem lennének olyan ártalmas mellékhatásai, mint a manapság használt alva- dásgátló vegyszereknek. Vane professzor és munkatársai nyomon követték e két prosztaglandin hatását. Felfedezték, hogy amikor a vérlemezkék az érfalakba ütköznek, ez az érfalakat prosz- taglandinok kibocsátására serkenti, méghozzá PG 2 és PH 2 prosztaglandinéra, amelyek azután egyetlen vegyü- letté alakulnak át, vagy nagyon közeli rokon vegyüle- tek csoportjává. Ez a PGX állítja meg ténylegesen a vér- •rögösödést. A PGX pontos szerkezetét még nem ismerik, így rögö- södésgátlószerként való esetleges felhasználása még a távolabbi jövő „zenéje”. Ám a felfedezés így is óriási jelentőségű. Mert ha az érfalak PGX gyártásával akadályozzák meg fő eszközként a vérlemezkék összetapadását, akkor ez lehet a fő eszköz az érfalak elfajulása, az érelmeszesedés megakadályozásé-, nak is. Talán a zsírlerakódások megakadályozzák a PGX kibocsátását és ezzel elősegítik az érelmeszesedés folyamatát. Az is lehetséges, hogy a PGX segíti a nem „tapadó” vérlemezkék beszűrődését az érfalakba és ezzel segíti ki- javítódásukat. Bizonyos kutatási eredmények emellett szólnak. És amellett, hogy a PGX-nek része van az érfalakban levő izmok összehúzódásában is és ezzel a szervezet változó igényeihez való alkalmazkodásában. Ezen a módon a PGX hiánya szívás érrendszeri betegségekhez vezethet. Minden jel arra vall tehát, hogy a PGX-rőL nagyon sokat hallunk még a következő években. (Megjelent a Delta 1977. 3. számában.) Az 1911-ben alapított Bolgár Tudományos Akadémián sikeres kutatásokat folytatnak. Az egyik legújabb tudományos siker a Bolgár Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetében született. Racho Rachev orvos és Mitko Dimitrov vegyész új gyógyszert állított elő, az antithyroidint. A gyógyszer a valamilyen ok miatt kórosan túlműködő pajzsmirigy által okozott betegségek esetén hatásos. Szakkörökben remélik, hogy a gyógyszer olyan esetekben is sikeresen alkalmazható, amit eddig csak műtéttel lehetett gyógyítani. Képünkön: a két fel találó állatkísérletet végez az új gyógyszerrel. U| kereszteshadjarat a trombózis ellen
