Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
1977. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Fémfeldolgozó Szövetkezet mezőtúri gyáregységében új foszfátozó kezdte meg a próbaüzemet. A korszerű berendezés teljesen saját erőből készült, és mintegy három és fél millió forintba került. Az eddigi 36 órás technológiát másfél órára rövidíti. - MG — Ha mi, cukorgyáriak nem törődnénk a kettős szakmával, nem is tudom, hogyan lenne cukor az ország asztalán — hangzott Zelman András igazgató véleménye a Néplap február elsejei kerekasztal-beszélge- tésén. És ez valóban így van, A répaszed.és kezdete utón 140 napig a gyár minden dolgozóját a cukorgyártó berendezések mellé állítják. A kampány végeztével pedig a gépek karbantartóiként van rájuk szükség. A két feladat merőben különböző ismereteket követel. A cukorfőzés a technológia, például az egyes oldatok, > vegyszerek keverési arányának tudományát kívánja. Hegesztőként, lakatosként viszont az acél, a fogaskerekek avatott szakembereként dolgoznak. Ha csak az egyik munkát tudnák elvégezni, rosszul járna az üzem. A kampány alatt (vagy után, attól függ, kinek mi a szakmája) a kvalifikált munkások zömét csak kisegítő tevékenységben dolgoztathatnák. És mert a lakatosok bére a kampány ideje alatt sem lehet kevesebb, mint mádkor, a vállalatnak igen sokba kerülne az így „tartott” segédmunkás. Az üzemnek az a jó, ha az évek óta náluk d,olgozó, a szolnoki gyárat jól ismerő emberekkel dolgoznak. Nem is beszélve arról, hogy ma — amikor a jó szakembert lasz- szóval fogják — az egyszer szárnyra kapott munkások nem is térnének vissza. KÉNYSZER A kétszakmunkás rendszer tehát kényszer. Kényszer, de nem kényszermegoldás. A vállalatnak ugyanis hasznot hoz. Az országnak is. Lehetővé teszi az ésszerű munkaerő-gazdálkodást. A Szolnoki Cukorgyár vezetői tisztában is vannak az ügy jelentőségével. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az üzem munkásainak lehetőséget adnak a tanulásra. Amikor új lifteket kapott a gyár, néhány villanyszerelő felvonó-karbantartó képesítést kapott. Négy évvel ezelőtt harminc régi dolgozójukat írattak be a Szolnokon indított kétéves cukoripari szakmunkásképző iskolába. Jelenleg tizenegyen tanulnak. Közülük többen a második szakmáról szóló oklevél megszerzésére kaptak lehetőséget. A gyár vezetői még többet akarnak, de ... — Néhány éve ismét el akartuk indítani a cukoripari szakmunkásképzőt — mondja Takács János személyzeti osztályvezető. — Sajnos kevesen’ jelentkeztek. Beszéltünk már a vállalat hasznáról. Az említetteken kívül a szakmák párosításának más előnye is van. Ugyanazok az emberek végzik a gépek karbantartását, akik a 'kampány idején dolgoznak velük. Tudják, melyik alkatrésznek, mi a feladata, a centrifuga melyik darabja kopik legjobban, a vegyszerek mit „esznek el” leghamarabb. A répa feldolgozásakor tapasztaltakat figyelembe véve végezhetik a berendezések későbbi javítását. Üzemzavar esetén sem hívnak szerelőt. Maguk hozzák rendbe az elromlott masinát. A nyereség: kevesebb embert kell a műhelybe felvenni ... HÁBORGÁS Akárhogy is nézzük, a la- katos-cukorfőzőket (igen gyakori a párosítás) foglalkoztatni kifizetődő. A vállalatnak. „Mi azonban nem sokat látunk a megtakarításból” — háborognak az érdekelt munkások. Sorolják is a bizonyítékokat: „A Járműben egy hegesztő ugyanannyit keres, mint mi.” Az á lakatos, aki a kampány ideje alatt is eredeti szakmájában dolgozott, semennyivel sem kap kevesebbet, mint én a cukorfőzéssel, a két szakmámmal. Az új embernek, aki most jön a gyárba, any- nyi a fizetése, mint a hasonló szakmájúaknak. Elfelejtik, hogy a cukoriparhoz semmit nem ért.” „Ha mégis többet viszünk haza, mint egy máshol dolgozó szakmunkás, az csak a műszak- pótléknak köszönhető...” A munkásoknak nem érte meg egy újabb szakmát meg- tanulniok. Ügy látják, nem becsülik a tudásuk gyarapításáért vállalt fáradságukat. Nem titkolják elkeseredésüket, s az anyagi elismerést hiányolják leginkább — Igaz, a vizsga eredményétől függően kaptunk 40— 60 fillér órabéremelést. De mit értünk vele?... Amíg iskolába jártunk, néhányan kimaradtunk még az évenkénti bérrendezésekből is! A vezetők azt mondták, hogy majd az oklevél megszerzése után együtt kapjuk meg visszamenőleg az emelést... És végül csak azt a 40—60 fillért adták. A többiek órabére ugyanakkor két év alatt több mint egy forinttal emelkedett. Az ígért bérdifferenciálásból amúgy sem lett semmi — mondja Gajdos Pál, lakatos-cukorfőző. A beszélgetés alatt egyre jobban feltörő elkeseredés keményebb szavakat is előcsal: — A legjobb tudásunk szerint dolgozunk. A vezetők el is ismerik. Szavakban... Mit mondjon azonban az ember, ha megbecsülésnek semmi kézzel fogható jele sincs?... — Nem azt akarjuk, hogy velünk kivételezzenek. Csupán az a vágyunk: ameny- nyivel többet adunk, annyival többet is kapjunk. Pénzben is ... Ki venné észre, ha egy „gépből” 43 százalék helyett csak 40 százalék cukrot hoznánk ki?... Pedig ha nem látjuk értelmét, akkor eszünkbe juthatna: miért adjunk bele mindent a munkába? Tisza József munkaügyi osztályvezető a bizonyítékként mutatott számoszlopokkal érvel. A kettős szakmájúaknak általában havi két- háromszáz forinttal magasabb az alapkeresetük. Kevés, hiszen jóval nagyobb hasznot hozunk a vállalatnak — mondják erre a munkások. A vezetők nem is vonják kétségbe a kettős szakma fontosságát De a többiek megtartása, az oklevéllel nem rendelkező, ám a többéves tapasztalatot mégis jól hasznosítható munkások megbecsülése nem engedi a nagyobb különbségeket — mondja Tisza József. — A többi szakmával rendelkezők bérének emelését nehezíti az is, hogy az érdekeltek többségének keresete a Szolnoki Cukorgyárban elérhető legmagasabb szintre került. ÉRDEKEK' A vezetők szerint az elégedetlenség másik forrása: könnyen feledésbe merül, hogy a magasabb keresetnek éppen a kettős képesítés az oka. Nehéz lenne egy újságcikkben eldönteni, mennyi bért ér a második, harmadik szakma. De a panaszok elhangzottak, s orvoslásuk nemcsak a dolgozók érdeke. Könnyen rosszul járhat az egész üzem. Elveszítheti vonzerejét a gazdaságos termelést biztosító kettős szakma. Az egyik, társait cukoripari iskolába toborzó munkás szerint két évvel ezelőtt azért nem jelentkeztek elegen továbbtanulni, mert így vélekedtek az emberek: „Mivel lesz nekem több az ok- , levél megszerzése után? Hol térül meg az áldozatom?” — Sajnos, semmi kecsegtetőt nem mertem mondani — emlékezik vissza az előbbi munkás. — Még a fejemhez vágták volna ugyanazokat a panaszos szavakat, amelyeket talán épp tőlem hallottak. — A közhangulatot akár magyarázattal, akár más megoldással — ha a mai bérrendszer tényleg jó — meg kellene változtatni. V. Szász József A lemaradás behozható ülést tartott a megyei mezőgazdasági szervezési bizottság A megye mezőgazdasága a tavalyi piájus első hetéhez viszonyítva 25 százalékkal le van maradva — állapították meg tegnap délelőtt a szervezési bizottság ülésén. A hátrányos helyzetet viszont objektív körülmények okozták, hiszen az idén tavasszal 40 ezer hektárt bontott ár- és belvíz, s ez a terület még a hónap elején se csökkent 22 ezer hektár alá. Ennek tudható be az is, hogy 6 ezer 800 hektáron nem kerültek földbe a tavaszi növények, a 10 ezer 800 hektáron kipusztult őszi vetések ugyancsak az ár- és a belvíz számlájára írandók. A szervezési bizottság megállapítása szerint mintegy 7— 8 ezer hektár kihasználatlanul marad, illetve május végéig már nem tudnak belevetni semmit. A többi földön azonban a kukorica, a napraforgó, a silókukorica és az egyéb takarmánynövények pótolhatják a kipusztult kultúrákat. A lucerna betakarítását a sürgető teendők közé sorolta a szervezési bizottság. Ugyanis a hűvös miatt nagyobb hozamra most már nem lehet számítani, de ha május 10—20. körül befejezik az első kaszálást, akkor a második kaszálás jóval nagyobb termést adhat. A kiesések pedig jól pótolhatók a gyepek, utak, árokpartok bő füvének levágásával. A rizs vetése szintén a hideg miatt késett, s így a tavaly ilyenkori 85 százalékkal szemben a növénynek még csak 23 százaléka került a földbe. A mezőgazdasági üzemek a munka meggyorsítására ütemtervet készítettek, s ha az időjárás az átlagosnál rosszabbra nem fordul, akkor 20-ig befejezik a vetést. A hónap végéig pedig az árasztást, amelyhez mindenkinek szinte órarend- szerűen kell alkalmazkodnia, mert különben a fennakadások okozta esetleges vízhiány az egész termést kockára teheti. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok egyébként olyan gépparkkal rendelkeznek, amely képes az eddigi lemaradás behozatalára, a minőségi munkára. Ezt bizonyítja egyebek közt az is, hogy az elmúlt évhez képest csaknem 27 százalékkal nőtt az erőgépek átlagos teljesítő képessége. Vetőmag-, műtrágya-, növényvédőszer- gondok a korábbi időszakhoz képest kevésbé akadályozták a célok megvalósulását, s ezért a további kemény munka meghozhatja gyümölcsét. Különösen akkor, ha a szakemberek a korszerű eljárások egyikét — mint például az öntözés — se hagyják ki a számításból. Ez utóbbit se véletlenül hangsúlyozták a szervezési bizottság résztvevői, hiszen annak ellenére, hogy mostanában veit egy-két zápor, a mesterséges csapadékra szükség van. Így gondolkodnak a tiszaföldvári és a mezőhéki üzemek is, ugyanis ők már el is kezdték az öntözést. B. A. HOGY TÖBB LEGYEM... W A Szövetség Aruház bizonyít Friss, szép és olcsó zöldség Orosházától Méhkerékig Az áruház raktára előtt mérleg, mellette ládák, rekeszek. Egyikbe szép, sötétzöld paprikát számolnak. Papp László helyettes megnézi, milyen. Olyan friss, mintha most szedték volna. — Reggel szedtük — egyenesedik fel az árus. Kovács Józsefné Orosházáról hozta a paprikát. Egy nylonzsákban röviddel utána salátának való, érett uborka érkezik. Méhkerékről hozták. Szász Gábor áruforgalmi vezető könyvel. Pontosan felírják az eladók, a szállítók nevét, s még azt is megjegyzik, mikor várható legközelebb friss zöldféle. A kis irodában még a telexhez is papírt ragasztottak, rajta egy eladó címe. — Legalábbis ötven kistermelőnk van, Szolnoktól Gyuláig, akik hozzák az áruháznak a friss, szép zöldséget — mondja Kaposvári Ferdinánd igazgató. — Két év alatt igyekeztünk megbízható partnereket találni, mi is korrekt módon fogadjuk őket, ennyi az egész. Szép áruért,' frissért rendesen fizetünk. És nem küldjük el, nem megy kárba a termése soha. Az áruház zöldségosztályán most 26 féle zöldárut kínálnak. Van főzelékféle, leves- bevaló, s van mindig hagyma, burgonya is. Egy Nysa autója van az áruháznak. Szinte menetrendje van, állandóan hozza az árut. Lassan Nagykörűbe is indulhat reggelente. A cseresznyét onnét „szerzi be” a Szövetség. — Természetesen szállít nekünk, szerződés alapján a ZÖLDÉRT is. De az áruház havonta 5—6 milliós forgalmat bonyolít le. Itt, ilyen vevőkörben állandóan és mindenféle zöldség kell. Ezért az ötvenfilléres petrezselyemzöld is baj, ha hiányzik. — Azt hinné az ember, hogy a piac, a vásárcsarnok szomszédságában nem is érdekes a zöldség az áruházban. — Bizonyos mértékig még a piaci árakra is jó hatásunk van — nevetnek a kis irodában a vezetők. — És ez, úgy gondoljuk, nem is baj a szolnokiaknak. Azoknak a háziasszonyoknak se, akik ott veszik meg a zöldséget, s a mi vásárlóinknak se. A kétéves Szövetség Áruház 44 Szolnok megyei termelőszövetkezet és négy ipari társulás összefogásának eredménye. A gesztorgazdaságtól kezdve valamennyi segíti az ellátás javítását. Eredménnyel. A hatvannégy dolgozó jó, megbízható áruválasztékot kínál nap mint nap. A beszerzők a fél országot bejárják. Gondjuk van az alapvető élelmiszerekre zöldségre, gyümölcsre, de a korszerű táplálkozás érdekében is megteszik a magukét. A raktár előtt újból számolnak, mérnek. Szolnokról, a környékéről jönnek a termelők, a háztáji kertek gazdái. Hozhatják az árut. Csak friss legyen, szép és olcsó. Ez a Szövetség feltétele. És nemcsak a vevők, az eladók is visszajönnek... — sj — Észt fiatalok a megyében Szolnok megye és Szovjet- Észtország ifjúsági szervezetei együttműködésének eredményeként harminckét megyénkben fiatal töltött fe. lejthetetlen napokat Tallinn- ban április 25 és május 7-e között. Alig érkeztek haza az elmúlt szombaton, máris észt komszomolistákat üdvözölhettünk Szolnokon. A negyven észt fiatal vasárnap már vígan lubickolt a megyeszékhely strandján, meglátogatták a Damjanich Múzeumot, megtekintették a Tiszaligetben a sportszer és turisztikai felszerelések kiállítását. Tegnap délelőtt városnézésen ismerkedtek vendégeink Szolnokkal, fölkerestek egy óvodát is, majd a megyeközi KISZ-iskolán tájékoztatót hallgattak a megye ifjúságának életéről és KISZ-munkájáról. Az észt fiatalok mai első programja üzemlátogatás a Május 1. Ruhagyárban, de megtekintik az épülő Széchényi lakótelepet is. Este baráti találkozón ismerkednek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és az Állami Építőipari Vállalat fiataljaival. Holnap, szerdán, az észt komszomolisták Jászberénybe látogatnak, Jó ütemben halad az ország egyik kiemelt nagyberuházása, a Bélapátfalvai Cement- és Mészmű építése. A Szovjetunióból megérkeztek a forgókemence alkatrészei és a termelőberendezések nagy része is már a helyszínen van. A szovjet tervek és technológia alapján készülő üzem a jövő évben már termelni fog; a bélapátfalvai új cementgyár évente egymillió-kétszázezer tonna jó minőségű cement előállítására alkalmat. Az elismerésről a bérek tükrében
