Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Éljen május elseje, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Amikor Szabó Sándor bácsit meglátogatta a pártalap- szervezet titkára, az öreg csak annyit kért: csináltassanak neki egy görbebotot. Nem kell, hogy drága bambuszból legyen. Csak egy kis görbebotot, amire támaszkodhat, ha fájós lábaival elballag a boltba. Az alapszervezet titkára visszament a gyárba, hulladékfából megcsinálták a botot, és még aznap délután kivitte az öregnek. Nem sok kell ahhoz, hogy örömöt szerezzünk valakinek. Amikor Bo- dóné erről az esetről beszél, kicsit elfá- tyolosodik a szeme: — Igen, rájöttünk, hogy többet kell törődnünk egymással. — Huszonöt éves az Aprítógépgyár. Akik annakidején az üzem, a pártszervezet alapítói voltak, ma már elmúltak hatvanévesek vagy közel vannak a nyugdíjkorhatárhoz. Körülbelül 1980—81-ben szinte kicserélődik majd az Aprítógépgyár munkáskollektívája, nálunk is hat az élet természetes törvénye. Tehát fiatalítani kell, nemcsak a gyárat, az alapszervezetünket is. Mi, az V-ös alapszervezet tagjai adminisztratív munkakörben dolgozunk. Pár évvel ezelőtt volt olyan nézet, hogy elsősorban fizikai dolgozók kérjék felvételüket a pártba. Ezért mi a pártépítés kérdéseivel nem is foglalkoztunk. Most megkerestünk néhány pártonkívüli munkatársat, akiről tudtuk szívvel-lélekkel a közösségért dolgozik, és megkérdeztük: akar-e közénk tartozni. Szappanosné azt mondta: régóta várja ezt a percet. Ö nem akart magától jelentkezni, de... de nekünk észre kellett vennünk. .. Figyeljünk egymásra ......................Korábban GuNem ülnek gi László érdektelenül többször hai—lotta: X. nem lesz itt a taggyűlésen, még kiküldetésben van... Y sem, mert külföldre utazott. Ma? „Negyedévre előre közöljük, nemcsak a taggyűlések, de a pártcsoportülések idejét is, meg a témáját is az alap- szervezet tagjaival. És hozzátesszük: úgy intézze a dolgát, hogy a pártrendezvényről ne hiányozzék.” Persze ehhez az is kell, Hogy a véleménye se maradjon az embernek pusztába kiáltott szó. — Ma alig hiányzik valaki nálunk taggyűlésről, és hogy a tagság aktivitása nagyobb, mint korábban volt, az lemérhető a sok észrevételen, javaslaton is. Példát is mondjak erre? — néz rám elgondolkodva Gugi László. — Hát... többen szóvá tették, hogy jobban nézzük meg, milyen vállalatot választunk egy-egy gyártmányukhoz kooperációs partnernek, mert nem úgy szállítják le a megrendelt alkatrészeket, ahogyan az elvárható lenne. Nagy Ferenc dühös lesz, amikor a Győri Kisalföldi Gépgyár, vagy az Újpesti Vákuumtechnikái Gépgyár nevét említik neki. — Hát nem érthető? — fújja mérgesen. — Mi értékes berendezéseket gyártunk a Szovjetuniónak és ők az alkatrészeket nem szállították le határidőre. Mit tehettünk? A határidő sürgetett. Mi kommunisták megkezdtük az agitációt a pártonkí- vüliek között: magunknak kell legyártani a hiányzó alkatrészeket. Elvégre ezen múlik a gyárunk hírneve. Az igaz, nem volt szükség nagy agitációra. Mindenki szívesen vállalta. Bent maradtunk szabad szombaton, vasárnap, először az esztergályosok, aztán a szerelők... Mi kerestük meg az üzemvezetőt, hogy csoportosítsa át az embereket a munkához. Azt kérdi, mi lett az eredmény? Ha plusz munkával is, de határidőre szállítottuk azt a berendezést a Szovjetuniónak. Mert a határidő betartása fontosabb mint a szentírás. És ahonnan elhoztak embereket hozzánk, ott a többiek elvégezték az ő dolgukat is. Egy hír ami az üzemben már odaérkezésemkor fogadott: az Aprítógépgyár első negyedéves tervét 10 millió forinttal teljesítte túl, tőkés exportból négy, a szocialista országokba szállított termékeiből egymillió forintos árbevétel többletet ért el.' Milyen a vasszerkezeti üzem, ahol a többiekkel együtt Sós Istvánék tizenkét tagú brigádja is dolgozik? Óriási, zajos, ahol az emberek látszólag játszi könnyedséggel emelgetik a 'tízkilós kalapácsokat. _ — Én úgy Egy CS6SZ6 vélem, hogy fekete fősorban a---------------------- kommunistákon múlik, milyenné válik egy közösség. Mi mindig előbb ’ tudjuk meg, milyen feladat vár az üzemünkre, mi mundjuk el a többieknek, és azt is hogy mit, miért kell csinálni. S ósék brigádja minden kommunista műszakot végigdolgozik a többiekkel együtt: a többi hétszázzal, ugyanis ennyien voltak bent legutóbb, március 12-én. Hon- nét a pontos létszám? A ká- véjegyekbol. Ugyanis, akik azon a szabad szombaton bent dolgoztak, egy csésze feketekávét kaptak. De Sósék még ennél is többet tesznek. Tavaly 380 órát dolgoztak szabad idejükben az egyik óvodában. ahol játszótéri felszereléseket készítettek. Van két „külső” tagúk is, két tanítóképzős kislány, akiknek szavára könyvstafétát indítottak, tanulnak. _ .........Molnár La. T snilláS nélkül jós ismertet nem megy ,mef.,egy .sta"----------------— tisztika val: a g yár 1100 dolgozója közül ötszáznegyvenöten vesznek részt politikai oktatásban. Általános iskolában huszonegyen, középiskolában nyolc- vanan, főiskolán, egyetemen, technikus minősítőn tizenheten tanulnak. — A mi alapszervezetünk minden tagja részt vesz a pártoktatásban. Valaki mindig kiselőadást tart az adott témából, a többiek meg hozzászólnak. Csak hallaná, néha milyen viták zajlanak! És a mi dolgunk a politikai könyvhónap megrendezése is az üzemben. Szó esik a „becsületasztalukról”, ahová közszemlére teszik ki az ajánlott könyveket. Mindenki maga választ, a könyv árát kis dobozba teszi. Megkérdez- llyen tem: mi kell sávszerű? ahhoz, hogy egyszeri!.—egy kommu_ nista soha ne veszítse el a munkakedvét, a lelkesedését, a hitét? Hisz az élet nem sima, mint egy autópálya. íme a válaszok minden szépítés nélkül: Bodó Attiláné: „Törődjünk mindig egymással, mert ha úgy látjuk, hogy valakinek kis gondja van, az neki a „világ legnagyobb problémája lehet.” Gugi László: „Ha valaki szóvá tesz, javasol valamit, ne tüntessék fel gáncsosko- dásnak, vegyék figyelembe a felettesei.” Nagy Ferenc: „Konkrét feladatot kapjon, ami mérhető, ami teljesíthető, és annak végrehajtását kísérjék Is figyelemmel. És, hogy az ember kapjon választ a kérdéseire.” Molnár Lajos: „Ne csak a pénzt nézze, hogy miért mennyit kapok Tudjon örülni, ha jó munkát végzett annak, ha más sikert ér el, annak. Aztán olyan témákról kellene beszélni taggyűlésen, csoportgyűlésen, ami mindenkit érdekel, elméleties- kedés, tudálékoskodás nélkül.” Varga Viktória Kötelezettségeink teljesítése-internacionalista tett Az elmúlt év a KGST-orszá- gok gazdaságában egy újabb ötéves tervciklus kezdő éve volt. A több mint 370 millió lakost, a világ népességének mintegy egytizedét tömörítő közösségünk dolgozóinak erőfeszítései arra irányultak, hogy az országok kommunista és munkáspártjai által az 1980. évre kitűzött nagyszabású társadalmi-gazdasági célok elérését megalapozzák. Ez a munka és erőfeszítés nem maradt eredménytelen. A baráti államokban csakúgy, mint hazánkban — a világgazdaságban bekövetkezett mélyreható változások és számos, a belső fejlődést nehezítő körülmények ellenére — lényegében sikeresen teljesítették az 1976. évi terveket. Ennek eredményeként közösségünk országaiban a nemzeti jövedelem az elmúlt év során átlagosan 5,5 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva. Ezen belül a növekedés Romániában 10,5, Lengyelországban 7,5, Bulgáriában 7, a Szovjetunióban 5, Csehszlovákiában és az NDK-ban 4, Magyarországon pedig 3 százalék volt. A gazdasági növekedés motorja az elmúlt évben is az ipar volt. Az ipari termelés emelkedése 1976-ban együttesen megközelítette a 6 százalékot. Továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődött Románia, ■ Lengyel- ország, Bulgária, valamint az NDK ipari termelése. Jelentős az a tény, hogy a növekedés fő forrását, mintegy négyötödét — néhány KGST-országban, közöttük hazánkban a teljes növekedést — a munka termelékenység emelése biztosította. Az ipari termelésen belül a növekedés fő hordozói a KGST-országok iparában is az energetika, a gépgyártás, a rádióelektronika és a vegyipar. Ezeknek az ágazatoknak kiemelt fejlesztése kedvezően befolyásolta az ipar többi ágazatának, valamint az egész gazdaságnak a fejlődését. A gazdaság másik igen fontos ágazata a mezőgazdaság. Bár az elmúlt év időjárási viszonyai — Magyarországéhoz hasonlóan — nem a legkedvezőbben alakult néhány más KGST-országban sem, a mezőgazdasági termelés összességében mégis 3 százalékkal emelkedett egy év alatt. Jelentősen, több mint 11 százalékkal bővültek a KGST-országok külgazdasági kapcsolatai. A KGST-országok egymás közötti forgalmának aránya és növekedése országaink külgazdasági kapcsolatainak legfőbb stabilizáló tényezője, de fontos szerepet töltött be a fejlett tőkés-, valamint a fejlődő országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalom is. A gazdasági növekedés eredményei lehetővé tették a szociálpolitikai elképzelések megvalósítását. Az elmúlt évben a KGST- országokban összesen több mint 3 millió lakást építettek fel, nőtt a dolgozók reáljövedelme, emelkedett a kiskereskedelmi áruforgalom, tovább javult a dolgozóknak nyújtott kulturális, oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatások színvonala. E néhány adat is bizonyítja, hogy a KGST- országok gazdasága, természetesen gondoktól és problémáktól nem mentes, de tervszerűen és magabiztosan fejlődött. A fejlett tőkésországok gazdasága az elmúlt évben még az 1974—1975. évi válság következményeit viselte. Bár egész termelésük az 1975. évi visszaesés után 1976-ban már 4,6 százalékos emelkedést mutatott, az ipari termelés élénkülése mégis csupán a válság előtti legmagasabb — 1973. évi — szint eléréséhez volt elegendő. A tőkésországokban továbbra is erős az infláció, mindenekelőtt a dolgozókat sújtja. Magas a munkanélküliek száma, elérte a foglalkoztatottak 4—8 százalékát. Az élénkülés tartóssága tekintetében jelenleg is bizonytalanság uralkodik ez országok gazdaságában. írta: dr. Szekér Gyula a Minisztertanács elnökhelyettese Kedvező mérleg Az elmúlt év gazdasági eredményei magukban hordozzák a KGST-országok egész együttműködésének, benne a Komplex Program célkitűzéseinek megvalósítására, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatására irányuló törekvéseik hatását is. Ezt ma annál is inkább elmondhatjuk, mert a KGST- országok ötéves gazdaságfejlesztési tervei külön fejezetként tartalmazzák a sokoldalú integrációs intézkedésekből adódó gazdasági feladatokat. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan kell rámutatni arra, hogy az elmúlt és a közeljövő évek is a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének azt a szakaszát képezik, amikor a munka és a figyelem középpontjában a közösen kidolgozott együttműködési elgondolások, illetve a megállapodásokban foglaltak valóra váltása áll. A KGST tavaly júniusban tartott XXX. ülésszaka részletesen áttekintette az integráció Komplex Programja realizálásának közel öt évi eredményeit, tapasztalatait. Akkor erről a rádió és a televízió, a napi sajtó, valamint folyóirataink is beszámoltak. Az akkor megvont mérleg egyértelműen kedvező volt. Elmondhattuk, hogy az anyagi termelésben megkezdődött a közösen kialakított intézkedések végrehajtása, elsősorban az alapvető energiahordozók és nyersanyagfajták közép- és hosszabb távú biztosítása érdekében. Bővült a feldolgozóipari szakosítás és kooperáció. Előrehaladtunk a mezőgazdaság, valamint a szállítás kulcsfontosságú szektoraiban, a tudományos-műszaki együttműködésben és, több más fontos területen. 1976-ban az országaink között kialakult együttműködés tovább folytatódott, lényegében olyan ütemben és módon, ahogyan azt az egyes országok népgazdasági tervei, a külkereskedelmi megállapodások előírták. Ez az együttműködés ma már olyan széles skálán és sok szinten folyik, hogy itt csupán néhány részére kívánok emlékeztetni. Az elmúlt évben nagy erővel bontakozott ki a Szovjetunió területén az orenburgi gázvezeték építése. Ismeretes, hogy e nagyszabású, sok tekintetben egyedülálló vállalkozásban a Szovjetunión kívül öt európai KGST- ország nem csupán gazdasági eszközökkel, hanem helyszíni építőmunkával is részt vesz. A' kijelölt építési szakaszokon több mint 15 ezer fős nemzetközi szakembergárda, többek között közel két és félezer magyar munkás is dolgozik. Az egész vállalkozás, amely a gázvezeték kiépítésén kívül szovjet részről a gáz kitermelését és előkészítését is magában foglalja, jó ütemben halad, így a fővezeték 1978 végére kitűzött üzembehelyezése reálisnak látszik. A magyar ipar egyik fontos feladata, hogy az 1980. évben 3,8 milliárd köbméter szovjet földgáz fogadására és észszerű hasznosítására felkészüljön. Ugyancsak eredményekről adhatunk számot a másik, hazánkat még közvetlenebbül érintő közös vállalkozás, a Vinyica (Szovjetunió)—Albertirsa (Magyarország) között húzódó 750 kV-os távvezeték építésével kapcsolatban is. A távvezeték szovjet területen fekvő egyik szakaszát már átállították a 750 kV-os feszültségre, a vezeték szovjet és magyar területen szükséges továbbépítése pedig az előirányzott ütemben halad. Ha minden terveink szerint alakul, 1979-ben már e nagy- feszültségű vezetéken energia áramlik hozzánk. A villamos energiáról szólva érdemes megemlíteni azt is, hogy a KGST-országok vil- lamosenergia-rendszereinek összekapcsolása 1976-ban is jól szolgálta az országok gazdaságát. A KGST-országok Egyesített Energia- rendszeréhez tartozó országos hálózatok teljesítménye az elmúlt évben tovább nőtt, és a kölcsönös villamosenergia-szállítások tavaly megközelítették a 20 milliárd kW-ot. A KGST-országok együttműködésének igen lényeges területe a gépgyártás. Gazdaságaink korszerűsítése jelentős — többek között tőkés — gépbeszerzést igényel. Az alapvető gépszükségleteket az egymás közötti forgalom elégíti ki. Ezt bizonyítják az egymás közötti gépszállítások emelkedő volumenei. Fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-től A magyar nép ismeri, mindennapos munkájában és életében szerzett közvetlen tapasztalataiból is tudja, hogy fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott széleskörű együttműködéstől. Napjainkban, amikor az ipar és a mezőgazdaság termékszerkezetének korszerűsítése az egyik legfontosabb gazdasági feladatúnk, ennek megvalósítása is alapvetően a KGST-országokkal egyeztetett, és részben közösen kidolgozott programok segítségével kap biztos nemzetközi hátteret. Együttműködésünk teszi lehetővé, hogy a kialakítható nagy sorozatokra építve a legfejlettebb technológiákat alkalmazzuk a magyar gépipar kulcsfontosságú szektoraiban: a közútijárműgyártásban, a számítástechnikai iparban, a híradástechnikában, a golyóscsapágy-gyártás- ban stb. Jelenleg tárgyalások folynak a KGST keretében az atomerőművi berendezések sokoldalú gyártásmegosztáson és kooperáción alapuló kiépítésére is. Az együttműködés eredményességét lemérhetjük továbbá a magyar vegyipar dinamikus fejlődésén, egyre korszerűbb szerkezetének kialakításán, a petrolkémiai ágazat kiépítésén, a gyógyszer- és növényvédőszeripar fejlesztésén. Itt is a hosszú távra megteremtett nagy felvevőpiacok, a biztonságos nyersanyagszállítások képezik a gazdaságos tömeg- gyártás előfeltételét. A beruházások összehangolásával kiépített vegyipari termékszakosítás is növekvő mértékben érezteti hatását. Ez mind a KGST-ben folyó együttműködés előnyeit, fontosságát példázza. Közismert az is, hogy energia-, fűtő- és nyersanyagszükségletünk jelentős része a KGST-országokból, elsősorban a Szovjetunióból származik. 1976-ban a KGST-országokból származott energiabehozatalunk 81, anyag- és félkésztermék-importunk több mint 40 százaléka. A mostani ötéves tervidőszakban összes beruházásainknak mintegy 4 százalékát arra fordítjuk, hogy részt vegyünk a KGST-országokkal megvalósuló együttes integrációs intézkedésekben, az 1980 utáni nyersanyagigények kielégítése érdekében. E befektetés természetesen fokozatosan megtérül majd a megfelelő kapacitások üzembehelyezése után meginduló szállítások révén. Nekünk is érdekünk tehát kötelezettségeink határidőre és jó minőségben való teljesítése. Ezért dolgozni azonban nem csupán jól felfogott gazdasági érdekünk, hanem á többi KGST-országgal szemben vállalt internacionalista kötelezettségünk is, Generáljavítás a „C" kénsavüzemben, a Tiszamenti Vegyiművekben Fotó: Csík Ferenc
