Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 1. 4 Nagyobb sebességre kapcsolt lyii késztet egy állami gazdaságot gyorsabb tempóra? Természetesen ugyanaz ami a többi üzemet: a fejlődésben nem akar elmaradni. A hat kisebb egységből 1961-ben létre jött, több mint 15 500 hektáros Középtiszai Állami Gazdaságot például a mező- gazdaság egyre erősödő ipari háttere, a jobbnál jobb géKétszer annyian ötször annyit Új csibekeltető épül Kisújszálláson A berendelést gyártó francia cég szerelője irányítja a munkát Fotó: Nagy Zsolt pék, műtrágyák, vegyszerek, a bőtermő, nagyobb képességű növény- és állatfajták kényszerítették erre a lépésre. Minden a helyére Miért a kényszer? Mert az egészségtelen, húsz-huszonöt növényre alapozott vetésszerkezet, a tucatnyi fajt és fajtát felmutató állattenyésztést és a gépesítés korábbi élmezőnyébe tartozó G—35-ös traktort egykettőre túlhaladta az élet. Az igyekezet persze akkor sem hiányzott, de önmagában nem volt elég. Így okozhatott nem egyszer a növénytermesztés, a gépesítés hiányosságaiból fakadó rossz takarmányozás és a szakemberek gondatlansága, pénzzel nem is mérhető károkat: például ezer számra pusztultak el a csirkék. Máskor viszont egy- egy jó év után kitüntetéssel is zárhatott az üzem — egyszóval a gazdaságok többségét leginkább a hullámzó teljesítmény jellemezte. Mindehhez azonban azt is tudni kell, hogy néhány „előd” szinte kilátástalán természeti adottságokkal küszködött. Az állami gazdaság földjeinek aranykorona értéke, az olykor művelhetet- len szik miatt, most is 14 alatt van. Nagyon jól kell tehát megválasztani, hogy a ráadásul szélsőséges csapadék- és időjárási viszonyok között, mivel szabad foglalkozniuk. A legutóbbi évekig korszerűsített termelési szerkezet a búza, a rizs, a lucerna, a kukorica, a napraforgó és a cukorrépa termesztését, valamint a szarvasmarha, a sertés és a haltenyésztését igazolta. Az időközben hatról négyre olvadt kerületekben — melyek élén a nálunk található összes ágazat vezetőjeként a kerület igazgatója áll — azonban csak az ottani adottságoknak legjobban megfelelő állatokat és növényeket találhatjuk. Búzát minden kerületben termesztenek, de például a rizs vetésterülete zömében egy kerületben van, napraforgóval ugyancsak egy kerület foglalkozik. A szarvasmarhatenyésztést három kerüíet adottsága teszi lehetővé, kettőben van juh, sertés viszont csak egyben. Érdemes néhány pillanatig elidőzni az egész gazdálkodás egyik legfontosabb alapjánál, a gépesítésnél is. Ma már például 600 hektárnál kisebb területen kukoricát, vagy 250 hektár alatti földön cukorrépát nem szabad termelői, mert egy-egy gépsor csak ilyen egységeken használható gazdaságosan. Ha összehasonlítást akarunk tenni — mondjuk az 1966-os évet alapul véve, amikor már olajozottan, összeszokottan dolgozott a gazdaság — akkor az előbbiek ismeretében egyáltalán nem furcsa, hogy a ’66- os, 260 darabot számláló, lóállomány tíz év után 60-ra csökkent. Ugyanez idő alatt az erőgéppark is megváltozott: a 132, átlagosan 22 lóerős traktor helyett ma 180, átlagosan 33 lóerős gép szánt, vet. És segítenek a szállításban is, bár ott a teherautók miatt már alig jutnak munkához. Hiszen amíg 1966-ban 15 tehergépkocsi és 144 pótkocsi volt az állami gazdaságban, addig tavaly 47 teherautóval, valamint 238 pótkocsival rendelkezett az üzem. (Ehhez még annyit, hogy az egykori Kunmadara- si Állami Gazdaságban 1961 előtt csak egyetlen tehergépkocsi volt, és a tíz évvel korábbi 144 pótkocsi szállítási teljesítményére átszámolva a maiakat, ezek 400—500 pótkocsinak felelnek meg.) Kevesekben, többbet Az üzem, alakulása évét kivéve, nyereségesen dolgozik. Miért? Erre az előző tízéves összehasonlítás termésátlagai adják meg a feleletet. Hogyan? Erre pedig a szervezési módszerekből kiemelt példákból kapunk választ. A Középtiszai Állami Gazdaság 1966-ban hektáronként 20 mázsa búzát takarított be, tavaly 36,5 mázsa volt az átlaghozam. A kukorica a tíz évvel ezelőtti 30 mázsának — az aszály miatt a szokásostól tíz mázsával elmaradva — több mint duplájával fizetett. A lucernát ugyancsak meggyötörte a forróság, és ezért 1975-ös eredménynél 20 mázsával kevesebbet adott, de a 47 mázsa még így is 5 mázsával jobb, mint az 1966-os termés. A napraforgó 14 helyett 20 mázsás hozamához kommentárnak elég annyi, hogy ez már a világszínvonal. Az állattenyésztés koncentrálódása leginkább a tehenészeteken mérhető le, ugyanis a tejelő állatok a korábbi 7—8 helyről „beköltöztek” a 4 szakosított telepre. A létszám a befejezett tbc, és a jól haladó brucellamentesítés ellenére, 1200-ról 1400-ra nőtt, s közben a tejtermelés is elérte a 3300 litert. A húsértékesítés 1966-hoz képest 27 százalékkal: 2057 tonnáról 2600-ra emelkedett. A szervezési módszerek példái elé csupán egyetlen adatsor: 1961-ben mintegy 3000, 1966-ban 2200, 1976-ban pedig 1700 ember érte el a Középtiszavidéki Állami Gazdaság eredményeit. Főszereplő: az irányító ember Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy az okos gépeknek és az irányításukra alkalmas dolgozóknak jut a főszerep. Az univerzális berendezések kerültek előtérbe: például IFA tehergépkocsi végzi a szerves- és a műtrágyázást, valamint a permetezést, tíz-húsz földi gép helyett egyetlen repülő, a vegyszerezést. A huszonegy E— 512-es kombájn hatezer hektár betakarításával birkózik meg úgy, hogy június végétől október végéig folyamatos a kihasználásuk. A kalászosok aratásával kezd, ezt követi a maglucerna, a napraforgó, a rizs és a kukorica. A betakarítás gépesítésére, valamint az ezer vagon befogadására, feldolgozására alkalmas tisztítóra és szárítóra költött 100 millió forint, a termás biztonsága mellett, az egészséges, pontos takarmányozás, tehát az iparszerű állattenyésztés alapját is megteremtette. Ugyancsak ehhez járul hozzá az évi 6—700 vagon .lucernalisztet előállító szárítóüzem is, amelynek termékeiből a hazai szükségleteken túl exportra is jut. Mindebből joggal következtethet arra az ember, hogy a dolgozók életszínvonala rendszeresen, folyamatosan emelkedik. Az üzemben az átlagkereset 1966-hoz képest 19 ezer forintról 35 ezer forintra emelkedett, és ez nagyon szép eredmény. Különösen akkor, ha hozzászámítjuk, hogy a nyereségrészesedés kétheti, vagy havi fizetéssel egyenlő, és tíz év alatt hatvannal növekedett a szolgálati lakások száma, jelenleg eléri a 220-at. Kisújszállás legszélén, a 4-es főút mentén új, még vakolatlan üzemcsarnok áll. Alig öt hónapja még a földmérők dolgoztak azon a területen. Novemberben megjelentek az építők, a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet munkásai, akik a Szövetkezeti Tervezői Együttműködés' szakembereinek tervei alapján egykettőre összeszerelték a könnyű vasváz-szer- kezeítet, az épület tartópillérét. A Baromfikeltető és Termelő Tsz Közös Vállalkozás kisújszállási üzeme új keltetővel bővül. A régi üzem mellett létesülő csarnoknak nemcsak az építési módja, hanem a berendezése, a felszerelése is korszerű. A holland MOBA tojásosztályozó gépsor már megérkezett, hamarosan szerelik. A francia BEKOTO-típusú előkeltető és „bújtató”, utókeltető-gépek — mindkét fajtából 14-14 van — pedig már végleges helyükön állnak. A kőművesek mellett szorgoskodnak a gépszerelők is. Gerard Elau- dais francia vezető szerelő útmutatása és felügyelete alapján helyezik üzembe a számítógépekhez hasonlító, programozható gépeket, a helyi Nagykun Tsz szakemberei. Mit vár a közös vállalkozás a 36 millió forintos beruházástól? Mennyivel növelhető a keltetés, mennyiben segít a dolgozók munkájában, lesz-e elég munkásuk, szállítójuk és vásárlójuk? A nagy munka megkezdése előtt már elkészült a „kiegészítő” előtervezés is. Eddig évenként 3 millió csibe kelt a régi — 1963 óta működő — üzemben. Az új épület új gépsora ennek ötszörösére, évi 15 millió baromfi keltetésére képes. Ehhez mintegy kétszer annyi munkásra lesz szükség. Ma huszonnégyen Hubaiék nem karcagi születésűek. A feleség a Hajdú- Bihar megyei Kábáról, a férj Kunhegyesről jött. Hét éve élnek Karcagon, növényvédő szaktechnikusok, mindketten ugyanoda járnak vissza; a különbözeti vizsga után üzemmérnökök lesznek. Álmuk, hogy elvégezzék az agrártudományi egyetemet is. — Közgazdasági szakmérnök szeretnék lenni — mondja Hubai Imréné. — Most üzemgazdász vagyok a Május 1. Tsz-ben. Érdekes, izgalmas terület, nagy lehetőségekkel! Annak idején a gyerekek miatt kértem jobb időbeosztású munkakört. Így reggel 8-ig az ikreket, Margitkát és Erikát el tudom engedni az iskolába — most elsősök —, Imikét pedig el tudom vinni a bölcsődébe. Azelőtt nehéz volt ezt megoldani. — Miért? — Férjemmel együtt ag- ronómusok voltunk. Én az akkori November 7. Tsz-ben a növényvédelmet irányítottam. Volt egy kismotorom, hajnalban keltem, indultam a földekre. Azt is szerettem csinálni. Az volt az igazi, hogy közelről láttam a munkák menetét, közvetlen kapcsolatom volt az emberekkel. Persze, most sem szakadtam el egészen tőlük, nekem az íróasztal nem ezt jelenti. A természetemmel sem férne össze a „visszavonultdolgoznak három műszakban a keltetőben. Főleg az asszonyoknak könnyítés, hogy nappali műszakot terveznek, éjjel csak ügyeletet tartanak. E kedvezménnyel a tervezett létszám is meglesz. A ma még 15 millió forintos évi termelési érték 100 millióra növekszik, ha teljes kapacitással dolgozik az új üzem. A termelői közös vállalkozás tojástermelő taggazdaságai elegendő jó minőségű tojással látják el a kelteság”. Szeretem a jó közösséget. — És megtalálta a munkahelyén? — Agronómus koromban KISZ-titkár voltam a tsz- ben, most egy tíztagú ifjúsági brigádot vezetek. Elfogultság nélkül mondom, jó kis kollektíva. <Előző tapasztalataim alapján tudom, hogy a fiatalok sok mindenre képesek, hegyeket tudnak megmozgatni. Bátrak és őszinték, épp ezért a vezetőiktől is ugyanezt várják. Ha úgy érzik, hogy nem őszinték hozzájuk, könnyen értelmét vesztheti előttük a további mozgalmi munka. — Felelősségteljes beosztása van, közösségi munkát végez és mindezt három gyermek nevelése mellett... — A kérdés ugye az lenne, hogyan jut mindenre id,őm? Ez nem csupán az idő kérdése. Szerintem, az a lényeg, hogy az ember szeresse csinálni, amit vállal. Képes legyen megőrizni a lendületét, lelkesedését, szívósságát, a munkahelyen és a családban egyaránt. A nőkre még ma is sokkal több teher jut — itt a gyermek- nevelésre, a házimunkákra gondolok —, éppen ezért „csodálkoznak” sokan azon, hogy én tudatosan vállaltam három gyermeket. Ügy érzem, a férjemmel együtt jó családi alapot tudunk biztosítani gyermekeinknek. Nem szólva arról, hogy rendtőt. Értékesítési gondok nem lesznek; már ma megvásárolnák a többletmennyiséget a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A kisújszállási csibekeltető új csarnokában .június végére tervezik az üzempróbák kezdetét. Ha továbbra is ilyen ütemben halad az építés és a szerelés. akkor augusztus 20-án felavathatják az új keltetőt. kívül nagy ösztönző erő a több ,és a jobb munkára a három kicsi gyerek. Az én célom, és ehhez minden lehetőség megvan nálunk, a tartalmas emberi élet. Harmincéves vagyok, és eddig még semmit sem bántam meg, amit tettem, remélem ezután is igy lesz. Ha úgy tíz év múlva leülök a barátaimmal beszélgetni, nem szeretnék megkeseredve, az elszalasztott lehetőségek és megvalósítatlan fiatalkori álmok után siránkozni. És abban, hogy ez így legyen, a férjem a legjobb segítőtársam. — Szabad idejét mivel tölti a család? — Szívesen sakkozunk, versenyszerűen is foglalkozom ezzel a sportággal. Legutóbb a megyei spartakiádon egyéniben második helyezést értem el. A férjem szenvedélyes vadász, azt szeretné, ha a fia is az ő nyomdokába lépne majd. Sokat kirándulunk, erre Keszthelyen szoktunk rá. Mint alföldi gyerekek, akkor fedeztük fel magunknak a természet ezer arcát. Legközelebb az Észak-Középhegységben teszünk egy túrát a nagy családdal, azaz a brigáddal és a hozzátartozókkal. Irodalmi estekre, hangversenyekre járunk, és reméljük, hamarosan színházi előadásokra is, természetesen itt Karcagon. Török Erzsébet Braun Ágoston A tiszaföldvári Lenin Tsz-ben befejezték a 200 hektáros kaszálón a rendrevágást, a gépek máris átálltak a lucernatáblákba. A zöld takarmány egy részét a szarvasmarhatelepen hasznosítják, többsége azonban a terményszárítóba kerül T. Szűcs Etelka / Célom: a tartalmas élet Nem szeretnék megvalósítatlan álmok után siránkozni Hubai Imréné beszél munkájáról, önmagáról
