Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-28 / 124. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 1977. május 28. Kitérők, monológokból Molnár Pálné smirgliző: „Tizenhárom évesen kezdtem dolgozni. A fűztermelőnél vágtam, pucoltam a vesszőt. Aztán, hogy jött a három gyerek, lett elég munkám, rápi szakadt a jószág gondja is. A férjem eljárt jEgerbé, Pestre, , segédmunkás volt, másra nem is nagyon törhetett, mert az apósomat kiskulákká nyilvánították. Később már nem is veszkődött... Ahogy az Alu- gyárat Füredre hozták, mindketten itt vállaltunk munkát. ' A férjem csiszoló lett. Bírta is egy darabig, de a gép „összerázta” a kezét. Azóta a vödröt sem emelheti, én hordom a vizet is otthon. Portásnak tették 1850 forintért. Hat év alatt sem tudtam megszokni a gyárat. Nem a munkát, az egyszerűt. Felteszem a gépre a tej forraló Italig a dolgozóból munkás lesz alját, aztán peremezés után rá a korongra, neki a csiszolópapírt, s vissza a szalagra. Ezernél többször egy műszak alatt... Egyszer áttettek más munkára. Két napra csak, de magasan vertem a normát. Erre azt mondták, a teljesítményt nem egy emberre állapítják meg, s akkor sem nyúltak a százalékhoz, amikor eljöttem. A smirglizőnél viszont mindig csavarnak egyet fölfelé. Oda- állnak a hátam mögé stop- perral, néha már kiráz a hideg. Mert új gépet nem adnak, csak mi facsarjuk ki magunkat még jobban. Ném számít, ki hány éve dolgozik Idegesít, hogy mi lesz, ha majd nem bírom úgy a munkát, mint most. Az Alu- ban könnyen megválnak az embertől. Mondták is nyíltan, hogy bármikor -találnak jelentkezőt. Nem érzi magát biztonságban senki, mert az se számít, ki hány éve dolgozik itt. Beiratkoztam az iskolába, bár az irodába nem török fel. Egy év ,alatt elvégeztem a hetediket és a nyolcadikat. Magam is csodálkoztam, milyen könnyen ment. Ősszel már irigyeltem a többieket, akik akkor kezdték a tanulást. De az olvasásra mégsem tudom rávenni magam. Igaz, most is van egy disznónk, tíz malaccal, azt meg már mondtam, hogy otthon , minden rám marad. ... Nem. Barátnőm nincs, s nem álltam még ki senkiért a gyárban. De a társadalmi munkára elmentem, pedig az én gyerekeim már nem lesznek óvodások. Mégis vállaltam, hogy a brigádnak minél több pontja legyen, minél magasabbra jussunk. A brigádmozgalomnak van értelme. Egyszer talán majd nálunk is összehozza egymással az embereket. Hát. ennyit tudnék én mondani a közösségről...” Lukács Tibor üzemvezető: „A Molnárné mondandója nem helytálló. Különben sem értem, mit hozakodik elő a normával! Ha több pénzt akarunk szétosztani, szorítani kell a munkán, felét fejlesztéssel, a másik felét pedig emberi erőből... Ebben a gyárban igazán ne panaszkodjon senki, hiszen a műszak befejezése előtt egy órával már csak tengnek- lengnek az emberek. Hét órán keresztül meg összetörik magukat, mert el nem viselnék, hogy a műszak végeztével néhány munkadarabot a váltótársnak számoljanak el... A vezetők? Többnyire a munkások közül kerültek ki, s rengeteg a gondjuk. Nem kapjuk meg a rendelt anyagot, szorít az exporthatáridő, éppen elég ok akad az idegeskedésre. Szóval vannak ellentétek, de én mégis azt mondom: „MINDENKI EGYET AKAR!” Bakos Rudolfné gépmunkás: „Egyedül nevelek három gyereket, de ne higgye, hogy panaszkodni fogok, mert sok szeretetet kapok a kicsiktől. Az alkatrészműhelyben dolgozom, teáskanna-füleket, zárópántokat nyomok, 4000 —4500-at egy műszakban. A gyerekek miatt a főnökök megengedték, hogy fél nyolcra járjak — igaz, azóta többször is a szememre hányták, amikor jól fizető munkát kértem — így aztán egyik műszakhoz sem tartozom. Nálunk, ha új ember jön, hozzá se szólnak, sőt a fiatalok még a kalapozást is elvárják tőlük. Meg nem mutatnánk, hogy így csináld, mert így könnyebb. Vagy kitanulja magától vagy pedig odébbáll. Nagy az önzés bennünk. Ha a másik tízzel többet csinál, akkor másnap még hússzal biztosan ráverek. Ezért is féltjük a fogásokat, nehogy más is eltanulja, és ugyanannyit keressen. Bennem, bennünk is hiba van. De az is igaz, hogy nem érzi a dolgozó a szükségességét, hogy becsülnék a munkáját. Mindenki tudja: egy év alatt kétszáznegyven- heten jöttek újak és kétszáztízen mentek el. Mindig lesz, aki a helyembe üljön, én meg hova menjek három gyerekkel? Csöndben marad az ember, s csak magában gondolkodik, lehetne másképp is? ... A múltkor társadalmi munkát szerveztek. Kommunista műszakot. Rám nem is számítottak, hiszen brigádban sem dolgozom, meg ott a három gyerek. Mégis ott voltam a többiekkel, mert már kaptam segélyeket. Ami a nagycsaládosoknak jár, meg ősszel, ami beiskolázáskor ... ... Nem. Barátnőm nincs, s nem álltam ki még senkiért a gyárban. A könyvek maradnak nekem. Huszonhat forintot fizetek havi részletre, és már 315 kötetem van. Dosztojevszkij, Tolsztoj, Tho- mas Mann. A világirodalmi sorozatot nagyon szeretem .. Bártjai István főmérnök: — Szélsőséges az asszonyok véleménye, s talán mondanom sem kell, hogy nem azonos az egész üzemével ... Nehéz dolog nálunk munkássá válásról beszélni, hiszen alig néhány éve épült az üzem és gyakorlatlanok a dolgozóink is. Persze váltatunk mi már le művezetőket szakszervezeti javaslatra, a szerk.) pedig szakmailag nem volt velük semmi bajunk. De egyik napról a másikra nem lehet eldönteni valakiről, hogy alkalmas-e a vezetésre, vagy sem. Időt kell adni a bizonyításra, s egy-egy durvább mondatért nem szabad kiadni a munkakönyvét. Egyébként mit értenek azon az asszonyok, hogy nem becsülik meg őket?...” Elkelne néhány illemtanéra Katona F erencné, szegecselő: „Évekig dolgoztam Pesten, a bútorgyárban. Ott tanultam, hogy a közösséghez alkalmazkodni kell. De itt az Aluban csak a veszekedés, a mérgeskedés marja az embereket, mert még egymást sem becsülik a dolgozók. Hat hónapra felküldtek a pesti törzsgyárba dolgozni. Egészen más volt a közösség. Befogadtak. Ott nem parancsoltak az emberek. Az osztályvezető például jóval tanultabb ember nálam, mégis csak kért a túlórára. Ahogy visszajöttem Tiszafüredre, mondtam a többieknek: illemtanórára fel kellene küldeni a mi vezetőinket is. Füreden másképpen gondolkodnak az emberek. A rriúltkor például szólok a csiszolóknak: ne ömlesszék már úgy az anyagot, mert a szegecseléssel nem tudjuk követni a tempójukat. De csak nyomták a kannákat ész nélkül, hogy a borítékuk minél vastagabb legyen. A más baja nem érdekli őket. Pedig egyszer úgyis visszaveszik a normájukat, és akkor magukkal is kitoltak ... Egy kanna, fordítom, beteszem a négy szegecset, közben taposom a gépet. Szoktam is mondani, hogy mi ütjük, rúgjuk a munkát. Látja, a. kezeim kibütykösödnek, olajos, fémporos lesz a bőr, s amikor éjszaka azt álmodom, hogy zsibbad a kezem, felébredek, tényleg fáj. A társadalmi munka, meg a brigád ad valami jót az embernek, Meg a család, a lányom. ........Nem. Barátnőm nincs, s nem álltam még ki senkiért a gyárban ...” Bereczky Gáborné pártit- kárhelyettes: „Egyszerűen nem tudom, mit lehetne még tenni, hogy jobban érezzék magukat nálunk a dolgozók. Gondoskodnak róluk,# anyák napi, nőnapi ünnepségeket szervezünk, klubot alakítottunk, s az egyedülállók hazavihe- tik az üzemi kosztat, amit nekem nem engednek meg ... Nem tudok mást gondolni, mint, hogy jobban be kellene kapcsolódniuk a közösségi életbe, ahogy én csinálom, hiszen szüntelenül szervezek, oktatást indítok. Pedig a gazdasági munkám sem könnyű, SZTK-ügyintéző vagyok. De hát én világéletemben dolgoztam, mindig részt vettem valamiben. A Bősze elvtárs, az igazgató is mindig apró-cseprő ügyekben a munkásokért talpal. A szakszervezet is sokat tesz értük, ha meg hozzánk a pártszervezethez jönnek panasszal, megválaszolatlanul soha nem maradnak. Mindent megteszünk. Ennél többet már nem is lehet...” Közös nevezőre jutni Virág Sándor munkás, a pártvezetőség tagja: „Igaz az nálunk, hogy a dolgozók még jobban tudják a maguk jogukat, mint a kötelességüket. De hát a bejárókkal nem is lehet sokkal előbbre tartani, ismerek közülük olyanokat, akik 16 órát vannak távol a családtól. Hiába beszél az ember a tanulásról, szemináriumokról, rohannak haza, vissza sem lehet őket tartani. Ezért mondom, sok dolgunk van még a munkássá válásban, nekünk is, meg a gazdasági vezetőknek is. Mondhatom, ők is későn ébredtek, .válogattak az emberekben. Hangoztatták is, ha valakinek nem tetszik nálunk, köny- nyen továbbállhat. De ezt tehetjük múlt időbe, most már másképp bánnak a munkásokkal, csakhogy az ember nehezen felejt... De valamit mégiscsak tenni kellene, különben csak az ezredfordulóra beszélhetünk munkássá válásról. Mert kérem, én is dolgoztam Pesten, és bár az utazást utáltam, mégis szívesen mentem reggel a műhelybe. Ide meg csak a kötelesség húzza be. Pontosan meg nem mondanám miért. Talán azért, mert amikor bejövünk, sokszor még azt sem tudjuk mit csinálunk nyolc órán át. Felszedünk egy csomó ideget, aztán már csökken a munkaképesség, s megette á fene az egészet...” Az eltérő vélemények alapján a döntő szót kimondani nehéz. Az újságíró szerint helyes volna, ha a párt- szervezet a szakszervezeti bizottsággal és a gazdasági vezetőkkel közöösen elemezné a dolgozók helyzetét, a munkások tapasztalatait, s egy nevezőre hozná az eltérő véleményeket. Mindenekelőtt rá kellene ébreszteni a vezetőket arra, hogy nemcsak a tervért, hanem a dolgozók közérzetéért, politikai hangulatáért, ipari munkássá válásuk egész folyamatáért is felelősek. Hiszen az ember — a szerszámoktól, gépektől eltérően — csak rideg adatokkal és tervekkel nem alakítható és fejlődése nem programozható ... A jelenlegi helyzet indokolja, hogy minderről a párt- szervezet taggyűlésén tárgyaljanak, s állást foglaljanak a tennivalókról. Az üzemi pártvezetőség ma még akkor tud megbirkózni ilyen bonyolult feladattal, ha a járási pártbizottságtól konkrét segítséget kap. A megkülönböztetett figyelemre és támogatásra az üzemi párt- szervezetnek hosszabb időn át szüksége lesz. Mélykúti Attila Ötletes újítással oldották meg a szerelésre váró gépdarabok mosását a Középtiszavidéki f Vízügyi Igazgatóság javító üzemében. Magasnyomású „gőzborotvával" tisztítják az olajos, sáros alkatrészeket szerelés előtt (Fotó: Cs. F.) » Értékelték a tavalyi társadalmi munkát Ülést tartott Szolnok Város Tanácsa Nem túl gyakori esemény, hogy egy tanácsülés pár perccel az elnöki bevezető után tapssal kezdődjék. S, hogy így történt tegnap délután a szolnoki városi tanács soron következő ülésén, arra az ügyrendi bizottság beszámolója adta a magyarázatot. Ebben ismertették ugyanis az 1977. március 6-án megtartott időközi tanácstagi választások törvényességével kapcsolatos tapasztalatokat, majd ennek nyomán bemutatták az akkor megválasztott tanácstagokat. A városi vezető testület tagjai tapssal köszöntötték új társaikat. A tanácsülés tizennégy témát tárgyalt meg, melyek közt szerepelt két hosszútávú fejlesztésről készített javaslat is, így a Szolnok város 1976-tól 1990-ig szóló kereskedelmi és idegenforgalmi távlati fejlesztési koncepciója és a város művelődési intézményrendszerével kapcsolatos távlati (1976—1990) fejlesztés programjavaslata. E két tervezetet később ismertetjük. A városi tanács korábban hivatalos együttműködési megállapodást kötött több társadalmi szervvel a város- politikai feladatok megvalósításának elősegítése érdekében. A tegnapi tanácsülés értékelte az együttműködési megállapodások végrehajtását. A Hazafias Népfront városi Bizottsága az együttműködés során nagy segítséget nyújtott az időközi tanácstagi választások előkészítésében és megszervezésében. Jelentős részt vállaltak a városban végzett társadalmi munkák megszervezéséből is. A szakszervezetek megyei tanácsával való együttműködés egyebek közt abban is megnyilvánul, hogy olyan jelentőségű kérdésben, mint a lakáselosztás, az SZMT képviselője rendszeresen részt vesz és véleményt nyilvánít az elbírálást végző testületben. A Magyar Honvédelmi Szövetség az ifjúság honvédelmi nevelésének feladataiban nyújtott támogatást a művelődésügyi osztálynak, míg a városi tanács az MHSZ modellező bázisának és új lőterének létesítéséhez adott hathatós segítséget. A KISZ városi bizottságával kötött együttműködési megállapodás az ifjúságpolitikai célok minél jobb megvalósítását szolgálják, s mint ezt a tanácsülésen megállapították, igen eredményesen. Különösen sikeres a közös munka az ifjúságvédelemben és ifjúságpolitikában, ahol az illetékes tanácsi bizottságokban teljes jogú tagként, aktívaként részt vesznek a KISZ képviselői is. A megyei tanács Szolnok járási hivatalának szakigazgatási szerveivel nem kevésbé jó kapcsolatot alakítottak ki, amely elsősorban a várost és a városkörnyéki községeket érintő fejlesztési tervek egyeztetésében kamatozik. A tegnapi tanácsülésen ismertették a városban tavaly végzett társadalmi munka eredményeit, amelyről csak néhány számadatot: 1976-ban Szolnok lakossága több mint 2,9 millió forint értékben járult hozzá városépítési, szé- pítési, rendezési feladataink megvalósításához, s ezt a munkát 21 ezer 148 dolgozó végezte. Egy résztvevőre 405 forintnyi munkaérték jutott. A tavaly végzett kiemelkedő értékű és sikerű társadalmi munkáért a Társadalmi munkáért kitüntető jelvény arany, ezüst, és bronz fokozatát összesen kétszázötvenhárom társadalmi munkás érdemelte ki. Társadalmi munkáért kitüntető plakettet adományoztak 131 vállalatnak, intézménynek, illetve azok szocialista brigádjainak. Hogy több legyen II cél: megfeleld mennyiség, minőség és ár A Minisztertanács határozata, valamint a MÉM és a Belkereskedelmi Minisztérium útmutatása alapján tegnap dr. Bereczki Lajos elnökletével megkezdte munkáját a Szolnok megyei Zöldség-Gyümölcs Koordinációs Operatív Bizottság. A testület mezőgazdasági, kereskedelmi; tanácsi és szövetkezeti területi szövetségek vezető szakembereiből áll. Hivatott a megye területén a burgonya. a zöldség és a gyümölcs termelésével, felvásárlásával, valamint a lakosság ellátásával összefüggő tevékenységeket egyeztetni. Hatásköre kiterjed országos ellátási, ipari és export feladatok összehangolására is. Az első ülésen két tájékoztatót hallgattak meg a szakemberek. Először Kosik István, a ZÖLDÉRT igazgatója szólt a zöldség- és burgonyaellátás jelenlegi helyzetéről, azokról a készletekről, amelyek az új megjelenéséig. a szántóföldi termés forgalmazásáig biztosítják a megye lakosságának ellátását. — Az újig — mondta a ZÖLDÉRT igazgatója — megfelelő készlet áll a vásárlók rendelkezésére burgonyából. Ez összesen 134 vagon, s ha a napi két vagon kiszállítást, értékesítést számoljuk, két hónapra is bőven elegendő. A sárgarépa és a kelkáposzta kivételével zöldségekből is megfelelő készletek várják a vásárlókat. Arról is beszámolt, hogy az idén 10 nappal korábban érett a Tisza mentén a zöldborsó, s a termés is igen jó. Hétfőtói a ZÖLDÉRT már kilónként 9,20-ért árulja. Ugyancsak jó termés ígérkezik zöldbabból, viszont a múltheti jégverés a Felső- Jászságban nagy károkat okozott az uborka, a, tök, a paradicsom és a paprika frissí palántáiban. Jellemző a bizottság operatív szándékaira: Pintér Sándor, a cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökhelyettese a felszólalók között elmondta, hogy a bajba jutott jászságiaknak szövetkezetük azonnal át tud adni 1 millió paprikapalántát. A bizottság dr. Bereczki Lajos vitazárója után a termelési csúcs idejére szervezett intézkedésekről tárgyalt, különösen az átvétel, a forgalmazás kérdéseiről. Ennél a témánál sok szó esett a háztáji és kisegítő kentek termésének felvásárlásáról is. A téma előadója Boda Mihály MÉSZÖV elnök és Kosik István, a ZÖLDÉRT igazgatója volt. Megtudtuk, hogy a ZÖLDÉRT a Felső-Jászság kivételével a megye minden településén áfész felvásárlásra szerződött. A fogyasztási szövetkezetek 112 állandó, illetve ideiglenes felvásárló helyet szerveztek, s ezenkívül 205 bolt és áfész áruház is vásárol zöldséget, gyümölcsöt. Bár a felvásárlókat igyekeztek felkészíteni a nagy és felelősségteljes munkára, a MÉSZÖV véleménye önkritikus: mindösz- sze 35 százalékuk végzett va- lamilyén szakmai ismereteket adó tanfolyamot. Boda Mihály, a MÉSZÖV elnöke pontos számot is mondott az eddigi felvásárlásról. Az idén 37 százalékkal több zöldséget, gyümölcsöt vásároltak fel az áfé- szek, mint 1976. hasonló időszakában. Dr. Bereczki Lajos, a bizottság elnöke, hangsúlyozta: az a cél, hogy a fogyasztókhoz megfelelő mennyiségű minőségű és árú zöldség, burgonya és gyümölcs1 kerüljön. A szerződéses fegyelem — lényegesen jobb máris a tavalyinál — mind a termelőkre. mind a felvásárlókra kötelező érvényű legyen, hiszen felelősek a megye jó ellátásáért. Az átvétel, a szállítás személyi, technikai feltételei olyanok; hogy lényegesen rövidülhet az áru útjának ideje. A termőföldről a fogyasztóig hat óra alatt elérhet a friss zöldség, gyümölcs, — s ha ez így lesz, a minőséggel kevés vásárló elégedetlenkedik. A bizottság, úgy mint a fogyasztó, megérti a tisztességes haszon elvén alapuló kereskedelmet, de azt szeretné, ha a kereskedők nyeresége a mind több áru kínálatából és eladásából származna. — SJ —
