Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 26. 4 „EUROKOMMUNIZMUS" avagy > egy nemlétezö irányzat színe és visszája fl nyugat-európai kommunista-------!——------------ — partok politikája és tevékenysége egyre inkább világ- politikai jelentőségű kérdéssé válik. S egyben a hatalmon levő kormányok és az amerikai imperialista politika aggodalmának tárgyává is. Az alapvető ok: a nemzetközi politikai erőviszonyok változásával, a nyugat-európai munkásosztály és általában a dolgozó tömegek érettségének fokozódásával, a makacs és megoldhatatlannak tűnő gazdasági nehézségek között számos országban a kommunista párt és általában a baloldal rendkívüli mértékben megerősödött. E kommunista pártok helyzete az érintett országokban különbözik egymástól és ennek megfelelően politikájuk is eltérő vonásokat mutat. Franciaországban például a kommunisták egy olyan baloldali pártszövetségen belül tevékenykednek, amelyben részt vesz az erős és befolyásos szocialista és a radikális párt. A pártszövetségben a résztvevő pártok megtartják teljes önállóságukat, de közös programot dolgoznak ki. A községi választásokon aratott nagy baloldali győzelem után most éppen ennek a programnak a 'korszerűsítéséről tárgyalnak kommunisták, szocialisták s radikálisok. Olaszországban, ahol a pártok erőviszonya más (a szocialista párt gyenge), másképpen vetődik fel a kommunisták politikai magatartásának kérdése is. Az Olasz KP az adott viszonyok között a „történelmi kompromisszum” politikáját dolgozta ki, amely feltételezi a kereszténydemokrata párttal létrehozandó gyakorlati együttműködés valamilyen formáját. Néhány nappal ezelőtt jutott el az olasz politikai helyzet odáig, hogy harminc év múltán első ízben hivatalos programtárgyaláson találkoztak a kereszténydemokraták és az OKP vezetői. A cél: megtalálni a két párt számára elfogadható közös akciókat, amelyek lehetővé teszik a kibontakozást az ország mély válságából. Ismét más a portugál kommunisták helyzete, akik a faszmus évtizedei után a forradalmi folyamatban már nagyszabású monopolellenes vívmányokat harcoltak ki. Jelenleg a Portugál KP bírálja az egyedül kományzó kisebbségi portugál szocialista pártot, ugyanakkor elvi politikája az, hogy keresi a tartós szövetségi politika kidolgozásának lehetőségét is vele. Ez természetszerűen feltételezi az antikommu- nista vonásokat mutató portugál szocialista párti jobboldal visszaszorítását. Végül: a választásokra készülő Spanyol- országban a legalitását csak rövid ideje visszanyert Spanyol KP önálló politikai erőként indul a választásokon. Széles szövetség kialakításának politikai vonalát követi a spanyol testvérpártunk: a választások után törekedni kell a baloldali erők tömörítésére és meg kell keresni az ennek megfelelő szervezeti lehetőségeket. A felsorolás önmagában is mutatja, hogy ami Nyugat-Európában történik, az a kommunista pártok előretörésének és a tőkés rendszer sokoldalú, mély válságának a bizonyítéka! Az utóbb időben a polgári sajtó és a tőkés kormányok propagandagépezete általában megkísérelte, hogy a gyengeséget „erőnek” állítsa be. Bedobták a köztudatba az „eurokommunizmus” jelszavát. A kifejezés önmagában véve is képtelenség. Értelme csak akkor lenne, ha az európai kommunista pártok politikáját jelölné. Azonban Európához tartoznak a szocialista országok pártjai is. Az „eurokommunizmuson” természetesen a tőkéspropaganda nem az európai pártokat érti: egyszerűen felhasználja azt a tényt, hogy a nyugat-európai kommunista pártok a megvalósulj^ reális szocializmus országaitól eltérő körülmények között dolgozzák ki politikájukat. Ennek megfelelően stratégiájuk és taktikájuk bizonyos vonatkozásai is mások. Előfordulhat az is, hogy egyes kérdésekben nem értenek egyet a Szovjetunió vagy az európai szocialista országok politikájának néhány vonásaival. Ebben nincs semmi különleges, s ezeket a kérdéseket már az 1976 nyarán Berlinben megtartott kommunista tanácskozás tárgyalta és tisztázta. Az ott részt vett 29 testvérpárt között jelen voltak Nyugat-Európa kommunista pártjai. A testvérpártok eltérő helyzetéből és sajátos felfogásából adódó véleménykülönbségek áthidalása türelmes munkával haladt előre és az alapos vita nem gyengítette, hanem erősítette a mozgalom egységét, összefor- rottságát. Az „eurokommunizmus” körüli propagandamanőverek alapvető — és átlátszó — módszere az, hogy figyelmen kívül hagyják a kommunista és munkáspártok általánosan érvényesülő szolidaritását, viszont kiragadják és abszolutizálják az esetenkénti nézetkülönbségeket, vagy a külön álláspontokat. A nyugat-európai kommunista pártok természetszerűen felismerik ezt a taktikát. Cikkekben vagy felszóalásokban előfordulhat ugyan az „eurokommunizmus” publicisztikai kifejezése, amelyet általában a tőkés körülmények között politizáló nyugat-európai kommunista pártok politikájának jelölésére használnak. Elméleti jelentőségű nyilatkozatokban azonban már a tőkés propagandakampány kezdetén, 1976-ban a Francia, az Olasz és a Spanyol KP főtitkára egyaránt leszögezte: nem lehet szó külön „eurokommunista ideológiáról”, hanem arról, hogy a problémákat minden pártnak a maga feltételei alapján, saját országának viszonyait elemezve kell megoldania. Fontos és jellegzetes volt ebből a szempontból a Portugál KP főtitkárának, Alvaro Cunhalnak a felszólalása a berlini értekezleten. Annál is inkább, mert a Portugál KP-t a tőkéspropaganda nem sorolja az „eurokommunista” áramlathoz. Cunhal azt mondotta: „Nincsenek kész forradalommodellek. A nyugat-európai országok számára a helyes utat nem lehet megtalálni úgy, hogy gépiesen lemásolják a már megvalósult szocialista forradalmakat. De épp oly kevéssé van közös recept, vagy valamennyi nyugat-európai ország számára kötelezően követendő út, és ilyen a jövőben sem lesz”. így hát az „eurokommunizmus” kifejezésen gyökeresen mást ért a tőkés propagandagépezet — és mást értenek Nyugat- Európa kommunista pártjai. Az utóbbiak számára — amennyiben ezt a szót egyáltalán használják — egyszerűen arról van szó, hogy önállóan, saját országuk erőviszonyainak és történelmi hagyományainak megfelelően keresik az utat a szocialista társadalom felépítése felé. Ennek megfelelően esetenként egymástól is eltérően fogalmazzák meg a célhoz vezető átmeneti, történelmi szakasz törvényszerűségeit. A tőkés propagandagépezet ezt szándékosan figyelmen kívül hagyja. Számára nem erről van szó — hanem az antikommuniz- mus legújabb harci módszeréről. Arról a nyilvánvaló igyekezetről, hogy vitát provokáljon a szocialista országokban a hatalmat gyakorló kommunista pártok és Nyugat-Európában a hatalomért harcoló testvérpártjaik között. Ez a manőver alapvetően a gyenge--------------------------- seg termeke. Nem kerülhetett volna rá sor, ha a társadalmi, politikai és gazdasági fejlődés realitása nem tűzte volna napirendre Nyugat-Európa számos országában a megerősödött, nagy tömegtámogatást élvező és nagyvonalú szövetségi politikát folytató kommunista pártok aktív szerepvállalását a kormányzásban — a hatalomban. (-i. -e.) Hétmillió szovjet és külföldi könyv található a Szovjet Tudományos Akadémiai szibériai tagozatának könyvtárában, Novoszibirszkben. Ez Szibéria legnagyobb tudományos-műszaki könyvtára. Olvasóinak száma több mint 30 ezer, közöttük Szibéria és Távol-Kelet számos tudományos kutatóintézetének munkatársa. A könyvtár 45 külföldi országgal tart kapcsolatot. A novoszibirszki tudományos-műszaki könyvtár munkatársai jelentős kutatómunkát folytatnak a bibliográfia, a könyvtártudomány, a könyvtörténet területén. A tudományos- műszaki könyvtárak összeállítására vonatkozó tanácsaikat felhasználják Szibéria és a Távol-Kelet legnagyobb könyvtárai Egy iparvidék gyöngyszeme Észak-Morvaországban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyik legfontosabb iparvidékén van Stramberk. Ez a városka immár több mint hatszáz esztendős, s méltán nyerte el a morva iparvidék gyöngyszeme elnevezést. A település ugyanis mind a mai napig megőrizte ősi város- központjának eredeti báját, a középkori város történelmi-építészeti szépségét. A köztársaság kormányának gondoskodását jelzi, hogy 1969-ben Stramberket műemlék-várossá nyilvánították. A városi műemlékvédelmi költségvetésben most az első helyre a fából épült negyed megőrzése került. Itt ugyanis más helységektől eltérően a fából ácsolt épületek szorították ki a kőházakat. A sajátos építési stílust a városba menekült hegyilakók honosították meg a XVIII. században. A kőből épült házsorok közé illeszkednek a népi stílusú ácsolt épületek. Az idő azonban a faházak finom szépségét gyorsabban teszi tönkre. Támadnak a különböző gombák, a penész, a víz. s persze a szél. így aztán sokszor nem marad más hátra, mint a tégi épület lebontása, s újbóli felépítése. (Pragopress — KS) Fából épült házsorok Stramberkben, Morvaország gyöngyében Az előrejelzések szerint Bizonytalan konjunktúra, elhúzódó válság A tőkésországokban elvégezték az első negyedév gazdasági eredményeinek és kudarcainak az elemzését, s napvilágot láttak a tényszá- mokon alapuló előrejelzések az év végéig. Az Egyesült Államokban például a legismertebb magánkézben lévő élemző intézetek (Chase Econometrics, Data Resource, stb.) a kormány hivatalos programjától és propagandájától függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy az infláció rátája az egész esztendőre kivetítve aligha csökken 6 százalék alá, a munkanélküliek száma pedig akkor sem szorulhat 7,3 százalék alá, ha a kormány — Čarter ígéretei-, hez híven — beindít néhány olyan állami beruházási programot, aminek élénkítő- leg kell hatnia a gazdaság egészére. A termelés növekedése az első negyedévben 4,3 százalékos volt. Az elemzők véleménye nagyon eltérő a későbbiekben várható fellendülésről. A második negyedévre egyesek 10 százalékot meghaladó fejlődést várnak, mások ennél majdnem harmadrésszel kevesebbet. De nincs vita az amerikai közgazdászok között arról, hogy a termelés bővülése a harmadik és a negyedik negyedévben újfent lassuló irányzatú lesz. A legkevésbé optimista Chase Econometrics szerint (ez az intézet a roppant befolyásos Chase Manhattan Bank, tehát a Rocke- íeller-ház nézeteit tükrözi) az utolsó negyedévben 2,5 százaléknyira zsugorodik a növekedés. Növekedés vagy infláció Aggodalomra azonban nem is annyira a várható lassuló irányzat ad okot az amerikai gazdaság vezetőinek, mint az a körülmény, hogy az év utolsó negyedére az infláció felgyorsulását várják. A 7— 9 százalékosra becsült pénzromlás a felduzzasztott állami kiadások következménye lesz. Ámde állami injekciók nélkül a növekedés maradna a várakozás alatt, s a munka- nélküliek aránya közelítené meg ismét a keresőképes lakosság 10 százalékát. Ez viszont Čarter és demokrata pártjának a politikai létalapját kezdené ki. Nyugat-európai kilátások Nyugat-Európára vonatkozóan rendelkezésünkre áll az ENSZ európai gazdasági bizottságának összefoglalója, ami objektívabb az egyes kormányok nyilvánosságra hozott adatainál. Eszerint az 1976-ban regisztrált gyorsabb gazdaságnövekedés, amitől a 74—75-ös válság következményeinek a teljes felszámolását remélték, már a múlté. Nyugat-Európa gazdasági növekedése idén nem haladja majd meg a 3 százalékot, s az infláció lényegében tovább grasszál, mert a tavalyi 10,5 százalékos ' pénzromlással szemben idén az enyhülés minimális: kilenc százalékot ezúttal is elér majd az érték- telenedés. Különösen veszélyesnek ítélik a genfi elemzők azt, hogy'a hagyományosan „rossz pénzű” országok, tehát Anglia, Olaszország, Franciaország, Dánia és Belgium, illetve a stabilitásnak elsőbbséget adó nemzetgazdaságok, tehát a nyugatnémet, az osztrák, a svájci, a holland, a svéd és a norvég inflációs rátái között a különbség csökkenni fog. Magyarul: az utóbbi csoport viszonyai romlani fognak. Az NSZK helyzetét tekintve — s világgazdasági súlya következtében ez soha sem nyugatnémet belügyi — a legnagyobb probléma a munkanélküliség 4,6 százalékos aránya. Ez ugyan sokkal alacsonyabb az amerikainál, de 'a két ország viszonyai azért nem hasonlíthatók össze, mert az amerikai monopoltőke mindig is jelentős tartalékhadsereggel operál, az NSZK-ban viszont a szak- szervezetek a második világháború utáni évtizedekben kiharcolták a teljes foglalkoztatottságot. Tehát emitt a 4,6 százalékos társadalompo- litikailag fájdalmasabb, mint amott a 7,3 százalék! Az inflációval ismz a helyzet, hogy a stabilitásra szoktatott, arra nevelt társadalmak sokkal érzékenyebben reagálnak politikailag is a pénzromlásra, mint a papírpénzhalmokhoz évtizedek óta hozzászokott olaszok, vagy belgák. A bajok gyökerét a szakemberek mindenütt abban a tényben látják, hogy a nyers- anyagárak robbanásszerű növekedése nyomán felborult fizetési mérlegeket sehol sem sikerült ismét kiegyensúlyozni. Emiatt bizonytalanná vált a világpiac, hullámzóak, vagy éppenséggel romlanak az exportlehetőségek. Csak tetézi a bajokat a tőkés világ pénzügyi rendszerének krónikus ziláltsága, az értékviszonyok bizonytalansága, ami korábbi keletű. Gyökerek A nyugati gazdaság parancsnoki hídjain mindenütt olyan férfiak állnak, akik a híres angol közgazdász, May- nard Keynes tanítványai. Ók azt szokták meg, hogy stabil valutaárfolyamok mellett az állami gazdaságpolitika eszköztárával időnként beavatkoznak a piaci mechanizmus teremtette helyzetbe, s a dolgok mennek a kívánt irányba. A tőkés világ azonban túljutott ezen, a második világháborút követő állapotán. Problémái mások és másként összetettek most, mint 1970 előtt. A láz, amitől szenvednek a fejlett ipari államok, azoknak a „csínytevéseknek” a következménye, amik Vietnamban, a szélsőséges fegyverkezési programokkal, s nem utolsósorban azoknak az árarányoknak a mesterséges fenntartásával történtek, amelyek még a gyarmati rendszerből maradtak ránk. Hajdú János
