Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-21 / 118. szám
1977. május 21. SZOLNOK. MEGYEI NÉPLAP 3 A német pártdelegáció Martfűre látogatott Rendelet a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokról A llflinísztertanücs megtárgyalta Több műszak, A német pártdelegáció és a vendéglátók a cipő-mintateremben (Fotó: S. K.) NSZK-toól érkezett kommunistákat köszöntöttek tegnap a Tisza Cipőgyár vezetői. A Német Kommunista Párt hattagú küldöttsége — Ulrich Stoheker, a mannhei- mi tartományi titkárság tagjának vezetésével — Martfűn töltött néhány órát. A delegációt elkísérte Szekeres László, a megyei pártbizottság titkára. A vendégeket a művelődési központ tanácstermében fogadják a „házigazdák”, köztük Szabó Borbála, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, tűzödei művezető, Kiss Tiborné, a megyei párt- végrehajtó bizottság tagja, művezető, Krasznai Károlyné, az üzemi jogsegélyszolgálat vezetője, országgyűlési képviselő. Komáromi Béla, az üzemi pártvégrehajtóbizottság titkára köszöntötte a vendégeket, akik ezután tájékoztatót hallottak a Tisza Cipőgyár gazdasági munkájáról, terveiről, a pártbizottság tevékenységéről, az ifjúkommunisták életéről, majd a vállalati szakszervezeti bizottság érdekvédelmi és érdekegyeztető munkájáról. Ezután sétára indultak a küldöttség tagjai. Megtekintették az üzemi bölcsődét, az óvodát, majd egy „cipős” családhoz kopogtattak be az új lakótelepen. A családlátogatás után a Tisza Cipőgyárba kísérték a vendégeket. A „B”-gyár ADIDAS — körénél érdeklődéssel figyelték a munkát, sok kérdést tettek fel a kísérőknek. Például Szabó Borbálától érdeklődtek, hogy miként védik a dolgozókat a zajtól? A művezető elmondta, hogy speciális vattából készült füldugókat használnak a zajos gépek mellett dolgozók. A gyermekintézmények fenntartása, valamint a gyárban dolgozó édesanyák helyzete is foglalkoztatta a vendégeket. A cipő-mintaterem megtekintése után baráti beszélgetésre került sor. A delegáció tagjai többek között azt kérdezték, hogy a futószalag monotóniáját hogyan oldják fel? A gyár vezetői elmondták, hogy nem válik terhessé egy munkahelyen sem az állandó résztevékenység, hiszen egy-egy munkás több munkaműveletet is ismer. A munkaerő- helyzetről, az exporttermelésről, a piackutatásról hangzott el még több kérdés. Ulrich Stoheker, a delegáció vezetője ezekkel a szavakkal köszönt el a martfűiektől: — Meggyőződtünk arról, hogy a szocializmusban az ember az emberért dolgozik. Ez így jó, így szép. Csak egy példát említek a mi helyzetünkről: tavaly 100 ezer embert bocsátottak el — épp a cipőiparban dolgozók közül... sokuknak még ma sincs munkája. A Magyarországon szerzett tapasztalatok csak megerősítették bennünk a hitet: így kell, így érdemes élni. A küldöttség ezután visz- szatért Szolnokra, majd a koradélutáni órákban Budapestre utazott. T. Sz. E. KGST-nop a BIUlff-n U vásár pénteki krónikáin Tegnap a BNV-n KGST-napot tartottak. A délelőtti nyitáskor a hangosbemondó külön is köszöntötte az európai KGST-országok kiállítóit. Egyébként a KGST-országok közül a Szovjetunió és az NDK huszadszor vesz részt a tavaszi BNV-n. Ebből az alkalomból Földes László, a Hungexpo vezérigazgatója ünnepélyes keretek között díszoklevelet adott át szovjet és az NDK kiállítás igazgatóinak. A külkereskedelmi vállalatok tárgyalóiban tegnap számos üzletkötésre is sor került a szocialista országbeli partnervállalatokkal. A Metallimpex a szovjet Promsirjeimporttal 20 millió rubel értékű megállapodást írt alá kohászati félkésztermékek, acél hengereltáruk ez évi szállítására, a magyar kohászati üzemek számára. A most aláírt szerződésben foglalt szállítások egyebek mellett a Dunai Vasműbe, az Ózdi Kohászati Üzemekbe kerülnek alapanyagként, az acél hengereltáru pedig a Magyar Hajó- és Darugyár és a Ganz Villamossági Művek üzemeibe jut el felhasználásra. Az Elektroimpex a szovjet Maspriborintorg szovjet külkereskedelmi egyesüléssel írt alá megállapodást, összesen 5,7 millió rubel értékben vásárol a szovjet fél magyar partnerétől különféle berendezéseket. Ennek keretében a Budapesti Elektroakusztikai Gyár rádió- és tévéstúdiókat, a mechanikai laboratórium stúdió-magnetofonokat, az Elektrix Szövetkezet pedig pályaudvari hangszórókat szállít a Szovjetunióba. A bolgár Elektro- impex-szel aláírt megállapo- dás alapján jövőre ipari televíziókat, akusztikai berendezéseket, adó- és egyenirányító csöveket szállítunk Bulgáriába’ több mint félmillió rubel értékben. Szerződést kötöttek a bukaresti Elektronum Vállalattal is, eszerint 106 000 rubelért exportálnak különböző adócsöveket jövőre. A Budavox a szovjet Maspriborintorggal kötött megállapodás szerint az idén 4,3 millió rubel értékben szállít URH rádió-telefonokat a Szovjetuniónak, ahol a vasúti építkezéseknél, és az energiaiparban már eddig is sikerrel alkalmazták ezeket a készülélkeket. A Budavox a vietnami Machinoimport- tal is megállapodott, eszerint 400 000 rubel értékben átviteltechnikai berendezéseket ad el a magyar vállalat, ezek az eszközök, a postai munkát segítik. A csehszlovák Kovo-val több mint egymillió rubel értékű szerződést írtak alá a Budavox vezetői BHG telefon-alközpontjainak jövő évj exportjáról. A Mogürt a szovjet Avto- export, valamint az Ikarus vezetőivel tárgyalásokat kezdett a jövő évi magyar autóbusz-szállítások ütemezéséről és típusmegoszlásáról. Téma a versenyképesség és a szelektivitás Megkezdődött a közgazdászok XVI. vándorgyűlése Géppel takaríthatják be a zöldbabot A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat fontos szerepet kapott a zöldségtermesztés gépesítési feladatainak megvalósításában. A zöldborsó és a paradicsombetakarítók után megkezdték a zöldbabszedő berendezések sorozatgyártását. Az idei szezonra, tehát a negyedév végéig hatvanöt ilyen gépet adnak át a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ezek az új típusú eszközök nagy segítséget jelentenek a szántóföldi zöldség- termesztésben, hiszen egy- egy gép — a termés nagyságától függően — két-három hektárról takarítja be egy tízórás műszakban a zöldbabot, A versenyképesség és a szelektivitás összefoglaló témakörben, öt szekcióban tegnap megkezdődött Siófokon a közgazdászok hagyományos, sorrendben XVI. vándorgyűlése. A tanácskozás témája a gazdálkodó egységek versenyhelyzetének javítását, a gyártható termékek kiválasztását, a vállalati cselekvési programok összeállítását kívánja elősegíteni. A versenyképesség és a szelektivitás általános kérdéseivel foglalkozó szekcióban — ahol Ballai László az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető helyettese elnökölt, — kifejtették, hogy a szelektivitásnál elsődleges a hatékonyság. A versenyképesség fokozásáról szólva elmondották, hogy ki kell használni adottságainkat, gyártási tradícióinkat. Pozitív példaként említették orvosbiológiai kutatásaink eredményeit, gyógyszeriparunk nemzetközi jó hírnevét, az Egyesült Izzó „Tungsram” márkajelű termékeinek elismertségét, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát termelési technológiájának Sikerét. több pénz A pénzügyminiszter módosította, illetve kiegészítette a külfödi részvétellel működő gazdasági társulásokról szóló korábbi rendeletét. Az eddigi áttételes kapcsolatok helyett ezentúl magyar vállalatok s szövetkezetek a külföldi tulajdonossal közvetlenül is létesíthetnek gazdasági társulást. Ennek feltétele, hogy a közös vállalkozás népgazdasági érdekeinket, mindenekelőtt a technikai és technológiai színvonal emelését szolgálja. Az új szabályozás egyszerűsíti és a külföldi társtulajdonosok számára is köny- nyen áttekinthetővé teszi a gazdasági társulások adóztatását. A gazdasági társulási forma azért előnyös, mert a külföldi tulajdonos társat érdekeltebbé teszi a műszaki, szolgáltató vagy kereskedelmi célok elérésében, mint a szerződéses kapcsolat. Ugyanakkor a társulási forma módot ad a korszerű üzemszervezési tapasztalatok elsajátítására, és lehetővé teszi azt is, hogy a felek harmadik piacokon meglévő kapcsolataikat, szervizhálózatukat, vevőszolgálatukat egyesítsék, s ezzel előnyös helyzetet teremtsenek. Külföldi részvétellel működő társulások létrehozása és működtetése az érintett magyar vállalatok számára újszerű feladat. A mostani szabályozás ennek a feladatnak a végrehajtásához jobb feltételeket biztosít. A közös vállalkozások szervezéséhez meghatározott állami szervek, továbbá a külkereskedelmi vállalatok és a bankok nyújtanak segítséget. Kazánrekonstrukció Kazánrekonstrukció kezdődött a csaknem huszonöt éve üzemelő Borsodi Hőerőműben. A naponta mintegy ötszáz vagon szenet felhasználó kazincbarcikai erőmű továbbra is széntüzelésre rendezkedik be. A jóváhagyott felújítási terv szerint 1980-ig mintegy hat- százmillió forintos költséggel hat kazán átépítése történik meg. A fennmaradó négy gőztermelő egység rekonstrukcióját pedig a borsodi hőerőműben a hatodik ötéves terv első éveiben fejezik be. A kazánok felújításával egyidőben kerül sor a környezet védelmét szolgáló NDK elektrofilteres porta- lanítók beszerzésére is. A három műszak a magyar gazdaságban egyre kevésbé divat. Évek óta mind több' vállalat tér át két vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a két vagy három műszakos munkarendet. Így aztán, például až állami iparban, az átlagos műszakszám — az úgynevezett műszakegyüttható — 1958-ban mindössze 1,38 volt s azóta is csak hat-tized százalékkal sikerült feljebb tornázni. A fizikai dolgozók, munkaidejüknek mindössze 20 százalékát töltik a második és alig nyolc százalékát a harmadik műszakban. Vagyis: az iparvállalatok termelő kapacitását — a gépeket, a berendezéseket, közöttük gyákran a méregdrága, a nagy teljesítményű importgépeket — folyamatos munka helyett alig másfél műszakban, napi 24 óra helyett alig 12 órán át használják, s gondolom felesleges külön is magyarázni, hogy mit jelent ez, a munka termelékenysége, gazdaságossága szempontjából. R számítás pontos volt Az kétségtelen, hogy a váltott műszakban végzett munka zavarja az ember biológiai és társadalmi életét. Bizonyítható, hogy egyes betegségek gyakoribbak azoknál, akik több műszakban dolgoznak, a családi életvitel zavarairól nem is beszélve. És még egy — sokak szerint a legdöntőbb — ellenérv: a több műszak, a folyamatos munkarend nem kifizetődő. Sem az egyénnek, — a viszonylag alacsony műszakpótlék miatt —, sem a vállalatnak, amely a jelek szerint inkább elviseli a termelőeszközök gazdaságtalan kihasználását, mint a több műszak következtében megnövekedett bérköltséget. Korábban már szakemberek kiszámították, hogy például a jelenlegi éjszakai pótlékot legalább 20 százalékkal kellene emelni ahhoz, hogy az embereket ösztönözze a harmadik műszak vállalására. Nos, úgy látszik a számítás- pontos volt. Ugyanis a kormány legutóbbi ülésén elfogadott tervezet szerint a harmadik műszak eddigi átlag 22 százalékos pótlékát — 1977. július 1- től — a törzsbér 40 százalékára, a második műszak eddigi 3 százalékos pótlékát a törzsbér 20 százalékára emelik. A folyamatos munkarendben dolgozók emellé még további 10 százalék pótlékot kapnak, az eddigi 2 százalék helyett. Az intézkedés az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban kereken 700 ezer embert érint, közülük 450 ezren két, 250 ezren pedig három műszakban dolgoznak. AJcor- mány arról is intézjpöett, hogy a műszakpótlék emelésének anyagi fedezetét részben központi pénzügyi alapokból, részben pedig a vállalatok saját pénzeszközeiből kell biztosítani. A sokszor és sokak által emlegetett fontos feltétel — már mint a kellő anyagi ösztönzés — megteremtődött. De naivitás lenne feltételezni, hogy ezzel majd automatikusan megoldódik a több műszakos munkarend általános elterjesztése. Az ezzel kapcsolatos probléma végülis egyetlen dilemmában összegezhető: Kevesebb gép és több műszak, vagy fordítva, több gép és kevesebb műszak? mert sokan ebben látják az alapvető gondot, mondván: a magyar ipar állóeszközállományának átlagos „életkora” eleve illúzórikussá tesz: a második, vagy a harmadik műszak általános bevezetését. Sok az elavult, az öreg, a korszerűtlen gép, ezek folyamatos munkarendben való működtetése többe kerülne, mint ameny- nyi haszonhoz juthatnánk ily módon. Ezzel kapcsolatban csak annyit: a kevesebb gépet, a viszonylag szűkös állóeszköz-állományt is kihasználhatnánk gazdaságosabban. Egyelőre ugyanis távol vagyunk attól, hogy a fejlettebb ipari államok példáját követhetnénk, vagyis, hogy a munka tökéletes megszervezésével pótolhatnánk a második, vagy a harmadik műszak teljesítményeit. Az üzem- és munkaszervezés, minden idevágó határozat ellenére gyermekcipőben topog, a teljesítménykövetelmények alacsonyak, a termelékenység intenzív módon történő emelésének lehetőségei felett a vállalatok többnyire nagyvonalúan elsiklanak. Ilyen körülmények között különösen nagy luxus lemondani arról a tartalékról, ami a több műszakos munkában rejlik. Kikényszeríti a jobb munkát És még valami: a műszak- pótlék felemelése olyan jelentős mértékű, hogy a dolgozók jórésze számára ezentúl lényegesen rokonszenvesebb lesz a második, vagy a harmadik műszak. Ám a termelőmunkához nemcsak emberek kellenek. Szükség van anyagra, energiára, karbantartásra, az egész munkarend megszervezésére, a fegyelmezett belső kooperációra, tehát a termelés pontos, rendes kiszolgálására. Szó szerint értendő: éjjel és nappal. Vagyis szükség van mindarra, ami sok helyen, ma még nappal is csak döcögve megy. Nos, ezért sem rossz dolog a műszakpótlék felemelése, a több műszakos munka erőteljes anyagi ösztönzése. Áttételesen kikényszerítheti az egész vállalati tevékenység kritikus felülvizsgálását, jobb megszervezését. V. CS. A szolnoki Papírgyárban két új lengyel vulkanizáló préssel készítik azokat a gumi nyomólemezeket, melyekkel már a gyárban egyes termékeket felirattal látnak el. Képűnkön Pálóczi Gyula gépkezelő nyers gumilapot helyez a gépbe(MG)
