Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 19. NÉGYEN — EGYÜTT Közösen előnyösebb, könnyebb Kincs és veszedelem:-------- A VÍZ J ászapáti, Jászkisér, Jász- ladány, Jászszentandrás. Négy jászsági község, ahol még két évvel ezelőtt külön - külön dolgoztak az áfészek. Együtt könnyebb, előnyösebb — jelszóval az 1975-ös esztendő második felében megérlelődött a gondolat: egyesül a négy szövetkezet Jászapáti és Vidéke Áfész néven. Már mint „nagyszövetkezet” dolgoznak 1976. január 1-től és ma ez a közösség a megye negyedik legnagyobb áfésze. Az előbbi négy község és Jász- ivány mintegy 30 ezer lakosát látják el áruval, segítik háztáji termelésüket. 423 millió forint árbevétel Az egyesülés után több mint egy esztendővel elmondható, hogy anyagilag és mindenféle egyéb szempontból jól megalapozott szövetkezetek kerültek „össze”. A jászapáti szövetkezet 32 élelmiszer, ruházati, iparcikk üzletet 11 éttermet, falatozót, eszpresszót, három felvásárló-telepet, négy szolgáltató részleget — üvegező, képkeretező, szikvíz- és kendőkészítő üzem — vitt a „közösbe”. Jászladány 20 élelmiszer üzlettel, ABC- áruházzal, iparcikk és egyéb bolttal, 8 étteremmel, eszpresszóval, bisztróval, két ipari üzemmel — hűtőgépjavító és szikvízüzem — valamint egy sertéshizlaldával rendelkezett, ahol 560 sertést vágtak le tavaly, az idén pedig 650-et. (Ezzel a hús mennyiséggel kielégítik az öt község lakosságának igényeit). A jászkiséri szövetkezetnek 15 élelmiszer és egyéb üzlete, 6 étterme, bisztrója, két felvásárló-telepe, és egy kivarrórészlege — ahol jelenleg is hetven asszony dolgozik — volt. Jászszentandrás 10 különböző üzletet, 4 éttermet, eszpresszót, 6 ipari szolgáltató részleget — 2 szeszfőzde, daráló, szikvízüzem, vágóhíd, ahol hetente kétszer vágnak élőbirkát, az idén 1200-at — és két felvásárlótelepet hozo'tt a „házasságba”. Néhány jellemző adat: a szövetkezet taglétszáma megközelíti a tízezret. Az árbevétel tavaly 423 millió forint volt, de az idén szeretnék elérni az 500 milliót. Az egyesülés utáni esztendőben az élelmiszer forgalom 11,5 százalékkal növekedett, 1975- ben 118 millió forint volt, tavaly már mintegy 140 millió. A vegyesiparcikkek bevétele 17,8 százalékkal volt több, 115 millió forint helyett 135 millió. Az állóeszköz-állomány 41 millió, az árukészlet pedig 61 millió forint. A négy áfész - egyesülése szükséges volt. A jelenlegi társadalmi és gazdasági fejlődésünk természetes következménye, hogy az emberek a legkisebb községekben is színvonalas kereskedelmi ellátást igényelnek. Az utóbbi esztendőben a városokban, a községekben viszont olyan ellátási gondok jelentkeztek, amelyeket csak nagyobb, hatékonyabban dolgozó, gazdálkodó szövetkezetek tudnak megoldani. Ahhoz, hogy az áfészek figyelemmel tudják kísérni és igazodni tudjanak az igények gyors fejlődéséhez, az életÁz első év után a jászapáti Áfészben mód változásokhoz — szervezettebb munkára volt szükség. Ezt „szolgálták” az egyesülések. Szervezettebb munka, jobb ellátás Milyen előnyökkel jár a szövetkezeti egyesülés ? Elsősorban — és ami a legfontosabb — egységesebb üzlet- politikát alakíthatnak ki: jobb lehet az árubeszerzés, mert lehetőség van több kereskedelmi partnerrel kapcsolatot teremteni. Ez pedig a színvonalasabb áruellátást vonja maga után és a hálózatfejlesztés is köny- nyebb egy nagy szövetkezetben, mivel nagyobb a gazdasági alap. A Jászapáti és Vidéke Áfész arra törekszik, hogy a lakosságot a lehető legjobban kiszolgálja, a mindennapi cikkek állandóan kaphatók legyenek az üzletekben. A szövetkezet egyébként a következő hónapokban profilrendezést hajt végre boltjaiban: eddig mind az öt községben lehetett ruházati cikkeket kapni, ezentúl csak egy, esetleg két községben, de a választék sokkal nagyobb lesz, mint korábban volt. Természetesen a kereskedelem oldaláról nézve ez roppant kényelmes. De nem minden a gazdaságosság. Ezentúl a községekből egy pár cipőért, harisnyáért, gyerekzokniért kilométereket kell buszozni. Jó lenne, ha minden ABC- ben külön polcot rendszeresítenének az ilyen árucikkeknek. Egy másik elképzelés: a TÜZÉP-telepeken igyekeztek mindent — olajat, gázt, építőanyagot, szenet stb. — tartani. Erre nem mindenütt megfelelőek a körülmények. Ezért Jászladány- ban jól felszerelt bázistelep épül. Természetesen egy-egy hónapra minden községben lesz TÜZÉP-hónap, ekkor a legszükségesebb anyagokat megvásárolhatja a lakosság. (De ez is csak akkor válik be. akkor lesz népszerű, ha valóban mindent megkap a vásárló.) Az árubeszerzés is sokkal szervezettebb. gyorsabb, könnyebb lett: több mint 100 kereskedelmi partner szállít a szövetkezetnek. Természetesen ez meglátszik az üzletek választékán: pl. most már minden községben időközönként kapható mirelit áru — gyorsfagyasztott zöldborsó, karfiol, zöldség, paradicsom, paprika — és jégkrém. amelynek leginkább a gyerekek örülnek. Ezekhez az élelmiszerekhez, hűtőberendezésekre is szükség van. Az egyesülés óta nem panaszkodhatnak az üzletvezetők, mert a munkát megkönnyítő gépekre és hűtőberendezésekre több mint félmillió forintot költött az áfész. Eddig már elérték, hogy a nagyobb, modernebb üzletekbe, ABC áruházakba beszerelték a hűtőpultokat. A továbbiakban a kisebb boltok következnek. Megteremtették a hatékonyabb, szervezettebb munkát. jobb lett az eszközkihasználásuk. Ennek bizonyítására: egységesebb lett a szállító járművek „mozgatása”. Jelenleg 27 tehergépkocsija van a szövetkezetnek, így oda irányíthatják az autókat, ahol legcürgősebben szükség van rájuk. A fejlesztési lehetőségek koncentrálásával korszerű üzlethálózatot lehet kialakítani, lehetőség nyílik a gépesítésre is. Már tavaly — az egyesülést követő évben — elkészült Jászladányban és Jászkiséren egy-egy ABC áruház. (Egyébként mindkét építkezés az előző évről húzódott át 1976-ra). Jászivány- ban felvásárlási és TÜZÉP- telepet létesítettek, gépkocsi- vásárlásra 360 ezer forintot költöttek. Az elmúlt esztendőben összesen 9 millió forint jutott a beruházásokra. Az idén megkezdődik Jász^ apátiban egy étterem és eszpresszó építése. A 13,5 millió forintos beruházás jövőre valósul meg. Jászkisér szintén hasonló „cipőben” jár: az étterem épülete élet- veszélyessé vált, ezért új, modern étterem kell a községnek. Jövőre az' is elkészül, az építkezéshez a SZÖ- VOSZ-tól 2 millió forint támogatást kaptak. Jász- szentandráson fűtőolaj- és üzemanyagtárolókat építenek, ehhez a munkához már a napokban hozzákezdtek. n szakcsoportok segítsége és segítése A felvásárlási munka is sokat változott. Jelenleg 21 szakcsoportja van a szövetkezetnek. A legjobban a libatömők dolgoznak: tavaly az áfész 67 ezer hízott libát vásárolt tőlük, az idén már 75 ezret. A négy nyúlte- nyésztő szakcsoport tagjai 20 ezer forint támogatóst kapnak a törzsállomány „pótlásához”. ezen kívül takarmányként lucernához is hozzájutnak. A galambászok ugyancsak négy szakcsoportban dolgoznak, ök a szövetkezettől 30 ezer forint támogatást kapnak. Négy csoportjuk van a méhészeknek és a zöldségtermelőknek is. A zöldségtermelők összesen 150 ezer forintot kapnak a fólia alatti termelés előkészítéséhez —- fóliavásárláshoz, az öntözéshez szükséges berendezés beszerzéséhez. Jászkiséren és Jászapátiban tojástermelő szakcsoport is tevékenykedik. A kistermelők munkájának „eredménye” minden üzlet polcán megtalálható. Tavasztól rendszeresen kapnak friss árut a községek lakói. Több mint egy éve dolgozik együtt a négy szövetkezet. Ez a pár hónap bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az egyesülésük, a közös munka. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy azok a tervek, amelyek az első közgyűlésen születtek, megalapozottak voltak. És minden remény megvan rá, hogy a jövő elképzelései is megvalósulnak. Szekeres Edit A Női Ruházati Szövetkezet jános- hidai üzemegység gének legújabb terméke a divatos farmerruha. A ha-1 zai alapanyagból készített ruhákat a Kelet-Magyarországi Nagykereső kedelmi Vállalat rendelte. Nagytakarítás a Dunában. Az Árvíz- és Belvízvédelmi Központi Szervezet búvárai eltávolítják az öbudai sziget melletti Duna szakaszából azokat a százéves cölöpöket, amelyeket érvkor a jégzajlás elleni védekezésként helyeztek a folyóba. (MTI fotó, — KS) A víz minden élet bölcsője. A természet pótolhatatlan, nélkülözhetetlen ajándéka. A legdrágább kincse, a legkészségesebb segítőtárs, de egyben^iagy veszedelem is. A folyók megszelídítése, igába kényszerítése, az emberi kultúra legnagyszerűbb eredményei közé tartozik. Hiszen víz nélkül nincs ipar, nincs mezőgazdaság, nincs élet. Talán ezért van, hogy a múlt század nagyszabású, lenyűgöző, ármentesítési, vízrendezési munkáit, második honfoglalásként szokták emlegetni. És mégis, az egész országot átfogó vízügyi szolgálat erőfeszítéseire csak árvíz idején figyel oda az ország. Hazánkban a felszabadulás után, a népgazdaság vízfelhasználása egy milliárd köbméter volt évente, ez ma már közel hat milliárd. Vizeink területeinek védelme, folyóink szabályozása tehát létérdekünk. A feladat nagyságának szemléltetésére álljon itt néhány adat. Az ipar naponta közel nyolc millió köbméter vizet bocsát ki és ebből 2,3 millió köbméter szennyezetten kerül a folyókba, tavakba. 1960 óta műszaki, gazdasági, hatósági intézkedések egész sora őrködik vizeink tisztasága felett. Jórészt ezeknek köszönhető, hogy némileg csökkent a szennyeződések üteme. A folyam szabályozás fejlődésének eredménye, hogy ma már az összes folyók hosszának 45 százaléka szabályozott, s partjaikon a védvonal hossza 4200 kilométer hosszúságú. A töltések erősítésére az utolsó 10 év alatt több mint hat milliárd forintot költöttünk. S még így is, még ma is olykor szorongva hallgatjuk a vízállás jelentéseket a tavaszi felmelegedés, gyors olvadások idején. S aggodalmunk nem túlzott, hiszen hazánk területének közel 25 százaléka árterületen van, s lakóinak fele is itt él. Legnagyobb ipari településeink, legsűrűbben lakott városaink: Szeged, Győr, Szolnok, a főváros egy része is az árvizek által veszélyeztetett területeken fekszik. Jelenleg az előírt magasságúra kiépített töltések hossza az összes gátaknak mintegy 50 százaléka. Vagyis a száz éves gyakoriságú legmagasabb árvizek biztonságos kivédésére alkalmas töltések ma már az összes védelmi vonalak felét teszik ki. Ezeken a folyószakaszokon az árvíz veszély gyakorlatilag megszűnt. Az Országos Vízügyi Hivatal a legmodernebb technikai eszközök: vízügyi telefonvonalak, URH rádióhálózat, repülőgépek, tv-kamerák, kép- távirók segítségével, az érintett minisztériumokkal együttműködve, ma már töbnyire eredményesen veszi fel a harcot az áradó folyók ellen. Az előző tervidőszak során a gátakba 24 millió köbméter földet építettek be, a legveszélyesebb szakaszokra vízzáró résfal került. A töltéserősítésekkel egyidőben, gátőrtelepek, védelmi központok, bekötőutak, telefon- vonalak épültek. Az OVH szakemberei 60 különféle nemzetközi szervezet munkájában is részt vesznek. Hiszen az eredményes víz és árvíz védelem nemzetközi együttműködése nélkül lehetetlen. A védelmi szolgálat kötelékébe közel 50 ezer ember tartozik. Munkájuk nem látványos. Pedig tevékenységükkel 400 milliárd forintnyi nemzeti vagyont védenek. Ha azt halljuk a rádióban, hogy apadnak a folyók, nem igen gondolunk azokra, akik ilyenkor is éjjel-nappal őrzik a gátakat, erősítik a töltéseket. Napról-napra újra bizonyítva, hogy a víz és az ember küzdelme örök. Amelyből most már legtöbbször hazánkban az ember kerül ki győztesen. D. K. Veszélyben, bajban segíteni Jól megtanulták a vöröskeresztes jelmondatot Tegnap 16.20 órakpr a Volán Kunszentmárton és Gyöngyös közötti menetrend szerinti buszjárata hatvan utasával a 442-es úton, az újszandai bejárótól néhány méterre az árokba borult. A busz utasai közül huszonegyet azonnal kórházba szállítottak. . .” (Néplap, 1977. május 4.) Sétány kellene Három idős férfi álldogál Szolnokon, a Várkonyl téri Zagyva-hídnál. Az egyik viszi a szót. „Azt mondják, ide, az öreg házak helyére is játszóteret építtet a tanács." „Hát persze — szól a másik <— olvastam az újságban”. Aztán ismét az előbbi férfi mondja. „Lesz már itt játszótér elég, de ránk, nyugdíjasokra ugyan ki gondol? Ez a néhány pad, amit ide kitettek, nem sok. De azokat is hol ide, hol oda viszik a gyerekek.” Most már a harmadiknak is van mondanivalója. „Van klub itt nem is egy a környéken. . . igaz á nőknek, az asszonyoknak.” „Na látja — mondja újra & szószóló. — De ránk, férfiakra nem gondolnak? Itt van ez a szép kis folyó, ez a kis erdő, nem lehetne itt egy sétányt csinálni?” Hallgatom az öregeket, és felötlik bennem: nem lehetne a Zagyva-gátját a Várkonyi tértől a művésztelepig sétánnyá alakítani? Ügy. hogy ha arra netán szükség van, az ár elleni védekezés is zavartalan lehessen. Megérdeklődtem: a vízügyi igazgatóságnak ez ellen nem lenne kifogása. Pénzbe kerül? Bizonyára. De abban is biztos vagyok, ha a Hazafias Népfront városi bizottsága vállalja a szervező munkát, lesz jelentkező, aki segít a sétány létrehozásában — önkéntesen, társadalmi összefogással — és talán a tanácsnak is. meg másoknak is lesz ,egy kis pénzük a padok, az asztalok elkészíttetésére. Nyugdíjasok sétánya — nevezhetnénk így is. £s ez egyben egy sokat njondó szép színfoltja is lehetne öreg és mégis nagyon fiatal, épülő városunknak. Színfoltja, — aminek talán nem csak a nyugdíjasok örülnének. V. V. — Üjszászról jöttünk hazafelé a járási elsősegély- nyújtó versenyről, ahol tizenkilenc csapat között másodikok lettünk. A tanár néni és a védő néni azon az oldalon ült, amerre a busz dőlt, mi álltunk és kapaszkodtunk. Kétszer is hirtelen fékezett, a másodiknál blokkolt, s már borultunk . .. — ... és mi történt azután? — Elsőnek Tímár Zoli mászott ki a betört ablakon és kihúzta Kurucz Mártit, Dutkon Marikát meg a tanár nénit. — Erzsiké és Ákos a hátsó ablakon bújtak ki. — A védő néninek vérzett a keze, bekötöztük, aztán az ő segítségével Tóth tanár nénit lefektettük a felborult busz oldalán, aztán másokat is elláttunk. Kevés volt a steril kötszerünk, csak ami a versenyen kimaradt. Amikor kiürült a ládánk, kivettük a buszból, meg négy-öt személykocsiból is összeszedtük .. . Odaért autóval még egy ápolónő — ő is a versenyről, — aztán már neki segítettünk a sebesültek ellátásában. A homoki általános iskola úttörőcsapatának ifjú egészségőr szakköréből öt gyerek, A legkisebb Kulik Ákos alig tizenkét esztendős, a legnagyobbak sem töltötték még be a tizennégyet. Köztük is volt sérült, — Marikának a homlokát karcolta fel az üveg. Szilágyi Erzsikének a combját, — de mind az öt kis egészségőrnek helyén volt az esze, szíve. Az iskolában beszélgetünk. Aggódva említik Tóth Sándornét, a szakkör vöröskeresztes tanár-elnökét, aki a baleset legsúlyosabb sérültje volt. — Most már jobban van, úgy hallottuk rövidesen haza is jön. Mi holnap megyünk hozzá látogatóba. — Nemcsak fedőkötéssel látták el a sérülteket^ nyugtató szavakkal is. Nem engedték szétszéledni őket és nyugalomba helyezték a súlyosabbakat. Az elsősegély- nyújtáson túl ezzel is segítették a mentők munkáját — nyilatkozott róluk dr. An- dics László, a szolnoki mentőállomás főorvosa. — így könnyebben, gyorsabban felmérhettük a sérültek számát, osztályozhattuk a sérülések jellegét. Ezért a mentőszolgálat nevében köszönjük a segítségüket. — rónai —
