Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-17 / 114. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. május 17. 4. Hajógyár a Duna partján Bizonyára kevesen tudják, hogy a legnagyobb dunai hajógyár a csehszlovákiai Komáméban található, ami nem kis dolog, hiszen a folyó nyolc olyan országot érint vagy szel át, amelyek mindegyike jelentős ipari háttérrel rendelkezik. A Szlovák Hajógyár folyami, tavi és kisebb részben tengeri hajók sokféleségét készíti, főként külföldi megrendelésre, zömmel a KGST-országok részére. A személy- és teherszállítóhajók gyártásán kívül kotrók, úszódaruk, komphajók és más speciális rendeltetésű vízi járművek előállítására is berendezkedett a hatalmas üzem. A 80-as évek elején a Duna—Majna—Rajna csatorna megnyitásával új, nagy forgalmú vízi út szeli majd át kontinensünket. Ezáltal jelentősen megnő az érintett országokban a vízi szállítás, s csak az maradhat verseny- képes, akinek megfelelően gyors, korszerű szállítóeszközei lesznek. Ebből következően nő majd a nemzetközileg elfogadott folyami hajók iránti kereslet. Pedig egyébként az egész világon visszaesés mutatkozik a hajógyártásban; a nagy nyugati hajózási cégek egymás után mondják le — főként a nagy olajszállító tankhajókra szóló — megrendeléseiket, és törlik előzőleg szerződésbe foglalt igényeiket. A szocialista országok hajóipara viszont sok megrendeléssel rendelkezik. Fejlesztés összefogással A korszerű termékek és technológiák gyors kifejlesztése ma már csak több tudományág eredményeinek összegezésével lehetséges, hiszen a modern termékek, termelési eljárások rendszerint olyan bonyolultak, hogy létrehozásukkal egyetlen vállalat vagy kutatóintézet aligha boldogulna. Ezért világszerte mindenütt, így hazánkban is, társulások jönnek létre, amelyben a résztvevők egyesítik tudományos tapasztalataikat, szaktudásukat, anyagi eszközeiket, és összehangolják munkájukat. Jó példát szolgáltat erre az elektronikai ipar, ahol a modem technika talán legbonyolultabb termékeinek, a félvezető memóriáknak és az integrált áramköröknek a kidolgozása, s az ipari gyártás feltételeinek megteremtése csak ilyen kutatásfejlesztési társulással oldható meg. Az elmondottak természetesen a műszergyártásra is érvényesek, annál is inkább, mivel a korszerű automatizálási és számítástechnikai műszerek nagyrészt az elektronikai ipar számára szükséges alkatrészekből, elemekből építhetők meg. Egy további természetes igény, hogy olyan műszerek, berendezések is készüljenek, amelyekkel éppen ezeket az építőelemeket tudják ellenőrizni, bemérni. Az az igazság, hogy a méréstechriika nem tudott lépést tartani az áramköri technika szédítő fejlődésével. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kezdetben használt vizsgáló eszközök (multiméter, oszcilloszkóp stb.) nem alkalmazhatók hatásosan logikai áramkörökben végzett mérésekhez. Ennek oka, hogy az áramkörök vizsgálata, a hibakeresés vagy javítás, alapvetően más problémákat vet fel, mint régebbi típusú áramköröknél. Gyakori eset a mérések során, hogy nincs elegendő idő a bonyolult áramkörök működésének részletes megértésére. Ezért van szükség a vizsgálatok részleges vagy teljes automatizálására. Mini képcső V................................................ A televíziózás lényege a képek elektromos átalakítsa, az elektromos jelek hírközlési csatornákon történő továbbítása és képpé visszala- kítása. A képek elektromos átalakítására, felbontására ikonoszkópot, a kép visszaalakítására pedig katódsugárcsövet alkalmaznak. Az egyre érzékenyebb képbontó csövek és az egyre nagyobb képernyők, bonyolult stúdiótechnikai berendezések és korszerű automatizált vevőkészülékek, felvezetők és nyomtatott áramkörök alkalmazása után a fekete-fehér televízió valószínűleg már elérte fejlettsége csúcsát. A televíziózás „őskorában”, a harmincas években az első tv-ké- szülékek dobozának a mérete megegyezett a mai középméretű készülékével, a képernyője azonban mindössze 10 centiméteres átmérőjű kör volt. A fejlesztés elsősorban a képcső növelését, ugyanakkor az egyéb berendezések méretének csökkentését tűzte ki célul. Ezt az tette szükségessé, hogy a nagyobb képernyőn kevésbé szemrontó, tehát élvezhetőbb képet nyerhetünk. A nagy képernyő birtokában a fejlesztés ismét a miniatürizálás felé fordult. A legutóbbi Hannoveri Vásáron mutatták be az AEG-Telefunken cégnél kifejlesztett miniatűr képcsövet, amelynek segítségével zsebben hordozható tv-készülék építhető. A képcső 30X 40 milliméteres nagyságú. Újfajta gőzmotor Egy japán tudós újfajta járműmotort szerkesztett, amelyet korszakalkotónak neveznek a szaklapok. Szabadalomról lévén szó, részletes tájékoztatás még nem jelent meg az új konstrukcióról, amelynek hőenergiaszükségletét úgy állítják elő, hogy -kalclumklorid és lítium- klorid koncentrált oldatát vízgőzzel hozzák kapcsolatba. A tudós CDE-motornak nevezte el művét, az angol Concentratlon Difference Energy megjelölés rövidítéseként. Még javában folynak a laboratóriumi kísérletek az újfajta motorral, s egyelőre csak kisméretű, játékszernek beillő közlekedési eszközökön próbálják ki a vegyi energiát hasznosító kis hajtóművet. A tájékoztatók szerint a kétféle fémklorid koncentrált oldata egy idő után kimerül, tehát regenerálásra szorul. Ám ha a motor esetleges későbbi elterjedésére gondolunk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lítium fém és annak sói nem tartoznak a korlátlanul rendelkezésre álló olcsó anyagok közé. Jelenleg a világ egész évi lítiumtermelése ötezer tonna, amelynek 70 százalékát az Egyesült Államokban állítják elő. Ezenkívül a Szovjetunió és a Dél-afrikai Köztársaság rendelkezik még számottevő lítium- érckinccsel. Az új gőzmotor a következő három jó tulajdonsága révén kerüit az érdeklődés előterébe: telje'sen zajtalanul működik, semmi módon nem szennyezi a levegőt, és nincs szüksége az egyre dráguló kőolajszármazékokra. a benzinre vagy a gázolajra. Gőzmotorokkal már jó ideje kísérleteznek világszerte, valamennyinél azzal a közös hátránnyal, hogy valamilyen tüzelőanyaggal — gázzal, olajjal, villamos energiával — fel kell melegíteni a vizet vagy a gőzt adó .más anyagot a forrpontjá- ig. A kémiai reakciók hőjét a japán tudós alkalmazta elsőként gőzmotor energiaforrásaként; később majd elválik, hogy valóban korszakalkotó si- kerrel-e. 15 kilométeres sebességgel halad óránként az egy méter hosz- szú, nyolc kilogramm súlyú, távirányítású kísérleti jármű Sok ipari létesítmény tartozéka a hűtőtorony, amely arra szolgál, hogy a technológiai folyamat során felmelegített vizet lehűtse és így újra felhasználhatóvá tegye. Mivel az ipari víz ma már világviszonylatban „hiánycikknek” számít, és nagyméretű hűtőtavak kialakítására is egyre kevesebb a terület, gyakorlatilag minden vízigényes üzemben építenek hűtőtornyot. A technológiai folyamatban felmelegedett hűtővíz hőtöbbletét a hűtőtoronyban a környező levegőnek, adják át, így a víz hőmérséklete csökken és ismét alkalmassá válik hűtésre. A „nedves” hűtőtoronyban a hűtésre kerülő vizet cseppekre porlasztják vagy vékony rétegekre bontják, hogy hatásosan érintkezzék a levegővel. Ezt úgy érik el, hogy a hűtővizet felfelé irányított szórórózsákon vagy nyitott csatornákból szórótányérokra csurgatva osztják el. A hűtőlevegő áramlását legtöbbször ellenirányba biztosítják. A „száraz” hűtőtoronyban a hűtővíz kívül bordázott zárt csőrendszerben áramlik. Üjfajta hűtőtornyot adtak át nemrégiben az NSZK- ban, Dortmundtól 40 kilométerre, a 300 megawattos schmenhauseni atomerőműnél. A szakemberek úgy vélik, hogy szerencsésen sikerült itt összehangolni a környezetvédelmi és az ipari érdekeket. A torony zárt csőrendszerrel dolgozik, így a természet vízháztartása nem borul fel és a levegő szennyeződésétől sem kell tartani. A kívánt hűtőhatás elérése azonban csak akkor lehetséges, ha a torony kellően magas. A megszokott építési eljárással ilyen tornyot nem lehet építeni, ezért kísérletezte ki a Krupp- cég az új 181 méter magas acélsodronyos konstrukciót, amelyet 1 milliméter vastag alumíniumlapokkal borítottak. Összesen 37 ezer négyzetméternyi felületet borítottak be ilyen módon, amely terület hat futball- pályának felel meg. Képünkön: az új acélsodronyos hűtőtorony. Lánc, lánc, szemes lánc A lánc legrégibb, mondhatni hagyományos típusa, a szemes lánc. Kör alakú vagy hosz- szúkás szemekből készítik. A közismert hajóláncok, bányaláncok, daruláncok egymásba kapcsolódó szemei két, egymásra merőleges síkban helyezkednek el. Az ipari szemes lánc anyaga mindig kör keresztmetszetű, átmérője — néhány tizedmillimétertől több centiméter vastagságig terjed. A szemes lánc készítésének ősi módszere .a kézi kovácsolás. A megfelelő hosszúra szabott drótot vagy vasrudat U alakúra hajlították, fölhevített végeit kovácsolással kihegyezték,- majd az üllő szarván egymás mellé hajlítva egyenesítették. A teljes gépesítést és az automatikus gyártást csak századunkban oldották meg. A technológia ugrásszerű fejlődését a villamos ellenálláshegesztés alkalmazása idézte elő. Ellenálláshegesztés esetén a meghajlított szemek végeit nem kell kihegyezni. Elektródokat szorítanak hozzájuk, és több száz amper erősségű áramot bocsátanak át rajtuk. Néhány másodperc alatt a tompán érintkező végek izzásig hevülnek, és ha nagy erővel egymáshoz nyomják őket, összehegednek. Az automatikus lánchegesztő gépek e folyamatot önműködően végzik el. Ezt megelőzően az anyag darabolása, a láncszemek hajlítása és egybefűzése is automatikusan történik. A nyersanyagot a feldolgozás előtt hőkezeléssel lágyítani kell, az elkészült láncot pedig szívósra edzeni. A képen a háttérben egy szikraözönbe burkolt lánchegesztő automata, az előtérben pedig a kész termék, a szemes lánc látható. A Szovjetunió számára gyártott DL-400 típusú személyszállító hajó látható a komáméi gyár szerelőműhelyében
