Szolnok Megyei Néplap, 1977. május (28. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

1977. május 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kedvező az időjárás (Folytatás az 1. oldalról) eredményesen folyó TIT-elő- adóképzésről. A hallgatók két féléven át tanulják az ismeretterjesztés módszereit, s a sikeres vizsga után okle­velet kapnak. A vitában felszólalt Majo­ros Károly, a megyei pártbi­zottság titkára is. Beszédé­ben kiemelten foglalkozott a tudományos ismeretterjesz­tés a gondolkodás formálá­sában, az életmód megvál­toztatásában betöltött szere­pével. Elismeréssel értékelte a megyei szervezet eddigi munkáját, a „hogyan to­vább” kérdésre pedig el­mondta, hogy a párt XX. kongresszusának célkitűzé­sei értelmében nem az elő­adások számát kell emelni elsősorban, hanem azoknak témáját, színvonalát kell magasabbra tenni. Végül az előadók munkájáról szólva hangsúlyozta, hogy tevékeny­ségüket az elkötelezettség, a pártosság, a tudományos megalapozottság kell, hogy jellemezze. Az ismeretter­jesztésnek csak akkor van értelme, ha az előadó nem­csak információkat közöl, hanem állásfoglalásával megváltoztatja a hallgatóság gondolkodását, életformáját. A vita után a résztvevők elfogadták a beszámolót, majd dr. Jeney Jenő, a tár­sulat főtitkár-helyettese TIT aranykoszorús emlékplaket­tet adott át Majoros Ká- rolynak. Ugyanebben a ki­tüntetésben részesült a Ság- vári Endre Megyei Művelő­dési Központ is. Nagy La­jos alezredes, a TIT Kiváló Dolgozója címet kapta; TIT aranykoszorús jelvényt har­mincnyolcán, oklevelet pe­dig tizenhármán vehettek át jó munkájuk elismeréseként. Tisztújítás, küldöttek választása Ezt követően megválasz­tották a társulat megyei szervezetének elnökségét, a szakosztályok vezetőit, s az országos tanácskozás kül­dötteit. A megyei szervezet elnökének ismét Szurmay Ernőt, a megyei könyvtár igazgatóját; alelnökének dr. Selmeczi László aspiránst, a szolnoki városi szervezet el­nökét, Várdai Jánosnét, a törökszentmiklósi Városi Ta­nács V. B. művelődésügyi osztályának vezetőjét, a vá­rosi szervezet elnökét; tit­kárának Mészáros Ferencet, az ellenőrző bizottság elnö­kének pedig Varjú Istvánt, a Szolnok megyei Beruházási Vállalat főkönyvelőjét vá­lasztották meg. T. G. — T. L. A májusi esők nyomán fel­üdült a határ, fejlődésnek indultak a fiatal zsenge nö­vények. A mezőgazdasági nagyüze­mekben a vetés befejező sza­kaszához érkeztek. A kukori­ca tervezett termőterületének eddigi 90 százalékán vonul­tak végig a vetőgépek. Az előirányzat teljesítéséhez to­vábbi erőfeszítéseket kell tenni, egyes vidékeken ugya­nis a belvíz és a nedves ta­laj akadályozza a munkát. A gazdaságok megfelelő ütem­ben vetették el a napraforgót és a burgonya vetőgumója is a földben van. A mezőgazdasági nagyüze­mek ismételt cukorrépa ve­tést alkalmaztak 8700 hektá­ron, ezen a területen kipusz­tultak a növények, s ezért pótlásra volt szükség. A fia­tal növényállomány szépen fejlődik és sikerült időben végrehajtani a vegyszeres kezelést is. A dohánypalán­ták 30 százalékát ültették ki eddig. A termelők 2700 hek­tárt védtek meg vegyszerrel. A rizs termőterületének 60 százalékán van földben a ve­tőmag, ezzel a munkával né­mi késésben vannak a gaz­daságok, mert eléggé felázott a talaj. A zöldségtermelés helyzete is kedvező, amennyiben a te­rület 80 százalékát vetették el, illetve ültették ki a palán­tákat. Hátra van még a me­legigényes zöldségek egy ré­szének palántázása. A gyü­mölcstermelők ebben az idő­szakban a növényvédelemre fordítják a gondot. BESZÉLGETÉS A KEVITERV KLUBJÁBAN Magyar és észt fiatalok ugyanarról, a hatvanadik évforduló megünnepléséről Az elmúlt napokban kedves vendégeket köszöntöttek a Szolnok megyei fiatalok: a legjobban dolgozó észt kom- szomolisták egy csoportja tartózkodott nálunk néhány napig. A testvérkapcsolat megyénkbeli és észtországi élve­zői a megmondhatói, milyen sikeresek, remek hangulatúak a két ifjúsági szövetség által rendszeressé tett kölcsönös uta­zások. Szolnokon a KEVITERV klubjában jó hangulatú játé­kok zajlottak, majd pezsdítő táncolással folytatódott a ba­ráti találkozó, mialatt néhány résztvevővel leültünk beszél­getni. A beszélgetés alapját egy fontos szám szolgáltatta: 60. A mi ifjúsági szövetségünk­nek csakúgy, mint az észt­országinak ugyanis ez a „szám” határozza meg idei munkáját, de annak legaláb­bis fontos részét biztosítja. A KISZ éppen úgy, mint a Lenini Komszomol a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére ké­szül, ez derült ki a rögtön­zött kerékasztalból. A tallinni komszomolisták csoportjának vezetője Jaák Vitszur volt, aki Tallinn Le­nini kerületének Komszo- mol-titkára. — Az SZKP felhívására az északi köztársaságokban - elsőként 'a Kaljev Édesipari Gyár ifjúkommunistákból ál­ló brigádja kezdeményezte a 60. évforduló méltó megün­neplését. Vállalásuk lényege, hogy kiválasztottak egy nem­zeti hőst, s az lő szellemében, s nevét fölvéve igyekeztek jóval többet nyújtani annál, amit várnak tőlük. Ok tehát az észt nemzeti hős, Kingi- szep jegyében (akit az észt burzsoázia végzett ki) igen magasra emelik a normát. Kezdeményezésük 1976. szep­temberében indult, s első­sorban a termelés fokozásá­ra törekdnek. Ezt a kezde­ményezést azóta egész Észt­országban átvették, s lehet, hogy máshol más hősök ne­vét vették fel, de a tartalom ugyanaz. Sok szó esett a beszélgetés során a csepeliek verseny- felhívásáról, s az észt fiata­lok igyekeztek visszaadni a felhívás szovjetunióbeli jó visszhangját, s ai*ról is pon­tosan tájékozódtak, hogy Magyarországon szinte min­den ipari — és mezőgazdasá­gi üzem csatlakozott e kez­deményezéshez, Jelena Ivano vna Jersova laboráns Tallinnban a 2. szá­mú városi kórház központi biokémiai laboratóriumában. A 27 éves lány (akinek apja lengyel, anyja ukrán, s mint mondja, az ő családjukat a háború hozta össze) kicsit talán ismerős dolgokat mon­dott. — A Imi ífelajánlásunk fő­leg a minőségre vonatkozik, pontosabban, gyorsabban, több szakértelemmel végez­ni fontos munkánkat, ez a lényeg. Tanulunk, hogy komplex klinikai dolgozók­ká képezzük magunkat, ami az én esetemben azt köve­teli, hogy ne csak a bioké­miához, de más szakágakhoz is értsek. Ezen túl a Kom- szomolban új módszereket próbálunk alkalmazni, s ta­nulunk, tanulunk... Én pél­dául az első [évet végzem a Marxista—Leninista Egyete­men. Két kisgyermek ifjú any­ja .Daaisy Leisman. Közgaz­dász a Szalva Műanyaggyár­ban. — A Imi üzemünknek élénk kapcsolatai vannak elsősor­ban d szocialista országok­kal, így (Ma-gyarországgal is. Vállalásunk legfőbb pontja tehát az export növelése. Sokféle műanyag háztartási eszközt gyártunk, valamint fa emléktárgyakat. Ez utób­bi cikkek bizonyára nagyon kapósak lesznek ]majd _az 1980-as olimpia idején: Tal- innban is lesznek versenyek. Mare Kardi varrónő a Lembitu Divatszalonban. Itt készülnek a divatos öltönyök és kosztümök, a legtöbb egyedi darab. — Én a Matraszov nevű szocialista /brigádban dolgo­zom, amely nálunk a leg­jobb brigád. Csatlakoztunk a munkaversenyhez mi is, fel­ajánlásunk lényege a minő-' ség és persze a termelé­kenység. JAz itt készülő ru­hákat időre rendelik, tehát mi igyekszünk határidő előtt elkészíteni egy-egy darabot, úgy, hogy reklamáció ne le­gyen. Mit vállalhat egy revizor? Erről beszélt ,Kaje Vabame Kulnovna, aki Tallinn köz­ponti áruházának cipőosztá­lyán ellenőr. — Varázsszavunk: a minő­ség. Ellenőrzünk minden ci­pőt, hogy csak hibátlan áru kerüljön a vásárló elé. Ez fontos, hiszen ez a legna­gyobb áruház, rengeteg a vásárló, a túrista. Ezen kí­vül felügyeletet vállaltunk: a lényeg, hogy figyelemmel kísérjük azokat, akik esti is­kolába járnak, megkapják-e rendesen tanulmányi szabad­ságukat, hogyan vizsgáz­nak. ..? Erre még ötéves kislányom mellett is jut időm. A vendégeket nagyon ér­dekelte, vajon mit tesznek a házigazdák, a KÖTIVIZIG és KEVITERV fiataljai? Muh- kácsy László, a „vizesek” KISZ-bizottságának titkára beszámolt a szocialista bri­gádmozgalomról, a termelési mozgalmakról, az FMKT, kiváló ifjúmunkás, szakma ifjú mestere akciókról, me­lyekben a KISZ-en kívüliek is részt vesznek. — Az üzemi KlSZ-bizott- ság felhívta egy kommunista műszak vállalására a KÖTI- VIZ1G összes dolgozóját. Az ilyen akciókkal természete­sen nem a lemaradásokat igyekszünk pótolni, Kanem valóban többet termelünk. A KEVITERV KlSZ-alap- szervezetének titkára, Mikié Baráth Erzsébet is hasonló kezdeményezésekről, kommu­nista szombatról számolt be. — Bizonyos tervezési mun­kákat a KISZ-alapszervezet társadalmi munkában végez el. Ezek általában sürgősek. A szomszéd szobából át- hallatszik a zene, a lábak ütemes dobogása, a neveté­sek. Itt viszont, az asztal mellett tapasztalatcsere fo­lyik. K, L, Az emberi jogok történelmi perspektívában Napjainkban világ­szerte különösen felfokozott figyelem kíséri az emberi jogok kérdéskörét, kivált, hogy a szaktudomá­nyok és a jog — viszonylag kevesek által ismert és e vonatkozásban keveseket ér­deklő — területéről átkerült a napi sajtó hasábjaira. A kapitalista országok lapjai — a szocialistaellenes propa­gandakampány részeként — egyre-másra foglalkoznak ennek a meglehetősen össze­tett problémának különböző, legtöbbször kiragadott, vo­natkozásaival. Mindez arra késztet, hogy számba vegyük, voltaképpen mit is jelent az „emberi jogok” kifejezés, mi a tartalma, s hogyan alakult ki. A ma embere számára ter­mészetesnek tűnik, hogy min­denkinek joga van például az élethez. Csakhogy ez ko­rántsem volt mindig nyil­vánvaló. Az archaikus társa­dalmakban a rabszolgának például semmiféle joga nem volt, még életéhez sem. Ez a jogfosztottság a középkor­ban is élő volt, és nemcsak a rabszolgasorban sínylődök esetében. A feudális urak jórésze, egyebek mellett, rendelkezett például a pal­losjoggal, s így maga volt bí­rája, s hóhéra jobbágyának. A mai értelemben vett emberi jogok legfontosabbi­kái a polgárosodással egy- időben jelentek meg. s vál­tak a feltörekvő harmadik rend küzdelmének tárgyává szerte Európában. Jóllehet az élethez való jog, az egyen­lőség, a szabadság eszméje — s az ehhez való jogosult­ság gondolata — már az ókori gondolkodók némelyi­kénél is fellelhető, sőt a kü­lönböző vallások alapvető ta­nításaiban is megtalálható, ezek az eszményített gondo­latok a valóságban sehol sem érvényesültek. Az emberi egyenlőség- és szabadságesz­mék a XVI. és XVII. század társadalmi harcaiban jelen­tek — jelenhettek — meg először megfogható formában és új, reális jelentéssel. Az 1215-ös angol Magna Charta is rögzített ugyan úgyneve­zett alapvető „emberi” sza­badságjogokat, ám ezek csak a „szabadok”, azaz az arisz­tokrácia tagjai számára biz­tosítottak jogokat. A XVII. századi Angliában viszont a „szabad ember” már min­denkire vonatkozott. Az ipa­ri fejlődés, a földrajzi felfe­dezések, a kereskedelem nagymértékű kibővülése a polgárság számára döntő kérdéssé érlelte személyes szabadságának és tulajdoná­nak védelmét, a törvény előt­ti egyenlőséget — éppen az arisztokráciával szemben. Jól szolgálták ezt a reformá- ciós vallások is — különösen a kálvini —, s természetesen a polgári forradalmak. Írott formában az emberi jogok először tehát a XVII. századi Angliában, majd a francia polgári forradalom idején jelentek meg. E jogok az alkotmánygondolattal egyidőben kezdtek teret hó­dítani, abban a korban, ami­kor az államok egy része feudális berendezésű maradt ugyan, a társadalom azonban már polgárivá lett. Az alkot­mányokat, amelyek már sok­fajta emberi (állampolgári és politikai) jogot deklarál­tak, az uralkodók már nem változtathatták meg tetsző­legesen, miként az egyéb törvényeket. Az alkotmánygondolat és az emberi jogok a természet­jogi felfogásból (minden em­ber egyenlőnek és szabadnak születik) és az állam szerző­déses felfogásából (az ural­kodó és a „szabadok” meg­egyezése) eredtek. 1789. augusztus 26-án fogadta el a francia nemzetgyűlés az Em­ber és polgár jogainak dek­larációját, s ezzel kezdetét vette az a történelmi kor­szak — és váltakozó sikerű küzdelem —, amely az em­beri jogok területén máig sem tekinthető befejezettnek. forradalom időszakának leghaladóbb okmánya az 1793-as jakobi­nus alkotmány volt, ami egyebek mellett „alapvető”, természetes „jogként” dekla­rálta a munkához való jogot minden állampolgár számá­ra. Ez az alkotmány azonban már soha sem léphetett ha­tályba. A thermidori reak­ciós fordulat utáni alkot­mány már a nagyburzsoázia érdekeit fejezi ki, s ámbár tartalmaz egy sereg polgári és politikai jogot (hiszen az előző években kiharcolt sza­badságjogokat nem volt módja nyomban érvénytele­níteni), de ezek érvényesíté­sét a burzsoázia érdekeinek megfelelő korlátok közé szo­rítja. Például választójoga csak az egyenes adót fizető polgároknak van, s akinek nincs megfelelő vagyona vagy jövedelme, nem számít polgárnak sem! A polgárság rövid idő alatt megszabadult uralomrasegítőjétől, az al­sóbb osztályoktól s ettől kezdve a polgári alkotmá­nyokban deklarált jogok ‘többsége az elnyomott osz­tályok számára formálissá lett. Marx a XIX. század de­rekán éppen a társadalmi valóság és a polgári alkot­mányokban meghirdetett emberi és polgári jogok ki­áltó különbségén mérte le e jogok valóságos értékét. A XX. század új lendüle­tet adott az emberi jogok fejlődésének, különösen az első szocialista alkotmányok megjelenésével. S ezek egy­ben az emberi jogok eladdig nem ismert egész rendszerét építették fel, alkotmányossá téve a szociális, kulturális és gazdasági jogok egész so­rát. A téma mai értelmezésé­hez szükséges szólni arról a különbségről, ami az általá­nos emberi jogok (mint a nemzetközi jog része) és az egyes országok alkotmányai­ba és törvényeibe foglalt nemzeti állampolgári jogok között fennáll. Ezek ugyanis nem mindenben fedik egy­mást. Vagyis az államok ál­tal elfogadott szerződések­ben (például az ENSZ Alap­okmányában), vagy az így elfogadott emberi jogokat deklaráló okmányokban fog­laltak érvényesítése és bizto­sítása az államok belső jo­gaira hárul. Amellett, hogy növekszik e jogok biztosítá­sában a nemzetközi (nemzet­közi jogi) garanciák szerepe, minden államnak szuvereni­tásából folyóan belső ügye a különböző jogosultságok biztosítása, s ennek egyik legfontosabb oldala: e jogok valóságossá tétele. Azaz, hogy az állampolgárok való­ban élhessenek is deklarált jogaikkal. S itt a bökkenő. Eltekint­ve most a törvény által is jogfosztottak helyzetéről (a Dél-Afrikai Köztársaság vagy Rhodésia színesbőrű la­kossága), érdemes megnézni, hogy mi a helyzet azon jo­gok tekintetében, amelyeket az illető ország nemcsak nemzetközi jogilag, hanem belső joga által is garantál minden állampolgára számá­ra. Ehhez azonban pontosí- tanunk kell, hogy mit foglal magába — korszerűen — az emberi (polgári, politikai, szociális stb.) jogok kifeje­zés. * Az ENSZ Alapokmány ki­egészítéseként felfogható Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja a szabadságjo­gok között említi a szemé­lyes szabadságot, a házas­ságkötés, a gondolat-, a lel­kiismereti és vallásszabad­ságot: a véleménynyilvání­tási, gyülekezési, egyesülési szabadságot. A szociális biz­tonságra való jog magába foglalja azoknak a gazdasá­gi, szociális és kulturális jo­goknak az élvezetét, ame­lyek nélkülözhetetlenek az ember méltóságához és sze­mélyisége szabad kifejlődé- déséhez, az emberhez méltó bánásmódhoz. A pihenéshez és szabadidőhöz való jog csakúgy ide tarozik, mint az egészsége., életmódhoz, az orvosi ellátáshoz, a lakás­hoz, a ruházathoz való jog. A kulturális jogok felölelik a művelődéshez való jogo­kat, ezek közül legalább az alsófokú oktatás ingyenessé­gét és a szakképzésben való részvétel lehetőségét a mű­vészetek élvezetének jogát, s hogy az egyén a tudomá­nyos haladás eredményeiből részesülhessen. Az alapvető emberi jogok közé sorolja a deklaráció a politikai jogokat, azt tehát, hogy közvetlenül vagy az általa szabadon választott képviselők útján mindenki résztvehet országának kor­mányzásában. Ide tartozik az általános, egyenlő és tit­kos szavazás joga is. kí­vül még nagyszámú olyan jogosultsá­got említhetnénk, amelyek az azóta született nemzetkö­zi megállapodásokban vagy az egyes alkotmányokban szerepelnek, s amelyek egy része szociális, kulturális és politikai szabadságjogok to­vábbi részletezésének tekint­hető. (Folyt, köv.) ft felsoroltakon Gy. A. V. A Kontakta Alkat­részgyár mezőtúri gyárában készült kapcsolók műanyag alkatrészeit hét fél­automata fröccsön- , tőgépen állítják élőt A gépek kapacitása 1200-10 000 alkat­rész műszakonként.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents