Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
1977. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Valamikor, nem is olyan régen, a jászberényiek sorban- álltak a Kossuth Tsz piaci elárusítóhelye előtt. Aztán 1972- ben, egy viharos közgyűlés után, sokan hiába keresték kedvelt árudájukat. Ugyanis a gazdaság úgy döntött, hogy megszünteti a ráfizetéses zöldségtermesztést. Most viszont Bujdosó József, a termelőszövetkezet főkönyvelője — akitől egyébként az előbbi visszaemlékezés is származott — arról számolhatott be, hogy az üzem ismét épít a csarnokban egy zöldség-gyü- mölcsboltot. Méghozzá nem is akármilyet, hiszen „ha már csináljuk, akkor ne fe- lébe-harmadába”. A 200 ezer forintba kerülő elárusítóhelyen, a gazdaság szakembereinek ígérete szerint, minden kapható lesz, amit a jászberényi vásárlók egyáltalán kereshetnek. Ez utóbbi kijelentés is azt bizonyítja, hogy újabban olyan rendelkezések születtek, amelyek a mezőgazdasági üzemeket a zöldség- gyümölcs termesztésére serkentik. Így gondolhatott a Kossuth Tsz is arra, hogy a város jobb ellátásáért 54 hektáron zöld- és paradicsom- paprikát, 20 hektáron kézi szedésű, tehát piacon értékesíthető zöldborsót, 6 hektáron pedig egyéb vegyes zöldséget termeljen. Természetesen ezek a növények betakarításuk idején akkora tömegben jelennek meg, hogy a jászberényi piac nem tudja az egészet fogadni, ezért ilyenkor a „fölösleget” átadják a ZÖLDÉRT-nek, az áfészeknek és a konzervgyáraknak. Persze a felsorolásból az is kitűnt, hogy a nagyüzemi termesztés áruskálája korántsem olyan széles, mint amilyet a háziasszonyok megkívánnak — viszont erre is van orvosság. Ami nem terem meg a gazdaságban, azt felvásárolják máshol. A bolt vezetője kistermelőktől átvesz zöldséget, gyümölcsöt. De még ennél is jelentősebb az a mennyiség, ami a szövetkezet háztáji gazdaságaiból származik majd. Pórtelken például amúgy is hagyománya van a kertészkedésnek, és így nem csoda, hogy az ott élő tagok a zöldségfélék mellett cseresznyével, meggyel és mindenfajta barackkal is ellátják a piaci árudát. Külön szót érdemel még az a 25 hektár burgonya, amelynek a növényvédelmét és öntözését a gazdaság vállalta, de egyébként minden egyéb teendőjét az üzem dolgozói és családtagjaik látnak el. A termelőszövetkezet 12 hektár szilvásának terméséből ugyancsak jut a konzervgyáraknak és az egyéb felvásárló szerveknek is. Az előbbiek bizonyításául álljanak itt a számok is. A Kossuth Tsz a 40 vagon zöld- és a 10 vagon paradicsom- paprikájából, a 21 vagon vegyes zöldségből, az 5 vagon szilvából, valamint a 3 vagon csemegeszőlőből — a háztájiból származó félmillióval együtt — 4,3 millió forintot akar „kiárulni”. (Erre ösztönzi őket a megyei tanácsok meghirdetett, s általuk elnyert pályázat is, amely a tervezett árbevétel esetén az összeg tíz százalékával, azaz 430 ezer forinttal támogatja a termelőszövetkezet zöldségtermesztésének fejlesztését.) Mint a mennyiségekből is megítélhető, a vásárcsarnoki eláru- sitóhely a termésnek legfeljebb csak egynegyedét tudja forgalmazni, és így valóbein eljuthat a jászberényi zöldség, gyümölcs a ZÖLD- ÉRT-hez, az áfészekhez és a konzervgyárakba. A Kossuth Tsz szakemberei természetesen azt is tudják, hogy a jelenlegi állapot még nem lehet végleges. Éppen ezért, s mert a primőr mellé az 1980-ra 13Ó hektárra növekvő zöldségterületből több mint 90 hektárra palánta kell, 15 millióval „beszálltak” a Jászfény- szaruban felépülő 6 hektáros üvegház költségeibe. Addig azonban még a 3 ezer négyzetméter fólia alól szüretelik a primőr paprikát, paradicsomot, és a szántóföldi zöldségfélék palántája is a holland ágyakban erősödik. De, hogy ez sem rossz üzlet, azt bizonyítja, hogy már tavaly is mintegy 5 százalékos nyereséget, 134 ezer forintot hozott a gazdaságnak a kertészeti ágazat, s a szakemberek az idén ennél jóval többre számítanak. B. Ä. KÜLDÖTTNEK VÁLASZTOTTÁK „Mindig rá tudunk tenni egy lapáttal, ha kell” Ez a gyár legnagyobb csarnoka. Hatalmas vasszerkezeteken dolgoznak a lakatosok. Két daru kíméli erejüket, emeli a súlyos darabokat. — Mindig' ilyen behemót vasakon dolgoznak? Pintér István művezető végignéz a csarnokon. Gulyás János brigádvezető is, aztán nevetve szabadkoznak. — Dehogy is! Ezek alig tizenkét méter hosszúak. Nálunk ez mini, nagyobbhoz szoktunk. Húsz-harminc méteres szerkezetekhez. A daru elindul. Nő irányítja a magasban. Vasmacskáit óvatosan engedi a várakozó munkásokhoz. Azok két erős vaskötéllel rögzítik rá a nehéz terheket. Alatta kicsinek, könnyűnek, gyengének tűnik az ember, mintha nem tűz- zel-vassal birkózó lenne. — Ez kovácsol össze bennünket, meg az idő. — Bár fiatal, de bölcs ember a bri- gadéros. A tavaszon töltötte be élete harmincadik esztendejét. — Ilyen születésnapom még nem volt. Képzelje el, meghívót kaptam az ágazati brigádvezetői tanácskozásra, ahol átvettem a Szakma kiváló szocialista brigádja kitüntetést. Nekem meg az Építőipar kiváló dolgozója jelvényt adták át. Hát ugye elé- gedett lehetek? Örül ám a brigád is, lelkes mind a tizenkét ember. Lelkes, mert az kell, anélkül nem megy. Mi még mindig rá tudunk tenni egy lapáttal, ha kell. Tizenkét évvel ezelőtt öreg 'lakatosok alakították a November 7. Szocialista Brigádot. A forradalom győzelmére emlékeztek vele, az elődöknek tisztelegték a- névadással. S most a brigád éppen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének évfordulójára tett ver- senyvállalásán dolgozik. — A névadó óta nem múlt változatlanul az idő. A kezdőkből már csak hárman vannak. Nyugdíjba mentek az öregek. Így az első brigádvezető nyugdíjazása hozta az akikör nagyon fiatal Gulyás Jánosnak a vezetői megbízatást. Sima életút az övé. Mesterszállási születésű, iparos család gyermeke. Szegeden tanulta a mezőgazdasági gépszerelést. Először Mesterszálláson dolgozott a gépjavítóban, aztán 1967-ben került ide, az akkori központba, a mai Beton- és Vasbetonipari Művek gyáregységébe, a nagy sablongyártó műhelybe. És két dolgos éve után brigádvezető lett. A zajos csarnokban szép brigádtábla. Tele oklevéllel. A brigádfokozatak mellett a vállalat kiváló brigádja címet tanúsító oklevél, nem is e<*” És a legutolsó, a márciusban kapott eddigi legmagasabb elismerésről szóló. — Megyek a brigádvezetök országos tanácskozására is. Az ágazatin megválasztottak. Ott szót kért. A vállalati újság szótól szóra közölte véleményét. Azt, hogy ők új szavakat iktatták a szótárukba. Olyanokat, mint a küzdés, az alkotás. — Nekünk három év óta munkakiesésünk egy percünk sincs. Tudja, hogy van. El kell menni tanácshoz, orvosi vizsgálatra, bankba, ké- redzkedik az ember. Faluhelyen nincs nyitva „hivatal” munkaidő után. Ezért aztán csináltunk egy kis alapot. Volt egy pár túlóránk, szóltunk, nem kell érte semmi, majd „lecsússzuk”. Aztán már nem is alappal indultunk, hanem valahogy megszoktuk: ha el kell menni egy embernek, egy-két órára, abban a hónapban szó nélkül kipótolja. — Nem hiszem, hogy felszólalok az országos tanácskozáson. Pedig lenne mondanivalóm. Nem tetszik nekem, hogy olyan akadozó és kevés „az információ felülről”. Mondom konkrétan. Mi tavaly úgy határoztunk, hogy megpályázzuk ezt az elnyert kitüntetést, a Szakma kiváló brigádja címet. Ha hiszi, ha nem, nem tudtuk pontosan mit, mennyivel többet kell azért vállalnunk. Kapuig kísér, s kinn a napsütésben kicsit fáradtnak tűnik az arca, talán az esti fentiétek miatt, mért szakközépiskolát^ jár. Azért jó kedvvel búcsúzik. — Délután nem megyünk haza, az egyik brigádtársunk bővíti a házát. Kinyílt az idő, segítünk neki. — sj — Kétszáz család otthona helyen Tények, érvek, magyarázatok A MÉSZÖV szervezésében hat évvel ezelőtt megkezdődött a szövetkezeti lakás- építkezés megyénkben. Azóta 1300 család költözött kényelmes, korszerű otthonokba Szolnokon, Martfűn, Jászberényben, Karcagon és még néhány nagyközségben. Munkáslakások ezek többségükben, s jelentős állami és munkahelyi támogatással, kedvező kölcsönnel épülnek. Eddig aránylag rövid idő alatt készültek, megfelelő minőségben és felszereltséggel. Eddig, mert most Szolnokon megakadt a lakásépítésre szövetkezők ügye. A Kilián György és a Sarló II. lakásépítő szövetkezet tagjainak panasza nyomán indultunk útnak. Lássuk csak, mi lehet az oka, hogy két-három ■éve befizetett pénzük áll, lakásuk a megígért határidőre nem, sőt: annál jóval később készül csak el. ® Szolnok Város Tanácsa és a MÉSZÖV illetékesei 1973. februárjában megállapodást kötöttek: munkáslakások építhetők a Bajcsy-Zsilinszky út és a Bajtárs út térségében. A tanács műszaki osztálya a megállapodást követően beépítési tanulmánytervet csináltatott. A MÉSZÖV kezdeményezésére 1973. novemberében megalakult a Kilián György lakásépítő szövetkezet. Ä beépítési tanulmány, — amely 1974. februárjában készült el 540 lakás építését javasolta, két ütemben, ki- lencemeletes szalagházban. A tanulmányban egy ABC áruház felépítése is szerepelt. A következő dátum: 1974. május. A MÉSZÖV — illetőleg a lakásszövetkezet — megbízza a Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalatát a kiviteli tervek készítésével. (Februártól májusig elég sok idő telt el...) A tervezők — ahogyan a vállalat igazgatója, Kádár Zoltán elmondta — akkor, májusban vállalták, hogy a terveket három ütemben, 1975. július 10-ig szállítják. Egyúttal elfogadták a megbízást, hogy az építkezés bonyolítója (beruházója) legyenek. A lakásszövetkezet első tagja pontosan 1975. március 4-én fizette be első részletét 35 ezer 200 forintot. Akkor már „gazdája volt” a legtöbb, az első ütemben épülő 180 lakásnak: olajbányászok, tigá- zosok, volánosok — szolnoki munkások szövetkeztek, munkahelyük jelentős anyagi támogatásával. És most, 1977. március végén a tulajdonosok (mármint a majdani lakástulajdonosok) így beszéltek a szövetkezet évi rendes közgyűlésén : — Mire nyugdíjba megyünk, elkészül-e vajon? — Megint módosították a tervet, már nem lesz parketta és tapéta, mert drágult közben az anyag, — nekünk ezt is el kell fogadnunk? — Sínen van a mi lakásunk ügye, csak mozdony nincs, ami húzza! — Ott vagyunk, ahol a part szakad! Tényleg! Hol vannak? S ha valóban ott, ahol a part szakad, hogyan, miért jutottak ide? A tény: 1977. márciusában a ház fogadószintje már majdnem kész. Azt külön terv, meg próbacölöpölés után a KEVIÉP építette, mint alvállalkozó. A fővállalkozó — amely a kilenc SÍTlSletet erre ráépíti, az ÉPSZER azonban még nem adott kiviteli árajánlatot, nem kötötték meg a szerződést sem, csupán kapacitáslekötésről nyilatkoztak korábban. A SZÖVTERV — amelyik 1975-ben átvette a bonyolítást a tervező vállalattól (mert a MÉSZÖV bizonytalannak látta a bonyolítást a tervezőknél) most két évvel később bírósági feljelentésre készül, kárigényt jelentett be a tervező ellen. A lakások — általában két szoba összkomfortosak — ára azidőközbe- ni, többszöri árváltozás miatt jelenleg 460 ezer forint körül „sejthető”. (Mert míg a kivitelező pontos szerződésben nem rögzíti a költségeket, ezt igenis csak sejteni lehet!) A lakásszövetkezetből az évek folyamán harminckét tag kilépett, visszakérte a pénzét. Hatot töröltek fizetésképtelenség miatt, öten átléptek más szövetkezetbe. A többieknek a pénze pedig, mivel sem a lakásszövetkezet igazgatósága, sem a MÉSZÖV nem intézkedett, kamat nélkül „fekszik” az OTP-ben. Az érv: dr. Tigyi István, a MÉSZÖV elnökhelyettese szerint abban,* hogy a ház még mindig nincs kész a tervezőket sorozatos mulasztások terhelik. A tervező vállalat igazgatója is tényekkel magyarázza a helyzetet: — A tervezés valóban több mint egy évet késett, illetve nem készült el a megállapodás szerinti határidőre. Ez azonban nem egyesegyedül a tervező hibája, sőt! Tőlünk annyi módosítást és halogató várakozást kértek, hogy egyszerűen nem tudtunk dolgozni! Példákat? Tessék csak egy: — Először egyedi gázfűtéses lakásokat kértek. Később szóltak: változtak az építési szabályok, hőközpontos, távfűtéses lesz a ház. Erről az egy — a mi munkánkban nagyon fontos tényről — végérvényesen csak 1975. október 13-án nyilatkozott a bonyolító, a SZÖVTERV, hogy hőközpontot kell a házba tervezni. Az egyeztető tárgyaláson ekkor már jegyzőkönyvbe vettük, hogy „a tervező örül, mert végre megkezdheti a munkát!” Ekkor tudtuk meg azt is, hogy a kivitelező nem az ÁÉV, hanem az ÉPSZER lesz. Erről az ÉPSZER illetékese is nyilatkozott. Tehát a tervező ténylegesen csak 1975. novemberétől dolgozhatott. 1976. március 15-én közölték: a távfűtés, a hőközpont tervezése nem a szolnoki, hanem a debreceni tervező feladata lesz. A SZÖVTERV április 5-én küldte el erről a megrendelőt Debrecenbe. Ide feltétlenül egy megjegyzés kívánkozik: hónapok teltek el érdemi intézkedések, tettek nélkül. És mit vártak a tervezőktől, ha jóval a tervezési határidő után, — mert az 1975 közepe volt — 1976. márciusában döntenek fűtésről, tervekről. Mit várnak, ha a tervező és kivitelező csak 1975. novemberében tárgyalhatott az igényről s a lehetőségekről? — Mert a tervezőnek feltétlenül tudnia kell nemcsak a bonyolító, hanem a kivitelező céljait és lehetőségeit is ... Csodálkozik-e valaki ezek után, hogy a tervező vállalat valóban jóval egy évvel a vállalt határidő után (amelynek módosítását ugyan korábban javasolta) szállította a kiviteli terveket? " Az ÉPSZER 1976. októberében meg is kapta azokat a SZÖVTERV-től. Mivel azonban korábbi munkakezdést, előkészítést tervezett, csSlí ekkor foghatott az árajánlat kimunkaiasSÍl°z. Most a teljes dokumentáció birtokában, árajánlatra és természetesen határidős munkavállalásra tesznek hamarosan pecsétet az építési és szerelőipari vállalatnál. Ügy tervezik, — mondta Zsigmond Sándor, az ÉPSZER főmérnöke — hogy a 180 lakásból 54 megépül 1978 végére. A többi pedig folyamatosan, 1980 harmadik negyedévéig bezárólag. Száznyolcvan lakás mellett kevésnek tűnik húsz. Mégis a hasonló hibák és bajok miatt szólni kell a Sarló II. lakásszövetkezet ügyéről is. Története röviden: 1974. végén az Ady Endre út 77— 79. szám alatti területen 20 lakás és egy TÜZÉP bemutatóterem építésre szövetkezett húsz (többségükben tüzépes) dolgozó, valamint maga a vállalat. A megyei tanács tervező vállalata az építkezés bonyolítója és tervezője is. 1975. elején elkészítette a terveket, s az építkezést akkor szerződésben 1977. április 15-i határidővel elvállalta a szolnoki Építőipari Szövetkezet. A Sarló II. tagjai is befizették-a. pénzt — esetenként 70 ezer forintot — tágas, két és fél, háromszobás lakásokról volt szó — s várnak ők is több mint két éve. Az építőipari szövetkezet közben egyesült a nagykörűi és a tószegi KASZ-szel, s különböző bajaira hivatkozva az alapozási munkákhoz alvállalkozót kért. A KEVIÉP 1975. novemberében ezt elvégezte. Ä szövetkezet azonban idén április elsejéig fel se vonult, meg se kezdte a munkát. Legalább tíz tanácskozás, vitatkozás, segítségkérés a város vezető szerveitől, — kilónyi aktakötegek jellemzik ezt a szövetkezeti lakásakciót" is, csakúgy mint az előbbit. Most latolgatja a tagság: megbízza-e a bonyolítót kérés kötbérigény bejelentésére, pereskedésre, vagy ismét hagyja, hogy megígérjék: 1978 nyarán beköltözhető lesz az épület? A lakásszövetkezet tagsága március végi közgyűlésén tanácstalan volt. Ezt feltétlenül és jó szándékkal el kell hinnünk, hiszen összegyűjtött pénzük helyett ismét kudarcról hallottunk. Ráadásul sokan drága albérletben laknak, s alig várják már, hogy végre sajátjukban éljenek. A panasz okainak felderítése tulajdonképpen véget is érne. Ám a szövetkezeti lakásépítés ügye nem kerül le napirendről, mert Szolnokon, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Bajtárs utca területén újabb szövetkezeti lakások épülnek majd és a módosított terv szerint nem 540, hanem hatszáz. A fenti példákból sajnos az állapítható meg, hogy a két szövetkezeti lakásberuházás megfelelő előkészítése és szervezett megvalósítása nem volt biztosítva. A beruházó, a tervező, a kivitelező együttműködése elmaradt gazdaságpolitikánk mai követelményeitől, ezért nem épülnek meg a lakások az előirányzott költséggel és határidőre, aminek hátrányai a munkáslakás akcióban részvevőket sújtják. Hogy ezért ki és milyen mértékben felelős kideríthető. Mindez együttesen indokolja, hogy az illetékes felügyeleti szerv megvizsgálja miként lehet a szóbanfor- gó lakásépítkezéseket meggyorsítani és a következőket a beruházások megkövetelte gyakorlat szerint építeni. Ezt kívánja a szövetkezők érdeke és lakásépítési tervünk teljesítése. Sóskúti Júlia
