Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-30 / 100. szám
Éljen a Szovjetunió, a társadalmi haladás, a világbéke fő támasza! Tegnap Budapesten átadták a kiváló vállalat kitüntetést a Hírlapkiadó Vállalatnak. A HKV jelenteti meg a párt napilapjait, valamint számos hetilapot és folyóiratot. Az ünnepségen megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Grósz Károly, az MSZMP KB Agi- tációs és Propaganda osztályának vezetője, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és á Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. A Kiváló'. Vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet Grósz Károly adta át Csollány Ferencnek, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatójának és egyben jókivánságait fejezte ki a vállalat dolgozóinak eredményes munkájukért Nagygyűlés, majális Szolnokon Május 1-e tiszteletére holnap délelőtt 10 órakor a szolnoki Kossuth téren ünnepi nagygyűlést rendeznek, amelyen Pozsgai Imre kulturális miniszter mond köszöntőt. Ezután a tiszaligeti majálison vehetnek részt a város lakói és az ünnepre megye- székhelyünkre érkezett vendégek. Az egésznapos vidám programban sportversenyek, kulturális rendezvények szerepelnek. Háziünnepség a Centrumban Hagyomány már Szolnokon a Centrum Áruházban, hogy ilyenkor köszöntik a törzs- gárdatagokat, mikor a munkát ünnepeljük. Tegnap reggel, nyitás előtt négyen vették át a 25 éves tagságot elismerő oklevél és jutalom kíséretében a hagyományos aranygyűrűt. Velük együtt köszöntötték a törzsgárda ifjabb tagjait is, valamint 14 kiváló dolgozót és nyolc brigád mintegy 180 tagjának kí- -vántak további munkasikereket. Beszélgetés a munkáról A szociális és a munkakörülmények korszerűsödésével párhuzamosan javulnak a közművelődés feltételei is a szolnoki csomó ponton. A vasutas napra elkészül a MÁV új művelődési háza A vasúti pártbizottság irodájából messze látni. Elém tárul a szolnoki személypályaudvar hálózata, mögötte a rendező panorámája. S ha a távolságot más mértékkel mérjük, akkor többszörösen messzire látni innen. A múltba is, a közeljövőbe is, hiszen Annus Mihály, a pártbizottság titkára évtizedek óta kötődik a vasúthoz. Jól ismeri tehát a múltat, helyzetéből adódóan a többi dolgozónál átfogóbban a mát, s a holnapot is. Azért kerestem fel, hogy a munkájáról beszélgessek véle. A vasúti csomópont főnökségein járva mindenhol szóltak a létszámhiányról, esetenként pedig arról is, hogy a korszerű láncolat közben néha százéves módszerek, korszerűtlen körülmények is akadályozzák a munkát. Ennek ellenére a vasúti csomópont túlteljesíti a szállítási tervét, előrehalad a korszerű módszerek — például a konténeres szállítás — alkalmazásában. — Hogyan lehetséges ez? — Nagy szavak nélkül, a dolgozók helytállása, becsületes munkája miatt. Jó részük vidékről jár dolgozni, s nemcsak a környező községekből, hanem még Püspökladányon túlról is, feladatukat mégis pontosan ellátják. — Ez tény, de közben panasz is akad. A kocsivizsgálók például felvetik, hogy sokat kell gyalogolniuk, a mozdonyvezetők szerint sok a túlóra máshol meg úgy vélik, hogy két ember helyett dolgoznak. — Mindebben sok igazság van, de vizsgáljuk csak alaposabban a panaszokat. Igaz, hogy a kocsivizsgálók sokat gyalogolnak, felbecsülhetetlen értékekre vigyáznak. De igaz az is, hogy mások munkahelyeiken gyalogolás nélkül végeznek igen fárasztó fizikai munkát. S ha valakit büntetésből máshová vezényelünk a kocsivizsgálóktól, sürgeti visszahelyezését. — A túlórák száma viszont tényleg magas. — Tagadhatatlan, de az is tény, hogy kedvező irányú tendencia érvényesül. A mozdonyvezetők 191 órás szolgálata például átlag 40 túlórával hosszabbodik. Néhány évvel ezelőtt viszont még a kollektív szerződés is 300 órás szolgálatot engedélyezett, de 30—40 órával ezt az időt is meg kellett hosszabbítani. A mozdonyvezetők lekötöttsége tehát az utóbbi években lényegesen csökkent, jövedelmük viszont emelkedett. — A szolnoki vasutasok általában úgy vélekednek, hogy többre lennének képesek, ha más körzetek nem akadályoznák őket. Mi erről a véleménye? — Tény. hogy Pestet tehermentesíteni kellene a Dunántúlra indítandó vonatokkal. Kísérletek folynak is ez irányban. Ezáltal a főváros befogadóképességét növelni lehetne, ami kedvezően hatna vissza Szolnok kibocsátó képességére. — A vasúti csomóponton járva elvétve találkoztam olyan kijelentésekkel is, hogy egy-egy munkahelyen két ember helyett dolgozik egy. Mi erről a véleménye? — Van olyan ember is, aki szerint az a jó, ha sem fizikailag, sem szellemileg nem fárasztó a beosztása és nem jár semmilyen felelősséggel. De kérdem én: akkor mi a munka? Azokról pedig, akik azt mondják, hogy két ember helyett dolgoznak, csak azt tudom mondani: én mindig csak a saját munkámat tudtam elvégezni. Aki mások feladatát is meg tudja oldani, szerintem annak a saját munkaideje nincs kellően kihasználva. Ilyen alapon mindannyian mondhatjuk, hogy több ember munkáját végezzük, hiszen 1938 óta az ország termelése többszörösére nőtt, pedig akkor nem volt ennyi nyugdíjas és gyesen lévő. a munkaidő sem volt ilyen rövid, szabad szombat sem volt, s azóta a munka is könnyebbedéit. — Hallottam olyan véleményeket, hogy helyenként feladatkörükbe nem vágó munkát is végeznek... — Nézze én ezzel világéletemben úgy voltam, hogy szívesen segítettem abban, ami az én munkánkra kedvező hatással volt. A vasútnál pedig egyértelmű a kölcsönhatás. Sokszor hajtogatom, vegyük ezt is figyelembe, ne hánytorgassuk állandóan a létszámhiányt, hiszen hosszú távon is számolnunk kell vele. Megszüntetése nem jószándék kérdése. A szolnoki vasutasok döntő többsége tisztában is van ezzel, s eszerint végzi munkáját. Rájuk gondolva mindig eszembe jut a budapesti MÁV vezérigazgatóság egyik vezetőjének véleménye, miszerint azt a nagy felfordulást, amivel a szolnoki vasúti rekonstrukció járt, egyetlen más város lakossága nem tűrte volna olyan fegyelmezetten mint Szolnoké. Milyen dicsérő szavak illetik akkor a szolnoki vasutasokat, akik a rekonstrukció alatt és azóta is terven felül teljesítik előirányzatukat? VÉGE Simon Béla Tudatosabban, „Akkor meggyőző erejű a propaganda, ha a propagandista saját képességei és energiája legjavát adva törekszik a közösségben rejlő képességek és energiák mozgósítására is.” (Részlet Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának Lenin születése 107. évfordulóján mondott beszédéből.) év során — ma már joggal Bz elmúlt állapíthatjuk meg — gazdaságpolitikai agitációs és propagandamunkánk tovább fejlődött, eredményesen segítette az 1976. évi gazdasági épitő- munka feladatait. Az előrelépés legkézzelfoghatóbb bizonyítéka: javult a lakosság nyílt, lényegretörő tájékoztatása a gazdasági kérdésekben. Lakosságunk a korábbinál sokkal tájékozottabb a világgazdaságban lejátszódó folyamatokról, pontosabban ismeri ezek ösz- szefüggéseit a magyar gazdasággal és belátja, hogy a világpiac ingadozásaival, hullámveréseivel a korábbinál is jobban kell számolnunk. Megerősödött az a felismerés is, hogy céljainkat csak a szocialista országok közösségével, mindenekelőtt a Szovjetunióval szorosan együttműködve érhetjük el. Megnőtt a tenniakarás: gazdaságfejlesztési, szociálpolitikai terveinket társadalmunk minden rétege, magáénak, nemzeti programnak vallja. Főként annak tulajdoníthatunk nagy jelentőséget, hogy sikerült a tömegek aktivitását ösztönző elemeket előtérbe helyezni. Ezt tekintettük az elmúlt évi agitációs és propagandamunka egyik fő feladatának. A gazdasági építőmunka növekvő feladatai, az V. ötéves terv időarányos teljesítése tervszerűbb, hatékonyabb munkát,, tudatosabb cselekvést igényel. Mindez önmagában is jelzi, hogy agitációs és propagandamunkánk egészén belül az idén is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gazdaság- politikai agitációra. E fokozott figyelmet indokolja a közgondolkodás állapota is. Tovább nőtt a gazdasági kérdések iránti érdeklődés. Több, mélyebb ismeretet igényelnek az emberek a világ, az ország, de főként közvetlen környezetük viszonyairól, helyzetéről, lehetőségeiről. Ugyanakkor — a túlnyomórészt pozitív jelenségek mellett — tapasztalhatók bizonyos negatív tünetek is az emberek vélekedésében, gondolkodásában. Vannak, akik nem értik gazdaságpolitikánk egyes vonásait, például az árpolitikát, vagy annak gyakorlati érvényesülését. Mások külgazdasági kapcsolataink fejlesztésének irányán meditálnak. A közvélemény formálói számára nyilvánvaló tehát, hogy 1977-ben bonyolultabb körülmények között végezzük felvilágosító munkánkat. Hogyan, milyen módon tudunk megfelelni a nagyobb követelményeknek? Gyakorlatilag nem kell mást tennünk, mint eddig csak színvonalasabban kell dolgoznunk, ki kell szűrni munkánk gyengeségeit. Munkánk fő irányára és módszereire hosszabb távra pontos útmutatást adnak az ezzel kapcsolatos párthatározatok. Néhány konkrét, a napi feladatainkkal kapcsolatos tartalmi és módszertani kérdést azonban érdemes elemezni. Az 1977-es nép- gazdasági terv célkitűzéseit és sajátos vonásait tovább kell ismertetnünk, magyaráznunk. A propagandista felkészültségét, ismeretszintjét ne tévesszük össze a tömegekével. De elmondható ez az üzemek előtt álló feladatokról is. A népgazdasági kérdések közül különösen fontos, hogy megértessük, miért kell nagyobb fejlődési ütemet diktálnunk. Elengedhetetlen feltétele ez a termelés bővítésének, az életszínvonal emelésének. Ugyancsak fontosnak tartjuk annak bizonyítását, hogy az ipar és a mezőgazdaság tervei reálisak és teljesíthetők. Gazdag érvanyagra építhet a propagandista. A kormányzat felmérése szerint a gyárak és vállalatok többségének van elképzelése arról, hogyan, miként, mikor lehet megszüntetni a gazdaságtalan termelést. Legtöbben a termékszerkezet átalakítására dolgoztak, dolgoznak ki programot. Csakhogy: a tervezett újításokkal, lényegbevágó változásokkal még nem mindenki barátkozott meg az adott munkahelyen. Pártszervezeteink, pártbizottságaink, propagandistáink azzal tehetik a legjobb szolgálatot az ügynek, ha segítenek lerövidíteni az időt, amely az emberek tudatában a tennivalók felismerésétől a gyakorlati cselekvésig terjed. Senki sem vitatja a régi szólásmondást, hogy a jó munkához idő kell. A kérdés csak az: menynyi idő kell a jó munkához? Feltétlenül any- _ nyi, amennyit ma átlagosan arra fordítanak, ’ hogy a műszaki gondolatból sorozatgyártás legyen? Nem lehetne egy-két évvel kevesebbet? Ezen a ponton nem nehéz „tetten érni” a rossz és szervezetlen munkát, amelyet — olykor a helyi pártszervek vezetőinek hallgatólagos egyetértésével — ma még gyakran „belekalkulálnak” a határidőkbe. Számottevő eredményt csak akkor várhatunk az agitációs és propagandamunkában, ha szakítunk a kampányszerűséggel. Van nálunk gond és probléma a munkafegyelemmel? Persze, hogy van. Illetve van. ha elérkezik a „szezonja”. Ügy tűnik, hogy a sajtó, a rádió és a televízió bizonyos, időközönként munkafegyelmi heteket, hónapokat „rendez”, majd ez a téma újabb hetekre, hónapokra eltűnik, hogy azután a következő kampány során ismét uralhassa a terepet. Hogy miért van ez így? Sok okát lehetne felsorolni, hadd említsünk csupán egyet. A gazdaságpolitikai kérdések szövevényében a munkafegyelem csak látszólag felszíni dolog, amelyre a megoldást a mélyebb okok kutatásával lehet megtalálni. Mégis a felszínen keresik a kiutat, mert egyszerűbb is, kényelmesebb is csupán azt ismételgetni, hogy ebben vagy abban az üzemben már megint sokan csellengenek, mint a végére járni: ki, miért, kinek a hibájából csellengett, s hogyan lehet mindezt megszüntetni, megelőzni? Egyébként hasonló kampányszerűség tapasztalható a gazdaságpolitikai agitáció más területén is. Év végén, év elején például terjedelmes cikkek, beszédek születnek a termelés és a fogyasztás alakulásáról. Ezekben rendszerint szóba kerül, hogy a nagy család — tíz és fél millió állampolgár — abból él, gyarapodik, amit az előző évben létrehozott. Gazdaságpolitikánk ezt nemzeti jövedelemnek nevezi. Sajnos, arról már kevesebb szó esik, hogy a nemzeti jövedelem miből gyarapodhat. Egyebek között itt vannak a nép- gazdaságilag különösen fontos nagyberuházások: szinte valamennyi nvolc-tíz milliárd forint összeggel terheli a nemzeti jövedelmet. És szinte mindegyik beruházás létesítésének üteme emaradt -a tervezettől, a kívánatostól. A közelmúltban volt egy kivétel: a Tiszai Vegyi Kombinát olefinműve az úgynevezett európai átlagnak megfelelő idő alatt készült el. Pártunk vezetése joggal feltételezi, hogy azok a százezrek és milliók, akik elfogadják gazdaságpolitikánk általános elveit, részt kérnek és vállalnak abból a munkából is, amely az országos politika konkrét, helyi végrehajtását szolgálja. Ehhez természetesen ismerni, tudatosítani kell a konkrét célokat, a megoldásra váró helyi feladatokat. A munka neheze a kommunistákra hárul, azokra, akiknek alapvető, önként vállalt kötelezettsége a párt politikájának képviselete, terjesztése, végrehajtása. Ugyanezt elvárják tisztségviselőiktől a különböző társadalmi szervezetek és mozgalmak, ugyanez az igény merül fel az állami élet különféle posztjait betöltő párttagokkal és pártonkívüliekkel szemben egyaránt. Hangsúlyozzuk: konkrét, a változó helyi feladatokhoz igazodó munka szükséges, mert még mindig van az agitációnak és propagandának néhány, régebben kitaposott ösvénye, amelyen egyesek gépiesen „közlekednek” oda-vissza, mintha az elmúlt években az égvilágon semmi nem történt volna körülöttük. A tárcák, az üzemek és a gyárak vezetőit az élet mind gyakrabban állítja fontos döntés, illetve döntések elé. Gyötrő, sók vitával, vívódással járó feladat az egykor oly dédelgetett, de ma már teljesen elavult termékek gyártásának megszüntetése. Többszörösen igaz ez akkor, ha a termék megszüntetésével emberek tucatjait, esetleg százait kell átcsoportosítani más munkára, néha más üzemekbe, gyárakba. Akadnak, akik a felelősséget az irányító szervekre szeretnék áthárítani azzal, hogy majd döntenek „fönt”, hisz ott jobban látják a dolgokat. Mások mindenféle ürüggyel halogatják a döntést. A közérdek „lent” is körültekintő, de időben születő döntéseket követel. Pártszervezeteink, párttestületeink, a sajtó, a rádió és a televízió elemi kötelessége a helyes döntések támogatása még akkor is, ha átmenetileg népszerűtlen feladatról van szó. arra mutat, hogy a magyar nép- SOK jCl gazdaság a hatékonyabb gazdálkodás útját járja: tud újat, jobbat, korszerűbbet produkálni, s képes rugalmasan igazodni a szüntelenül változó körülményekhez. Most arra van szükség, hogy az eredményes erőfeszítések jó tapasztalatait mindenütt kamatoztassák. Agitátoraink, propagandistáink részesei a megyében azoknak a gyári, üzemi, vállalati kollektíváknak, akik úgy érzik: véleményükre most az országos döntések helyi kimunkálása, a végrehajtás gyakorlati ellenőrzése során is számít a vezetés. Legyen becsülete és foganatja a segíteni akaró szónak, hogy a bevált gazdaságpolitikánkat helyileg is megértsék és végrehajtsák. Kőszegi Frigyes Visontán, a Thorez Külfejtéses Bányaüzemben - a tavalyinál 300 ezer tonnával többet - ösz- szesen 6,5 millió tonna szenet termeljek, melyet a Gagarin Hőerőműbe szállítanak. Jelentősen fokozzák a meddő réteg eltakarítását is
