Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
/ 1977. április 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A SIKERÉLMÉNY KÁRPÓTOL A FESZÜLTSÉGÉRT - HAT MELYIK HIVATÁS KÖNNYŰ, HA KOMOLYAN VESZI AZ EMBER? - NEM FRÁZIS AZ, HOGY A KENYÉR POLITIKAI KÉRDÉS E zerkilencszázötven, március negyedikén délelőtt tizenegy órakor a szolnoki kórház sebészetén Drexler főorvos éppen műtéthez készülődött, amikor bekopogott hozzá Sz apácanővér, és tisztelettel bejelentette, hogy „főorvos úr, egy cigányprímás keresi.. Drexler Miklós azonnal kijött a műtőből, sejtette, ki lehet az a fekete ember. Természetesen én!! Nos, tizenkettőkor már a műtőasztalnál álltam, és egy vakbélgyulladásos beteget operáltam. Hát kell ennél simább indulás? Akadt munka bőven, kevesen voltunk, így rám is igen komoly szakmai feladatok jutottak, s volt alkalmam gyakorolni, s egyben bizonyítani is. Bizonyítani, hogy nem üres kézzel jöttem Pestről, az István kórházból, ahol — mindig szerencsés ember voltam! — négy vagy öt olyan sebész mellett dolgozhattam, akik akkor a szakma legjobbjai voltak. Tőlük tanultam a sebészorvosi gondolkodásmódot... tőlük, meg a szegedi egyetemi évek alatt. Szent-Györgyi professzortól. Csodálatos ember, . fanatikus humanista volt, és igazi ötletbank, de bűnrossz, unalmas előadó... No, nem mondom, hogy ezért nem lett belőlem biokémikus. Nem, én _odaálltam apám elé (a családunkban mindenki egészségügyi volt, a nagyapám orvos, az apám gyógyszerész) és közöltem vele, hogy autóversenyző akarok lenni, a? Autó-Unionnál. Arról szó sem lehet, mondta, mire én közöltem, jó, akkor orvos. És sebész. Sebész főorvos 1954. decmber 1-e óta vagyok. (Számokra, dátumokra halálpontosan emlékszem, neveket viszont képtelen vagyok megjegyezni. Ez az alapállásomhoz is tartozik; a nevek nem érdekesek, csak az emberek.) Rövid ideig - kórházigazgató is voltam. Lettem, mert csináltak belőlem. Nem én akartam. Nekem a sebészet volt a legfontosabb mindig. Szóval, sebésznek csak az menjen, akiben határozottság is van. Pillanatok alatt kell dönteni. Ebben a szakmában az „itt és most” okozta stressz, az állandó — de szükséges — feszültség tartja éberen, ébren az embert. De ez az a szakma, ahol a legtöbb esetben a sikerélmény kárpótol a feszültségért. - Az egyik prof műtét közben mondta: ezért a sebészcsomóért Párizsig mentem! Mégkötötte, mi ámultunk, és nem tanultuk meg: őrizte a titkát. Ez már a múlté, szerencsére túl vagyunk rajta. Én az asszisztáló fiatalnak mindig megmondom: most nézd! Ez az a pillanat, ez az a mozdulat. Aztán .máskor váltunk. Én asszisztálok — remélem még sokáig. A megbízatásom 1982-ig szól, addig a megyei kórház sebészetén érvényes a tábla: osztályvezető főorvos: dr. Bog- dándy György. E ste fél nyolc. A termet zsúfolásig megtölti a százhúsz gyerek, zsi- vajgásuk majd szétveti a mezőtúri tanyai kollégium falaik Seres tanár néni megjelenik, komoly arccal, mégis mosolygós tekintettel végignézi az esti felszabadult- ságban- kipirult gyerekarcokat, s amerre néz, csend lesz... „Figyelem! A naposi szolgálat átadása megkezdődik!” Szőke kislány darálja lelkesen a naplóba írt szöveget, mi minden történt aznap („ ... és a jó időben gátfutást rendeztünk...”) Seres' Attiláné szelíden végigméri a kislányt, mikor a mindennapi hivatalos ceremónia,- a kis közösség életének sokadik, fegyelemre szoktató, nevelő eseménye véget ér, maga is „szót kér”. Helyreigazít, „Gyerekek, a napló- bejegyzést kérem kijavítani. A gátfutás külön atlétikai sportág. Egészen más, mint amit ti csináltok. Az igaz, hogy jó időben a Berettyó gátján futottatok, de ez még nem gátfutás ... Csak az esti mesének nekiszabadított gyereksereg el- csendesedése után, a nyugalmat adó nevelői szobában robban ki belőle a kacagás. — Megállta nevetés nélkül? — Természetesen. Bűn lenne, hiszen az egyenlő a kinevetéssel. Megszégyenítéssel nem lehet nevelni, nekünk pedig minden mondatunk, mozdulatunk valahol, valahogyan neveli, formálja a gyerekeket. — Tanyai kollégium. Elfo- gadták-e már a szülők? — Nyolc éve nyílt meg, akkor még — hogy mondjam? — agitálni kellett. Ma, ha fájó szívvel is, de'el kell utasítanunk minden évben jó néhány kérelmet. — Városi embernek milyen a tanyai gyerekkel? — Tanyasi! Többet v.ol- tam tanyán, mint városban. Huszonhét éve kerültem Pusztabánrévére, tanyai iskolába, s onnan 1966-ban költöztünk be Mezőtúrra. Itt- napközis nevelő, majd a nyolc évvel ezelőtti megnyitás óta tanyai kollégiumi nevelő lettem. „Ismerős” gyetekek közé jöttem, szeretem őket... —> Ha újra választhatna? — Ismét pedagógus lennék. Nem is értem, miért szidják mostanában annyian ezt a pályát. Hát melyik hivatás könnyű, ha komolyan veszi az ember? ... Vége az esti mesének, indul. Következik az átöltözés, a mosakodás, a készülődés lefekvéshez, a „hajtsd össze szépen az inget, igazítsd meg a ruhádat”, ötször, tízszer, százszor, százhússzor. (Nem unalmas? Ugyan, nekem? Nem. Ez a dolgom!) I tt most mindenképpen ide kell írni a „több mint” pontatlanságot engedélyező szópárt, hiszen a címben említettnél jóval többről van szó, egészen pontosan 28 millió 450 ezer kétkilós vekniről. A jászberényi Tóth Andor, a Szolnok' megyei Sütőipari Vállalat szakmunkása ugyanis 1950 óta ennyi kenyeret szitált, illetve ennyi elkészítésében vett részt — mert nincs olyan poszt a szakmában, amelyen a majd harminc év alatt meg ne fordult volna. Most éppen a jászberényi kenyérgyár csoportvezetője — s a dagasz- tás nem épp könnyű munkáját végzi. No és számoljunk tovább. Ha a kétkilós kenyerekkel dugig rakott Nysa gépkocsikat sorba állítanánk, a kocsisor Jászberénytől a jugoszláv határon fekvő Rösz- kéig érne. — Hm, érdekes, ilyesmin nem gondolkozik az ember, s ha számol is, világos, hogy nem ezt. Van a szakmában elég figyelni való. No, hogy csak a dagasztást említsem, még az sem mindegy, milyen az időjárás. Nem azért, mert rossz kedve van a péknek, ha frontátvonulás van, és akkor rossz lesz a kenyér, hanem azért, mert például hiába adja meg nekem a laboratórium, hogy harmincfokos vízzel kell dagasztani, ha odakint hirtelen megváltozott a hőmérséklet, és ezerágra süt a nap. Ilyenkor világos, hogy hűvösebbre veszem a vizet. Miért? Azért, hogy be tudjuk tartani a ke- lési és ugyanígy a sülési időt. 'Ez a titka a jó kenyérnek... És még hosszan a munkát szeretők hevületével nekilelkesedve sorolja annak az egyszerű tésztának a sokféle fortélyát, amelyet naponta az asztalunkra tesznek — és amelyet naponta az asztalunkra várunk. — Nem frázis az, hogy a kenyér politikai kérdés. Szerintem nagyon is az. Higgye el, azért is szeretem ezt a szakmát ennyire. Azt tudnunk kell, hogy mi látjuk el a várost és a Jászságot, 80 ezer embert kenyérrel. Hát lehet ezt nem komolyan venni? Az otthoni beszélgetést a húsz év körüli fia tereli új mederbe. „Apu megszállott. Vendégnek jár haza.” Ez annyit jelent, hogy Tóth Andor munkaideje (amely délután négytől reggel négyig tart) után nem sokat alszik. Napi 4—5 óra az átlag. — Sok a dolgom, a társadalmi munkám. Ez nem panasz, tény. Az üzemi párt- alapszervezet titkára vagyok 1969 óta. Ez már a harmadik ciklus, amelyben ebben a funkcióban dolgozom ... Most volt pártvezetőségi ülés, ahol a tavalyi év ' termelési eredményeivel foglalkoztunk Azzal az évvel, amelyben egy sereg új feladattal kellett szembenéznünk: tavaly egyesült a vállalat még két másikkal, s így lett megyei vállalat. Az összevonás után sem Volt megtorpanás, visz- szaesés. Szerintem ebben az is nagy szerepet játszott, hogy dolgozóink világosan ismerték a feladatokat. A párttitkár megszakította a konyhai beszélgetést. — Elnézést, kisült a rántottszelet. Tudja, a feleségem délelőtt dolgozik. Én vagyok a konyhaügyeletes! Felszabadulásunk 32. évfordulója alkalmából dr. Bogdándy György a Munka Érdemrend arany fokozata, Seres Attiláné és Tóth Andor a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Igriczi Zsigmond A PÄRT ALAPSZERVEZETEKBEN a párttagsági könyvek cseréjét a KB határozatainak szellemében tervszerűen, megfelelő politikai tartalommal megtöltve valósították meg. Elmondhatjuk, hogy a tagkönyvcsere — amely a párt újjászervezése óta a párt ' belső életének egyik legjelentősebb eseménye volt — elérte a kitűzött célokat, de érdeklődést és kedvező visszhangot váltott ki a pártonkívüliek között is. A tagkönyvcsere előkészítésének legfontosanbb mozzanata a párttagokkal folytatott egyéni beszélgetések voltak. Ezeket a beszélgetéseket a pártalapszervezetek vezetőségei körültekintően szervezték meg. A több mint 33 ezer Szolnok megyei kommunistával folytatott beszélgetések szelleme megfelelt a Központi Bizottság elvárásának: egyenrangú partnerek eszmecseréje volt. Mindkét részről komolyan készültek a beszélgetésekre. A párttagság nagyra értékelte, hogy véleményével segítheti az alapszervézet munkáját s azt, hogy maga is konkrét értékelést kapott, magatartásáról, egész tevékenységéről és pártmunkájáról. A KB határozatának szándékát, hogy minden párttag vizsgálja meg a maga “fejlődését, magatartását, a beszélgetések jól szolgálták. A beszélgetések egyértelműen nagy felelősséget s a párt iránti odaadást tanúsították. Több esetben előfordult, hogy a párttagság saját munkájáról kritikusabban vélekedett mint a vezetőség. A pártszervek és pártalapszervezetek vezetősége a beszélgetések befejezése után az elhangzott vélemények, javaslatok összegezését, feldolgozását a tapasztalatok hasznosítását nagy felelős- ’séggel elvégezték. A javaslatok egy részét helyben megoldották, az időigényes feladatokat intézkedési tervben rögzítették, a javaslatok kisebb részét a -felsőbb pártszervekhez, illetve állami, gazdasági, tömegszervezeti kommunista vezetőkhöz továbbították intézkedés végett. Fontos politikai érdekünk fűződik ahhoz, hogy a párttagság minden elhangzott . javaslata, észrevétele kellő figyelmet kapjon, azok közül egy se kallódjék el. A Központi Bizottság 1975 októberi határozata lehetővé tette, hogy a párttag, illetve a pártalapszervezet vezetősége, valamint a taggyűlés a tagsági könyvek cseréjé során éljen az olyan jogokkal mint a kilépés, a párttagok sorából való törlés. A határozatnak ezt a részét is sikerült megértetni a párttagsággal és világossá tenni, hogy a pártban nincs szükség tagrevízióra. AZ ŐSZINTE nyílt beszélgetéseken többen jelentették be kilépési szándékukat, de a kilépők nagyrészenek az alapszervezetek vezetőségei ajánlották ezt. A beszélgető csoportok több alkalommal kezdeményezték a párt tagjai közül való törlést. A ki- kerültekkel való bánásmód elvszerű volt, egzisztenciális következményei nincsenek, általában megmaradtak a párt politikájának szimpatizánsaiként. A pártból való kikerülések nevelő hatást gyakoroltak az alapszervezetek tagjaira, érezhetően javult a pártfegyelem és az aktivitás. Pártunkban a tagkönycse- re egyben nagy politikai nevelő kampány is volt. Az eszmecserék erősítették a párt eszmei, politikai, cselekvési egységét, de arra is figyelmeztettek, hogy a szocialista építés és fejlődés során felvetődő újabb és újabb kérdések, ellentmondások megoldásában naponta meg kell teremteni a pártban az összhangot. Az alapszervezetekben felerősödött a .kritika és önkritika szelleme: a párt- szervezetben, munkahelyen, a tágabb társadalmi környezetben tapasztalt hiányosságokat, fejlődésünk fonákságait a tagság javító szándékkal bírálta. Élesen vetődtek fel a helyi termelés szervezéssel, irányítással összefüggő kérdései. Látszott, hogy a párttagok többsége érti, hogy a szocialista építés soronlevő feladatai közül a döntő láncszem a gazdaság fejlesztése. A párttagság által felvetett kérdések és bíráló megjegyzések realitásokat tükröztek, túlzásokkal csak elvétve lehetett találkozni. A tagkönycsere hozzájárult a párt tömegkapcsolatának erősítéséhez. Bár az akció a párt belső ügye volt, de hatása kedvező a pártonkívüli tömegekre ís. A beszélgetések során a párttagok sok esetben megfogalmazták, hogy az általuk elmondott vélemény, javaslat egyetértéssel találkozik pártonkívüli dolgozó társaik véleményével is. A pártonkívüli tömegek reagálását a párt politikájára legérzékenyebben a pártalapszervezetek, pártcsoportok . érzékelik, amelyekben a kommunisták külön felhívták a figyelmet a tömegkapcsolatokat esetenként rontó jelenségekre: a jó politikai döntések gyenge végrehajtására, sőt nem teljesítésére, egyes párttagok példamutatásának hiányára. A párt politikáját illetően a tagkönyvcsere nem hozott felszínre alapvetően új kérdéseket. A párttagság egységes abban, hogy a párt politikája jó, készek ezért dolgozni. Különösen nagyra értékelik az elmúlt két évtized következetes, töretlen politikai vonalvezetését." A javaslatok, észrevételek minden szinten a pártmunka továbbfejlesztésének kiapadhatatlan forrásai. A párttagság nagy felelősséggel és megfontoltan mondott véleményt a fontosnak ítélt kérdésekről. A vélemények hasznosítása a különböző szintű pártszervezetek elsődrendű, folyamatos kötelessége. A PARTTAGSÁG joggal azt várja a pártszervektől és a pártszevezetek vezetőségeitől, hogy minden elhang- v zott fontos javaslatára, észrevételére határozott intézkedések történjenek a jövőben is. Egyben a párttagok készen állnak arra, hogy megvalósításukban aktívan részt vegyenek, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáért, a megyei pártbizottság cselekvési programjának teljesítéséért kommunista ügyszeretettel dolgozzanak. Kitüntetéseket adtak át a megyei pártbizottságon Ünnepi nagygyűlés a Szigligeti Színházban Hazánk felszabadulásának 32, évfordulója alkalmából az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága, a szolnoki városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács ünnepi nagygyűlést rendez ma este 18 órakor a Szigligeti Színházban. • ' l. Tegnap délelőtt 9 órakor Szolnokon, a megyei párt- bizottság székházában kitüntetések átadására került sor. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára a honvédelem érdekében eddig kifejtett értékes, példamutató politikai és gazdasági munkájukért a Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait nyújtotta át. Az érdemérem arany fokozatát Tóth György, a szolnoki Járási Hivatal elnöke kapta. Az ezüst fokozatot Csák László, a megyei tanács osztályvezető-helyettese; a bronz fokozatot Kézér Ernő a Polgári Védelem megyei parancsnokságának technikusa vette át.
