Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-28 / 98. szám
Exportáló szövetkezet Kifogástalan minőség, növekvő árbevétel, javuló termelékenység, új tőkés piacok meghódítása egyszerű tények, de dicséretként hangzanak, ha egy szövetkezet gazdasági munkájáról esik szó. A dicséret a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezetei illeti. Napjaink gazdasági életének egyik legfontosabb feladata a tőkés export növelése. S ha egy szövetkezet vásárlói nyugatnémetek, hollandok, osztrákok, angolok, sőt líbiaiak és kuwaitiak, akkor elmondható, hogy tőkés export dolgában jól állnak. Ehhez persze olyan tulajdonságokkal is rendelkezni kell, mint a termékek állandó jó minősége, a pontosság, és a megbízhatóság. Nem mintha a honi partnereknek nem kellene ugyanezt nyújtani! Ám ha többszáz kilométerről küldik vissza az árut, vagy napokig állnak a kamionok, akkor a rossz munkáért az ország fizet. Tavaly a szövetkezet 365 dolgozója 73 millió forintot „termelt”. Ebből az NSZK- beli Bürhl-cég mintegy 11 millióért rendelt férfi pantallókat, amelyeket a kunszentmártoni üzemben varrtak. A másik két üzemben Szolnokon és Tiszaföldváron öltönyöket, zakókat, nadrágokat készítenek és egészen kis mennyiségben női és lányka szoknyákat. A kunszentmártoniak 1981-ig elígérkeztek a Brüchl-cégnek. Az egyetlen, amit csak nehezen tudnak megvalósítani, hogy a magyar alapanyagokat is vásárolják a nyugatiak. Ez nadrágonként 200 forint többletet jelentene. A szövetkezet tavaly már keresett magyar alapanyaggyártó partnereket, de az idén olyan csekély volt a kínálat a szövetek piacán, hogy nem tudtak megfelelő választékot nyújtani Brüch- léknek. A szolnoki üzemnek nincs ilyen hosszútávú szerződése, ők az év különböző hónapjaiban más-más megrendelőnek dolgoznak. Auguusztus végéig a kuwaitiaknak, azután az angoloknak, év végén pedig a líbiaiaknak készítenek férfiöltönyöket. Az angol megrendelők ötezer öltönyt kértek, de ez csak „próbaszéria”. Az új vásárló megnyeréséért különösen jól kell dolgozni. A tiszaföldvári üzemnek is van nyugati „érdekeltsége”: Hollandiába viszik az ott készült pantallókat. A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet ügyeskezű asszonyai tavaly x54 ezer öltönyt, 190 ezer nadrágot varrtak. Ezeknek 70 százalékát nyugatra szálították, a 30 százalékon az észak- és keletmagyarországi ruházati nagykereskedelmi vállalatok „osztoztak”. Az idén 5 százalékkal növelik a termelést, a tavalyi 73 milliós ' termelési értéket 76 millió 400 ezerre. Nem kis feladat ez ott, ahol a dolgozók 90 százaléka nő, akiknek gondot okoz a túlóra, a második műszak.- f j DH-postaláda Kis láda a falon. Ki gondolná, milyen fontos része egy folyamatnak? Rajta a felirat azért valamit sejtet: DH-postaláda. A Pannónia Szőrmekikészítő és Feldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyárában, a műhelycsarnok falán látható. Két évvel ezelőtt alakult meg a vállalat központi üzemében a DH-tanács. Nem kis időbe, adminisztrációba tellett, amíg Kunszentmártonba is eljutott a munkarendszer híre. Megalakították a gyári DH-tanácsot, terveket készítettek, oktatási programokat állítottak össze, hogy mindenki, munkás és vezető, megismerje a DH lényegét. Hogy a törekvés sikerrel járt, azt bizonyítja a brigádok naplójában a vállalás: „Aktív részesei leszünk a hibafeltáró munkáknak...” A gyár konfekció- és kikészítő részlegében kérdőívek jártak kézről-kézre az elmúlt hónapokban. A karbantartóknál a DH-tanács tagjai „érdeklődtek” a hibák után, s utoljára felkerült a falra a DH-postaláda. Ide bárki bedobhatta — és ezután is bedobhatja — levelét, ha az a termelés problémáiról szól. Ezekben a hetekben feldolgozzák a beérkezett információkat, s ezt a munkát várhatóan intézkedések követik, hogy a hibákat ne csak felismerjék, de meg is szüntessék. Mindez segíti a gyáriakat; még jobb, s még több bundát szállíthatnak a hazai és a külföldi piacra. Hétköznap a „leg” rendezőn Munkában a guritásvezető és beosztottai A szolnoki rendező-pályaudvarról azt tartják, hogy Közép-Európa legkorszerűbb létesítménye. A hazaiak mellett több ország szakemberei tanulmányozták már. A vonatok alul- és felüljárókon, a keresztbe futó vágányok forgalmának akadályozása nélkül jutnak a magasfogadóra. A kocsiátvevők között nők isi vannak. Adó-vevő rádióval felszerelve járnak a vonatok mellett, s úgy közük az adatokat. Köztük van Lukács Andrásné is: Ilyenkor még csak istenes, de amikor havaseső esik... Akkor is le kell húzni 18-20 kilométert, átvenni vagy 900 kocsit. Lukácsné csak helyettesít itt. Kapcsolótábla-kezelő a gurítón. Több évi kocsi átvevői szolgálat után került oda. — Fizikailag könnyebb, idegileg nehezebb a gurítón. ÁUandóan figyelni kell. Néha, amikor éjszakai szolgálat után hazamegyek, úgy fáj a szemem, hogy nem tudok elaludni. Az új rendező-pályaudvarról azt tartják a vasúti csomóponton, hogy ideális munkahely. Baritsa Bálint, az ottani főnök csak részben osztja ezt a véleményt: — A kétségkívül korszerű láncolatban néhány munka- folyamatot ugyanúgy végzünk, mint száz évvel ezelőtt. fgy például a saruzást. Van ugyan vágányfék, de a sarut ugyanúgy kézzel rakják a kocsi elé, mint régen. — Csak más a saruzás, mint a régi gurít ódombon, — vélekedik Kovács Mihály III. — Ott csak két vágány volt, mégis többet kellett szaladgálni, mint itt. Vágányfék hiányában olyan sebesen jöttek a kocsik, hogy sorra kivágták az elősarukait, nem győztünk elébük szaladgálni. Tízen vannak a sarus brigádban, s az átlagéletkor a nyugdíjkor határát súrolja. Elgondolkodtató Kovács Mihály számvetése: — Ha tizenhármán volnánk, akkor is egy ember csupán a szabadságon levők munkáját végezné. Baritsa Bálint széttárja kezeit: — Nem tudunk mit csinálni. A munkakörök egy részét nők isi betölthetnék, de azok sem jelentkeznek felvételre. A munkában viszont nem lehet fennakadás. A Szolnokot érintő tehervonatok hatvan százalékát itt kell átrendezni. Naponta több ezer kocsi mozgatását jelenti ez. Éppen ebből adódóan egy ember jó munkája nem tűnik ki a többiéből, de mulasztása érezteti hatását az egész rendezőn. Az itteni dolgozók mikroközösségekben, egymástól bizonyos fokig elszigetelve végzik munkájukat. A magasfogadón túli lejtő aljában több emeletes irányítótorony áll. ötletes berendezés segítségével onnan állítják a váltókat, kapcsolják a vágányfé- kéket. Az egyik teremből három ember feszült figyelme irányul a sínekre és a kapcsolótáblákra. — Nagy itt az igénybevétel, — mondja Hegedűs D. Henrik guritásvezető. — Egy- egy éjszaka 30-35 vonatot is rendezünk. Nagyon józan életet követel ez a munka. Én például mindig lefekszem ebéd után, ha éjszakai szolgálatba megyek. A vágányfék-asztalnál Hor- nyik Ferenc egyedül van, két ember munkáját végzi. Nincs mit tenni, itt is kevés az ember. — Műszakkezdés előtt a váltókat is nekünk kell lekenni, pedig az nem tartozna ránk. — Nincs utánpótlás. Keresik az okát, de néha nem gondolnak arra, hogy másként is lehetne bánni az emberekkel, — vélekedik Hegedűs D. Henrik. — Az ünnepi pénzt például más szolgálati •ágaknál minden további nélkül elszámolják, mi meg fű- höz-fához szaladgálunk érte. Erős a mi gazdaságunk, nem azon a néhány forint ünnepi pótlékon múlik a fennmaradása. Az emberek azt érzik, hogy becsapták őket. Pedig nem csapták be, csak nemtörődöm módon intézték az ügyüket. Mások hibája egyébként is gyakran okoz gondot a rendezőn, A rakodási szabályok figyelmen kívül hagyása miatt a szóródó árúk — a műtrágya, a sóder, sőt még a gabona is — sokszor valóban szóródókká válnak, szennyezik az ágyazatot, növelik az ottaniak egyébként is vaskos gondját. Simon Béla KÖVETKEZIK: Már-még korszak a Járműjavítóban A MUNKAÜGY KÜZÜGY irta: Karakas LászlA, munkaügyi miniszter A termelés és a munka hatékonyságának emeléséről az utóbbi években egyre több szó esik. A munka termelékenységének emelkedése a fejlett szocialista társadalom felépítésének döntő tényezője. A hatékonyság és termelékenység az elmúlt évtizedek során sok alkalommal szerepeltek fontos állami- és pártdokumentumokban, de a mindennapi gyakorlatban is. Gazdasági fejlődésünkben ezek jelentősége azonban ma már a korábbinál nagyobb. Hazánk demográfiai helyzete úgy alakult, hogy a gazdaság fejlődésével párhuzamosan lényegében kimerültek a külső munkaerő-források, a vállalatok legfőbb törekvése ma már a meglévő munkaerő állományt megtartani. A nyereségérdekeltségi rendszer alapvető vállalati érdekké teszi a dolgozók bérének fejlesztését és a vállalati állóalapok bővítését is. Ennek előfeltétele meghatározott nyereségtömeg, ez viszont döntő mértékben a termelés növekedésétől függ. A munkaerő-források kimerülése miatt a termelést csak a munka termelékenységének emelése útján növelhetjük. Ilyen értelemben válik közüggyé a hatékony munkaerőgazdálkodás, amely egyik eleme a termelékenység növelésének. A szocializmus ismert elve, hogy össze kell kapcsolni a dolgozók munkabérét a teljesítményeikkel. A termelés és a gazdálkodás meghatározott körében csak ott kerülhet sor a bérek emelésére, ahol — a különféle mutatókkal mért — a munkateljesítmények is emelkednek. A teljesítmények emelésének feltétele a folyamatos anyag- és munkaellátás, a körültekintő munkaszervezés. EmeUett feltétele a munkafegyelem javulása, a belső munkaerőtartalékok fokozatos felhasználása, esetenként a munka intenzitásának emelése. Társadalmi méretekben igaz, hogy a fogyasztás a termelés függvénye. Ezt az elvet következetesen érvényesíteni kell a vállalati szintű jövedelemszabályozásban, de az üzemek, brigádok és az egyes személyek bérezésében is. Az 1976-os év tapasztalatai Az elmúlt év az V. ötéves terv induló éve volt. A sajtóban több oldalról értékelték már gazdasági eredményeiket és problémáikat, összességében a népgazdaság az elmúlt évben egészségesen fejlődött. A termelés növekedési üteme a tervezettől kismértékben elmaradt, ugyanakkor javult a gazdaság egyensúlyi helyzete. Az egyensúlyi feltételek javulása megmutatkozott a vásárlóerő és az árualap alakulása terén, de a külgazdaságban is. Az egyensúly javulásához hozzájárult az a tény, hogy az elmúlt évben a bér a termelés növekedésével összhangban alakult, illetve a termelékenység emelkedése a legtöbb ágazatban meghaladta a termelés emelkedését. Nem fokozódott tovább a munkaerőhiány, valamelyest mérséklődött a munkaerőmozgás. A munkaerőgazdálkodás feladatait összegező ismert miniszter- tanácsi határozat végrehajtására területi, ágazati és vállalati programok születtek, ezek nyomán kezdeti eredményekről is beszámolhatunk. Az 1977. évi népgazdasági terv teljesítése kulcs- fontosságú az egész V. ötéves terv szempontjából. Ezért fontos feladatunknak tekintjük a munkaügyi téren elmúlt években tapasztalt kedvező tendenciák erősítését. Nem azonos ütemben A feladatot talán elvileg könnyebb megfogalmazni, mint az elvi követelmény alapján a gyakorlati döntéseket meghozni. Arról van szó, hogy a népgazdaság minden ágazata, alágazata, vállalata nem fejlődhet egyforma ütemben. Ebben nemcsak a munkaerő-helyzet játszik szerepet, hanem a gazdaság sok más tényezője is. A szelektív-intenzív fejlesztés hiányosságai elsősorban a munkaerőhelyzet feszültségeiben jelennek meg. Ezt azzal jellemezhetjük, hogy sok esetben a legmodernebb, legújabb termelő berendezéseket nem tudjuk munkaerő- hiány miatt ésszerűen kihasználni. Bár a problémák legélesebben a munkaerő- helyzetben mutatkoznak, megoldásukhoz nem elsődlegesen mukaerőgazdálkodási 1 eszközekre van szükség. Az alágazatokat és vállalatokat, a fontosabb vállalati profilokat a fejlesztés üteme és ész- szerűsége szempontjából sorolni kell. A sorolásnál érvényesíteni kell az ágazati és vállalati termelési politika minden követelményét. A soroláskor megalapozott vezetői döntések szükségesek arra, hogy mely alágazatok. mely vállalatok és mely termelési profilok termelését szükséges fejleszteni, illetve stagnáltatni, esetleg visszafejleszteni. Ezek valóban nehéz döntések, hiszen egyidejűleg intézkedni kell a visz- szafejlesztésből vagy bizonyos termelési profilok megszüntetéséből származó hiányok pótlásáról, akár a fo- gvasztási, akár a beruházási javak piacán jelenik meg ez a niány. Az említett sorolás végrehajtásában élenjártak a megyei tanácsok, keresték a kapcsolatot a vállalatokkal és az ágazati minisztériumokkal, ahol e tekintetben még lassú az előrehaladás. Az emberi tényezők A külső munkaerő tartalékok kimerülése miatt a munkaerő-átcsoportosítás gazdaságunkban szükségszerű jelenség, egyenes következménye az előzőekben említett szelektív-intenzív fejlesztésnek. A munkaerő-átcsoportosítás csak akkor sikeres, ha a termelés gazdaságossági problémái mellett megfelelő figyelmet fordítanak az emberi tényezőkre. Arra kell törekedni, hogy új munkahelyre kerülő dolgozók számára munkájuk szakmai perspektívát jelentsen és anyagilag is megtalálják számításaikat. A nehezebb feladat nem annak kijelölése, hogy hová kerüljenek az átcsoportosított dolgozók, hanem a „honnan” okos megválasztása. A választ az ágazatok és vállalatok felelős vezetőinek kell megadniuk attól függően, hogy kiknek a döntési szférájáról van szó. Ezekhez a válaszokhoz, illetve döntésekhez igazodik a munkaerőgazdálkodás, a legkülönbözőbb eszközökkel segítve az ésszerű átcsoportosításokat. E tartalékok nagyságrendjének megítélésében sokféle véleménnyel talákozhatunk. Vannak azonban olyan objektív tényezők, amelyek viszonylagos egyértelműséggel utalnak tartalélkokra, azok hozzávetőleges nagyságrendjére is. Ilyen tényező pl. a termelés ütemessége, illetve a termelési színvonal havi, negyedévi és évi hullámzása. Ilyen tényező az energiadiagram, amely mutatja a felhasznált energia (mennyiségének) nagyfokú változását egy műszakon belül. Bizonyítják a belső munkaerőtartalékok létezését a különböző munkanapi ényképezési eljárások, a műszeres munkamérés és más módszerek. A vállalatok fokozatosan kényszerülnek arra, hogy e tartalékokat feltárják és hasznosítsák. Ehhez hozzá tartozik a munka normázá- sának javítása, a társadalmi munkaidőalap fokozott védelme, a racionálisabb munkaerőgazdálkodás. Változtatni kell a vállalati szemléleten, amely helyenként még mindig csak a munkaerő megszerzésére törekszik, annak hatékony foglalkoztatásával már kevéssé törődik. A területi munkaügyi tervezés A munkaerő ésszerű fel- használásában jelentős szerep jut a területi szervekre. A megyei párt- és állami szervek nagy gondot fordítanak a területi politikai foglalkoztatási koncepciók meghatározására, a tervszerű — a megye gazdasági adottságait és a megyei népesség igényeit egyaránt figyelembe vevő — munkaerőgazdálkodásra. A megyei tanácsok már az V. ötéves terv készítésekor felmérték a munkaerő-egyensúly területi problémáit és ennek alapján határozták meg a szükséges intézkedéseket. Az intézkedések között szerepel a területi és az ágazati irányítás jobb összhangjának létrehazása. Tapasztalataink szerint egyre több vállalat és gazdálkodó szerv ismeri fel annak jelentőségét, hogy a területi szervekkel együttműködve saját munkaügyi tevékenységük reálisabb lesz. E téren azonban előrelépésre van szükség, mert egyes vállalati és ágazati vezetők még mindig figyelmen kívül hagyják az adott terület munkaerőgazdálkodási adottságait, elképzeléseiket nem egyeztetik a tanácsi szervekkel, aminek később a kárát láthatják. A tanácsok, a munkaerő-közvetítés és pályaválasztás irányításával segítséget tudnak nyújtani a munkaerő szervezett átcsoportosításához, a fejleszthető vállalatok és ágazatok munkaerőellátásának biztosításához.
