Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
Éljen és erősödjék a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség megbonthatatlan szövetsége! lUegyedmíllío felvonuló, majálisok A proletár nemzetköziség, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság, az internacionalista szolidaritás jegyében ünnepli Budapest népe május elsejét — tájékoztatta az újságírókat az ünnepi készülődésről kedden a SZOT-székházban Simon László, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára. Elmondotta, hogy az ünnepet megelőző események sora Budapesten a „kiváló vállalat” címek átadásával kezdődik: a kitüntető elnevezést a fővárosban kilencven vállalat kollektívája érdemelte ki, negyvenkét vállalat kap oklevelet, három brigád lett a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja, negyvenhárom munkacsoport pedig a Szakmai kiváló brigádja. Április 28-án adják át a hagyományos SZOT-díjakat, s április 30-án mond ünnepi köszöntőt a rádióban i és a televízióban Herczeg Károly, a SZOT főtitkárhelyettese. A május elsejei felvonulásra negyedmillió budapestit várnak. Pontban 10 órakor — harsona jelre — kétezer úttörő köszönti virággal a tribünökön helyet foglaló meghívottakat, párt- és állami vezetőket, a termelő- munka élenjáróit, veteránokat, a Budapesten ünneplő külföldi szakszervezeti delegációkat. A készülődésből ítélve az idén is impozáns lesz a felvonulás. A menetet a Magyar Népköztársaság nagy méretű címere nyitja, majd a nemzetköziség gondolatát kifejező zászlósor, az „Éljen május elseje” felirat, s egy 16 méter magas vörös zászló következik. A szocialista országok egységét demonstráló menetforma ötágú vörös csillag mögött halad és a felirat: Éljen a marxizmus— leninizmus! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő dekorációk után viszik majd a menetben a 14 szocialista ország címereit, nemzeti lobogóit. A zárókép, mint mindig, most is a sportolóké. Ügy számítják, hogy a budapesti dolgozók május elsejei felvonulása jó két órát tart majd. Utána megnyílnak a majálisközpontok, várják az ünneplőket 40 gyermekműsorral, 20 szórakoztató műsorral, 15 hangversennyel, 21 folklór-összeállítással s tucatnyi beatkoncerttel. Úszóinak megmarad Rakodás Ószolnokon A sorompó nem az úton közlekedők bosszantására szolgál. A mindig rohanó utas mégis úgy érzi, s mondja is a magáét, miszerint a vasutas minden, csak nem ember. Az ószolnoki vasúti sorompónál különösen gyakoriak a kifakadások. — Pedig amióta a gőzösöket korszerű vontatópark váltotta fel, két-három percnél tovább nincs leeresztve a sorompó — bizonygatja Fényi Árpád, a teherpályaudvar főnöke. Sajnos, az utas nem ezt nézi, hanem a sorompót, s többnyire megvadul tőle, a pokolba kívánja az egész szerkezetet. Nos, a kívánsága nem teljesül, mert az ószolnoki sorompó megmarad. A vasúti csomópont rekonstrukciójának harmad.ik ütemében szerepelt ugyan egy korszerű kereskedelmi pályaudvar felépítése a rendező-pályaudvar mellett, de az ütem kezdete közismerten eltolódott. Előreláthatóan a nyolcvanas évek végén válik valósággá az idevonatkozó terv, de az ószolnoki vasúti sorompó azután is megmarad, hiszen a bútorgyárat, a papírgyárat, a dohányfermentálót azután is ki kell szolgálni. Említhetnénk a Hordó- és Fűrészüzem telepét is, de annak vágányai valószínűleg nem sokáig bírják a többszörös ostromot. A vagonok közútról történő vontatása ellen joggal hadakozó utasok és járművezetők mellett ugyanis a városi tanács és a közúti igazgatóság is kihúzta a szablyát. Ideiglenes, az év végén lejáró engedéllyel döcögnek ott a traktorvontatá- sú vagonok. Az engedélyt azonban — úgy mint eddig — valószínűleg meg fogják hosszabbítani. A telep kiszolgálásához ugyanis nélkülözhetetlen a vasút. A MÁV déli ipartelepéről egy jó három kilométeres új vágánnyal — a közúti közlekedés akadályozása nélkül — megoldható lenne a Hordó- és Fűrészüzemi Vállalat nyersanyagának és termékeinek szállítása, de az új vágány építéséhez legalább húszmillió forint kellene. Azt pedig csak valamilyen összefogással lehetne előteremteni. A déli ipartelepi hálózatról az utóbbi években több vállalat — például az AG- ROKER — kiszolgálását oldották meg. — Ennek ellenére nem csökkent a munkánk — sorolja Fényi Árpád —, mert növekedett a vállalatok, gazdaságok szállítási igénye. Az ószolnoki teherpályaudvar biztosítja a környező községek áruforgalmát is. Emellett az egész megye export-import darabárujának továbbítása onnan történik. Ráadásul a gyorsforgalmú konténerszállításba is bekapcsolták. Nem csoda, hogy évenként jó negyvennégyezer kocsi fordul meg ott. Az ószolnoki példa is azt bizonyítja, hogy a szállításban a konténereké a jövő. Tavaly nyáron kezdték a konténerszállítást. Az első hónapban 146 konténer érkezett, s 94-et raktak meg. Most márciusban 222 konténer érkezett, s 243-at raktak meg. A vállalatok — és a lakosság is — egyre jobban megkedvelik ezt a szállítási módot, mert gyors, biztonságos, nem piszkolódik és nem rongálódik az áru, s viszonylag olcsó is. Egy szarvasi orvosnőnek például a Zalaegerszegről való bútorszállítás mindössze 1400 forintba került ilymódon. — A konténereké a jövő azért is, mert egyre kevesebb a szállítómunkás —bizonygatja a teherpályaudvar vezetője. S nemcsak a szállítómunkás kevés, létszámhiánnyal küzd a teherpályaudvar is. Mi lenne a kivezető út? A korszerűsítéssel sokat lehetne elérni, dehát az új teherpályaudvar legalább félmilliárdba kerülne ... — A vasutas szakma teljes odaadást és teljes embert kíván minden vonatkozásban — bizonygatja Fényi Árpád. — A korszerű technika mitsem ér az ember nélkül. Ezért nemcsak a korszerűsítésre kellene gondot fordítani, hanem arra is, hogy a fiatalok szélesebb körében keltsék fel az érdeklődést a vasút iránt, s idejében megfelelő szakmai ismeretekkel vértezzék fel őket. Valahogy úgy, mint a szakmunkásképző intézetek a lakatosokat vagy más szakmabelieket. Jónak tartom a csehszlovákok módszerét is, akik a csomópontok körüli kisebb állomásokat nevelőközpontokká alakították, amelyeken átfogó vasúti ismereteket szerezhetnek a fiatalok. A MÁV-nál más a gyakorlat. Amíg az odakerült fiatal vasúti ismereteket nem szerez, s vizsgát nem tesz, nem lehet foglalkoztatni. Bizonyára az előrelátó szervező-nevelő munka hiányosságának is felróható, hogy kevés a fiatal a vasútnál. A kezdeményezések abszolút hiányát persze helytelen volna állítani. 1972- ben például több mint hatvan, az általános iskolát be nem fejezett fiatalt keresett fel a MÁV. Havonta 1200 forintot biztosított számukra, s viszonzásul csak azt kérte, hogy fejezzék be az általános iskolát, s szerezzenek némi vasúti ismereteket. Közülük mindössze négyen- öten maradtak a MÁV kötelékében. Egyikük, Juhász Ilona raktárnok lett az ószolnoki pályaudvaron. — Először azt mondtam: én a vasúthoz? Soha! Most meg sehová nein kívánkozom innen. Itt szeretnék maradni, s további szakvizsgákat tenni. Huszonegy éves, hat éve tartozik a MÁV-hoz. Szombathelyi Tibor raktárnok („meg ami kell, hiszen rendkívül használható gyerek”) először kereskedő volt. Három éve vasutas: — Most vizsgázgatok, hogy segédtiszt legyek, majd később tisztképzőre szeretnék menni. A fiatal gárdához tartozik Virágh Eszter is. Segédtiszt : — Tisztként szeretnék majd Ószolnokról, de még- inkább az új teherpályaudvarról nyugdíjba menni. 'Tla a fiatalok közül a pályaválasztás idején többen ismernék fel a nehézségek mellett a vasút szépségét, társadalmi hasznát, bizonyára többen gond.olkozná- nak így. Simon Béla KÖVETKEZIK: Hétköznap a „leg” rendezőn POLITIKA, POLITIZÁLÁS Természetesen amikor politikáról és politizálásról beszélünk nemcsak a forradalom, reform, szavazás, választás stb. fogalmak által jelölt kérdésekre gondolunk, — bár azokat egyáltalán nem hagyjuk figyelmen kívül. Tekintettel azonban arra, hogy „a szocializmus alapjainak lerakása” annak jelzése, hogy a magyar nép legújabbkori története már évtizedek óta a szocialdizmus jegyében zajlik és mind társadalmi, mind politikai rendszerünk saját lábán megállni képes berendezkedés, — a politika és a politizálás nem a kapitalizmus szellemével való küszködés, hanem saját ügyeink intézése. Ebből következően pedig a politizálás, még az esetenként véleményeltérésekben jelentkező politizálás is, döntőn és meghatározóan a saját ügyeinkhez való hozzászólás. Ha politikai aktivitáson elemző, vitatkozó és tudatos fölsorakozást értünk mindennapi szocialista dolgainkat illetően, úgy közéletünk demokratizálása, a politikai döntésekbe való intézményes beleszólás lehetőségének biztosítása olyan aktivitást jelent, amelyben a politizálás a maga sajátszerűségeinek megfelelően konfliktusokban mozog. Ezek a konfliktusok az iskolapolitikától a terület- fejlesztésen keresztül az agrárpolitikáig az ágazati politikák, a központi és helyi politikai fórumok munkameg- osztásos szerkezetében mindenütt léteznek. A szocializmus belső ellentmondásainak sokszor tárgyalt kérdése, társadalmunk sokágú érdekcsoportjai és azok politikai közvetítéseken keresztüli érdekérvényesítési törekvései a különböző politikai szervek és szervezetek kereteiben azok a tények, amelyek körül a politizálás forog. Ez a politizálás tárgya, folyjék az baráti társaságban, vagy parlamenti bizottságban. Téves tehát a politizálás fogalmát a „nagy” kérdésekkel való foglalkozással azonosítani. Téves, mert e szemlélet leszűkíti a politizálás fogalmát, világesemények és történelmi fordulók politikai konfliktusaira és kevés hajlandóságot mutat a helyi, ágazati, általában szocialista reformokban jelentkező belpolitikai konfliktusaink politikaként való elfogadására. ettől, az általunk hibásnak nevezett szemlélettől nem tagadható meg a politikai bölcsesség álcájában jelentkező óvatosság. Beszéljünk nagyon világosan! Ha mi nyilvánosságot biztosítunk, például a iskola- reform kérdéseire adható politikai válaszoknak, (a különböző rétegérdekek szempontjából mérlegelt iskoláztatási esélyek ugyanis mindig politikai álláspontként is megjelennek nemcsak tanügyi szakkérdésekként,) úgy fönnáll az a „veszély”, hogy könnyen egy tagolt, vagyis nem egységes "politikai közvéleményre bukkanunk. S eben a föltárt közvéleményben esetleg nemcsak egységes támogatását nem találjuk valamely elképzelésnek, de még az is föltárulhat, hogy vannak azt szélsőségesen elítélő álláspontok is. Ez a föltevés reálisnak mondható. A politizálás során, és a demokratikus intézményeink fejlesztésével még fokozandó politizálás következtében kialakuló eltérő vélemények, ütköző álláspontok ugyanis az eltérő érdekek következtében alakulnak ki. És ha erről nein beszélünk, ha ezt nem vizsgáljuk, ez a vélemény tagoltság még létezik, de létezése elemezhetetlen, és politikailag csak vaktában kezelhető. Magyarországon leraktuk a szocializmus alapjait, s a fejlett szocialista társadalmat építjük. Ezen azt is értjük, hogy nincs nálunk a társadalom alapszerkezetében olyan osztály vagy réteg, amelynek a kapitalista restauráció érdekében állna. Következésül ilyen érdekek veszélyes po- litizációjától tartanunk nem kell. Ettől persze még szocializmusidegen vélemények megfogalmazódhatnak, ezeknek azonban ma már nincs esélyük a továbbfejlődés befolyásolására. Fejlődésünk visszafordíthatatlan folyamat, a szocializmust tekintve nincs mit féltenünk az egyre inkább általunk nevelt és a mi társadalmunkban élő, annak jobbító fejlesztésén dolgozó magyar állampolgárok véleményének megismerésétől, megnyilvánulásától. politizálás formális logika szabályait tartja fő szempontnak a mindennapok során, hanem a viták sokszor csapnak át viszálykodásba, pártoskodásba. A régi költő azért fohászkodott Istenhez, hogy „Magyari uraknak pártoló szüvöket igazgassa immár a jámbor királ mellé”. Királyaink nincsenek, még jámbor sem kellene. A politikai egység mindig döntő értéke és megvalósítandó célja a politikai tevékenységnek. Csakhogy más egység a megalkuvó konformizmus egyöntetűsége, és más egység egy nyilvános politizálásban kialakított szerkezet egysége. Gombár Csaba No persze Fiatalok a húsprogramért Védnökség a sertéstelep felett Gépesítik a dohánytermesztést Húsz hektáron gépi palántázásra, művelésre és betakarításra alkalmas, VP—9 fajtájú dohányt ültetnek az idén a kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ben. A közös gazdaságban teljesen gépesítik a nagy hagyományokkal rendelkező dohánytermesztést: 700 ezer forint értékben vásárolnak palántázó gépet, dohánybetakarító kombájnt és szárító berendezést. A Középtiszai Állami Gazdaságban szombaton tartotta küldöttgyűlését az üzemi KISZ-bizottság. A mozgalmi év értékelése után — eddigi eredményeikre alapozva — a küldöttek felhívással fordultak a gazdaság valameny- nyi fiatal dolgozójához és a szocialista brigádokhoz. Ebben üzemi védnökségre szólítják a dolgozókat, hogy lelkes, áldozatkész munkájukkal segítsék megvalósítani a gazdaság ISV-rendszerű szakosított sertéstelepét. Az ezer anyakocát befogadó létesítmény 150 millió forintba kerül. Ezzel a védnökség vállalással a fiatalok a húsprogramot támogatják, s a konkrét tennivalókat a következő napokban dolgozzák ki. Állami támogatással belvízlevezető csatorna épül Jászszentandrástól Jászkisérig. Az őszre elkészülő üzemközi csatorna négy község határából gyűjti össze a talajvizet. Képünkön az építők, a jászkiséri Vízgazdálkodási Társulat Petőfi szocialista brigádja.
