Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-23 / 94. szám
Éljen a szocializmus — a szabadság, a demokrácia, a humanizmus társadalma! Az érdekeltség ellenére Még mindig sok a baleset Statisztika készült Szolnok megyében a múlt évi üzemi munkahelyi balesetekről. Osszehasonlitó, mert két év számait tükrözi. Az első rápillantás után azt mondhatnák: javult nálunk a munkavédelem, kevesebb baleset történt 1976-ban, mint az előző évben. SÁR6ÁRÚL ZÖLDRE VÁLTANAK Hogyan lehet a megyében növelni a zöldség- és gyümölcstermesztést és javítani a lakosság ellátását? Kevés-e a kevesebb? Sajnos aligha. Mert a számok olykor önmagukban semmit se mondanak. Most se sokat. íme: 1975-ben az iparban 2849, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 1552 munkahelyi baleset történt. A kettő együtt pontosan 4401. Tavaly az üzemi balesetek száma 2965 volt, a termelőszövetkezeti pedig 1425 — tehát 11-gyel kevesebb baleset történt csak, mint 1975-ben. Ha hozzátesszük, hogy tavaly a balesetekből 924 munkanappal több időt vett igénybe a sérültek gyógyulása, máris levonható a következtetés: nem sokat javult megyénkben a helyzet! A statisztika azonban megmutatja azt is, hol történt a legtöbb szerencsétlenség- A könnyebbség kedvéért mondjuk summázva: a kereskedelem-, az élelmiszeripar és a közlekedés vezet a balesetek gyakoriságában. Az okok között első helyen a technológiai fegyelem lazasága, a biztonságos munkavégzés feltételeinek hiányossága, valamint a A villany- és Diesel-mozdonyok korában az ember már mosolyog azon, hogy valamikor fával fűtötték a szolnoki masinákat. 1868-ban alakították át őket széntüzelésre. Akkor építették a fedett mozdonyvezetői állásokat, s megszüntették a negyedosztályú kocsikat. A gőzmozdonyok — annak ellenére, hogy az első villanymozdonyt már 1879-ben, a berlini világkiállításon bemutatták — a legutóbbi néhány évig tartották magukat, s hellyel-közzel tartják most is. A szolnoki vontatási főnökségen azonban mindössze két gőzös teljesít szolgálatot. Az egyiket vasúti darunál, a másikat a pályafenntartásnál hasznosítják. Javításuk a ceglédiek gondja. A többi gőzöstől néhány hete szabadultak. Nem is sajnálják őket. — A gőzmozdonyról le- szállva olyan voltam, mint az ördög, — mondja Varga Péter. — Most viszont senki sem mondaná meg, hogy tizenhat órás szolgálat után vagyok. Szerintem felmérhetetlen a változás, amit a villanymozdonyok bevezetése hozott számunkra. Persze meg kellett érte dolgozni, sokat tanulni, hiszen a korszerű gépek, műszerek kezelése nagyobb szakértelmet kíván. S a mozdonyvezetők szempontjából úgy tűnik, hogy a forgalom részéről nagyobb szervezettséget is. — Többre lennék képes, és a gép is többet teljesíthetne — bizonygatja Varga Péter. — A mostani tizenhat órás szolgálatban például Gödig tudtam elmenni, onnan visz- sza csak Tápiószeléig jutottam. Előfordul, hogy jó tíz óra alatt viszek fel egy vonatot Pestre. Ilyenkor a produktív idő csak két óra, a többit időbérben számolják el. Pedig-egyfolytában tengelyen vagyok, állandóan figyelek, ami kimerítőbb az effektiv munkánál. Sülysápon most is három órát vártam. Szerintem a menettartamot a kijárati jelző elhagyásától a célállomás bejárata jelzőjének eléréséig kellene a bérezésnél figyelembe venni, s nem időbérben számolni el a munkavédelmi oktatás hibái, az oktatás felkészületlensége áll. Mindezzel együtt a balesetek túlnyomó többsége általában gépkezelésnél, javításnál, anyagmozgatásnál következik be. Sok baj történik esés, omlás, csúszás következményeként is. Ezt a statisztikát a Szak- szervezetek Szolnok megyei Tanácsának munkavédelmi főfelügyelőjétől hallottam. El is gondolkoztam egy kicsit. Évek óta körülbelül ilyen megállapítások vonhatók le a munkahelyi, üzemi balesetek nyomán. Belekeseredik az ember, ha tudja, hogy tavaly megyénkben nyolc halálos áldozat is volt az üzemi balesetesek között, s értelmetlen haláluk a családot sújtja leginkább. Mert — majdnem elkoptattuk már, pedig mennyire igaz — mindenkit hazavárnak! Üzemeinkben, vállalatainknál kiépült, jó szervezete van a balesetvédelemnek. Érdekeltté teszik a kollektívákat az emberek épségének védelmében, sokszor talán mozdonyvezető hibáján kívüli, útközbeni várakozásokat. A csak mozdonyvezetővel közlekedő vonatokat először a szolnoki vontatási főnökségen alkalmazták. Ilyen szolgálatban, a vonatvezetőt is helyettesítve, a mozdonyvezető kezeli a menetleveleket, ellenőrzi a biztonságot nyújtó, s rendszeres visszajelzést követel© műszereket. — A múltkor tizenkét órát töltöttem CSM-es (tehát csak mozdonyvezetővel közlekedő) vonaton — mondja Varga Péter. — Ebből az időből mindössze két óra huszonhárom perc volt a menettartam. Tizenegy forinttal kaptam többet, mintha vonatvezető is lett volna mellettem. Pedig az idegszálaim vigyázz- ban álltak. A központi irányítás „Szolnokon úgyis Van ember” jelszóval gyakran irányít ide nem CSM-es mozdonyokat, melyeknél nélkülözhetetlen a vonatvezető. Mivel a pályaudvaron is kevés az ember, gyakran előfordul, hogy a fűtőháztól két mozdonyvezető kerül a gépre, — o«vikük vonat-,. másikuk mozdonyvezetőként. Székely Sándor fiatalemtúlságosan is. Mégis, a balesetek súlyosbodnak, s a három napon túl gyógyulok például 1976-ban négy százalékkal —, ami még ennél is riasztóbb, az ipari tanulókat ért esetek aránya pedig 54 százalékkal emelkedett! Negyven százalékkal több ember szenvedett cson- kulást! Ez a statisztika figyelemfelhívó és feladatmeghatározó is. Minden munkahelyre szól, oda is, ahol eddig nem, vagy alig, s oda is, ahol túlságosan sok baleset történt. (Érdekes különben, hogy a fejlődő, gépekkel gazdagon felszerelt termelő- ’ szövetkezetekben is egyre több a baleset, s nem ritka a súlyos sem!) A munkavédelem minden területén egyformán fontos — igazgatónak és brigádvezetőnek, biztonsági megbízottnak és művezetőnek egyaránt- A statisztika az okok között megemlíti az oktatás szín- vonaltalanságát, az oktatók felkészületlenségét is. Legalább erre lehetne jobban összpontosítani a figyelmet! Ha csak a megelőzésben, a dolgozó oktatásában lépnénk előre, már nyugodtabban nézhetnénk a holnapok elé. Mert a közelmúlt nagyon szomorú! Nyolc ember meghalt a munkahelyén tavaly Szolnok megyében! bér, mindössze két éve vezet mozdonyt: * — Nagyon szép ez, — vallja mesterségéről — inkább hivatás, mint szakma. Emberi életek, milliós értékek biztonsága függ a munkánktól. De sok a gond is, bajok vannak a szervezéssel. Az a baj, hogy mindent a létszámhiányra fognak az igazgatóság területén. Az ember megy, veszekszik, rádiózik, szidatja magát, — csak így jut tovább a vonattal. — Törvényszerű ez? — Korántsem. Szerintem jó szervezéssel fele létszámmal el lehetne végezni a munkát, s többet is kereshetnénk. Egyik kollégám, Raj Ferenc a múltkor tehervonatiak Szolnoktól Debrecenig nem állt meg. Azt mondtuk: ez a vasút! De amikor este elindulok Szolnokról, s másnap reggel még csak Cegléden vagyok, azt mondom, hogy ..., mert az én pénzemről is szó van. A szolnoki vontatási főnökségnek a vonatok továbbítása mellett ezernyi a gondja. De erről majd a következő részben. Simon Béla KÖVETKEZIK: A pályaudvar árnyékában — így tavasz tájékán évről évre visszatérg téma a lakosság várható zöldség-gyümölcs- ellátása. A tavalyi szép reményeket tönkretette az időjárás. Az idén mire számíthatunk? — kérdeztük dr. Bereczkl Lajostól, a megyei tanács elnőkhe- lyettesétöl. — Megítélésem szerint az 1976-os ellátás hiányosságai miatt nemcsak az időjárás okolható, egyes zöldségféléknél az ösztönző rendszer hibái okozták az ellátásban a feszültségeket. A mezőgazda- sági üzemek nem voltak eléggé érdekeltté téve abban, hogy zöldséget termeljenek és arról sem voltak bebiztosítva, hogy ha magas hozamot érnek el, megfelelő áron és idejében el is tudják adni termékeiket. Végső soron tavaly ez utóbbi ok nem játszott szerepet, ugyanis nem tudtunk annyi zöldséget felkínálni, mint amennyire szükség lett volna, de a felvásárlóknál meglévő szervezési problémák időnként még így is fennakadásokat okoztak. — A megjelent kormány- határozatokról — egyik a termelés, másik a forgalmazás fejlesztését szolgálja — az a véleményem, hogy általuk megvan a lehetőség a folyamatos, és jó ellátásra. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a változás nem máról holnapra történik, ugyanis a termelés és a forgalmazás megfelelő szintre emelése hosszabb folyamat. Az bizonyára mindenki előtt ismert, hogy Szolnok megyében, ugyanúgy, mint az országban bárhol, nem általában a zöldségtermeléssel van baj, hanem például a termesztés szerkezetével. Tud- nillik hiába terem évek óta a meevében egy emberre vetítve több mint 230 kiló zöldség, ha annak egy nagy hányada főzőtök, dinnye, vagy éppen konzervgyári termék, és közben paradicsomból, paprikából, uborkából, valamint az évi „néhány dekás” kultúrákból, mint teszem fel a kapor, hiány van. Tehát a zöldségtermelési szerkezetünket úgy kell összeállítani, hogy a mi nagyhírű mező- gazdaságunkat öt-hat áruféleség miatt ne bírálja a lakosság. Csak az számít, ami ehető Egy kicsit visszakanyarodva a szemlélethez elmondhatom, hogy a miénk 1977-re már változóban van. Ha valaki a zöldborsót hüvelyestől veszi meg a piacon, akkor az összsúllyal a statisztikába hamis adat kerül, hiszen a növényi tömegből az emberi fogyasztásra alkalmas rész csak 35—40 százalékot képvisel. A sárgarépának és a petrezselyemnek 60—65, a káposztának 60, — és még sorolhatnám — százalékát ehejtük meg. Tehát ezeket a tényezőket mi az idén már figyelembe vesszük, és ennek tudatában arra ösztönözzük a termelőket, és a felvásárlókat, hogy olyan árut hozzanak forgalomba, amelyről a felhasználhatatlan, egyébként is szemétbe kerülő és így a nagy városokban gondot okozó, részek már hiányoznak. Hogy illusztráljam is az elmondottakat, például az előre tisztított, csomagolt leveszöldségre és az ehhez hasonló áruféleségekre gondolok. — A termelésben egyébként már 1977-ben nagyot léptünk előre, és ennek bizonyításául hadd említsek néhány adatot. Paradicsomból 1975-höz képest 30 százalékkal emeljük a mennyiséget, és ennek jelentős része nem konzervgyári, hanem friss fogyasztású lesz. A zöldpaprika sajnos még nem képvisel megfelelő hányadot a termelési szerkezetben, ennek a feltételét az idén még nem tudtuk biztosítani, de húsz százalékos növekedés itt is van. Zöldborsóból megközelítjük a 80 százalékos fejlesztést, vöröshagymából pedig nemcsak a megyének jut elegendő, hanem az ország szervezett kereskedelmében jelentkező igények 20—25 százalékát is ki tudjuk elégíteni. Tartalék itt, tartalék ott — Az nem Jelent gondot, hogy a zöldségtermesztés yjjl- tozatlanul sok kétkezi munkát kíván? __ — Ahol tudunk, ott használjunk gépeket, de az is meggyőződésem, hogy ebben az ágazatban még sokáig szükség lesz a kézi munkaerőre is. Különösen igaz ez a friss fogyasztásra termelő gazdaságoknál, de kétségbeesésre semmi ok, hiszen ez a munkaerő rendelkezésünkre áll. Gondolok itt a munkaképes nyugdíjasokra, a csökkent munkaképességű emberekre és nem utolsó sorban azokra a kisgyermekes családanyákra, akik nagyon szívesen dolgoznának naponta néhány órát. A zöldségtermesztéssel ez a tartalék kiaknázható, a 'mezőgazdasági üzemek vezetőin múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel, vagy sem. De még ennél is nagyobb jelentősége van a diákok foglalkoztatásának. Mind az általános, mind pedig a középiskolás gyerekek jó kedvvel mennek dolgozni a mezőgazdaságba és nemcsak az őszi kampány idején, hanem nyáron is, csak meg kell szervezni mindent jó előre. — Az eddigiekből is megállapítható, hogy a termelés és a feldolgozás általánosan jel- lemzö ellentmondása, miszerint a hozamokat gyorsabban tudjuk növelni, mint a tároló és feldolgozd kapacitást, itt is érvényesül. Ezen a feszültségen Szolnok megyében 1977-re mennyit sikerült enyhíteni? — Azért a termelésben sincs minden a helyén. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy paprikából, uborkából, zöldborsóból megháromszorozható, és a most kieső időszakokban is folyamatossá tehető az ellátás, ha az ösz- szes üvegházi, fólia alatti, szántóföldi és az egymás után érő fajtákban meglévő lehetőségeket kihasználjuk. Ennek első lépése a rákóczifal- vi Egyesült Rákóczi Tsz hat hektáros üvegháza, amely ősztől kezdve már éreztetni fogja hatását, de a többi tényező megváltoztatására is . törekszünk. — Ami a termelés és a feldolgozás közötti feszültség enyhítését illeti, itt az az alapvető, hogy a Szolnokon meglévő hűtőtárolót rendeltetésének megfelelően kell használni. Ez pontosabban azt jelenti, hogy a létrejött új vállalat kapott egy olyan feladatot is, hogy a meglévő hűtő és- tároló lehetőségeit elsősorban a megye ellátására használja fel, mivel nálunk most is van annyi kapacitás, amennyi az itteni folyamatos ellátáshoz elég. Ezen kívül épül egy 360 va- gonos halmos burgonyatároló, és azt is tervezzük, hogy például a sárgarépát, petrezselymet a mezőgazdasági üzemek is tárolják, és a téli időszakban csomagolva juttassák majd el a kiskereskedelemhez. Ebben egyébként a gazdaságok érdekeltek is lesznek. — Változatlanul érvényes az az állásfoglalás, hogy a felvásárló szerveknek, minden meg- termö fogyasztásra és feldolgozásra alkalmas zöldséget, gyümölcsöt át kell venniük. A szükségleteket meghaladó bő hozamok esetén milyen áthidaló lehetőségeket lát? ________ — Szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a nagyon fontos politikai tételt, senki ne kezelje dogmatikusan szó szerint, hiszen a mezőgazdasági üzemek idejében értesülhettek a gazdaságpolitikai célkitűzésekről, tehát a termelők hozzávetőlegesen ugyan, de a lehetőségekhez mérten eléggé pontosan tudják, hogy mire van szükség. Itt jön a bökkenő, amit sokszor korábbi statisztikai* adatokra hivatkozva jó néhány an tudományos ^törökben is vallanak, hogy a zöldségtermesztés termésátlagai hihetetlenül inga- dozóak. Az én véleményem szerint viszont vagyunk olyan helyzetben, és a termelés színvonalát is lehet úgy biztosítani, — ha a zöldség nemcsak egy megtűrt ágazat az üzemben — hogy plusz, mínusz 10—15 százalékos eltéréssel megtervezzük a hozamot. — Ide kapcsolódik a több- csatornás értékesítés fogalmának értelmezése is. Mi ezt a lehetőségei nem úgy fogjuk fel, hogy, ha valamiből nagyobb a kereslet, mint a kínálat, — amit egyébként az előbbi módon lehet elkerülni — akkor a gazdaság nem tesz eleget szerződésbeni kötelezettségének, és odaviszi az áruját, ahol többet fizetnek. Ez nemcsak, hogy nem korrekt, hanem arra is késztet bennünket, hogy a jövőben az állami szervek részéről is kemény következetességgel érvényt szerezzünk a szerződéseknek. Az igényekhez kell igazodni — Az említett többcsatornás értékesítési rendszerből bennünket, fogyasztókat leginkább a ZÖLDÉRT érdekel. A MÉK átszervezésekor hivatalos körben többen kijelentették. hogy az új vállalattól se várhatunk csodát. — A ZÖLDÉRT Vállalattól — mivel ezt biztosítjuk számára — elsősorban azt kérjük számon, hogy a nagyüzemekkel kötött szerződéseik tartósok és biztonságosak legyenek. Ezen túlmenően olyan tárolási, szállítási feltételeket teremtsenek, amelyek alkalmasak arra, hogy a lehető legkevesebb károsodással jusson el az áru a termelőtől a fogyasztóig. Mivel a vállalat elsősorban a megye ellátásáért felelős, mi ezt fogjuk számonkérni tőle. — A kormányrendelet értelmében léterhoztuk a zöldség, gyümölcs, burgonya itteni forgalmazásával foglalkozó bizottságot, amely az előbbi tevékenység rendszeres ellenőrzésére hivatott. A másik alapvető tétel az, hogy minél több diszpozíciós szerződésük legyen, azaz a termelés helyéről, közvetlenül a kiskereskedelembe, az üzletekbe szállítsák az árut. Emellett nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a ZÖLDÉRT mind a termelek, mind pedig a fogyasztók ázempont- jából megfelelő árakkal dolgozzon. A zöldség- és gyümölcs árak átlagos magasságát pedig az állami kereskedelemnek kell szabályoznia megfelelő mennyiségű áruval, választékkal, és a fogyasztók számára elfogadható napi árakkal. Végül egy jó tanács a lakosságnak: lehetőleg pénteken és szombaton vásároljanak a hét végére zöldséget és gyümölcsöt, mert az állami- és szövetkezeti kereskedelem üzletei, pavilonjai vasárnap a piacon sem tartanak nyitva — mondta befejezésül a megyei tanács elnökhelyettese. Braun Ágoston — sj — MOZ DO mir FÜTTY 5. Indulásra készen <6 Fafíítóses mozdonyok óta
