Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-10 / 58. szám

1977. március 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tíz törvény, tíz bizottság Az országgyűlés munkamérlege A mostani ciklusban vég­zett parlamenti munka — amint az országgyűlési iroda vezetői elmondták — sok­rétűen, eredményesen ala­kult. Az országgyűlés meg­felelően gyakorolja törvény­­alkotó tevékenységét, a kor­mányzati munka alkotmá­nyos irányítását és ellenőr­zését. Tíz törvény A jelenlegi ciklus 1975. de­rekán — a június 15-i vá­lasztások után, július 4-én tartott alakuló üléssel — kez­dődött. Választójogi szabály, hogy minden harmincezer állampolgárnak van egy kép­viselője, így jelenleg 352 a képviselők száma (ebből a nőké 101. a harminc éven aluliaké 37). Másfél év alatt — 1976. végéig — az ország­­gyűlés hét ülésszakot tartott, összesen 14 tanácskozási nappal. Az ülésszakokon 17 tárgysorozati pont, közöttük 10 törvényjavaslat szerepelt. A költségvetésen és a zár­számadáson kívül (amelyeket minden esztendőben meg­tárgyal a parlament) tör­vényt alkottak az V. ötéves tervről, a honvédelemről, a környezetvédelemről, az élelmiszerekről, a közműve­lődésről, és a tanácstagok vá­lasztásáról. A kormány programjának megvitatásával az ország­­gyűlés az állami, kormány­zati tevékenység irányításá­ban gyakorolta alkotmányos jogait. Hasonlóképpen alkot­mányos jogkör a miniszterek beszámoltatása: 1976-ban a kohó- és gépipari, a nehéz­ipari, a munkaügyi ágazat tevékenységéről, valamint a szakmunkásképzésről szóló törvény végrehajtásáról tet­tek jelentést az illetékes mi­niszterek. A külügyminiszter parlamenti beszámolója a kormány külpolitikai tevé­kenységéről adott áttekin­tést. Az alakuló ülés óta tar­tott hat munkaülésen 153 képviselő szólalt fel. Az el­ső ízben a mostani ciklusra mandátumot kapott képvise­lők 135-en vannak, s közülük eddig 61-en kértek szót az Nemrég fejeződtek be a Városokban és a községek­ben azok a tanácsülések, amelyeken döntöttek ar költ­ségvetési és fejlesztési ter­vekről. . Az összeállítások­ban mindenütt jelentős hang­súllyal szerepel a lakosok által felajánlott társadalmi munka. Cibakházán is szá­mítanak az önkéntes segít­ségre. Az idén a földutak országgyűlésen. A napirendi témákhoz kapcsolódóan ösz­­szesen 164 képviselői javas­lat hangzott el. A bizottsági műhelymunka az ülésszakok közötti időben az országgyűlési tevékeny­ség folyamatosságát jelenti. A 10 állandó bizottság más­fél év alatt 96 ülést tartott, 139 napirendi témával. Eb­ből 74 napirendet a plenáris parlamenti ülések előkészíté­sének szenteltek, a többi tár­gyalásánál ellenőrző jogkö­rüket gyakorolták. A bizott­ságok tíz témát tárgyaltak együttes ülésen. A jogsza­bály-tervezetek alapos vitá­jára vall, hogy a megalko­tott törvények javaslatait összesen 43 bizottsági módo­sítással fogadta el az ország­­gyűlés. Saját kezdeményezé­sű témákban is széles körű tevékenységet fejtettek ki a bizottságok. Foglalkoztak például a fontosabb állami intézkedések végrehajtásának tapasztalataival, meghallgat­ták a minisztériumok tájé­koztatóit munkájukról, napi­rendre tűzték a lakosság életkörülményeivel, szociális és kulturális ellátottságával kapcsolatos kérdéseket. Szélesedő leül kapcsolatok A mostani ciklusban — hi­vatalos küldöttségcsere kere­tében — magyar országgyű­lési delegáció járt Japánban, Ausztráliában, Iránban, Ka­nadában és Kubában. Parla­menti küldöttséget fogad­tunk a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Venezue­lából, Thaiföldről Svájcból, Hollandiából, Görögország­ból és Mexikóból. Az Inter­parlamentáris Unió (IPU) magyar csoportja tevékenyen részt vesz az 1894-ben élet­re hívott nemzetközi szerve­zet munkájában. Az IPU ma­gyar csoportjában — a ko­rábbi nyolc tagozat mellett — az utóbbi másfél évben két új tagozat alakult: ma­gyar—szír és magyar—indiai tagozat. Országgyűlésünk nemzetközi kapcsolatai úgy szélesedtek tovább, hogy jól szolgálják a magyar népköz­­társaság politikai céljait. karbantartásánál, a parko­sításban, a fásításban, _ a növényzet gondozásában, a belvízelvezető csatorna kar­bantartásában számítanak a társadalmi munkára. Az elő­zetes felmérések alapján az idén a tavalyinál valamivel több, csaknem 3,2 millió fo­rint értékű lesz a társadalmi munka. Karcagon Javai a közlekedés Karcagon az ötödik ötéves tervidőszakban jelentősen ja­vul a közlekedés és a postai hírközlés. A város közleke­dési rendszerének kialakítá­sánál a helyi igények kielé­gítése mellett a környező te­lepülésekkel való közlekedé­si kapcsolatok fejlesztését is tervezik, elsősorban a szük­séges útfelújítási munkák elvégzésével. A tervciklus első felében a karcag-tilal­­masi útszakasz és a berek­fürdői bekötőút korszerűsí­tésére kerül sor, és befejezik a füzesgyarmati és a kunhe­­gyesi utak teljes kiépítését. A városon belül 29—30 ezer négyzetméter tanácsi utat korszerűsítenek, elsősor­ban a Kossuth téren és a környékén. Szükségessé vált az autóbuszpark bővítése és a megnövekedett áruszállítá­si feladatok teljesítésére egy tehergépkocsi-park kialakí­tása is. A tervidőszakban el­kezdik az új Volán műszaki forgalmi telep építését, ugyanis a telep jelenlegi el­helyezése ideiglenes, így hosszútávon nem képes ki­elégíteni az igényeket. A hírközlés javulását szol­gálja az a 250 vonalas táv­beszélő automataközpont, melyet szintén a tervidőszak­ban adnak át, ugyanakkor előkészítik egy 300(7“* vonalas távbeszélő automata központ megépítését is. A Kisföldek és a kertvárosi körzet lakói­nak igényeit elégíti ki majd a jelenleg már épülő posta, amelyet még az idén átad­nak. árellenőrzések A tárcaközi ár- és termék­forgalmi bizottság tegnapi ülésén az árellenőrzések el­múlt félévi tapasztalatairól tárgyalt, s egyben áttekin­tette az egész elmúlt évi ár­munka helyzetét. Az árhatóságok a vállala­toknál, szövetkezeteknél, a boltokban, a kisiparosoknál és kiskereskedőknél tavaly összesen 111 739 esetben vizs­gálták, hogy végrehajtják-e a különböző árintézkedése­ket: tanulmányozták az új termékek árának kalkulá­cióját, az ár és a minőség összhangját, a lakossági szol­gáltatások díjait. A vizsgálatok tapasztalatai szerint a vállalatok árpoli­tikáját tervszerűség jellem­zi, általában betartják az árszabályozó rendelkezéseket és árstabilitásra törekednek. Az ellenőrök azonban vi­szonylag sok hibát is tapasz­taltak, s azokat szigorúbban bírálták el, mint korábban. A behatóbb, alaposabb vizs­gálatok nyomán tavaly 30 százalékkal több esetben kö­vette az ellenőrzéseket szank­ció, mint 1975-ben. Tavaly összesen 110 esetben kezde­ményeztek az árhatóságok büntető eljárást, 27 esetben gazdasági bírság kiszabását. Cibakházán Környezetcsinosítás társadalmi munkában Vödrök, lavórok az edző­téren, a galérián. Átázott, málló vakolat, repedett üve­gek. Víztócsa a teraszon, hi­ányzó csempék, rosszul záró ajtók, szivárgó vízvezetékek, sohasem nyíló ablak, repede­zett beton a tribün ülődesz­kái alatt (hopp, egy ülőpad a kezemben marad). Maka­csul felváló gumiszőnyeg (sportgrabó) a küzdőtéren ... Nem sorolhatom tovább, ke­vés a hely hozzá. Egyébként is csak laikus szemmel néz­tem végig az épületet. A szakemberek, akik alaposan szemügyre vették a szolnoki sportcsarnokot, az átadáskor 19 oldalon 176 (azaz százhet­venhat) pontban írták le a hibáit. Ez 1975. május 30-án történt. Amikor én láttam 1977. március eleje volt. Majdnem két év telt el, és semmi sem változott. Azaz mégis: „azóta egyfolytában romlik a csarnok állapota” — mondta Vigh Bálint a szolnoki tanács vb tiszaligeti üzemi karbantartó részlegé­nek vezetője. Miért éppen ő? Mert az üzemeltető nevében ő tárgyalt, egyezkedett beru­házóval, kivitelezővel. És egyezkedés volt bőven a két év alatt, levelek jöttek, leve­lek mentek, amikor éppen nem tárgyaltak személyesen. Az apróbb hibákat, az ava­tás utánra maradt kisebb munkákat adósságként, jóhi­szeműen kezelték. (A gene­rál kivitelező: a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Válla­lat egy hónapra vállalta a pótmunkák elvégzését de ez csak, jegyzőkönyvezett ígéret maradt.) Majd egy esztendő múltán, ha eljön a garanciá­lis javítás ideje, akkor, a be­járattól a tetőig rendbe te­szik az épületet. Így szokás, egy füst alatt. „II tervezőt kérdezzék!” Eltelt az év. 1976. június: garanciális bejárás. A terve­ző kivételével (nem hívták meg) valamennyi érdekelt fél — üzemeltető, beruházó, és kivitelező — együtt van. Jegyzőköny: (a második) pontokba szedve a hibák, a végösszeg a beruházó szerint 864 ezer forint. A csarnok vezetője kéri, hogy a javítá­sokat egy hónapon belül vé­gezzék el. Az építőipari vál­lalat képviselője vitatja, hogy minden hiba az ő lelkükön szárad. Egyébként is az alvál­lalkozó szakvállalatok nélkül nem tud nyilatkozni. A be­ruházó véleménye: legalább az épület további romlását okozó. hibákat szüntessék meg. A határidő legyen szep­tember 30. Az építőipari vál­lalat illetékes vezetője na­pokkal később nyilatkozik: „A helyi felülvizsgálaton sok olyan megállapítás történt, amely nem reális. Olyasmit kérnek tőlük számon, ami tervezve sem volt”. Ellenve­tései: beázik a terasz? Per­sze, mert szigetelést sem ter­veztek, nem is csináltunk. Rosszak a zárak? A szállító sem vállal garanciát. Lehaj­­lik a mellvédfal? Repedez­nek a falak? Beázik a kazán­ház? A tervezőt kérdezzék meg, miért. Mi mindent pon­tosan terv szerint cisnáltunk. Summa summárum, mint­egy 750 ezer forint értékű munka, amelynek elvégzésé­ről — mondják — szó sem lehet garancián belül. Meg­csinálják, de csak akkor, (!) ha új tervek alapján újból megrendelik és ki is fizetik ezeket a njunkákat. „A többi — nem vitatott — hibát no­vember 30-ig kijavítjuk” — jegyezte meg végezetül Tar­jám József, a garanciális cso­port vezetője a Beruházási Vállalatnak címzett levelé­ben, és egyben javasolta, hogy a vitás kérdések tisztá­zására újabb egyeztető tár­gyalást tartsanak. Megtör­tént. Az eredmény: nulla. Nem jutottak közös nevező­re, ezért a Beruházási Válla­lat november 23-án megin­dítja a pert a kivitelező és a tervező vállalat (az Építéstu­dományi Intézet) ellen. Szak­értők bevonásával döntsön a bíróság. — Mi ebben a különös? — kérdezhetik. Nem az első és nem is az utolsó per lesz a beruházó és a kivitelező kö­zött. (Igaz. Az elmúlt évek­ben hét épület, Szolnokon két magasház, négy tízemeletes lakóház és a karcagi kórház garanciális javítását mondta ki bírói ítélet.) — Csak legvégső esetben választjuk jogos követelése­ink kikényszerítésére ezt a módot. Tavaly novemberben úgy látszott, nincs más vá­lasztásunk, — volt Bakos Gá­bornak, a Beruházási lat főmérnökének (akkor megbízott igazgatójának) vé­leménye, amely úgy látszik néhány hét múlva megválto­zott. December 15-én ugya­nis valamennyi érdekelt fél bejelentette, hogy szünetel­tetni (átmenetileg leállítani) kéri a peres eljárást. Tehát mégis megegyeztek — gondolta a bíró. Mi másra is gondolhatott volna, ami­kor még egyszer végigbön­gészte az ügy aktáját. Ki en­gedett? Talán mindkettő? Hogyan szól az egyezség? A megkötésénél Csapó Sándor osztályvezető képviselte a be­ruházót. — Egy szempont vezérelt bennünket, olyan helyzetet teremteni, hogy hajlandó le­gyen a kivitelező legalább a beázást megszüntetni. — így volt, — erősítette meg Vigh Bálint, a tiszalige­ti üzem karbantartó részle­gének vezetője. — Sőt! Odá­ig mentünk, hogy nem is ga­ranciális munkaként kértük a vízelvezetés megoldását, a szigetelés pótlását. Azt mond­tuk, kifizetjük. (Ez is volt a kikötés.) Csak csinálják meg végre. Azután majd ráérünk vitatkozni, vagy pereskedni, ki a felelős ezért és a többi hibáért. Rendben van, ha ter­vet kapnak megcsinálják, volt a válasz. Az építőipari vállalat szakemberei meg is nézték, hogy a pesti olimpiai csarnoknál (pontos mása a szolnokinak), hogyan oldot­ták meg a vízelvezető kör­csatornát. Hz építő ígérete — Az ígéretet komolyan vettük, a pert ezért szünetel­tettük, — fűzte hozzá Csapó Sándor. Néhány nap múlva azon­ban az építőipari vállalat ter­melési osztályvezetője közöl­te vele, hogy mindenféle megállapodást tekintsenek semmisnek. Miért? — A beázásnak két oka van. A ferdén beépített copi­­litüveg, amelynek beállítását a tervező úgy írta elő mint­ha függőleges lenne, pedig nem mindegy. Ezért repede­zett meg, ezért folyik be a víz a repedéseken. A másik forrás, a kazánház tetőszige­telése és a teraszé. Új tervet kértünk, mert a régi szerint csak rosszul tudnánk megcsi­nálni, éppúgy, mint először, — volt Patay Árpádnak, az építőipari vállalat igazgató­­helyettesének válasza. — Tegyük fel, így van. De a tervek még el sem készül­hettek, amikor önök vissza­mondták a megállapodást. — Erről nem tudok. Úgy vagyok informálva, hogy most is a tervekre várunk. Pillanat, megkérdezem a köz­vetlen ügyintézőt. — Telefon. — Na igen, most már tudom. Az egyik alvállalkozónk, a Középületépítő Vállalat dob­ta be a törölközőt. — Aki Pesten elvégezte ezt a munkát. — Szolnokon nem. Egyéb­ként hajlandó vagyok most­­már magam tárgyalóasztal­hoz ülni, és a beruházóval megegyezni. Ez a beszélgetés három hónappal a per szünetelteté­sét megelőző „egyezség” után zajlott le. — Ha nem állítottuk vol­na le a pert, már előbbre len­nénk, de ki gondolta... — vélekedett utólag Csapó Sán­dor. Oda a bizalom Hát igen, ki gondolta vol­na, hogy a kivitelező enyhén szólva, nem tartja be a já­tékszabályokat. Csak azt nem értem, mire várt a beruházó, miért nem kérte a per foly­tatását mikor kiderült, hogy az építőipari vállalat nem­hogy garanciális munkaként, de pénzért sem hajlandó megcsinálni, amit ígért. — Nem szívesen pereske­dünk az állandó partnerünk­kel. Nagyon sok energiát for­dítunk arra, hogy a Vitás kér­désekben is békés úton jus­sunk közös nevezőre, — mondta Bakos Gábor. — A sportcsarnok ügyében például mit tettek? — Vállaltuk egy import szigetelőanyag beszerzését, holott ez nem a mi köteles­ségünk. — És sikerült? — Nem. De feltétlen kere­sünk valami megoldást, ha máshol nem, a hazai piacon. — Két éve tudják, hogy csöpög, folyik a víz a sport­­csarnokban. — Feltétlen javítunk ezen az áldatlan állapoton. A két vállalat igazgatója és főmér­nöke a napokban egyezett meg. A kivitelező vállalta, hogy mégis garanciális javí­tásként!!) pótolják a szigete­lést, és megoldják a vízelve­zetést. Csak meg kell várni a fűtési idény végét. Egyéb­ként a pert folytatjuk. — Most, amikor a két vál­lalat vezetői ilyen szépen megegyeztek? — Biztos, ami biztos. Egy­szer már bíztunk az ígére­tükben, oda a bizalom. Újabb váratlan fordulat. A vitatott kérdésekben per! A sürgős munkák elvégzésében egyezség! Amikor a riport anyaggyűjtéséhez kezdtem, kilátástalannak látszott min­denféle egyezség. Mitől vál­toztak meg hirtelen a hóna­pokon át oly makacsul haj­togatott álláspontok? Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a megyei bíróság bírája az ügy aktáit böngészve né­hány hibát balesetveszélyes­nek talált. És az ügy iratait eljuttatta a megyei főügyész­ségre. Az SZMT munkavédel­mi felügyelője is több ízben megfordult a sportcsarnok­ban, és a főügyészségnek kül­dött feljegyzésének így hang­zik az utolsó mondata: „Az elektromos vezetékek dobo­zainak beázása életveszélyes lehet”. Minden jó, ha jó a vége? Örömmel kellene beszámolni arról, hogy majd egyévi hu­zavona és a felelősségi ide­­oda passzolgatása után végre a két szocialista vállalat ve­zetői egyetértettek abban, hogy egy harmincmillió fo­rintos épületet mégsem lehet sorsára hagyni, legalább a baleset- és az életveszély le­hetőségét meg kell szüntet­ni? Nem egy évig, de egy na­pig sem lehetett volna vita tárgya, tárgyalásra való haj­landóság kérdése egy megyei létesítmény, vagy ha úgy tet­szik, a nemzeti vagyon meg­óvása. Egyetlenegy szocialis­ta vállalat sem élhet vissza büntetlenül gazdasági erőfö­lényével, monopolhelyzetével. A szerződésben vállalt köte­lezettségek hibátlan és pon­tos teljesítése minden válla­latra, rájuk is vonatkozik, s a garanciális kötelezettségeik teljesítését ők sem pótolhat­ják időhúzó ígérgetésekkel. Kovács Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents