Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
1977. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Kőfaragó- és ÉpüleRszobrász Ipari Vállalat pilisszentiváni műkő üzemében új csarnokot építettek, ahol kerti padokat, parkvázákat, játszóterek díszítésére alkalmas kőállatokat készítenek. Minőségi leniek kellenek — ön nemrégiben még a megye egyik állami gazdaságának igazgatója volt. A jelenlegi teendőkkel megbirkózni nem jelent az átlagosnál nagyobb nehézséget? — A két poszt nem áll annyira távol egymástól, mint ahogyan az az első pillanatban látszik. Ugyanis a mezőgazdasági üzem vezetője soha nem szakadhat el a tervezéstől, a beruházások gondjaitól. Az elképzelések, kívánságok tulajdonképpen mindig a gazdaságokban alakulnak ki, és hiába specializálódnak a tevékenységek például magas- és mélyépítésre, kultúrtechnikára, gépesítésre, mezőgazdasági mérnök munkájában mindegyikkel találkozik, következésképpen egyik sem idegen számára. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nekem nem hozott volna újdonságot a mostani feladatom, de az eltelt három hónap után már kezdek tisztán látni. Az az olcsó, ami jó — Tulajdonképpen mivel foglalkozik az AGROBER? — Ha röviden akarok válaszolni: tervezéssel és beruházás-bonyolítással. Az előbbi tevékenységről elmondhatom, hogy a szakosztályok segítségével szinte mindent tervezünk, amire a mezőgazdaságnak szüksége van, legyen az akár állattenyésztéssel, akár növénytermesztéssel kapcsolatos feladat. Mint az elnevezésből is kitűnik, az utóbbi munkánk a nehezebb. Hiszen a beruházásbonyolítás azt jelenti, hogy például egy kész kiviteli tervvel bíró, pénzügyileg rendben levő sertéstelep építésekor nekünk kell előteremteni a kivitelezőt, sokszor az anyagokat, eszközöket, a technológiát... szóval az ajtókilincsig, az utolsó szögig mindent — méghozzá időre. — A pontosság, a gyorsaság mellet még egy valamit kell egyre inkább számonkérni a beruházásokon: a takarékosságot. Ezzel hogyan állnak? — Véleményem szerint a tervek készítésekor az élőszervezet igényeiből kell kiindulni. Azaz Aem szabad palotát építeni a 1 birkának,, de a jól tejelő teheneket se zárhatjuk juhhodály szerű istállóba. És az olcsó beruházásoknak is minőségi terv alapján kell elkészülniük. Magyarán szólva legyen akkora a kapu, hogy azon beférjen a jármű, ha egyszer be kell mennie, oda follyon a víz, ahová kell, és így tovább. Természetesen a terv végső minősítését az a gondozó adja meg, aki az épületben dolgozik, hiszen az „ostor nála csattan”. Tehát ha egyszer a tehenészek azt mondták az istállóra, hogy az jó, akkor a tervezője nyugodtan alhat, az épület valóban a célnak megfelelő. — Itt megéri egy kis kitérőt tenni, mert olyan tapasztalatot mondhatok el, amire mostani munkaköröm ébresztett rá. A mezőgazdasági üzemek előszeretettel hoznak létre saját tervező gárdát, hogy velük dolgoztassanak. Ugyanakkor érdemes lenne elgondolkozniuk, hogy ezeket a csoportokat milyen feladatokkal szabad ellátni? Ugyanis az élet még azoknak is, akik speciális szakterületeiket nagyon jól ismerik, azoknak is gyorsan halad, és ilyenkor joggal felvetődhet az a kérdés, hogy nem éri-e meg 5—10 ezer forinttal többet fizetni egy garantáltan korszerűbb, jobb tervért? Ez persze nem jelenti azt, hogy tőlünk függetlenül nem születnek szép tervek, de az is biztos, hogy az AGROBER tervezőinek átfogóbbak az ismereteik, s ezt főképp a nagyobb beruházásoknál tudják kamatoztatni. — Végül is oda lyukadtunk ki, hogy az az olcsó, ami jó! — Igen. Ezért tervezünk például szívesen Mezőpanelépületeket. Kevés munkával, gyorsan összerakhatok, tartósak, hosszú ideig nem kell hozzájuk nyúlni. (Hasonló okokból figyeljük érdeklődéssel a Mezőtúri Állami Gazdaság próbálkozását az újfajta fa-juhhodállyal.) Valószínű, hogy például a modern sertéstenyésztésben továbbra is a Mezopanel-épületek uralkodnak majd. A technológia már nem ennyire egyértelmű, hiszen az ISV és az NDK-ból származó Elfa Impulsa között még nem dőlt el a vita. A szarvasmarha-tenyésztésben a növendék- és húsállatoknak csak szerfás és könnyűszerkezetes istállókat szabad építeni, a tejelő tehenek tartásához ismét a Mezőpanelt javaslom. — Az olcsó, ésszerű gazdálkodás témaköréhez tartozik a halastóépítés is. Különösen nálunk, Szolnok megyében, ahol a termőterület egy részén összehasonlíthatatlanul nagyobb értékeket lehet előállítani így, mintha növénytermesztéssel kínoznánk a földet. A gyorsaság nem mehet a minőség rovására — Az eddigiekből úgy tűnik, hogy az AGROBER meglehetősen elfoglalt vállalat. — így igaz. Legtöbben a gyorsaságunkat kritizálják, s jónéhányszor nincs igazuk. Interjú a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat Szolnok megyei kirendeltségének igazgatójával Tudniillik Nyugat-Európában a beruházás előkészítésére az összes idő kétharmadát, a felépítésre pedig egyharmadát szánják. Nálunk ez csaknem fordítva van, ezért további rövidítést csak a minőségi követelmények feladásával lehetne elérni. Valamikor elég volt a rendelkezésünkre álló erő, de mivel egészen más megtervezni egy komplett telepet, mint csak egy istállót, így természetes, hogy ma már kevés. Ez abból is látszik, hogy az idei esztendőt már teljesen kitöltöttük, újabb megbízást legfeljebb 1978 első felére vállalhatunk. Összhangban a lehetőségekkel — Mennyire tartós ez az állapot, illetve ezen a téren mikor várható jelentős javulás? — Szűkös helyzetünkön úgy tudunk javítani, ha a körülményekhez képest mindent a lehető legjobban megszervezünk. Az utóbbi időben szorosabb kapcsolatot hoztunk létre a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályával, a TESZÖV-vel, valamint az állami gazdaságok megyei főosztályával, s így közösen fel tudunk állítani egy, a népgazdasági igényekből fakadó, úgynevezett sürgősségi sorrendet á megvalósuló beruházások között. Megkerestük a társkirendeltségeket is, és ígéretet kaptunk arra, hogy szabad kapacitásukból nekünk is juttatnak. Nagy segítséget jelent az is, ha a mezőgazdasági üzemek megrendelései időben befutnak hozzánk, és jelentős az a támogatás is, amit akkor kapunk, amikor a külső tervező csoportok elvállalják az adaptációkat, áttervezéseket. Ugyanis nekünk végeredményben a nagy beruházásokra kell koncentrálnunk. — Az is bebizonyosodott, hogy akkor járunk el leghelyesebben, ha a megrendelő véleményét messzemenően figyelembe vesszük, hiszen gyakorlata alapján sokszor olyan tényezőkre hívja fél figyelmünket, amit mi — legyünk bármennyire is felkészültek — az íróasztal mögül nem láthatunk. Braun Ágoston A „fogyasztói társadalom” válsága A „fogyasztói l0“*; sérlete a tőkés rend belső ellentmondásainak csak részleges, átmeneti enyhülésével járt, alapvető társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális korlátáit legfeljebb csak leplezte, meg nem szüntette. A hatvanas évek középétől újraéleződtek, s egyben megsokasodtak a tőkés társadalmak politikai, civilizációs és kulturális, erkölcsi és életmódbeli válságjelenségei. Egyrészt különös élességgel jelentkeztek a visszásságok az Egyesült Államokban, egyebek között a vietnami háború társadalmi kihatásainak kapcsán. Másrészt a fiatalság, a diákság reagált különös hevességgel a létbizonytalanságra és a manipulált, elidegenedett, értelmetlenné váló mindennapi lét elembertelenítő jelenségeire. Fellendülőben volt ismét a munkásmozgalom, főleg Nyu. gat-Európa országaiban. A fogyasztói társadalom életstílust formáló reklámideológiája a fiatalokat — hogy mint megbízható fogyasztókra, számíthasson rájuk — impulzív, ösztönös, felelőtlen, individualista magatartásra, egyfajta látszatszabadságra nevelte. S amikor eljött az ideje, hogy ugyanez a társadalom „a számlát benyújtva” munkát és fegyelmet, vagy éppenséggel vietnami hadbavonulást követelt tőlük, illetve az életpálya bizonytalanságával és értelmetlenségével állította szembe őket, a manipuláltak a manipuláció megtagadóivá váltak. Azonban „totális lázadásuk”, „kontesztációjuk”, „íegyünk realisták — követeljük a lehetetlent” jelszavuk harcias elkeseredettsége a munkásosztálytól, a forradalom reális erőitől való elszigeteltségük, elméleti és politikai talajtalanságuk miatt kudarcba fúlt. A rendszer — átmenetileg — magát a „Nagy Megtagadást” is integrálta, magába olvasztotta. A társadalomból „kivonuló” hippik mozgalma az elkeseredés dühét szelídséggé, a felszabadulás társadalmi törekvését egyéni és kollektív extáziskereséssé, a konzumtársadalommal való szembenállást manipulálható divattá, a szocializmushoz való közeledést vallási reneszánsszá változtatta. Rövid időre úgy tűnt, hogy az 1968-as év viharos diákmozgalmai és munkástüntetései, amelyek között nem sikerült szerves kapcsolatot kialakítani, csak átmeneti zökkenőt jelentenek, s a fogyasztói társadalom mechanizmusai zavartalanul beállnak a korábbi pályákra. A Watergate-botrány, a vietnami vereség társadalmi hullámai. azonban az amerikai, de szélesebben az egész polgári társadalom politikai konfliktusainak mélyülését jelezték. S a politikai-erkölcsi kríziseket a tőkés rendszer gazdasági válsága tetőzte. Bekövetkezett a világpiaci árrobbanás, s a tőkés társadalmak jelenleg is keresik a kiutat az ún. „stagflációból”, a vágtató infláció, a gazdasági stagnálás, illetve visszaesés és a munkanélküliség együttes, egymást erősítő jelentkezése által teremtett helyzetből. már u§yanaz°n a-------polgári gondolkodók, akik elméletileg megalapozták a hitet a fogyasztói társadalom konfliktusokat feloldó képességében, kénytelenek belátni, hogy a béreket, árakat kényszerpályán emelő, az emberi és természeti erőforrásokat pazarló gazdasági-társadalmi berendezkedés szükségszerűen vezetett inflációra, a termelés zavarainak, a természet és társadalom közötti egyensúly megbomlására, a kulturális értékek válságára. Míg az ötvenes-hatvanas években minden probléma megoldását a gazdasági növekedéstől, a technikai fejlődéstől remélték, napjainkban magát a növekedést, magát az ipari-technikai fejlődést teszik • felelőssé — úgymond — az egész emberiség sorsát fenyegető egyetemes katasztrófáért. A megoldás — propagálja a Római Klub széles körben terjesztett. apokaliptikus víziókat felidéző jelentése — a gazdasági, ipari és demográfiai növekedés visszafogása. Pesszimizmus, vagy legalábbis perspektívavesztés, egyfajta defenzív elméleti magatartás jelentkezése jelzi, hogy a tőkés termelési mód és a polgári társadalom ellentmondásai kiéleződtek. Jelzi azt, amit a polgári tudósok és ideológusok minden problémaérzékenységük ellenére is — osztályhelyzetük miatt — egyszerűen képtelenek látni: azt hogy nem az egyetemes, hanem a tőkés termelésnek, a profitnak alávetett civilizáció van válságban; azt hogy a (tőkés) növekedés korlátja maga* a tőke. A gazdasági konjunktúra, a technikai haladás, a tömegfogyasztás mesterségesen táplált eufóriája elült. A tőkés társadalomnak nemcsak a tömegei, de vezetői is bizonytalanul néznek jövőjük elébe, amit — a belső gazdasági és társadalmi ellentmondások mellett — a kapitalizmus nemzetközi pozícióinak gyengülése is indokol. Sajátos tendenciák jelentkeznek a tőkés társadalmak politikai életében. Míg sokhelyütt ismét erősebben hallatják szavukat a burzsoázia reakciós, konzervatív, antidemokratikus körei, addig számos nyugat-európai országban a forradalmi munkásmozgalom — a marxista —leninista népfrontpolitika legnemesebb hagyományait folytatva — a monopoltőke uralmával szemben munkások, értelmiségiek, a középrétegek tömbjét, a dolgozók legszélesebb frontját sorakoztatja fel, erőt gyűjtve a demokratikus és haladó erők áttöréséhez a szocializmus távlatainak realizálása jegyében. A burzsoázia és sz.‘7et: ========: segesei még megpróbálhatják rendezni soraikat, a kapitalizmus még úrrá lehet egyes válságjelenségein, de velük szemben nemcsak a kizsákmányoltságuk és alávetettségük tudatára ébredő munkások és a néptömegek állnak, hanem saját társadalmi-gazdasági rendjük radikális változást követelő ellentmondásai is. G. Márkus György (Következik: Az „ipari társadalom” illúziója) z' Kenderesen Megkezdődtek a vöröskeresztes vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések Díjazott termelőszövetkezetek Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt tavaly sertéshizlalási versenyt hirdetett a szakosított teleppel rendelkező termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak. Ezzej párhuzamosan a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat (negyei versenyt írt ki részben a minőség javítására, részben pedig a kistermelőktől átvett sertések „mennyiségének” a növelésére. A versenyhez megyénkben húsz termelőszövetkezet csatlakozott. A versenyt a vállalat és a megyei tsz szövetség vezetőiből alakult bizottság értékelte. Három kategóriát állítottak fel. Az elsőben a jászjákóhalmi Béke Tsz került az első helyre és 15 ezer forinttal díjazták, míg a második, a kisújszállási Nagykun Tsz 8 ezer forintot kapott. A második kategóriában a jászárokszállási Kossuth 18, a jászladányi Egyetértés pedig 10 ezer forintot nyert. A harmadikban a túrkevei Vörös Csillag Tsz-t 20, a kenderesi November 7 Tsz-t pedig 15 ezer forinttal díjazták. A túrkeveiket az országos versenybizottság a kistermelőktől átvett és értékesített 11 ezer sertésért külön díszoklevéllel jutalmazza. A szakosított teleppel rendelkezők országos versenyében az Egyesített Rákóczi Tsz is helyezést ért el. Március elsején az egész országban megkezdődtek a Vöröskereszt szervezetek vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlései. Szolnok megyében a 445 helyi szervezet, mintegy 42 ezer aktíva részvételével május közepéig tartja meg küldöttválasztó értekezleteit. A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet szervezetének hatvantagú közössége — a megyében elsőként — kedden délután gyűlt öszsze a tsz klubtermében. A községi 1. sz. általános iskola úttörőcsapatának rövid köszöntője után B. Nagy Istvánnak, a helyi szervezet elnökének beszámolója hangzott el. A vöröskeresztes csoport tevékenysége — a megalakulás óta eltelt egy év alatt — nagyon sokrétű volt: az elsősegélynyújtó, és üzemegészségügyi tanfolyamok rendezésétől, a tisztasági mozgalom és a véradások szervezésén át a gyermekintézmények támogatásáig. A beszámoló második részében a jövő évi tervekről volt szó. Az eddigieknél többet akarnak tenni környezetük tisztántartásáért. Tervezik, hogy parkosítással, virágok ültetésével szépítik Kenderest, s ehhez igyekeznek minél több embert megnyerni. Az elmúlt évben végzett munka értékelése és az idei feladatok felvázolása után felszólalások következtek. A sort dr. Gyimesi Mária, a tsz jogtanácsosa nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy nagyobb propagandát kell kifejteni — éppen a termelőszövetkézetben — a környezetszenynyezés és a vegyszerek helytelen használata ellen, mivel az károsítja környezetünket. Ezután Gyárfás Kornél gépszerelő arra kérte a vöröskeresztes aktívákat, hogy brigádjaikban szorgalmazzák a tsz nyugdíjasainak segítését. Kovács Pál tsz-elnök arról beszélt, hogy a társadalmi szervezet feladatai összekapcsolódnak a gazdasági feladatokkal, hiszen a dolgozók egészségvédelme és a munkavédelem közös ügy. A felszólalások sorát Kiss Zoltán, a Magyar Vöröskereszt országos központjának osztályvezetője zárta, aki a társadalmi szervezetnek az életet formáló szerepéről beszélt. Ezekután a taggyűlés a beszámolót és a munkatervet elfogadta, majd megválasztották a nyolctagú új vezetőséget és a két küldöttet, akik a májusban tartandó járásivárosi küldöttértekezleteken képviselik a kenderesi termelőszövetkezet helyi szervezetét. — fekete —
